Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-17 / 13. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 17. Vélemény és háttér 7 Lajčák azt gondolja, hogy a szlovák kisebbség- és bevándorláspolitika jobb a nyugat-európainál? Multikulti lábtörlő Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz és Miloš Zeman cseh köztársasági elnökhöz immár a szlovák külügyminiszter, Miroslav Lajčák is csatlakozott, teljesebbé téve a multikultu- ralizmus bukásáról prédikáló közép-európai álomcsapatot. RAVASZ ÁBEL Mindez persze a franciaországi események kapcsán, ami jó lehetőséget adott vezető politikusainknak arra, hogy mondjanak valamit a nemzetpolitikai elképzeléseikről. Nem biztos, hogy kellett volna,, legalábbis ilyen minőségben biztosan nem. Lajčák arról beszélt: a multi- kulturalizmus naiv ötlet volt, ezért nem csoda hogy vereséggel zárult. Most hagyjuk azt, hogy a vereség amiről az úr beszél a valóságban egyáltalán nem is az - a bevándorlók zöme integrálva él, a legtöbb nyugateurópai ország pedig a kimutatások szerint profitál abból, hogy vendégmunkások érkeznek. Inkább beszéljünk arról, hogy miért nincs Miroslav Lajčák abban a pozícióban, hogy ilyen kijelentéseket tegyen. Egyfelől, Szlovákia nem olyan ország, amely bármit is tudna a multikulturalizmus bukásáról. A bevándorlás alacsony, és bár az SNS most kinézte magának a kebabosokat a magyar irredenták és a cigánybűnözők helyett, minimális feszültség sincs a migránsok és az őslakosok között. Másrészt Szlovákia az őshonos kisebbségeinek még nyomokban sem adja meg azt, amiről a multikulturalizmus szól - intézményi autonómiát, kollektív jogokat, másságuk ellenére államalkotó pozíciójuk elismerését. Csak nem arról van szó, hogy Lajčák úr azt gondolja, hogy a szlovák kisebbség- és bevándorláspolitika jobb a nyugat-európainál? Előbbi gyatra minőségű, utóbbi nem is létezik. Aztán ott van az a gond, hogy Lajčák külügyminiszter korábban (2007-2009) a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottjának pozícióját töltötte be. Abban a Boszniában, amit a day- toni béke multikulturális mo- dellországként épített újra, a főmegbízott feladata a multi- kulti állam további kiépítése és felügyelete volt. Az ottani multikulturalizmus is „naiv, bukott ötlet” volt? Lajčák úr pedig akkor egy naiv, bukott politikus? Remélem, hogy nem. Arról nem is beszélve, hogy a szlovák kormány külügyminiszterével az élen Szerbiában meg igenis nagy barátja a multikul- tinak. Legalábbis azt gondolják, hogy egy autonóm Koszovó egy multietnikus Szerbiában jobb lenne, mint egy önálló Koszovó állam. Szlovákia az egyik utolsó EU-s ország, amely nem ismerte el a pristinai függetlenséget. Olyannyira bíznánk a multietnikus Szerbia naiv és bukott ötletében, hogy európai szövetségeseink ellen megyünk egy ilyen kritikus ügyben? A helyzet az, hogy Lajčák miniszter, ahogy fent említett elvtársai is, a multikulturalizmus kifejezést lábtörlőként, pusztán politikai pontszerzésre használják. Nem az a baj, hogy félreértik * mibenlétét, vagy éppen a vele szemben megfogalmazott nyugati kritikák tartalmát, hanem az, hogy cinikusan egyszer mellette, egyszer ellene vannak, attól függően, hogy a politikai széljárás mit hoz. Ez nem méltó államférfiakhoz. Ez nem igazságos az Európában élő, keményen dolgozó kisebbségi állampolgárok tömegeivel szemben, legyen szó őshonos vagy bevándorló közösségekről. KOMMENTAR Menekült! Kerüld Magyarországot! NAGY IVÁN ZSOLT Megteheti-e egy ország, amely Európa közepén terül el, amely a többségi nemzete több millió tagját tudja saját határain kívül, s amely egy nemzetközi közösség egyenrangú részének tekinti magát, hogy bereteszeli az ajtókat, és kijelenti: ide legfeljebb azok jöhetnek, akiket otthon üldöznének, megölnének, amúgy senki. Pláne olyan nem, aki egyszerűen csak úgy érzi, ő itt boldog lehetne. Lehet-e ilyet tenni? Nem - mondom én. Mondom persze olyan emberként, aki nem Magyarországon született, de bő húsz éve itt él, és amikor jött, nem azért tette ezt, mert éppen akkor üldöztek volna valahol politikai, faji, nemzetiségi vagy bármilyen alapon. Egyszerűen csak úgy alakult, hogy hirtelen adódott egy esély, amely hosszabb távon itt ígért biztosabb karriert, kiegyensúlyozottabb életet. Ennyi. Ha kategorizálnom kell magamat, akkor gazdasági bevándorló vagyok. De elárulom: alapvetően gazdasági menekült mindazon magyarok legalább 90 százaléka, akik a rendszerváltások után költöztek Magyarországra a szomszédos államokból. Jöttek persze a Vajdaságból, Horvátországból a háború miatt-nem sorolom ide őket. Jöttek most Kárpátaljáról-őket sem. Őka (szerintem) 10 százalék. Atöbbieknem voltakveszélyben, őkjobb életre vágytak. És ez teljesen rendben van. Ezen egyébként sokat nem gondolkodtam eddig, úgy hittem (hiszem), az embernek joga van eldönteni, hogyan szeretne élni, és ha úgy látja, könnyebben valósítja meg ezt, ha elhagyja szülőföldjét - és ezt még meg is teheti -, akkor hát rajta. Annak, aki ezt nem élte át, elárulom: nem egyszerű döntés ez, és nem megy sérülések nélkül. Éppen ezért ez az egyén döntése. Miként az ő dolga az egész feldolgozása, és az ő feladata utána úgy élni, ahogy azt a befogadó országa elvárja annak minden egyes polgárától. Nem másképpen, csakis ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel. Ennyi. Orbán Viktor és a Fidesz azonban másképpen látja, mint én. Illetve nem biztos, hogy másképpen látja, de másképpen mondja. És nehéz azt gondolni, hogy nem azért mondja, mert úgy hiszi, sok magyar tényleg ezt gondolja. Amikor pedig három hónap alatt egymillió szavazó tűnt el a táborából, és ennek el nem hanyagolható hányada éppen a Jobbikhoz ment, ezt a lehetőséget nem hagyja ki. Hogy ez egy undorító, anakronisztikus, megkülönböztető lépés, az láthatóan nem zavarja. Miként az sem, hogy mondja mindezt meggyilkolt emberek sírjánál állva, olyanok tragédiájára hivatkozva, akiket pont azért öltek meg, mert nemcsak elutasították a vak fundamentalizmust, hanem ezt ki is merték mondani. És akik egyébként biztos nem szeretnének olyan országban élni, ahol az ő haláluk éppen egyfajta öncélú fundamentalizmus eszközévé válik. Bár ezzel talán már mind többen vannak így. A szerző magyarországi publicista JEGYZET FIGYELŐ Mesés borravalók JUHÁSZ KATALIN Borravalót akkor adunk, ha elégedettek vagyunk egy szolgáltatással, vagy ha különösen figyelmesek voltak velünk valahol. E téren is vannak persze íratlan szabályok (egyes helyeken egyszerűen „illik” borravalót adni, máshol eszünkbe sem jutna), és kultúránként, országonként, sőt tájegységenként is mások a szokások. A jatt összege függ az ember anyagi helyzetétől, pozíciójától is. És nyilván attól is, hogy jó, vagy rossz napja van-e éppen. Törzsvendég-e az adott helyen, vagy csak véletlenül tért be, van-e nála apró, kerek összegű a számla, vagy épp akkora, hogy ciki legyen visszakérni a bankóból, szóval elég sok tényező befolyásolja ezt a gesztust. A fodrászok, pincérek, szobalányok, taxisofőrök bizony jobban megjegyzik azt, aki mondjuk öt cent borravalót ad nekik, mint aki semmit. A mesésen busás jattokról pedig városi legendák keringnek, sőt gyakran az újságokba is bekerülnek a szerencsés megajándékozottak, illetve szemtanúk beszámolói. Legutóbb egy philadelphiai taxisofőr esete járta be a világsajtót, aki egy négydolláros fuvarért majdnem ezer dollárt kapott egy utastól. A nyugat-afrikai bevándorló sofőr elmondta az utasnak, hogy zűrzavaros műszakja volt, mire a férfi kiszálláskor közölte, hogy viszont nagyszerű éjszakája lesz, és beütötte a borravaló összegét. Amikor a sofőr figyelmeztette, hogy valószínűleg elvétette a nullákat, az illető csak annyit mondott: tudom, mit csinálok. A másik nevezetes esetről egy budapesti szemtanúnak köszönhetően tudunk. Habony Árpád, a magyar kormányfő, illetve több fideszes csúcspolitikus titokzatos, „ingyen dolgozó” tanácsadója egy vendéglátó-ipari egységben vásárolt a minap egy üveg 70 ezer forintos vodkát. Százezressel fizetett, majd flegma arccal azt mondta a felszolgálónak, hogy az aprót tartsa meg. A pincér persze nem tudta értelmezni az „apró” szót ebben a kontextusban, és próbálta volna visszaadni a 30 ezer forintot, mire a tanácsadó emelt hangon megismételte: „Mondom, az aprót tegye el!” A szemtanú szerint a pincér erre azt felelte „Elég nagy az arcod”, amire Habony már nem válaszolt, kisétált az ajtón az üveggel. A fenti fejtegetést tehát meg- toldhatjuk még egy gondolattal. Az esetben is ad borravalót az ember, ha fitogtatni szeretné kivételesen jó anyagi helyzetét. És mivel Habony Árpád a múlt hónapban meg- lóbálta 400 ezer forintos Guc- ci-táskáját a szociális megszorítások ellen tüntetők előtt, simán elhiszem róla ezt az Egyenlítő blogon megjelent borravalós történetet is. Népszavazás a vasárnapi zárva tartásról Népszavazást kezdeményez Magyarországon a Liga Szakszervezetek a Vállalkozók Országos Szövetségével a kötelező vasárnapi zárva tartás ellen - jelentette be Gaskó István. Á Liga elnöke hangsúlyozta: a népszavazási kezdeményezés során sem a Liga, sem a VOSZ nem akar politikai pártokkal összefogni, kizárólag civil szervezetekkel akarnak együttműködni. Hozzátette: ha a Nemzeti Választási Bizottság egy párt népszavazási kezdeményezését fogadja el, akkor a Liga visszavonul az ügytől és a tagjaira bízza, mennyire vesznek részt a népszavazásban. A Liga elnöke ezt azzal magyarázta, hogy nem szeretnének párt- politikai csatározások eszközévé válni, ezért kérik a politikai pártokat is, hogy maradjanak távol a népszavazási kezdeményezéstől, ugyanakkor számítanak a társadalmi szervezetek csatlakozására. Gaskó azt mondta: az a céljuk, hogy a Liga és a VOSZ népszavazási kérdését fogadja be és érvényesítse a Nemzeti Választási Bizottság. Arra a kérdésre, hogy mikor nyújtják be a kezdeményezést a Liga elnöke kifejtette: attól függ, hogy a választási bizottság a már befogadott kérdésekről mikor dönt. Mivel a Kúriának 90 nap áll rendelkezésére a jogorvoslatra, akár hónapokig is húzódhat az ügy - tette hozzá Gaskó. (MTI)
