Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-15 / 11. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 15. Kultúra 9 Több ígéretes televíziós széria is felbukkant, amelyek kivívhatják maguknak a kultikus jelzőt A sorozattermés színe-java Gotham - egy új sorozat a képregény-adaptációk hullámából A sebész - Clive Owen olyan, mint Dr. House a 20. század elején A héten 72. alkalommal osztották ki a Golden Globe díjakat; a Holly­woodban akkreditált kül­földi újságírók szövetsé­ge a mozi csillagai mel­lett a tévé sztárjait is dí­jazta. A legjobb sorozat dráma kategóriában a The Affair lett, a legjobb vígjátéksorozat a Trans­parent, a legjobb miniso­rozat pedig a Fargo. MÉSZÁROS GYÖRGY A díjkiosztó alkalmából a 2014-es év sorozatterméséből szemezgetünk, kiemelve a leg­érdekesebb trendeket. Az elmúlt években Holly­wood csúcsra pörgette a képre­gény-adaptációkat, és ez a hul­lám mára a tévésorozatokat is elérte. A folyamat A SHIELD ügynökei, a The Walking Dead és a Zöld íjász című szériákkal kezdődött, ezekhez csatlako­zott tavaly a Gotham, a Flash és a Constantin, mindhárom a DC égisze alatt. Közülük a legiz­galmasabb projekt kétségkívül a Gotham, amely Batman szü­lővárosát helyezi a középpont­ba. A DC csavart egyet a törté­neten: a sorozat Bruce Wayne szüleinek halálával kezdődik, de a fiú csupán epizódszereplő­ként jelenik meg, a sorozat ugyanis az újonc rendőr, James Gordon nyomozásaira fókuszál. Nyomon követhetjük, ahogy Gotham városa elmerül a bűn­ben és a mocsokban, és olyan mélyre süllyed, hogy már csak Batman tehet igazságot. 2014 leghangosabb sikerét kétségkívül A törvény nevében (True Detective) aratta. A Nie Pizzolatto írása alapján készült sorozatban Woody Harrelson és Matthew McConaughey egy nyomozópárost alakít, akik 17 éven keresztül vizsgálódnak egy rituálisan gyilkoló sorozatgyil­kos ügyében. Mégsem a nyomo­záson van a fő hangsúly, sokkal inkább azon, hogyan élik meg ezt a 17 évet a főszereplők. A ka­rakterközpontúsága mellett a sorozat a szimbólumrendszere és az el nem varrt szállak miatt marad emlékezetes. Számtalan elmélet és teória terjeng a neten arról, hogy a film egyes képi elemeivel mit akartak sugallni a készítők, vagy arról, hogy ki is a gyilkos valójában. A True Detective mellett több olyan szériát is láthattunk, amely komoly minőséget képvi­sel, a stáblistákon pedig igazán nagy nevek tűntek fel. A sebész (The Knick) című sorozatot Steven Soderbergh rendezte, főszereplőnek pedig sikerült megnyerni az Oscar-jelöléssel is büszkélkedő Clive Owent. A központi figura az általa meg­formált Dr. John Thackery, aki sok hasonlóságot mutat az iko- nikus Dr. House karakterével: öntelt, arrogáns, istenkomple­xusa van, nem mellesleg drog­függő, ennek ellenére azonban az egyik legjobb a szakmájában, és megszállottan próbál új lehe­tőségekkel élni az orvostudo­mány terén. A sorozat a 20. szá­zad elején játszódik, így Dr. Thackerynek minden lehetősé­ge meg is van erre, láthatjuk például az első röntgengép megjelenését. A szereplők mel­lett Soderbergh a hangulatte­remtésre és naturalisztikus áb­rázolásmódra helyezte a hang­súlyt. A korábrázolás is dicsére­tes, a díszletek, a kellékek, a ru­hák mind visszaadják az 1900- as évek elejénekhangulatát. A Fargo egy hófehér tájakon játszódó koromfekete, abszurd humorral megfűszerezett bűn­ügyi történet. Ugyanezzel a címmel 1996-ban a Coen test­vérek készítettek egy filmet, amelynek hangulatát, eszmei­ségét viszi tovább a sorozat - de csupán ez a közös a két műben. A Fargo főbb szerepeiben is mo­zisztárok brillíroznak: Martin Freemannek és Billy Bob Thorn- tonnak elvitathatatlan érdemei vannak a sorozat sikerében. Már a széria elején kiderül, ki jó és ki gonosz, így nem a nyomo­záson van a hangsúly, hanem a karakterek és azok egymáshoz viszonyulása áll a fókuszban. Persze a rejtélyek hiánya nem azt jelenti, hogyne lenne fordu­latos a sorozat, a szereplők sor­sa nem egyszer meglepő módon alakul. Bár rétegsorozatról van szó, jön a második évad, új sze­replőkkel, új történettel. A The Affair bűnügyi keretbe ágyazott romantikus karakter­dráma - megspékelve egy ket­tős narratívával. Noah család­jával - feleségével és gyerekei­vel - három hónapos nyaralásra utazik. A kiruccanás során bele­szeret Alisonba, a helyi pincér­nőbe. Az ő történetüket meséli el két szempontból is a sorozat, az egyikben Noah emlékszik vissza az eseményekre, a má­sikban pedig Alison. Jeffrey Reiner rendező a lehető legtöb­bet hozza ki a kettős nézőpont­ból. Ügyesen játszik azzal, ahogy bemutatja, a szereplők miként ferdítik el a múlt dolga­it. Vagy azért, mert rosszul em­lékeznek ugyanazokra az ese­ményekre, vagy azért, hogy önmagukat pozitívabb fényben tüntessék fel. A Kártyavár (House of Cards) ízig-vérig politikai thriller, zse­niális színészekkel, remekül megkomponált politikai csatá­rozásokkal, és a negyedik fal le­döntésével. Kevin Spacey karak­tere, Frank Underwood ugyanis nem egyszer konkrétan a néző­höz szól, sokatmondóan pillant ránk... A történet 2013 elején kezdődik, a frissen megválasz­tott amerikai elnök beiktatása­kor. Underwood frakcióvezető nagy szerepet vállalt az elnök hatalomra juttatásában, ezért joggal reménykedik, hogy kine­vezik külügyminiszternek, ám ez nem történik meg. Ezért bosszút esküszik, és magához ragadja a kezdeményezést. Amit Underwood az első évadban el­kezdett, a másodikban is folytat­ja, még kegyetlenebb módon. Ha volt is némi naiv reményünk azzal kapcsolatban, hogy pozitív irányba mozdul el a karakter, ebből mára semmi sem maradt. Spacey viszont örülhet: neki va­sárnap Aranyglóbuszt hozott a tökéletes manipulátor szerepe. És ha már a második évadok­nál tartunk, ne feledkezzünk meg a Hannibálról sem: Bryan Fuller hipnotikus forgatóköny­ve, Hugh Dancy és Mads Mik- kelsen zseniális játéka, James Hawkinson és Karim Hussain csodálatos operatőri munkája pótolhatatlan eleme az utóbbi évek leggyomorforgatóbb és egyben leglenyűgözőbb, krimi­be oltott kamaradrámájának. A pozsonyi Film Europe és Mladosť moziban svéd, dán, norvég és finn filmekből lathato válogatás SCANDI - északi filmek fesztiválja AJÁNLÓ Pozsony. Tegnap a Film Eu­rope moziban Roy Andersson A léten merengő, faágon ülő ga­lamb című filmjével megnyitot­ták a SCANDI filmszemlét, vagyis az északi filmek feszti­válját. A svéd rendező Velen­cében Aranyoroszlánnal díja­zott, szürreális jegyeket viselő munkája egy három részből ál­ló sorozat befejező darabja. A záró film is - akárcsak a trilógia előző két epizódja - azt a kér­dést járja körbe, hogy mit jelent embernek lenni. A Film Europe moziban va­sárnapig, a Mladosťban pedig vasárnaptól jövő keddig látha­tó válogatás a svéd, a dán, a norvég, a finn és az izlandi filmtermés legjavából. Új és ré­gebbi alkotások egyaránt sze­repelnek a programban. Elgondolkodtató film Dome Karukoski Oroszlánszív című finn-svéd drámája, amely egy szkinhed csoportosulás vezető­jének magatartásáról szól. A rasszista férfi beleszeret egy pincérnőbe. A nőről később ki­derül, van egy fia, aki afrikai apától származik. A horror- és akciófilmek ked­velői igazi különlegességet kapnakanorvégTommyWirko- lától. A rendező Náci zombik című mozijának második részé­ben is alvadt vérrel és rothadó zombihússal pakolja tele a hó­födte békés norvég fjordokat, ahova hét fiatal orvostanhallga­tó indul húsvéti vakációra. Fekete komédiát is kínál a SCANDI: Hans Petter Moland Az eltűnés sorrendjében című norvég-svéd-dán opusát. A film főhőse egy példás magatar­tásé hómunkás. A férfi békés családi életét megzavarja, hogy fia drogtúladagolás következ­tében meghal. Áz apa nem akar­ja elhinni, hogy gyermeke dro­got fogyasztott, ezért magán- nyomozásba kezd, és konflik­tusba keveredik az alvilággal. Az izgalmas, fagyos északi thriller sem hiányzik a kínálat­ból. A norvég Erik Skjoldbjarg Halálos mélység című munkája mélytengeri búvárokról szól, akik feladatul kapják, hogy el­érjék az Északi-tenger mélyén újonnan felfedezett olajkészle­teket. A feltárásban érdekes fordulatot hoz egy titokzatos haláleset, (tébé) RÖVIDEN Mikszáth születése napján Szklabonya. Mikszáth Kálmán születésének 168. évfordu­lójára emlékezik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Csemadok holnap 15 órától Szklabonyán, a legnagyobb palóc szülőfalujában, a Mikszáth Kálmán Emlékházban. A koszorú­záson ünnepi beszédet mond Szászi Zoltán költő, író. (ú) Lipcsey György kiállítása Dunaszerdahely. Holnap 17 órakor nyitják meg Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész Csend-Élet című ki­állítását a Kortárs Magyar Galériában. A kiállítást Lóska Lajos művészettörténész nyitja meg. Lipcsey György világféltésből születő, mélyen emberi alkotásai tömbökből és szögekben csúcsosodó geometrikus alakzatokból épülnek fel. A formák­ból és a különféle anyagokból olyan szerkezeteket komponál a művész, amelyek-jelként- morális és etikai kérdésekre mu­tatnak rá. A puhább és keményebb anyag a közeget szimboli­zálja, amelyben élünk, a hegyes formák pedig a ránk leselkedő veszélyekre utalnak. A kompozíciók tömbszerű törzse a ren­det, az abból ágazva kinyúló vagy az abba befelé irányuló alakzatok a kisiklott viszonyokat sejtetik. A kiállítás február 6-ig tekinthető meg a Vermes-villában, (tébé) PENGE A jövő kopogtat Talán nem is indíthatnánk másképp: harminc év telt el a kultikus Neurománc és az új regény, A periféria megje­lenése között. Az 1984-es könyvet máig a cyberpunk alapművének tekintik. Az elmúlt három évtizedben William Gibson egy novel- láskötetet, egy önéletrajzi emlékverset, egy esszé- és cikkgyűjteményt, valamint három trilógiát tett le az asz­talra. Utolsó trilógiája la­zábban kötődik a sci-fi műfajához, sokan a 9/11-es terrortámadás utáni időszak újragondolásaként értelme­zik. Óriási elvárások fogal­mazódtak tehát meg, amikor kiderült, hogy Gibson ismét sci-fit ír. A perifériában két idővo­nal találkozik. A közeljövő­ben Flynne Fisher egy virtuá­lis játékban biztonsági őrként vállal bérmunkát, és egy profi által elkövetett gyilkosság egyetlen szemtanúja lesz. Flynne végig azt gondolja, hogy egy online játékot tesz­tel, miközben hamarosan ki­derül, hogy egy lehetséges, jövőbeli Londonban járt. Hobbikontinuumisták egy high-tech kínai szerver (ezen keresztül lehet hozzáférni a múlthoz) fölhasználásával bérlik fel erre a melóra. Az in­terakció nyomán mindkét vi­lág megváltozik. A kapcsolat- teremtés következtében a kauzális viszonyok felfüg­gesztődnek: a múlt átalakul, elkülönböződik, hiszen ko­rábban a múltban ez a be­avatkozás nem történt meg. Az ekképp létrehozott új vo­nalat csonknak nevezik a re­gényben. Az apokalipszis után a tá­volabbijövőben az emberiség 80%-a eltűnt; a nanoalapú társadalomban az összeszere­lők gondoskodnak a koráb­ban - a részleteiben nem ki­fejtett kataklizma előtt - el- barmolt egyensúly megtartá­sáról. Flynne-t a jövőből kül­dött leírás alapján egy 3D nyomtatóban előállított fej­pánt „röpíti” át a perifériába (teleprezens avatárba), a tá­volabbijövőbe, azzal a céllal, hogy azonosítsa a gyilkost. A fölvonultatott és újra­gondolt sci-fi elemek mellett, van a regénynek egy noiros- krimis hangulata is. A gibso- ni nyelvi ökonómia ebben a prózában is magával ragad, ugyanakkor olykor az az ér­zésünk, hogy egy nagyon cool design laborban terve­zett mondatokat olvasunk, és be kell látnunk: ez sem fe­ledtetheti teljesen, hogy van­nak kevésbé izgalmas részek is a könyvben. Az író telepa­kolta a regényt egy csomó jó ötlettel, azonban nem min­den szálat sikerült egyforma magabiztossággal mozgat­nia. A rajongóknak viszont nincs okuk aggodalomra: ha Gibson továbbra is trilógiák­ban gondolkodik, akkor lesz folytatás. William Gibson: A perifé­ria. Fordította: Bottka Sán­dor Mátyás. Agave Köny­vek, 2014. 528 oldal. Értékelés: NNMNOO Kártyavár - Kevin Spacey a nagy manipulátor szerepében (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents