Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-13 / 9. szám, kedd

10 KÖNYVAJÁNLÓ FOCITIPP ■ 2015. JANUAR 13. www.ujszo.com Képtelenek va­gyunk megunni az öntörvényű, önsorsrontó zseni mítoszát. Tele a művészettörténet és a popkultúra olyan figurákkal, akiknek a kultu­szát nemcsak az alkotásaik, hanem legalább annyira a kiismerhetetlensé- gük miatt építjük. Csodáljuk őket, de közben tart­juk is a távolságot velük szemben. A normákhoz ragasz­kodó, közönséges halandó nem szo­kott felforgató ala­kokkal azonosulni, mit több: a csodálat néha ellenszenvbe, sőt utálatba fordul át. Mégsem tudjuk, vagy akarjuk lerom­bolni a mítoszt. Az okok egyértelműek: a legenda sokkal érdekesebb, izgal­masabb, mint az úgynevezett valóság. Louis van Gaal, a Yastulipán A futball világában sincs ez másképp, sőt: a közegben, amelyben a megnyilvánulások 90 százaléka udvari­as közhelyek pufogtatásából áll, messzire kiragyognak az igazi egyéniségek, akik nem félnek a konfrontációtól, és azt sugallják a viselkedésükkel, hogy őket nem lehet megzabolázni. Aligha vélet­len, hogy a futballban az „egyé­niség” sokszor a „botrányhős” szinonimája - a legkönnyebben ugyanis a szabályok áthágásával lehet kitűnni. (Ezért ünnepel sok gólszerző a mez levételével.) A té­véközvetítések előtti hőskorban ez még nem volt így. A megzabolázhatadan zseniket persze nemcsak a pályán, hanem a kispadon is szeretjük nézni. A többek közt Valerij Lobanovszkij, Brian Clough, Sir Alex Ferguson és Jósé Mourinho neve által fém­jelzett sorból nem könnyű kiemel­kedni, de Louis van Gaalnak még ez is sikerült. Melyik másik edző szokott saját magáról egyes szám harmadik személyben beszélni, vagy Muhammad Alit megszégye­nítő arroganciával nyilatkozni? És ki más volna elég elvetemült ah­hoz, hogy letolja a játékosai előtt a gatyáját, bebizonyítandó, hogy nincs nála tökösebb a környéken? És ezzel gyorsan össze is foglaltuk a holland mítoszát: Van Gaal az őrült zseni. Hírhedtségét persze legnagyobbrészt magának köszön­heti. A legkevésbé sem izgatja, hogy ki mit gondol róla, és meg sem próbál jó viszonyt kialakítani az újságírókkal, épp ellenkezőleg: kéjes örömmel hülyézi le őket. Meglepő lenne ezek után, hogy a médiában a másik, az „igazi” Van Gaal nem jelenne meg, a „sem­leges szurkolók” többsége pedig nem volna kíváncsi az emberre a mítosz mögött. Maarten Meijer könyve, A Vas­tulipán azoknak íródott, akiket nemcsak az ezerszer elmesélt anek­doták érdekelnek, de a teljes képet szeretnék látni. Honnan indult Van Gaal, milyen hatások formál­ták a személyiségét és a futballról vallott nézeteit, mi motiválja va­lójában, és mién viselkedik úgy, ahogy? Ezekre a kérdésekre igyek­szik válaszokat adni, méghozzá di­cséretes alapossággal. Megismerjük a tízgyerekes csa­Iádba született Van Gaal szigorú, konzervatív neveltetését és azt az apai útravalót, amely egész életé­ben elkísérte őt. Futballistaként nem alkotott maradandót, de Meijer jól érzi, hogy erre a perió­dusra is részletesen ki kell térnie, mert Van Gaal edzői evolúciója valójában már játékos-pályafutása során megkezdődött. A rendkívül futballokos, de sajnálatosan lassú Louis minden csapatában azon­nal átvette az irányítói szerepet. Nemcsak a pályán, az öltözőben is folyamatosan mondta a magáét, taktikai javaslatokkal bombázta » A szerzőről Maarten Meijer gyerekkorát egy holland kisvárosban, Zeistben töltötte. Tanulmányai végeztével beutazta Európát Írországtól Törökországig, Finnországtól Spanyolországig. Amikor úgy érezte, Európa már kicsi számára, a Karib-szigetek érintésével áthajózott az Egyesült Államokba. A State University of New York hallgató­jaként egyetemi diplomát szerzett filozófiából. 1982-ben ismerte meg a New York-i születésű Myrát, későbbi feleségét. 1991-ben kalandvágya ismét új tájakra vezette: családjával, amely közben egy fiú- és egy lánygyermekkel bővült, Oroszországba költözött. Maarten filozófiát oktatott Moszkvában, de beutazta az egész országot Rigától a Krím félszigetig, a Bajkál-tótól Vlagyivosztokig. A Moszkvai Egyetemen doktori címet szerzett, disszertációját az orosz irodalomból, Lev Tolsztoj életművéből írta. Oroszországban szoros barátságot kötött orosz-koreai és született koreai ismerőse­ivel, ami arra vezette, hogy 2000-ben Dél-Koreába költözzön csa­ládjával. Maarten hosszú évekig tanított angolt a Szöuli Egyetemen, Anyanyelvi szinten beszél angolul, oroszul, németül és hollandul, de elboldogul franciául és koreaiul is. 2006 márciusától filozófiát és etikát tanít egy nemzetközi magániskolában Dél-Koreában, de szerzőként, futballszakértőként és társadalomkritikusként is aktív. Maartennak és Myrának egy lánya, és három fiúgyermeke van, második fiuk Moszkvában, a harmadik Szöulban született. aktuális edzőit, és közben nem ér­dekelte - vagy észre sem vette hogy ezzel túllép a hatáskörén. A Vastulipánból az is világosan kide­rül, hogy mennyire meghatározó volt Van Gaal edzői módszereinek kialakulásában a testnevelő tanár­ként eltöltött évtized, de az első sikerek és kudarcok karakterfor­máló hatását is alaposan kielemzi a könyv. Amint az egy életrajzi munká­tól elvárható, Meijer, aki koráb­ban Dick Advocatról és Guus Hiddinkről is megjelentett már biográfiát, lelkiismeretesen és kro­nologikus sorrendben végigveszi a karrier minden egyes állomását az ajaxos diadalmenettől a felemás barcelonai megbízatáson és a szak­mai mélypontnak számító első szövetségi kapitányi perióduson át a Bayern München-es kalandig, valamint a 2014-es világbajnoksá­gon megszerzett bronzéremig. Erősebb fejezeteiben A Vastulipán több életrajzi könyvnél, Meijer ugyanis - hasonlóan a Jonathan Wilson-féle Futballforradalmak- hoz - igyekszik a szociális és kul­turális kontextusokat is felvázolni. Elmagyarázza a holland népiélek és futballkultúra sajátosságai közti összefüggéseket, és segít megér­teni, hogy miként válhatott sike­ressé a szabadelvűséghez a pályán is ragaszkodó országban egy kö­nyörtelenül szigorú edző. A Vastulipán legfontosabb állí­tása: Van Gaal a tipikus holland edző és an­nak az ellentéte is egy személy­ben. Innen nézve ért­hető meg igazán, hogyan lehet valaki jó pedagógus, meleg­szívű humanista és ellentmondást nem tűrő diktátor egyszerre. Meijer könyve tehát valóban se­gít jobban megismerni napjaink egyik leghírhedtebb szakemberét - közben a magánéletbeli vo­natkozások sem maradnak ki -, de ironikus módon maga is ön­kéntelenül továbbépíti a mítoszt. Mivel Van Gaal semmilyen for­mában nem vett részt a könyv elkészítésében, Meijer szinte teljes egészében mások elbeszé­léseiből és a szakvezető korábbi sajtónyilatkozataiból dolgozott, tehát közvetett források álltak csak rendelkezésére. A Vastulipán élvezeti- és informá­cióértékét ez nem csökkenti jelen­tősen, az viszont felróható hibának, hogy a könyv vége felé közeledve a szerző egyre több napi sajtóból ki­ollózott meccs előtti és utáni nyilat­kozatot idéz - a szélesebb látókör, ami a kötet első felét jellemzi, in már beszűkül kissé. A Vastulipán ezzel együtt is kötelező olvasmány azoknak, akik szeretnének belátni a mítoszgyártás kulisszái mögé, és inkább az em­berre, mintsem a legendára kíváncsiak. Baski Sándor venni - a csapat- építéstől a krízis- menedzsmenten át a teljesítmény­értékelésig, de említhetnénk akár a nyomás­kezelést vagy a stratégiai gondolkodást is. Közéjük tartozik Louis van Gaal is, aki információink szerint alkalmanként tízezer eurót és ötcsillagos szállodai elhelyezést kér egy üzleti tréningért cserébe. is kiválóak. Rengeteget tud­nak olyan témák­ról, amelyeknek az üzleti életben is hasznát lehet A Sportsspeakers ügynökség számos ismert sportolót és sportolónőt képvisel, az ő ügyfelük Van Gaal is. Ők így jellemzik: „Vitakedvelő, erős személyiség. Louis van Gaal, a korábbi labdarúgó, korunk egyik legnagyobb edzője mindig kimondja, amit gondol. Tisztességéhez, becsületessé­géhez nem férhet kétség. Mára - bátran mondhatjuk - a vitrin­jében álló trófeáknál jóval töb­bet ért ei a futball világában. Számos serleget és bajnokságot nyert szülőföldjén és külföldön egyaránt. Hogy mi a titka? Van Gaal nem fog habozni, hogy megossza önnel, hiszen szüle­tett vezető. Magához ragadja a kezdeményezést, mindig a csapat érdekeit nézi, miközben a teljes szervezetet igyekszik profibbá és hatékonyabbá tenni, amelynek dolgozik. Louis van Gaal maximalista, és ezt a hozzáállást várja el az edző­társaitól és a játékosaitól is, mindig 100%-ot teljesít. A fut- ballról tiszta és világos elkép­zelései vannak, és ezeket meg is osztja másokkal. Előadásai során vezetői technikákról, a tehetséggondozásról, a koope­ráció fontosságáról, valamint az eredménycentrikusságról beszél szívesen." Az üzleti életben nem ritka, hogy kapkodnak a labdarúgás vezéregyéniségei iránt, hiszen ne felejtsük el, hogy ők nemcsak edzőnek, hanem menedzsernek

Next

/
Thumbnails
Contents