Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-13 / 9. szám, kedd
20 Sport ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 13. www.ujszo.com A dorogi sportember legendás mondása az elvesztett vb-döntő után: „A győztes azt mond, amit akar, a vesztes pedig mondhat, amit akar" Elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat hátvédje Buzánszky Jenő (1925-2015) (Somogyi Tibor felvételei) Nyolcvankilenc éves korában vasárnap este az esztergomi kórházban elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás dorogi jobbhátvédje. Buzánszky az 1950-es évek rendkívül sikeres - négy esztendeig veretlen - magyar labdarúgó-válogatottjának utolsó élő tagja volt. SZABÓ ZOLTÁN Szerepelt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai aranyérmet nyert együttesben, pályára lépett a 6:3-as magyar sikerrel végződött évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban az angolok ellen, és mind az öt mérkőzésen szóhoz jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a magyar csapat. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, tavaly novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe. Buzánszkyt a Magyar Labdarú- gó-szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti. Az egykori nagyszerű jobbhátvéd a Dombóvári Vasutasban kezdte pályafutását, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban, utána pedig 13 évig Dorogon futballozott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban pedig 49 alkalommal szerepelt. Szerette a határon túli magyarokat Rendkívül kedvelte a határon túli magyarokat, fáradhatatlan volt, szinte minden felkérésre igent mondott. A sors nagy ajándékának tartom, hogy Jenő bácsival nagyon jó kapcsolatba kerültem, s szpíkerként több élménybeszámolójára is elkísérhettem. A legendás jobbhátvéd - aki egyedül képviselt vidéki egyesületet az Aranycsapatban - többek között Vág- sellyén, Pereden és Taksonyon is rendkívül szellemesen elevenítette fel legendás pályafutását. Korához képest nagyon friss volt. Emlékezetes, hogy bő négy esztendővel ezelőtt az egyik helyszínre megérkezve az akció főrendezője láthatóan meglepődött, mert egy megroggyant öregembert várt, ehelyett egy vitális férfi ugrott ki az autóból, aki a bemutatkozás után kijelentette: „70 éves vagyok, plusz áfa!” A csodálkozó házigazda kérdésére, hogy iszik-e egy fröccsöt, visszakérdezett: „Miért csak egyet?” Az egyik focirajongó a tak- sonyi élménybeszámolón úgy fogalmazott, azonnal meghalhatna, ha a magyar fociválogatott vb-t nyerne. „Kedves uram, nem sokat kockáztat, az az érzésem, hogy még nagyon sokáig fog élni” - felelte Jenő bácsi. Ő maga is hosszú életet tervezett, viccesen mindig azt mondta, Gábriel arkangyallal száz évben egyezett meg. Hat klasszis egy csapatban Buzánszky szerint az volt az Aranycsapat titka, hogy hat világklasszis, Puskás, Bozsik, Kocsis, Hidegkúti, Czibor és Grosics játszott az együttesben. „Ennyi nagy tudású futballista ritkán jön össze egy csapatban. Annak örültünk a legjobban, hogy játékunkkal örömet szereztünk a kommunista rendszerben elnyomott magyar népnek.” Élete végéig nagyon fájlalta az 1954-es svájci világbajnokság döntőjének az elvesztését. Lapunknak ezt így idézte fel: „Rendkívül sokat kivett belőlünk az uruguayiak elleni meccs, amely végig zuhogó esőben zajlott. A hosszabbítás miatt lekéstük a vonatcsatlakozást, így csak péntek reggel értünk a szállásunkra, míg a németek szerdán fociztak, és simán lelépték az osztrákokat. Ráadásul a szakadó esőben rendezett döntőben cserélhető stoplijaik voltak. Éjszaka szállónk előtt fúvósversenyt rendeztek, hajnalig nem tudtunk aludni, ez is nyomot hagyott rajtunk. Még így is parádésan kezdtünk, a 9. percben 2:0-ra vezettünk. Aztán fordult a kocka, és a szünetre már 2:2-vel vonultunk. Igaz, az egyenlítő gól előtt a német balszélső szabálytalanul akadályozta Grosicsot az ötösön belül, ezt később Schafer is elismerte. Egyre fáradtabban mozogtunk, és a 84. percben peches gólt kaptunk. Puskás ugyan kiegyenlített, az angol Ling bíró középre is mutatott, ám walesi partjelzője beinté- sére les miatt nem adta meg a szabályos gólt. Érthetetlen, és a vb-k történetében páratlan, hogy a németek elleni mindkét meccsünkön ugyanaz a bíró és partjelző tevékenykedett. Egyébként, ha döntetlennel zárult volna a döntő, kedden újrajátszás következett volna. Zsinórban 34 meccsen veretlenek maradtunk, éppen a legrosszabbkor kaptunk ki. A kétkedőknek mondom, egy vb- döntőt nem lehet eladni!” Jenő bácsinak legendás mondása volt a berni csata- vesztéssel kapcsolatosan: ,A győztes azt mond, amit akar, a vesztes pedig mondhat, amit akar!” Hűséges volt Doroghoz Az élménybeszámolókra tartva is sokat beszélgettünk, többször faggattam őt, hogy a külföldi utak alkalmával Pus- káséknak nem voltak-e nőügyeik. „Menők voltunk akkoriban, persze, hogy tetszettünk a hölgyeknek. De erről a témáról az úriemberek nem beszélnek...” Azt viszont nehezményezte, hogy Grosics Gyulával együtt eléggé későn kapták meg a Nemzet Sportolója címet, amelyet végül csak 2011 áprilisában vehettek át. „Úgy gondolom, korábban is rászolgáltunk volna erre az elismerésre, mert a megbecsülésünk koronája ez a cím” - szögezte le Buzánszky. Arra viszont büszke volt, hogy a 49 válogatott meccse közül mindössze három végződött vereséggel. Pályafutása jelentős részét a Dorogi Bányász csapatában töltötte. Hiába hívta többször is a két legjobb magyar klubcsapat, a Honvéd és a Vörös Lobogó, lokálpatriótaként végig hű maradt egyesületéhez. „Mindig is jól éreztem magam Dorogon, 35 évesen akasztottam szögre a futballcsukát. A bányánál pedig nyugdíjba vonulásomig a személyzeti osztály vezetőjeként dolgoztam. Ezért később is csak mellékállásban edzős- ködtem.” Buzánszky személyében kiváló labdarúgót, edzőt és sportvezetőt veszített el a magyar sport. Isten veled, Jenő bácsi! NÉVJEGY Név: Buzánszky Jenő Született: 1925. május 4-én Újdombóvárott Posztja: jobbhátvéd Válogatottság/gól: 49 mérkőzés/O gól Klubjai játékosként: Dombóvári Vasutas (1938-1946), Pécsi VSK (1946-1947), Dorogi Bányász (1947-1960) Bajnoki meccsek száma: 274 Klubjai edzőként: Dorogi Bányász, Esztergomi Vasas, Fősped Szállítók Sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1952, Helsinki) világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc), Európa Kupa-győztes (1953) Kitüntetései: MOB Olimpiai Érdemérem (1986), Dombóvár díszpolgára (1991), Dorog díszpolgára (1993), Magyar Köz- társasági Érdemrend Tisztikeresztje (1993), Csik Ferenc-díj (2001), Szent István-díj (2007), Prima Primissima-díj (2010), Nemzet Sportolója (2011), A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja (2014) Az Aranycsapat tagjai a mérkőzések előtt sosem tudták, hogy mekkora jutalomért játszanak, egy héttel a meccsek után kaptak betétkönyvet A legendás jobbhátvéd fénykorában Arra ment az élete, amerre a labda gurult ÖSSZEÁLLÍTÁS Felidézünk néhány részletet az Új Szó Buzánszky Jenővel készült öt évvel ezelőtti interjújából. Mikor és hol kezdte pályafutását? Szülővárosomban, Új dombóváron 13 évesen lettem igazolt játékos. Csatárként kezdtem, 17 évesen két góllal mutatkoztam be az NB Ill-ban. Hogyan került Dorogra? Pécsi kitérővel. Egy évig játszottam az NB Il-es gárdában, majd Dorogra igazoltam. Jobbösszekötőként fél idény alatt tíz gólt rúgtam az élvonalban. Miként lett a gólerős csatárból kiváló védő? Huszonhárom éves voltam, amikor kiöregedtek a dorogi hátvédek, és az edző úgy határozott, a védelem jobb oldalán van szüksége rám a csapatnak. 1950 novemberében Szófiában ölthette magára először a címeres mezt, amelyből aztán hat évig csak sérülés miatt hiányzott. A bolgár meccs előtti taktikai értekezleten Sebes cserejátékosnak jelölt, jobbhátvédként a rutinos Kovács Il-t nevezte. Aztán negyedórával a meccs előtt szólt a kapitány, hogy mégis én kezdek, s amit Kovács II-nek mondott, az rám érvényes. Sebes Gusztáv elégedett volt velem, s ettől kezdve állandó tagja lettem a válogatottnak. olimpia után 20 ezer dollárért játszottuk a meccseket. Puskás Öcsi Farkas Mihály belügyminiszternél kiharcolta, hogy menő cuccokat hozhassunk be külföldről. Nemegyszer állami cégeknek vásároltunk be. Milyen prémiumért játszották a válogatott meccseket? Ezt előre sosem tudtuk, a mérkőzések után egy héttel kaptunk egy betétkönyvet, amelyen az átlagos fizetés duplája, triplája szerepelt. Később ezt az összeget nyugati holmik értékesítésével egészítették ki. Ne feledje, hogy a helsinki Miként értékeli a karrierjét? Hálát adok a sorsnak, hogy ilyen kiváló sportemberekkel játszhattam együtt, és törzstagja lehettem ennek a csodálatos csapatnak. Büszke vagyok arra, hogy szüleim úgy neveltek, hogy mindig előre kell lépnem, és ez sikerült is. Az én életem mindig arra ment, amerre a labda gurult, (sz. z.)
