Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-20 / 15. szám, kedd

Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 20. Az ellenzék már bemutatta nyugdíjterveit, ezen a héten a kormány is felfedi lapjait Rövidebb ideig, de többet Az ellenzéki nyugdíjkínálat már ismert Pozsony. Habár az ellen­zék sem ítéli meg teljes mértékben egységesen a második nyugdíjpillér körüli problémákat, a megoldás tekintetében egyetértenek: liberali­zálni kell a megtakarítás felhasználását. Ezzel szemben a kormány vár­hatóan a „jól bevált módszert”, a második pillér megnyitását, az ügyfelek visszacsábítá- sát választja majd. ÖSSZEFOGLALÓ „Sajnálom, hogy igazunk lett” - jelentette ki tegnap Bu- gár Béla, a második nyugdíjpil­lérből származó nyugdíjakkal kapcsolatban. A nyugdíjak kifi­zetéséről szóló törvényt ugyan­is a Híd kivételével az ellenzék is megszavazta. „A második pil­lér tipikus példa a kormány, de sajnos az ellenzék egy részének dilettáns hozzáállására - jelen­tette ki a Híd elnöke. - Elég megnézni, hogy ki hogyan sza­vazott a parlamentben.” Ivan Švejna (Híd) szerint ők már ta­valy tavasszal felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a nyugdíjak kifizetéséről szóló törvény csak az életbiztosítóknak lesz jó biznisz, a pénztártagoknak nem. Már akkor javasolták: a kormány tegye lehetővé a pénztártagoknak, hogy szaba­dabban használhassák fel a nyugdíjukat. Havi 38 helyett 78 euró A Híd most újra ezt fogja ja­vasolni a parlamentben. Svejna egy konkrét példán illusztrálta, hogy ez mennyivel előnyösebb lenne a pénztártagoknak. ,A legjobb ajánlat 38,29 euró volt 9347 euró megtakarítás alap­ján, ami azt jelenti, hogy az ügyfél 244,11 hónap, vagyis 20 év négy hónap alatt kapná meg a megtakarítását, vagyis 82 éves korában, ha 62 évesen ment nyugdíjba” - magyarázta Švejna. Szerinte ilyen viszonylag kis összeg esetében - a nyugdíj- pénztári rész ugyanis mintegy 6,3%-át tenné ki nyugdíjának ­jobban jár, ha például 10 évre elosztva havonta venné fel az összeget. Ebben az esetben havi 78 eurót kapna azt állami nyug­díja mellé, igaz, tíz év elteltével már csak az állami járadék járna neki, amely most, a kiszámítás­kor mintegy560 euró lenne. Ľudovít Kaník (SDKÚ) is ha­sonlóan javaslatot mutatott be. Ő egy átmeneti időszakra ten­né lehetővé, hogy a pénztárta­gok szabadon használhassák fel megtakarításukat, az állam ne kötelezze őket életjáradék megvásárlására. Újabb nyitás Egyre valószínűbb, hogy a (Gabriel Kuchta illusztrációs felvétele) Smer a második nyugdíjpillér újabb megnyitásán gondolko­dik. Habár az előző kísérletek nem hozták meg a kívánt eredményt, néhány százezer embert sikerült csak visszacsá­bítani az egypilléres állami rendszerbe, az utóbbi napok­ban nyilvánosságot látott ada­tok alapján valószínű, hogy most sikeresebb kampányt tudnának folytatni. Švejna szerint éppen azt kel­lene megakadályozni, hogy a tavaly, rosszul elfogadott kifi­zetési törvény „segítségével” a Smer ne tehesse teljesen tönk­re a második nyugdíjpillért, (lpj, TASR) Orbán, Tusk és Sobotka is rátette a kezét Bedöntött pillérek és szomszédos trükközések ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Nem csak Szlová­kiában került veszélybe az el­múlt években a második nyug­díjpillér. A többi V4-es ország­ban is bevezették a nyugdíj- pénztári rendszert, ám az el­múlt években gyakorlatilag mindenütt hozzányúltak. Ér­dekes módon a legkevésbé Szlovákiában sínylette meg a rendszer a politikusok közbe­lépéseit. A legismertebb talán a ma­gyarországi eset. Miután a má­sodik Orbán-kormány felállása után az unió nem engedte el­szállni a magyar költségvetést, a kabinet a magánnyugdíj­rendszer államosítása mellett döntött. 2010 őszén teljesen el­tüntette a rendszert - az addigi megtakarításokat államosítot­ta (ezekből jórészt a magas ál­lamadósságot csökkentették, visszaváltva a nyugdíjpénztá­rak által vásárolt magyar ál­lamkötvényeket), az ügyfelek pedig visszatértek az állami, felosztó-kirovó rendszerbe. A döntés 3 millió leendő nyugdí­jast érintett, a pénztárak va­gyona 2700 milliárd forint volt, ami a magyar GDP 10 százalé­kának felelt meg. Lengyelországban 2013 őszén nyúltak a nyugdíjala­pokhoz. A cél itt is pénzpoliti­kai jellegű volt: a lengyel ál­lamadósság vészesen közelített a 60 százalékos adósságpla­fonhoz, a Tusk-kormány pedig az egyszerűbb utat választotta: államosította a pénztárak köt­vényeit. Ezzel egy csapásra a 8 százalékponttal csökkentette a GDP-arányosan meghatározott államadósságot. A nyugdíj­pénztártagok követeléseit pe­dig az állami I. pillér vette át. Csehországban viszonylag későn, csak a Nečas-kormány vezette be, 2013 januári ha­tállyal. A jobboldali kabinet nem sokkal később megbukott, az őt váltó baloldali Sobotka-kor- mány pedig tavaly november­ben elhatározta a második pillér bedöntését. A döntés 2016. ja­nuár 1-vel lép hatályba. A cseh rendszer iránt - a jövőjével kap­csolatos politikai kérdőjelek mi­att is - gyér érdeklődés volt, csak alig több mint 80 ezer személy lépett be a rendszerbe, holott a Nečas-kormány félmillió taggal számolt eredetileg. (MSz) Tusk lengyel kormányfőként csengetett a 2. pillérnek (SITA/A P-felvétel) A második pillér újranyitása a legvalószínűbb forgatókönyv, ám azt sem lehet teljesen kizárni, hogy Ficóék államosítják a magánnyugdíjpénztárakat Rendszervariációk: hogyan változhat a második nyugdíjpillér ÖSSZEFOGLALÓ A kormány két hét alatt akar­ja megreformálni azt, ami már több mint tíz éve működik, és aminek alapos elemzésére lett volna elég idő. Az átalakítás irányát még nem árulta el Ro­bert Fico, csak annyit mondott, hogy „határozott megoldást” terveznek. Milyen lehetőségek képzelhetők el? Államosít, mint Orbán Habár ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv, az is elképzelhető, hogy a kormány megszünteti a második nyug­díjpillért, vagyis a megtakarítá­sokat kisajátítja, beöntve a kö­zös kasszába. Ez ugyan nagyon csábító megoldás, hiszen a 6,4 milliárd eurós vagyon hatal­mas még az állami költségve­téshez képest is, amelynek pél­dául a kiadási oldala 2015-ben 16,637 milliárd euró. Vagyis a nyugdíjpénztárakban kezelt vagyon több mint harmadával „megdobná” az elkölthető összeget. így könnyű lenne ki­egyenlített költségvetést össze­ollózni, csökkenteni lehetne az eladósodottság mértékét is, ami 55 százalék körül mozog GDP-arányosan. A terv hátulütője, hogy na­gyon sok embert magára hara­gítana a kormány a megtakarí­tásuk elvételével, ami egy évvel a választások előtt nem biztos, hogy kifizetődő. Gazdasági szakemberek szerint ez lenne a legrosszabb megoldás, mivel a hatalmas pénzösszeg további osztogatásra ösztönözné a már eddig sem túl visszafogott Fico- kormányt. Az államadósság csökkentése is megkérdőjelez­hető, elég, ha a csak a magán­nyugdíjakat államosító Orbán Viktor kormányára gondolunk, amelynek az államosított 2700 milliárd forintnyi vagyonból sem sikerült lényegesen csök­kentenie Magyarország eladó­sodottságát. Újra megnyitja a második pillért Ez az egyik legvalószínűbb megoldás, Robert Ficónak már van vele tapasztalata, többször is lehetővé tette, hogy a pénz­tártagok egy része visszatérjen a teljesen állami nyugdíjrend­szerbe. Ez eddig önkéntes alapon működött, kérdés, hogy beve­zetnek-e bizonyos kritériumo­kat - például kereset nagysága, megtakarított összeg stb. - amit teljesítenie kell azoknak, akik maradni akarnak. Ezt a milyen a végzettsége, melyik régióban él és természetesen azt, hogy mekkora a megtaka­rításának az összege. Bizonyos paraméterek szigorúbb szabá­lyozásával a biztosítók kényei­knek lennének magasabb nyugdíjat fizetni, kérdés, hogy ebben az esetben vállalnák-e a járadékfizetést, vagy inkább kihátrálnának erről a piacról. A kormány szigoríthatja a bizto­sítók ellenőrzését is a vonatko­zó törvények segítségével. Akifizetés liberalizálása Richter és Fico. Mit találnak ki? megoldást valószínűsíti az is, hogy Ján Richter szociális ügyi miniszter a napokban újra kije­lentette, hogy szerinte a mint­egy 1,45 millió pénztártag egyötödének, alig 300 ezer embernek éri meg a második pillérben spórolni. Fizessen a Szociális Biztosító A Szociális Biztosítónak is lehetővé teszik, hogy fizesse a nyugdíjakat a második pillér­ben megtakarított összeg alap­ján. A biztosítónak törvény ha­tározná meg, hogy mekkora já­radékot fizethetne a megtaka­rítás összegének megfelelően. Ezzel konkurenciát teremte­nének a járadékfizetésre jelent­kező életbiztosítóknak, egyfajta minimális nyugdíjat szabhat­nának meg, aminél a biztosí­tóknak többet kellene ígérniük. Ez azonban az első és a második pillér kockázatos kombinációja (Gabriel Kuchta felvétele) lenne, egy ilyen szolgáltatás nyújtására nincs szakmailag felkészülve a biztosító. Szigorúbb feltételek A problémát jelenleg a jára­dékok viszonylag alacsony összege jelenti, amelyet az életbiztosítók biztosítási szá­mítások alapján határoznak meg. Figyelembe veszik, hogy mekkora a várható nyugdíjas életkorának statisztikai hossza, Ez sem túlságosan valószínű megoldás, pedig ez lenne az egyik legegyszerűbb alternatí­va. A kormány lehetővé tenné, hogy a pénztártagok részletek­ben hozzájuthassanak a meg­takarított összeghez, vagyis nem életjáradékot vásárolná­nak, hanem felosztanák részle­tekre a megtakarításukat. Egy 10 ezer eurós megtakarítást például tíz évre felosztva, akár évente 1000 eurónként vagy havonta 83 eurónként is felve­hetnének, a maradék tovább kamatozna a nyugdíjpénztár­ban, és örökölhető is lenne. Ha az összeg elfogyott, csak az ál­lami nyugdíjat kapnák. A Smer ezt a megoldást szinte elkép­zelhetetlennek tartja. (lpj)

Next

/
Thumbnails
Contents