Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-03 / 2. szám, szombat

o N <jr> ? r Igazság, hazugságok, Diana 13. oldal 2015. január 3., szombat, 9. évfolyam, 1. szám T Raúl Castro. A kubaiak többsége úgy látja, hogy Kuba és az USA közeledése a volt elnök, Fidel Castro hozzájá­rulásával történt, mivel Raúl soha nem tudott teljesen az egykori karizmatikus vezető helyébe lépni. „Fidel pótolhatatlan, minden fontos döntés előtt egyeztetünk vele" - erősítette meg korábban maga Raúl Castro is, aki beszédeiben számos alkalommal idézi bátyja szavait. ▲ Egy havannai iskolában ünnepük Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök bejelentését, hogy helyreállítják az 1961-ben megsza­kított diplomáciai kapcsolatokat és enyhítenek a kétoldalú gazdasági és utazási korlátozásokon (Fotók: sita/ap, tasr/ap) ▲ Ki tudja, miről beszélgetnek? A politikai helyzetről vagy az aznapi ebédről? Alakuljon jól minden, és legyen béke! Meghatotta, örömmel és reménnyel töl­tötte el a kubaiak nagy részét az a történel­mi lépés, hogy kormányuk és az Egyesült Államok vezetése öt évtizedes mosolyszünet után a kétoldalú kapcsolatok normális me­derbe terelése mellett döntött. indig remény­kedtem (...), sok kubai él odaát (az Egyesült Ál­lamokban,) és úgy hiszem, ez jó lesz mindkét or­szág számára. Elég már a sok kép­mutatásból és háborúskodásból, egyesülni kell, előre kell lépni, fej­lődni kell és gyarapodni - mondta a 36 éves Jesús Dalmau a karibi szigetországban „a kubai nép győ­zelmeként” értékelt fejleménnyel kapcsolatban. A 41 éves Roberto épp Havanna történelmi belvárosában sétált, amikor megtudta, mi történt. Az emberek az utcára tódultak és ki­áltoztak, az örömhírre pedig még a harangokat is megkongatták. .Alakuljon jól minden, és legyen béke!” - hangoztatta kívánságait, ugyanakkor nem mondott véle­ményt arról, szerinte hoz-e majd változást életében Kuba és az Egyesült Államok december 17-ei döntése az 1961-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreál­lításáról. A kubai médiumok több ízben is megszakították adásukat, hogy beharangozzák Raúl Castro kubai elnök bejelentését a Washington­hoz fűződő viszonyról. Miközben a helyi sajtó a vezető közleményé­ig eltelt időben nem közölt infor­mációkat a megszólalás miértjéről, a szigetországon kívül már szivá­rogtak ki részletek a Havanna és Washington között hónapok óta tartó titkos közeledésről. ,Az osztályban voltunk, és szüne­tet tartottunk, hogy meghallgas­suk a (Castro-)beszédet. A túlol­dalon (az Egyesült Államokban) élő barátaim korábban már fel­hívtak, és mondták nekem, hogy helyreállnak a kétoldalú (ameri­kai-kubai) kapcsolatok, ugyan­akkor minderről hiába meséltem osztálytársaimnak, nem hittek nekem” - magyarázta az EFE spa­nyol hírügynökségnek Pablo, a kubai művészeti egyetem 22 éves diákja. A legtöbb kubai részéről tehát igen nagy várakozás előzte meg Raúl Castro szavait, aki kato­nai egyenruhában, íróasztalnál ülve olvasta fel közleményét az új kétoldalú helyzetről és Kuba döntéséről, hogy szabadon enged amerikai őrizeteseket: Alan Gross segélymunkást és egy nem megne­vezett kubai származású amerikai kémet. Cserébe Washington a ha­zájukban hősként tisztelt „kubai ötök” utolsó három tagját engedte el, akiket kémkedés miatt 1998 óta tartott fogva. Ügyük az utóbbi években megmozgatta a kubai tár­sadalmat, és szabadon engedésük hírére többen elérzékenyültek. „Éppen orvosi vizsgálaton vol­tam, amikor mondták nekünk, hogy átmehetünk a kórház szín­háztermébe, ha szeretnénk látni a tévében Raúl Castrót. Volt, aki sírt, amikor értesült a hősök sor­sáról” - mondta az 52 éves Elsa Barrios a kiszabadult kémekre utalva. „Nehéz szavakkal leírni, mit is érzünk” - mondta az állami televíziónak Mariela Castro, az államfő lánya, aki maga is kép­viselő. Másokra nem volt ekkora hatás­sal a Castro-beszéd, mivel szerin­tük már várható volt, hogy a két ország előbb-utóbb rátér erre az útra. „Tisztában vagyunk vele, hogy ahogy a technika és a tudo­mány fejlődik, a politikusoknak is fejlődniük kell, ez náluk sincs másképp” - fogalmazott a 68 éves Chachito, aki az idegenforgalom­ban dolgozik. A fejleménytől többen nagy át­törést remélnek, nevezetesen az 1959-ben kezdődött kubai forra­dalom utáni gazdasági szankciók végét. „Ideális lenne a korlátozások megszüntetése” - mondta az 52 éves Luis Alvarez a havannai ame­rikai érdekképviselet előtt, amelyet Barack Obama ígérete szerint a következő hónapokban hivatalos nagykövetséggé minősítenek fel. A 34 éves Milagros Díaz szerint a Washington és Havanna közti viszony rendeződése szebb jövő­vel kecsegteti a kubaiakat. „Ne­künk már tényleg szükségünk volt egy ilyen lépésre, mert a helyzet rossz és az emberek na­gyon csüggedtek” - hangsúlyoz­ta. Castro beszédében az 1962 óta érvényben lévő kereskedelmi embargó beszüntetésére szólította fel Washingtont, mint mondta, a tilalom „hatalmas emberi és gaz­dasági károkat okozott”. A 62 éves Ramón Roman abban bízik, hogy ezentúl több turista lá­togat majd Kubába. „Az hatalmas gazdasági injekció lenne” - mond­ta. Victoria Serrano laboráns ab­ban reménykedik, hogy az ameri­kai-kubai viszony felmelegedése révén új termékek, mindenekelőtt élelmiszerek áramlanak be az or­szágba. Mint mondta, manapság már a hagymavásárlás is luxusnak számít Kubában. Vannak azonban olyanok is, akik kritikával illették a történelmi for­dulópontként értékelt amerikai és kubai bejelentést. Yoani Sánchez ismert kubai ellenzéki blogger szerint a fejleménynek ára van, Castro ugyanis ezzel biztosította kormánya számára a továbbmara- dást. Néhány külföldön élő kubai elégededenségének adott hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok kormánya előzőleg nem konzul­tált velük a történelmi lépésről. Guillermo Farinas, a kubai ellen­zék egyik közismert képviselője „árulásnak” nevezte Obama lépé­sét, szerinte az amerikai elnök ko­rábban azt ígérte nekik, hogy be­vonja őket is a két ország közötti kapcsolatok felülvizsgálatába. Az amerikai elnök egyébként tavaly novemberi miami látogatása so­rán vette fel először közvetlenül a kapcsolatot a kubai ellenzék kép­viselőivel, és Farinas a találkozót akkor történelminek nevezte. Az óvatosabbak szerint ki kell várni, mi lesz ennek az egésznek a vége. „Ez így nem elég, mivel nem szünteti meg az embargót - véleke­dett a 28 éves Pedro Durán a beje­lentésekkel kapcsolatban. - Meg­látjuk, hogy ez az egész igaz-e, és nem olyan lesz-e, mint ami jellemző minden másra itthon: egy lépés előre, három vissza. Azok után, hogy ötven éve úgy élünk, ahogy, nem hiszem, hogy majd most hir­telen bármi is megváltozna” - tet­te hozzá. (MTI) ▲ Fiatalok a havannai tengerparton. Eddig azt hitték, ha boldogulni akarnak, el kell hagyniuk a szigetországot. Most bizakodni kezdtek.

Next

/
Thumbnails
Contents