Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-19 / 14. szám, hétfő

4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 201 5. JANUÁR 19. www.ujszo.com GLOSSZA Nehéz búcsút inteni KOCUR LÁSZLÓ Robert Fico miniszterelnök azt nyilatkozta egy hírügynökségi inteijúban, ha felmerülne a lehetőség, hogy harmadszor is miniszterel­nök legyen, azt nem volna olyan egyszerű el­utasítani. Gondolom, a visszautasíthatatlan ajánlatról többeknek egy kultuszfilm jut az eszébe, na de ne legyünk rosszmájúak. Fico, amellett, hogy e sorok írójának nem nagy kedvence, ha­talomtechnikai szempontból nem nevezhető rossz minisz­terelnöknek. Iveta Radičovával szemben ő valóban szilárdan markolja a kormányrudat, azt, hogy milyen a legénység mi­nősége - hogy a szerencsédenül korán távozott miniszterel­nök asszony másik bon mot-jára emlékezzünk-, azt most ne firtassuk. Fico erős kézzel kormányoz, és az államirányítás­ban nyugodt körülményeket teremt. Hogy mihez, ez már egy másik kérdés, de az nem tárgya e rövid jegyzetnek. Fico pár dolgot kétségkívül helyesen érzékel. Egyetérthe­tünk vele abban, hogy a miniszterelnök személye polarizálja a társadalmat, vagy hogy mindenért az övé a felelősség. Az. inteijú során, melyet az állami hírügynökség készített, a vi- zionárius kormányfőnek nem kellett izzasztó kérdésektől tartania, azt is elmondta, hogy fáradt, megviselt, a nehéz döntések bedarálják őt. Meg kell a szívnek szakadnia. Lám, 2014 végén a különböző évértékelőkben szakértők azt vetítették előre, ez az év kicsit más lesz, mint az előző volt, mert most nem lesznek választások. Robert Fico, úgy látszik, a baráti pálinkázások közepette sokat inspirálódon: magyar kollégájától, és lehet, hogy a permanens kampányról is esz­mét cseréltek. Mert az ilyesfajta nyüatkozatok már egyértelműen a kampány részei. 2016 márciusában vonu­lunk újra urnákhoz, addig még egy év és két hónap van hát­ra, de úgy látszik, nem lehet eléggé időben kezdeni. Robert Fico most ilyen kéretősre vette a figurát, de abban komolyabb összegben mernék fogadni, hogy ha 2016-ban lehetősége nyílüt egy harmadik ciklusra is, arról azért nem lesz olyan nehéz meggyőzni őt. A jelenlegi jobboldal felől egyelőre nyugodtan alhat. Sőt, felőlük akár már a győzelmi beszédét is írhatja. FIGYELŐ Népszerűbb a francia kormány A franciák 42%-a szerint el kellene kerülni a Mohamed- karikatúrák közlését, és a megkérdezettek fele a szólás­szabadságot is korlátozná az interneten - derül ki egy fel­méréséből, amelyet a Journal du Dimanche közölt. Arra a kérdésre, hogy egyes muzul­mánok sértve érzik magukat a Mohamed-karikatúrák publi­kálása miatt, 57% azt vála­szolta, hogy „nem kell figye­lembe venni ezeket a reakció­kat, és továbbra is közölni kell az ilyen karikatúrákat”, de 42% szerint jobb lenne elke­rülni a publikálásukat. A megkérdezettek 50 százaléka korlátozná a szólásszabadsá­got az interneten, 49% nem. A franciák leginkább abban ér­tenek egyet (81%), hogy azo­kat a kettős állampolgárokat, akiket Franciaországban ter­rorcselekmény miatt elítél­tek, meg kellene fosztani a francia állampolgárságuktól, 68% szerint meg kellene til­tani azok visszatérését az or­szágba, akik „gyaníthatóan terrorcsoportok oldalán har­coltak”. Ä terrortámadás je­lentős hatással volt a politiku­sok megítélésére: a kormány­párt képviselőinek népszerű­sége ugrásszerűen megnőtt. Francois Hollandé államfő népszerűségi mutatója 10%- ot ugrott, 24-ről 34%-ra. A megkérdezettek 47%-a úgy véli, az államfő „képes megfe­lelő döntéseket hozni”, tavaly novemberben még csak 17% látta így. Manuel Valis minisz­terelnök nemzetgyűlésben elmondott beszéde elismerést aratott, a franciák 58 százalé­ka ,jó miniszterelnöknek” tartja, ami 13%-os javulás. Marine Le Pennek, a szélső- jobboldali Nemzeti Front el­nökének népszerűségi muta­tója viszont semmit nem vál­tozott. (MTI) Szétkapkodták a Charlie-t Szétkapkodták a Charlie Hebdo hetilap merénylet után megjelenő első számát Bécs- ben, ahova 300 darab érke­zett. Mint más európai orszá­gokban, az eladott példányok java részét már előre lefoglal­ták. A belvárosi Morawa könyvkereskedésbe több mint 500 előrendelés futott be, ám a boltba csak 70 pél­dány érkezett. Hollandiában is gyorsan megvették a Char­lie-t, Nagy-Britanniában pe­dig a lapszámok érkezésekor, péntekre virradó éjszaka so­rok kígyóztak az újságosbó­dék előtt. Viszont szombaton ezrek tiltakoztak a Charlie Hebdo újabb száma ellen Iz­raelben, Jordániában, Niger­ben, Oroszországban, Pakisz­tánban, Szudánban és Tuné­ziában. (MTI) Február hetedikén maradjanak otthon hagyományos vagy hagyománytalan családjukban Egy hazug kezdeményezés Nem egészen három hét múlva túl leszünk az or­szág egyik legfölöslege­sebb és legveszélyesebb népszavazásán. MOLNÁR NORBERT A kezdeményezők a hagyo­mányos család alkotmányos védelméről beszélnek, miköz­ben az, amit el akarnak érni - hogy az azonos neműek ne kel­hessenek egybe, ne fogadhas­sanak örökbe gyereket -, egyál­talán nem védené meg a ha­gyományos családot, vagyis az egész kezdeményezés álságos és hazug. Még csak nevén sem nevezi a gyereket, a zsigeri ide­genkedést mindentől, ami nem olyan, hogy beleférjen egy igencsak beszűkült, 19. századi világképbe. Emellett a kezde­ményezők még becsempésztek a referendumba egy kérdést ar­ról, hogy a szülő eldönthesse, gyereke az iskolában kapjon-e szexuális felvilágosítást, vagy inkább olyanoktól, akiknek leg­feljebb csak szexuális fantáziáik vannak; esetleg az interneten találjanak maguknak minden­féle példákat, esetleg bízzák magukat a szülőkre, akiknek egy része mindent megtesz azért, hogy erről ne kelljen be­szélnie a gyerekkel. Amit elsősorban el kellene dönteni, az az, hogy mitől kell megvédeni a családot. Ha meg­van az ellenség, tegyük bele az alkotmányba, hogy ő az, innen­től fogva tüos rajzot készíteni ró­la, vagy csülagot kell biggyesz­teni a mellére, de ne hazudoz- zunk összevissza. Hogy a család ma általában nem olyan hely­zetben van, mint ahogy a gye­rekkönyvekben le van rajzolva, vagy mint amilyennek a szem­forgatók hazudni szeretik, az tény. De az idők változnak, a szellem halad, s azzal, hogy be­csukjuk a szemünket, vagy bele­írjuk az alaptörvénybe a fóbiá­inkat, még nem oldunk meg semmit. Másrészt emberi jogokról népszavazást rendezni nem ele­gáns dolog. Az egyik tetszik, jö­het, a másik nem, nem kell. És ne legyünk naivak. Tavaly az utolsó pülanatban kaszálta el a horvát alkotmánybíróság azt a népsza­vazási kezdeményezést, amely azt akarta elérni, hogy az alkot­mányban csak a horvát szerepel­jen hivatalos nyelvként. A kez­deményezés a szerbek ellen irá­nyult. Ne higgyük, hogy ha a kvázi családvédelmi kezdeményezés sikeres lenne, nem pattanhatna ki valamelyik zsigeri fóbiás agyából, hogy magyarellenes népszavazást kezdeményezzen. Ha az egyik ellen megy, megy a másik ellen is. Ismerve a mi Al­kotmánybíróságunkat, és annak tanácsalapú, a szerencsén is mú­ló döntéseit, simán átcsúszna a magyar nyelv használatának korlátozása, és abban is biztosak lehetünk, hogy a többség támo­gatná. Úgyhogy ne bátorítsuk a csökötteket még további agya- lásra azzal, hogy részt veszünk a népszavazáson. Önmagunk el­len dolgozunk, ha bármit meg­szavazunk, amiszűkít, korlátoz. Legszívesebben csak annyit írtam volna, hogy február hete­dikén maradjanak otthon ha­gyományos vagy hagyományta­lan családjukban, és töltsék ér­telmesen az idejüket. De egy mondatból nem állhat egy kommentár. Ők is Charlie-k. Visszavágtak az arab világ karikaturistái a hétvégi újságokban a Charlie Hebdo francia lapnak. A közel-keleti rajzo­lók megkérdőjelezték a szólásszabadság nyugati értelmezését, saját, képmutató vezetőiket, Izraelt és a muzulmánokkal szemben al­kalmazott állítólagos kettős mércét is bírálták. Az Izrael-ellenesség mindig jellemző motívuma volt az arab karikatúráknak. Az al- Dzsazíra hírtelevízió honlapján Ahmed Rahma rajzát tette közzé, amelyen egy arab vezető „Charlie vagyok" táblával igyekszik Párizs­ba, a terrorizmus elleni felvonulásra, a háttérben pedig ketrecbe zárt újságírók láthatók. (A palesztin al-Ayyam újság karikatúrája) GLOSSZA Az öreg Darwin és az exkalózok P1NKHAMMER RUDOLF Talán nem köztudott, de Charles Darwin különböző ki­adású műveinek digitalizált vál­tozata megtalálható az interne­ten. Szép akkurátusán be- szkennelve az összes oldal. Az összes. Azok is, amelyeken nincs szöveg vagy illusztráció. Persze egy 150 éve kiadott, és pár éve digitalizált üres oldal nem igazán mondható üresnek.. Látszik rajta egy s“más, hát mondjuk úgy: az idő. Gyűrődé­sek, repedések, elázások, a pa­pír textúrája, a túloldali szöveg derengése. Aki kellően szenti­mentális, az fel tudja fedezni az esztétikáját. Persze minderről semmit sem tudnánk, ha erre nem hívja fel a figyelmünket pár éve egy Czigány Ákos nevű fotóművész, aki ezekből a ké­pekből méretes tablókat hozott létre, a meditativ hangulatú anyagot így emelve át a kortárs fotó világába. Hogy jön a képbe a Tüos Rá­dió? A valamikori kalózrádió közel húsz éve legális frekven­ciát használ, amit azonban időnként meg kell újítania a ha­tályos magyar törvényeknek megfelelően. Ez tavaly év végén is így volt. Rutineljárásnak tűnt, hiszen a civil rádió mindig pél­dásan gazdálkodott, ráadásul a médiahatóság pályázati kiírása eléggé passzolt a Tilos profiljá­hoz (egyedi zenei tartalmakat szolgáltató rádió működtetése volt a felsőbb kívánalom). A rá­dióadót működtető alapítvány be is nyújtotta a szükséges do­kumentumokat, egyebek mel­lett a pályázati anyag nyomta­tott, valamint beszkennelt ver­zióját (6 darab egyforma CD- másolatban). Nem, nem azt a digitális állományt, amelyben a szakmai anyag íródott, hanem a kinyomtatott 467 oldal digita­lizált verzióját. A folytatás szürreális: a pá­lyázatot először elutasították, majd pár hónapig tartó huza­vona után végül hiánypótlásra szólították fel a rádiót. Az egyik fő kifogás az volt, hogy az alapítvány munkatársai nem szkennelték be az iro­mány üres hátoldalait. Azokat a hátoldalakat, amelyeken - értelemszerűen - semmi sem található. Jelen állás szerint lesz majd valamikor egy kafkai perfor- mansz Budapesten, amikor is a civil rádió munkatársai köz­jegyző jelenlétében digitalizál­nak 467 gyűrődésektől és fol­toktól mentes A4-es méretű, vélhetően 80 grammos szab­vány irodai papírlapot. Aki kel-, lően érzékeny az iróniára, ta­lán felfedez ezeken a hófehér, teljesen üres oldalakon is va­lamit. Valószínűleg nem eszté­tikát.

Next

/
Thumbnails
Contents