Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-13 / 9. szám, kedd
10 KÖNYVAJÁNLÓ FOCITIPP ■ 2015. JANUAR 13. www.ujszo.com Képtelenek vagyunk megunni az öntörvényű, önsorsrontó zseni mítoszát. Tele a művészettörténet és a popkultúra olyan figurákkal, akiknek a kultuszát nemcsak az alkotásaik, hanem legalább annyira a kiismerhetetlensé- gük miatt építjük. Csodáljuk őket, de közben tartjuk is a távolságot velük szemben. A normákhoz ragaszkodó, közönséges halandó nem szokott felforgató alakokkal azonosulni, mit több: a csodálat néha ellenszenvbe, sőt utálatba fordul át. Mégsem tudjuk, vagy akarjuk lerombolni a mítoszt. Az okok egyértelműek: a legenda sokkal érdekesebb, izgalmasabb, mint az úgynevezett valóság. Louis van Gaal, a Yastulipán A futball világában sincs ez másképp, sőt: a közegben, amelyben a megnyilvánulások 90 százaléka udvarias közhelyek pufogtatásából áll, messzire kiragyognak az igazi egyéniségek, akik nem félnek a konfrontációtól, és azt sugallják a viselkedésükkel, hogy őket nem lehet megzabolázni. Aligha véletlen, hogy a futballban az „egyéniség” sokszor a „botrányhős” szinonimája - a legkönnyebben ugyanis a szabályok áthágásával lehet kitűnni. (Ezért ünnepel sok gólszerző a mez levételével.) A tévéközvetítések előtti hőskorban ez még nem volt így. A megzabolázhatadan zseniket persze nemcsak a pályán, hanem a kispadon is szeretjük nézni. A többek közt Valerij Lobanovszkij, Brian Clough, Sir Alex Ferguson és Jósé Mourinho neve által fémjelzett sorból nem könnyű kiemelkedni, de Louis van Gaalnak még ez is sikerült. Melyik másik edző szokott saját magáról egyes szám harmadik személyben beszélni, vagy Muhammad Alit megszégyenítő arroganciával nyilatkozni? És ki más volna elég elvetemült ahhoz, hogy letolja a játékosai előtt a gatyáját, bebizonyítandó, hogy nincs nála tökösebb a környéken? És ezzel gyorsan össze is foglaltuk a holland mítoszát: Van Gaal az őrült zseni. Hírhedtségét persze legnagyobbrészt magának köszönheti. A legkevésbé sem izgatja, hogy ki mit gondol róla, és meg sem próbál jó viszonyt kialakítani az újságírókkal, épp ellenkezőleg: kéjes örömmel hülyézi le őket. Meglepő lenne ezek után, hogy a médiában a másik, az „igazi” Van Gaal nem jelenne meg, a „semleges szurkolók” többsége pedig nem volna kíváncsi az emberre a mítosz mögött. Maarten Meijer könyve, A Vastulipán azoknak íródott, akiket nemcsak az ezerszer elmesélt anekdoták érdekelnek, de a teljes képet szeretnék látni. Honnan indult Van Gaal, milyen hatások formálták a személyiségét és a futballról vallott nézeteit, mi motiválja valójában, és mién viselkedik úgy, ahogy? Ezekre a kérdésekre igyekszik válaszokat adni, méghozzá dicséretes alapossággal. Megismerjük a tízgyerekes csaIádba született Van Gaal szigorú, konzervatív neveltetését és azt az apai útravalót, amely egész életében elkísérte őt. Futballistaként nem alkotott maradandót, de Meijer jól érzi, hogy erre a periódusra is részletesen ki kell térnie, mert Van Gaal edzői evolúciója valójában már játékos-pályafutása során megkezdődött. A rendkívül futballokos, de sajnálatosan lassú Louis minden csapatában azonnal átvette az irányítói szerepet. Nemcsak a pályán, az öltözőben is folyamatosan mondta a magáét, taktikai javaslatokkal bombázta » A szerzőről Maarten Meijer gyerekkorát egy holland kisvárosban, Zeistben töltötte. Tanulmányai végeztével beutazta Európát Írországtól Törökországig, Finnországtól Spanyolországig. Amikor úgy érezte, Európa már kicsi számára, a Karib-szigetek érintésével áthajózott az Egyesült Államokba. A State University of New York hallgatójaként egyetemi diplomát szerzett filozófiából. 1982-ben ismerte meg a New York-i születésű Myrát, későbbi feleségét. 1991-ben kalandvágya ismét új tájakra vezette: családjával, amely közben egy fiú- és egy lánygyermekkel bővült, Oroszországba költözött. Maarten filozófiát oktatott Moszkvában, de beutazta az egész országot Rigától a Krím félszigetig, a Bajkál-tótól Vlagyivosztokig. A Moszkvai Egyetemen doktori címet szerzett, disszertációját az orosz irodalomból, Lev Tolsztoj életművéből írta. Oroszországban szoros barátságot kötött orosz-koreai és született koreai ismerőseivel, ami arra vezette, hogy 2000-ben Dél-Koreába költözzön családjával. Maarten hosszú évekig tanított angolt a Szöuli Egyetemen, Anyanyelvi szinten beszél angolul, oroszul, németül és hollandul, de elboldogul franciául és koreaiul is. 2006 márciusától filozófiát és etikát tanít egy nemzetközi magániskolában Dél-Koreában, de szerzőként, futballszakértőként és társadalomkritikusként is aktív. Maartennak és Myrának egy lánya, és három fiúgyermeke van, második fiuk Moszkvában, a harmadik Szöulban született. aktuális edzőit, és közben nem érdekelte - vagy észre sem vette hogy ezzel túllép a hatáskörén. A Vastulipánból az is világosan kiderül, hogy mennyire meghatározó volt Van Gaal edzői módszereinek kialakulásában a testnevelő tanárként eltöltött évtized, de az első sikerek és kudarcok karakterformáló hatását is alaposan kielemzi a könyv. Amint az egy életrajzi munkától elvárható, Meijer, aki korábban Dick Advocatról és Guus Hiddinkről is megjelentett már biográfiát, lelkiismeretesen és kronologikus sorrendben végigveszi a karrier minden egyes állomását az ajaxos diadalmenettől a felemás barcelonai megbízatáson és a szakmai mélypontnak számító első szövetségi kapitányi perióduson át a Bayern München-es kalandig, valamint a 2014-es világbajnokságon megszerzett bronzéremig. Erősebb fejezeteiben A Vastulipán több életrajzi könyvnél, Meijer ugyanis - hasonlóan a Jonathan Wilson-féle Futballforradalmak- hoz - igyekszik a szociális és kulturális kontextusokat is felvázolni. Elmagyarázza a holland népiélek és futballkultúra sajátosságai közti összefüggéseket, és segít megérteni, hogy miként válhatott sikeressé a szabadelvűséghez a pályán is ragaszkodó országban egy könyörtelenül szigorú edző. A Vastulipán legfontosabb állítása: Van Gaal a tipikus holland edző és annak az ellentéte is egy személyben. Innen nézve érthető meg igazán, hogyan lehet valaki jó pedagógus, melegszívű humanista és ellentmondást nem tűrő diktátor egyszerre. Meijer könyve tehát valóban segít jobban megismerni napjaink egyik leghírhedtebb szakemberét - közben a magánéletbeli vonatkozások sem maradnak ki -, de ironikus módon maga is önkéntelenül továbbépíti a mítoszt. Mivel Van Gaal semmilyen formában nem vett részt a könyv elkészítésében, Meijer szinte teljes egészében mások elbeszéléseiből és a szakvezető korábbi sajtónyilatkozataiból dolgozott, tehát közvetett források álltak csak rendelkezésére. A Vastulipán élvezeti- és információértékét ez nem csökkenti jelentősen, az viszont felróható hibának, hogy a könyv vége felé közeledve a szerző egyre több napi sajtóból kiollózott meccs előtti és utáni nyilatkozatot idéz - a szélesebb látókör, ami a kötet első felét jellemzi, in már beszűkül kissé. A Vastulipán ezzel együtt is kötelező olvasmány azoknak, akik szeretnének belátni a mítoszgyártás kulisszái mögé, és inkább az emberre, mintsem a legendára kíváncsiak. Baski Sándor venni - a csapat- építéstől a krízis- menedzsmenten át a teljesítményértékelésig, de említhetnénk akár a nyomáskezelést vagy a stratégiai gondolkodást is. Közéjük tartozik Louis van Gaal is, aki információink szerint alkalmanként tízezer eurót és ötcsillagos szállodai elhelyezést kér egy üzleti tréningért cserébe. is kiválóak. Rengeteget tudnak olyan témákról, amelyeknek az üzleti életben is hasznát lehet A Sportsspeakers ügynökség számos ismert sportolót és sportolónőt képvisel, az ő ügyfelük Van Gaal is. Ők így jellemzik: „Vitakedvelő, erős személyiség. Louis van Gaal, a korábbi labdarúgó, korunk egyik legnagyobb edzője mindig kimondja, amit gondol. Tisztességéhez, becsületességéhez nem férhet kétség. Mára - bátran mondhatjuk - a vitrinjében álló trófeáknál jóval többet ért ei a futball világában. Számos serleget és bajnokságot nyert szülőföldjén és külföldön egyaránt. Hogy mi a titka? Van Gaal nem fog habozni, hogy megossza önnel, hiszen született vezető. Magához ragadja a kezdeményezést, mindig a csapat érdekeit nézi, miközben a teljes szervezetet igyekszik profibbá és hatékonyabbá tenni, amelynek dolgozik. Louis van Gaal maximalista, és ezt a hozzáállást várja el az edzőtársaitól és a játékosaitól is, mindig 100%-ot teljesít. A fut- ballról tiszta és világos elképzelései vannak, és ezeket meg is osztja másokkal. Előadásai során vezetői technikákról, a tehetséggondozásról, a kooperáció fontosságáról, valamint az eredménycentrikusságról beszél szívesen." Az üzleti életben nem ritka, hogy kapkodnak a labdarúgás vezéregyéniségei iránt, hiszen ne felejtsük el, hogy ők nemcsak edzőnek, hanem menedzsernek
