Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
I HOBBI ÚJ SZÓ 2015. január • www.ujszo.com TiPPekl 7 A biciklipumpa és az örökkévalóság Léteznek használati tárgyak, amelyek csak akkor romlanak el, ha hagyják őket elromlani, vagyis ha nem törődnek velük. Ilyen a régi biciklipumpák többsége, amelyeket gyártóik szinte örökéletűre terveztek. Minden falusi garázsban vagy fészerben akad belőlük legalább kettő. Érdemes őket megjavítani, mivel az újak sem igazán tudnak többet, ráadásul nem olcsók. „Ezt a biciklipumpát a Runkas cégnél vettem, a Boleslavi utcában" (Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio) V olt az ipari fejlődésnek egy szakasza, nagyjából a 20. század második felének első felében, amikor olyan technológiákat gyártottak, amelyek képesek voltak hosszú évtizedekig szolgálni tulajdonosaikat. Napjainkban ez már nem divat: a gyártók igyekeznek úgy összerakni a gépeket, hogy a vásárló néhány éven belül kénytelen legyen lecserélni újabb modellre. Persze a korábbi technológiák tartósságának titka főleg egyszerűségükben keresendő - rendeltetésszerű használat mellett jóformán nem volt, ami elromoljon rajtuk. Azért nyilván ennek tudatában sem fog senki újra hadrendbe állítani egy 60-as években gyártott, működő mosógépet, mert sokat fogyaszt, hangos, nagy satöbbi. De ha mondjuk utunkba kerül egy régi csehszlovák biciklipumpa (legnagyobb valószínűséggel Velamos vagy Runkas), viszonylag csekély idő- és energiaráfordítással ismét üzembe helyezhetjük. MINDEN A BŐRBETÉTEN MÚUK A klasszikus biciklipumpák 90 százaléka azért romlik el, mert a pumpacsőben a levegő sűrítését és kinyomását végző bőrbetét a pumpa mozgó részének végéről lecsavarodik. De kezdjük az elején. Ha belebotlunk egy régi pumpába, először ellenőrizzük, működik-e. Ha van rajta pumpaslag, csavarjuk ki, és mutatóujjunkat szorítsuk a pumpa alján levő nyílásra, amelyből a slagot az imént kicsavaroztuk. Másik kezünkkel lassan nyomjuk össze a pumpát, és ha a szelep helyén érezzük a levegő nyomását, a pumpa működik. A betét állapotát azonban ilyenkor is érdemes ellenőrizni. Kicsavarjuk a pumpa közepén levő (többnyire) műanyag rögzítő gyűrűt. Ha a bőrbetét levált, előfordulhat hogy a pumpa felső része a rögzítőből e nélkül is kihúzható. Ha szerencsénk van, a gyűrű lecsavarása után a pumpa felső része úgy jön ki, hogy ott van a végén a bőrbetét. Lecsavarozzuk a pálca végéről, és megtisztítjuk az olajjal összetapadt kosztól. Ha épek a peremei, vagyis meg tudja tartani a levegőt, már vissza is csavarozhatjuk. Ha szét van roncsolódva, ki kell cserélni (bicikliüzletben utánrendel- hető). IDEGÖLŐ PILLANATOK Ha viszont a betét nincs a pálca végén, akkor (a merevítő fémalátéttel együtt) a pumpa aljába szorult, és kénytelenek leszünk valahogy kipiszkálni. Ennek egy módja van: a pálcát a pumpa csövébe visszadugva megpróbáljuk elkapni a beszorult gumibetétből felfelé álló csavar menetét. Nagy szerencse és sok türelem kell hozzá, de az sem kizárt, hogy valakinek elsőre sikerül. Nem érdemes szívrohamot kapni miatta, és mivel erővel nem megy, jót tehet, ha várunk közben néhány napot. Vagy hetet. Talán majd máskor. Az ilyen élethelyzetekből sokat tanulhatunk - bizony, 21. század, digitális technológiák ide vagy oda, az ember bizonyos dolgokban még mindig csak a szerencséjében bízhat. Ha végre kihúztuk a bőrbetétet, csavarhúzóval visszaerősítjük a pálca végére. A pumpa csövét ronggyal vagy kefével kitisztítjuk, belső peremére pedig egy kis . gépolajat csontunk. Olajba mártjuk a pálca végére visszacsavarozott bőrbetétet is, majd óvatosan visszatoljuk a pumpa csövébe, közben ügyelve arra, hogy a betét pereme mindvégig lefelé nézEzt a pumpát pótalkatrészek nélkül már nem lehet megjavítani, ugyanis nemcsak a bőrbetét, hanem a szorítócsavar és a lábtámasz is hiányzik róla. Amikor a pumpa a helyén van - ez esetben egy 1938-as német Phänomen veterán bringa tartóbilincseiben. A későbbi csehszlovák és lengyel kerékpárokon inkább az úgynevezett „kormos" pumpatartók voltak elteijedve. Részlet a Hrabal regénye alapján Jirí Menzel által 1980-ban rendezett Sörgyári capriccio című filmből. Maryáka (Magda Vášáryová) pumpaslaggal kapott férjétől a fenekére, amiért levágatta dús haját. zen, és összerakáskor a cső pereme ne fordítsa ki (ebben az említett fémalátét is segít). Lassan hozzuk működésbe a pumpát, hogy a csőtestben szétterjedjen az olaj. Ez azért fontos, hogy a betét „pasz- szentos" legyen, és jól fogja a levegőt. Az olaj egyébként a működő pumpáknak sem szokott ártani - ha a kerék felfújása közben érezzük, hogy a pumpacsőben a betét tompa, zörgő hangot ad ki, érdemes egy kis olajjal megkínálni. Akinek mégsem sikerül a javítás, vagy egyszerűen csak nincs kedve vacakolni vele, újonnan is vehet ilyen típusú pumpát, máig gyártanak nemcsak hasonlókat, hanem szinte ugyanolyanokat, sőt elfordítható fejűeket is. További éiv a régi pumpák mellett, hogy pumpa-fronton az utóbbi 10-20 évben sem találtak ki semmi olyat, ami nagyban eltérne a régi pumpáktól, legalábbis nem olyat, amit az átlagbiciklis meg tudna fizetni. Ráadásul, ha veterán kerékpárral közlekedünk, nagyon jól mutat, ha a nyeregcső alatti pumpatartó kapcsokban ott feszít egy patinás régi pumpa is. Veres István
