Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-23 / 18. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR23. Vélemény És háttér 7 Vasárnap az euró jövőjét is befolyásoló választásokat tartanak a vergődő Görögországban Lazítanának vagy lázítanának? Keressenek újabb lyukat a nadrágszíjon, vagy végre kicsit hátradőlhetnek a görögök? - ez a tétje a vasárnapi előrehozott parlamenti választásoknak. S1DÓ H. ZOLTÁN Pontosabban ennél jóval több: ha elutasítják a pénzügyi fegyelmet, akkor drámai esetben a hellének búcsút inthetnek az eurónak, ennek minden belátható és beláthatatlan következményével együtt. Minden jel szerint a maoistáktól a zöldekig szinte minden balos áramlatot tömörítő Radikális Baloldal Koalíciója (görög rövidítéssel: Sziriza) nyeri a választásokat, s mivel a győztes párt automatikusan 50 mandátumos „bonuszt” kap a 300 fős parlamentben, akkor jó eséllyel egyedül kormányozhat a kampányban elképesztő ígéretcunamival előrukkoló párt. A gyermekét Che Guevara forradalmárról elnevező pártelnök, Alekszisz Cip- rasz mára kissé visszavett a korábbi melldöngető ígéreteiből, például már ragaszkodna az euróhoz (miután a lakosság 74%-a is így érez), de még így is alaposan belemarkol a nem létező bőség kosarába. Nem kevesebbel ámítja a valóban elgyötört görögöket, mint a 751 euróra emelendő minimálbérrel, a rászorulóknak nyújtott ingyenes áram- és egészségügyi szolgáltatással, lakhatási támogatással, a hajléktalanoknak az állami hivatalokban és bankokban(!) nyújtandó szállással, emellett leállítaná a privatizációt és visszavenné a korábban ezrével elbocsátott állami alkalmazottakat. Ekkora mézesmadzaggal még régiónk kötélidegzetű populistái se mernének előrukkolni.... És most jön az, amitől az euró- zóna leginkább tart: a Sziriza legfőbb célkitűzése egy nemzetközi adósságkonferencián elérni a görög adósság jelentős részének elengedését, továbbá a szigorú megszorításoklazítását. A hosszú éveken át felelőtlenül költekező Görögország 2010 tavaszán megroggyant, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap több hullámban együttesen 240 milliárd euró hitelt folyósított Athénnak, cserébe következetes takarékossági intézkedéseket várt el. Az ország vészfékezése valóban óriási bajokkal járt: a munkanélküliek aránya eléri a 27%-ot, minden második fiatal munkanélküli, számos család mára kizárólag a nagyszülő nyugdíjából él, a gazdaság teljesítménye 2008 óta a negyedével esett vissza. Az államadósság 320 milliárd eurós olümposzi méretű heggyé tornyosult, mindeközben a lakosság külföldre menekíti a pénzét - eddig mintegy 70 milliárd euró távozott biztonságosabbnakvélt külföldi bankokba. A kormányon levő konzervatív Új Demokrácia párt Antonisz Szamarasz vezetésével kétség- beesetten próbálja újra gatyába rázni az országot, esetenként - Ciprasz szóhasználatával élve - humanitárius válságot okozva a lakosság körében. Azonban bármekkora is az elégedetlenség, a Szirizának tudatosítania kell, ha enyhébb formában is, de muszáj folytatni a takarékos gazdaságpolitikát. Az Európai Uniónak pedig azt kell szem előtt tartania, hogy Athén képtelen tartósan ekkora adóssághegyet cipelni - a 240 milliárd euró hiteljava úgyis a nyugati bankok és nagybefektetők megsegítését szolgálta. Egyszer elkerülhetetlenné válik a hitel átalakítása, a kamatteher lefaragása. A gyógymód megtalálása felettébb sürgős, mert decemberben a szintén adósság sújtotta Spanyolországban lesznek választások, ahol a hasonlóan populista Po- demos párt tör előre. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTÁR Sodrásban CZAJL1K KATALIN Ha van valami igazán szembetűnő az utóbbi évek politikai történéseit szemlélve, akkor az a valódi, hiteles egyéniségek eltűnése a porondról. Ugyanazokat az ellaposodott, értelmüket vesztett frázisokat hallgatjuk évek óta, s teljesen mindegy, hogy a szlovák vagy itteni magyar csatornákat figyeljük-e. Az eredetiség, az innováció, az éles rálátás, a szellemesség, de még az elementáris mondanivaló is rég nem szinonimája a politikának. S egyaránt érvényes ez az évtizedek óta a pályán lévő karrierpolitikusokra, vagyjólfésült fiatal kollégáikra, akik rendszerint nagyon gyorsan az előbbiek kiónjaivá változnak. A politika mintha teljesen elszakadt volna a valóságtól, nem képes hiteles válaszokat adni az emberek gondjaira, sőt, nem is érti azokat. De hogyan is jutottunk ide? A választ alighanem a pártoknál kell keresnünk, ahol a kialakult elit és holdudvara annyira bebetonozta magát, hogy minden eredetibb új arcot ösztönösen eltaszít magától, hiszen az potenciálisan veszélyt jelenthet saját hatalmi pozíciójára. Ha tehát valaki be akar jutni közéjük, azt nem eredetiségével, hanem pont úgy érheti el, hogy a lehető leginkább hasonul hozzájuk. S itt az okozat okká változik, mert a folyamatot látva a némi sütnivalóval bíró egyénnek esze ágában sincs belépni a politikába. így aztán a pártokjoggal is mondhatják, hogy hát bevennénk mi a fiatalokat, csak azok nem jönnek! A másik ok nyilván az lehet, hogy a politika az elmúlt két évtized során olyan mértékben lejáratódott, hogy aki némi morális integritással rendelkezik, úgy érezheti, puszta belépésével is besározná magát. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, a politika csak színjáték, melynek célja leplezni az egyes pénzügyi csoportok hatalmi harcait. Miközben tehát a politika játéktere folyamatosan szűkül, egyre nagyobb hangsúlyt szereznek a különböző civil kezdeményezések, amelyek az élet legkülönfélébb területein veszik kezükbe a dolgokat. Egyre több ember érzi azt, joga van beleszólni a közéleti történésekbe, s ehhez nem sajnálja saját idejét és energiáját, sőt sok esetben még a pénzét sem. A köztér, azaz a közügyek megoldásának a porondja így kitágulni látszik, elhagyva az állami intézmények és a hagyományos pártok megkövesedett struktúráit, s egyben tovább gyengítve legitimitásukat. Hogy ez a folyamat hova vezet, még nem látjuk. Egy ideig még bizonyára jó néhány opportunista és politikai kalandor tündöklését és bukását nézhetjük végig, ahogyan azzal is számolni kell, hogy a kialakult hatalmi vákuum még több teret ad a különféle gazdasági érdekcsoportoknak. Persze azt sem lehet kizárni, hogy a politikai pártok végül föleszmélnek és sikerül visszanyerniük bizalmi tőkéjüket, bár ennek egyre kisebb a valószínűsége. Egy biztos, olyan mélyreható társadalmi változások tanúi vagyunk, amelyekre a hagyományos politika már nem tud reagálni, de amelyek minden bizonnyal alapjaiban átrendezik majd a társadalom, s ezáltal a politika működtető elveit is. JEGYZET Középkori üzenet LAMPL ZSUZSANNA a Szó szerint nehéz, ezeroldalas könyvet olvasok. Talán nem megy tönkre a hazai könyvkiadás és könyvmarketing, ha itt most leírom, hogy Ken Follett középkori szágájáról, Az idők végezeté- ig-ről van szó, A katedrális folytatása. A regénynek nemcsak ezer oldala, de ezer olvasata is van. A fordulatos történeten kívül sok mindenről szól, legfőképpen az európai értékrend létrejöttéről. Küzdelemről a nem Istentől, hanem a kapzsi, előmenetelük érdekében sokszor rettenetes bűnöktől sem visszariadó, de Istennel taka- ródzó világi és egyházi személyektől eredő dogmák és a gazdasági racionalitáson alapuló, ugyanakkor az őszinte hitet sem nélkülöző és annak erkölcsi alapjaira épülő új gondolatok közt, amelyek a mai Európa egyikmegkérdője- lezhetetlen alapértékét, az emberek közötti egyenlőséget és szabadságot eredményezték. Ugyanakkor érzékletesen kirajzolódik, hogy az egyenlőség nem egyformaságot jelent, hanem mindenkinek a saját élethelyzetéhez illeszkedő egyenlő jogokat. És egyenlő kötelességeket, amelyeknek a tízparancsolat az alapja, akár istenhívő valaki, akár nem, akár tetszik neki, akár nem. Ez az az értékrend, amely semmilyen körülmények között nem ad mentséget, s pláne nem szólít fel gyilkosságra. Ezért is van az, hogy a mai Európában már csak egy helyen, nem véletlenül épp Fehéroroszországban van halálbüntetés. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre az értékrendre, s a rá épülő kultúrára, akkor is, ha sok dolog nem úgy működik, ahogy kellene. Hibák, vadhajtások mindig voltak, de nem maguktól sorvadtak el, hanem a fanyalgás, közömbösség, félelem, különböző félrevezető ideológiák komfortzónájából kilépő emberek sosem veszélytelen aktivitásának köszönhetően. Azok, akik európaiként ma megvetően nyilatkoznak az európai alapértékekről, elavultnak, maradinak tartják, kifigurázzák őket, vagy más módon ellenük dolgoznak, talán elfelejtik, hogy ezek a fajta megnyilvánulások is ezeknek az értékeknek köszönhetők, akárcsak az, hogy mindezt büntetlenül tehetik. Natalia Narochnyickaja párizsi politológus nyilatkozta: „Egy »modem« kiállításon egy vizelettel teli bilibe állított keresztet láttam. Csakhogy a keresztények ezért nem ragadnak fegyvert, nem állnak bosszút, nem ölnek meg senkit, sőt egyáltalán nem képesek semmilyen adekvát választ adni ezen provokációkra. Európa teljesen »kihűlt« vallási tekintetben, magát valamiféle demokratikus civilizációnak, valamiféle posztmodem filozófiai áramlatnak tekinti, amelyben az ember semmiféle rendezőelvet nem ismer el, bármely értéket elvet, saját magának állít fel rendszereket, és nem alkalmazkodik semmilyen szabályhoz”. Az európai kultúra ma már annyira toleráns, hogy mindenkit tolerál, önmagán, saját értékein kívül. FIGYELŐ Átrajzolt karikatúra Egy tizenéves franciaországi muzulmán fiú átrajzolt Charlie Hebdo címlapot tett fel az internetre, terrorizmus dicsőítéséért őrizetbe vették, majd kiengedték, de büntető- eljárás vár rá. A France3 televízió arról számolt be, hogy a fiú családban él, nem volt dolga a hatóságokkal, az ügyészség szerint semmi sem utal arra, hogy kapcsolata lenne a dzsihádistákkal. Legalább 69 embert tartóztattak le Franciaországban hasonló dolgokért a január 7-i támadás óta, ez a France3 szerint veszélyezteti a szólásszabadságot. A letartóztatottak között van egy 14 éves lány is. (vs.hu) Az eredeti címlap szövege: A Korán sz.r. Nem állítja meg a golyókat. Az átrajzolt változat szerint a Charlie Hebdo sz.r, nem állítja meg a golyókat.
