Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-16 / 12. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 16. A Sme szerkesztőinek túlnyomó része a szabadsággal járó bizonytalanságot választotta Szemben az árral Mindössze néhány hét telt el azóta, hogy a Pen- ta pénzügyi csoport behatolt az Új Szót is kiadó Petit Pressbe, és máris mintha napirendre tértünk volna az ügy felett. CZAJLIK KATALIN Elvégre a hazai vélemény- formáló lapok csaknem mindegyike már valamelyik cápa kezében van, akkor meg mért lennénk annyira oda? A Penta esete a Petit Press- szel mégis más. A Petit Press, pontosabban annak zászlóvivő terméke, a Sme napilap ugyanis az újkori Szlovákia fennállása óta annak legjobb arcát képviselte. Programszerűen kiállt a demokrácia, a tisztesség és a tolerancia értékei mellett, még a legsötétebb mečiari időkben is, amikor a politikai hatalom mindent elkövetett az elpusztításáért. A Sme így egyfajta ikon lett, a kulturált Szlovákia szimbóluma. Ami nem sikerült Meéiar- nak, az húsz évvel később sikerült a Pentának. Megkaparintotta a Smet, legalábbis annak egy részét. Anélkül, hogy az egy szót is szólhatott volna az egészhez. A német tulajdonos ugyanis eladásra bocsátotta tulajdonrészét a Petit Press- ben, a Penta pedig megfizette az árat. Ilyen egyszerű. Business as usual. Aztán kiderült, hogy mégsem. A Sme szerkesztőinek túlnyomó része úgy gondolta, abszurd lenne a Gorilla-akta által is beárnyékolt Pentának dolgozni, s azt mondta, köszöni, a nagy kiadó által nyújtott kényelem helyett inkább a szabadsággal járó bizonytalanságot választja. így alakult meg a Denník N. Az Új Szó szerkesztői sajnos nincsenek abban a helyzetben, hogy kövessék a példát. Ha ugyanis a Sme mintájára táNem az a fő gond, ha a cápák úgy gondolják, mindent megvehetnek, hanem az, ha ezt a társadalom egésze elhiszi. vozna a szerkesztőség, az szinte biztosan az Új Szó végét jelentené, s ezzel együtt megszűnne a szlovákiai magyar napilapírás. S ne ítéljük el a Sme megmaradt munkatársait sem, hiszen teljesen elfogadható érv, hogy a Penta belépése ellenére is meg kell tartani a lap szellemiségét. Ám vissza a szakadárokhoz. Azóta is öröm figyelni ezeknek a bátor, az árral szemben úszó embereknek a harcát, akik egyszerűen nem hajlandók elfogadni a korunk mottójává vált „mindent meg lehet venni” elvet. Mert - bár hihetetlenül banálisán hangzik - mindent valóban nem lehet megvenni. De már csak úgy van az, hogy a legnagyobb igazságok egyben végtelenül banálisak. Csak merjünk naivak lenni! Mert nem is az a fő gond, ha a cápák úgy gondolják, mindent megvehetnek, s még csak nem is az, ha a dolgok egy ideig úgy működnek, hogy ezt meg is tehetik. A legnagyobb gond az, ha ezt a társadalom egésze elhiszi nekik. (Peter Gossányi rajza) És mostantól nem nézed a Szulejmánt! JEGYZET A tükör nem hazudik LAMPL ZSUZSANNA E héten nagy felháborodást váltott ki egy cég álláshirdetése, mert nyíltan megnevezte, melyik főiskolák végzőseire nem tart igényt. Én viszont azt gondolom, hogy volt rá joga és jól tette. Volt rá joga, mert ha valakinek fizet, talán elvárhatja, hogy értsen a dolgához, és megfelelően végezze a munkáját. S ez nem csak az értelmiségi szakmákban van így, hiszen például az ácsmester sem lakatost keres az ácsmunkára, hanem ácsot, valamint ügyes, eszes segédet akar, nem kétbalkezest. S miért tette jól ez a cég? Mert a sumákolás helyett, amin azt értem, hogy más cégeknek is vannak ám üyen „feketelistái” - s nem biztos, hogy ugyanazon iskolák, szakirányok szerepelnek rajta -, csak ezek belső használatra léteznek, ez a cég a felszínre mert hozni egy nagyon is valós problémát. Ez pedig a felsőoktatás színvonalának csökkenése. Rögtön hozzáteszem: nem csak nálunk. S azt is hozzáteszem, ez egy rendszerjellegű probléma, aminek lényege, hogy a felsőfokú intézmények léte szorosan összefügg a diáklétszámmal. Ezt a rendszert azonban nem maguk az egyetemek találták ki - bár soraikból is jött támogatás -, ebbe a rendszerbe belekényszerítet- ték őket. A probléma részletes taglalása nem fér bele ebbe az írásba. Röviden: a tömeges felsőoktatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői. A támogatók azzal érvelnek, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a tanulásra, mert az emberjogi vetületen kívül ezzel növekszik az összlakosság műveltsége. Azzal érvelnek, hogy a tehetséges diákokat nem kell félteni, mert a gyengék mellett ők is ott vannak. Az ellenzők nem vonják kétségbe a tanulásra való jogot, de úgy gondolják, hogy ez kötelességet is jelent. Márpedig manapság vannak egyetemek, szakok, ahonnan nehezebb kirepülni, mint oda bekerülni. Ezt a diákok is tudják, és sokan visszaélnek a helyzettel. Az államvizsgákon, amikor egyszerre többen ülnek a teremben, hallják egymás feleletét. S bizony, nemegyszer voltam tanúja annak (különböző egyetemeken), hogy az eredmények kihirdetése után, amikor már megnyugodtak, nyíltan megmondták, azért furcsa, hogy xy-nak is ugyanolyan diplomája lesz, mint nekik, pedig az illető sosem tudott semmit. A diszkrimináció itt kezdődik, nem a munkaadóknál. Ha a gyenge s folyamatosan nem is igyekvő, nem teljesítő diák ugyanúgy végez, mint az, aki tudott, s ezáltal, amint látjuk, végső soron a gyakorlatban is veszélyezteti a másik esélyeit, az én szememben igazságtalanság. Az összlakosság műveltségének növekedése pedig... Azt szeretném, a tükörből, ha belenézek, fiatal lány képe nézzen vissza rám. Kék szemű, fehérbőrű, rózsás arcú. De a tükör másképp gondolja. Akkor törjem össze? Mit változtatna ez? Csak magamat csapnám be. KOMMENTÁR Deflációs horror MOLNÁR IVÁN Tavaly Szlovákiában, Magyarországon és Európa több más államában is elmaradt az infláció, az átlagos árszint csökkent, aminek elsősorban a vásárlók örülnek. Az elemzők egy része ezzel szemben máris rémforgatókönyvekkel ijesztget. Szerintük az általános árszínvonal-csökkenésnek, vagyis a defláció további elmélyülésének a reményében a többség elhalasztja a nagyobb bevásárlásait, ami keresletcsökkenéshez, a termelés visszafogásához, bércsökkentésekhez, elbocsátásokhoz, gazdasági recesszióhoz vezethet. T ényleg ilyen sötét jövő vár ránk? Nos, az igazság az, hogy a helyzet korántsem olyan rossz, mint azt sokan megpróbálják elhitetni velünk. A szlovákiai elemzőkegy része is elismeri, hogy ajelenlegi helyzetben nem kell tartanunk az úgynevezett „rossz deflációtól”. A szakirodalom szerint ez utóbbi akkor fenyeget, ha egy válságosabb időszakban a kereslethiányos gazdaságban senki sem tud árat emelni, később bért sem, és egy lefelé tartó spirál alakul ki, ami elbocsátásokhoz, gazdasági visszaeséshez vezet. Szlovákiában és Európa több országában tavaly leginkább az energiaárak esése járult hozzá a defláció kialakulásához, ami egyáltalán nem nevezhető rossz hírnek a gazdaság szempontjából. Példaként Szlovákiát említhetjük, ahol az elmúlt hónapban csaknem a tizedével olcsóbban tankolhattunk, mint egy évvel korábban, márpedig ennek és persze az élelmiszerárak csökkenésének köszönhetően több pénz marad a fogyasztók zsebében, amit másra tudnak elkölteni. A reálbérek növekedése miatt még nagyobb sebességre kapcsolhat a hazai kereslet bővülése, ami lassan Szlovákiában is átveszi az exporttól a gazdaság fő hajtóerejének szerepét. Mindezt figyelembe véve: az olajáresés valójában nem is deflációs, hanem inflációs hatással jár, hiszen ennek köszönhetően nő a lakossági fogyasztás, nagyobb sebességre kapcsolhat a gazdasági növekedés, ami a defláció ellen hat. Ezt az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics elemzése is elismeri, amely szerint régiónk országai jól járnak az olajárak zuhanásával, hiszen ez növeli a reálbéreket és a fogyasztást is. Az elemzőház szerint a régió legtöbb országában ütemesen nőnek a bérek, és e gazdaságok jórészt már helyreállították a versenyképességüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy Szlovákia és a többi európai ország idén nem számíthat súlyos gazdasági problémákra. Ezek azonban elsősorban az egyre kiélezettebb geopolitikai helyzet és az eurózónás válságországok kiszámíthatatlan lépései miatt fenyegetnek. Az árakjelenlegi csökkenése miatt nem kellene aggódnunk, inkább élvezzük, ameddig még lehet, hiszen az elemzők szerint az idei év vége felé már újra beindulhat a drágulás. FIGYELŐ A csehek félnek a muzulmánoktól A cseh lakosság többsége, 87°/o-a úgy véli, hogy a muzulmán országokból érkező külföldiek befogadásánál szigorúbban kellene eljárni, mint a többi bevándorlónál - derült ki egy felmérésből, amelyet a közszolgálati rádió megrendelésére a Median ügynökség készített a párizsi terrorista merénylet után. A felmérés eredményéhez fűzött elemzésében a Median felhívja a figyelmet: helytelen lenne ezt a számot csupán a párizsi véres események által kiváltott isz- lámellenesség következményeként értékelni. A cseh lakosság ugyanis évek óta nagyon negatívan viszonyul a bevándorláshoz, és az országban élő külföldiek száma tartósan alacsony - írták a felmérés készítői. A megkérdezettek 53%-a úgy véli, hogy a párizsi események után Csehországban is megnőtt a terrorista támadás veszélye. A felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek 84%-a azt szeretné, ha tételesen meghatároznák, hány idegen tanulhat vagy dolgozhat Csehországban, míg 53% egyetértett azzal, hogy az ország határain vezessék be újra az ellenőrzéseket. Az emberek 53%-a támogatja, hogy növeljék a biztonsági szolgálatok költségvetését. Ez utóbbi lépést Bohuslav Sobotka kormányfő ígérte meg a párizsi vérengzés nyomán. Ami az iszlám jelképek karikatúráinak sajtóbeli megjelentetését illeti, a megkérdezettek 39 százaléka egyetért vele és helyesnek tartja, 34% azért ellenzi, mert az szerintük növeli a terrorista támadások veszélyét, míg 25% azért van határozottan ellene, mert szerinte sértők a más vallá- súkra nézve. A különféle szigorúbb biztonsági intézkedések bevezetésével, amelyek korlátoznák az egyéni szabadságjogokat, a megkérdezettek több mint fele ért egyet. (MTI)
