Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-13 / 9. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 13. Vélemény És háttér 7 A szabadság ára - a titkosszolgálatok ezután még többet fognak hivatkozni a terrorveszélyre Aki ölni akar, talál hozzá indokot A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás nem az első és nem is az utolsó terrorista merénylet volt valamelyik fejlett nyugati államban. TOKÁR GÉZA A New York-i ikertornyok lerombolása óta frontvonalak nélküli háború dúl a Nyugat és a közel-keleti terroristacsoportok között, és ha ezt nem érzékeljük teljes mértékben, az azért van, mert a meghiúsított kísérletek nem mindig jutnak el a nyilvánossághoz. Ä párizsi támadás különlegessége, hogy a terroris- tákjelzésnek szánták a média felé, egyfajta öncenzúra kikényszerítésének céljával. Végül azonban nem ez a szabadságjog sérül majd, hanem egy másik, amit mi is megérzünk. A fejlett államok egyik fő gondja az, hogyan lehet a jövőben megelőzni ilyen terrorcselekményeket. Önkorlátozással és a szólásszabadság szűkebb értelmezésével aligha. Épp elég ürügy és konfliktus van, amire hivatkozva a szélsőségesek gyilkolhatnak. A csador viselése és a nők jogainak kérdése, a világi életmód és annak külsőségei, vagy akár az alkoholfogyasztás mind olyan dolog, amelyeket kiforgatva ürügyként lehet használni egy merényletnél. Aki ölni akar, az könnyen talál hozzá indokot, mindegy, meddig hátrál az áldozat. A jóléti államok problémája nem feltétlenül az, hogy a szólásszabadságnak szabad utat engedve teret adnak a konfliktusoknak is. Viták, perek, közfelháborodás mindig volt és lesz. Az állam egyik fő funkciója az állampolgárok szemszögéből az, hogy megvédje őket. Márpedig ha megjelennek a rendszeren kívül álló, a befogadó ország értékeivel azonosulni képtelen és erre nem is hajlandó csoportok, óriási energiákra van szükség a rend fenntartásához, és a helyzet csak egyre fokozódik. Nyugaton aligha kerül veszélybe a vélemény szabadsága. Az újságírók veszélyérzete nagyobb lesz, de egy támadást megtervezni sok energia. A fontosabb inkább az, hogy mi történik a megelőzés terén, különös tekintettel a személyes adatok védelmére. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni, hogy megfigyelnek - kamerák vagy éppen a levelezésünket követő különféle kémrendszerek. A titkosszolgálatok ezirányú tevékenységét korábban is a terrorveszéllyel igazolták, hiszen a merényletek előkészítése, a terroristák közötti kommunikáció mobiltelefonokon és az interneten zajlik. A személyes adatok védelme és a magánélethez való jog pedig egy merényletnél sokkal elvontabb dolog. Miközben számtalan ember az internetes szociális hálókon önként és dalolva szolgáltat- ja ki adatait és válogaüanul ontja véleményét a nagyvilágnak. Nagyobb veszélyeknek vannak kitéve, mint gondolnák. A társadalomnak választ kell adnia arra a dilemmára, hogy a bűnmegelőzésnek hatékonyabbnak vagy passzívabbnak kellene-e lennie. Minél több az áldozat, annál inkább az első megoldás lesz vonzóbb. A jelenség negatívumai Kö- zép-Európát is érintik, hiszen volt már példa „kiszervezett” terrorakcióra a környéken (Bulgáriában felrobbantottak egy izraeli turistabuszt). Az itteni titkosszolgálatoknak egyszerre van nehezebb és könnyebb dolguk, mint a nyugatiaknak. Nehezebb, mert sokkal kevesebbet értenek a szakmához, és könnyebb, mert nem százezres nagyságrendű célcsoportot kell figyelniük, hanem pár ezer muszlimot. Na meg a mi levelezésünket. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mártírok, példaképek, hősök - az iszlamisták ünnepük a merénylőket Tombol a véres dzsihádista propaganda MT1-HÁTTÉR A Charlie Hebdo elleni merénylet a dzsihádista csoportok propagandavideóit idézte, a merénylők professzionalitása és az, hogy „mártírként”, rendőrök golyózáporában haltak meg, újabb követőket csábíthat az egyébként is aggasztóan sok nyugat-európai fiatalt beszervező szélsőséges csoportokhoz. A kalifa oroszlánjai Beindult a dzsihádista propagandagépezet, hősként ünnepük az elkövetőket, a kalifa oroszlánjainak nevezik őket. Míg a nyugati sajtóban a terror szörnyű példájaként lehetett látni azt a felvételt, amelyen az egyik merénylő hidegvérrel fejbe lő egy földön fekvő - mint később kiderült, muszlim - rendőrt, addig az al-Kaidához és az Iszlám Államhoz köthető oldalakon „hősi” és „örvendetes” eseményként jellemezték a kivégzést. A támadást az al-Kaida jemeni szárnya vállalta, de a vele rivalizáló Iszlám Állam is profitálni akar belőle. Ez utóbbi számára a támadás egy manapság ritka „győzelemnek” számít a világszintű „szent háborúban”, miután az iszlám „kalifátust” most az Egyesült Államok és szövetségesei légicsapásai és a nyugati segítséggel erőre kapott kurd önvédelmi erők gyengítik. A kalifátus árnyékába került al- Kaida pedig azt bizonyíthatja, hogy még mindig számolni kell vele, és több mint egy évtizeddel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után is képes csapást mérni a nyugati civilizációra. Mindehhez párosul a vérengzés jellege: a könyörtelen, már- már katonai jegyeket mutató támadás hasonlít azokhoz a propagandaanyagokhoz, amelyek videojátékokat idéző brutalitásával az Iszlám Állam és az al- Kaida megpróbálja magához csábítani a nyugati muzulmán fiatalokat. A Párizs szívében elkövetett, jól kitervelt terrorcselekmény „példaként szolgálhat” azoknak, akik a szélsőségesekhez akarnak csatlakozni. Propagandavideó a merényletről Az Iszlám Állam az interneten egy novemberi propagandafilmjét kezdte el ismét terjeszteni, amelyben három francia harcos arra szólította fel a csoport követőit, hogy kövessenek el magányos merényleteket Franciaországban. A dzsihádisták azonnal összevágtak egy kétperces, a „szent háborút” propagáló videót a merényletről készült képsorokból. ,A csoport gyorsan felismerte, hogy a párizsi vérengzés jól illeszkedik a Nyugat elleni magányos támadásokat ösztökélő üzenetéhez” - mondta Shashank Joshi, a brit Royal United Services Institute katonai kutatóintézet munkatársa. Az Iszlám Állam egy harcosa az AP hírügynökségnek azt mondta, a párizsi öldöklés „erkölcsi és propagandagyőzelem” volt a dzsihádisták számára világszerte. KOMMENTAR A mi válaszunk NAGY ANDRÁS Vasárnap délután Párizsban a világ talán egyik legnagyobb demonstrációját láthattuk, s az is biztos, Európa és a világ vezető politikusait talán még sosem láttuk így, egymás mellett tüntetni, valami mellett kiállni. Az, hogy a német kancellár és a francia elnök egymás kezét fog_____________va vonul Párizsban, ötven, esetleg száz évvel ezelőtt elképzelheteüen lett volna, de mamártermészetes. Ám az, hogy mellettük ugyanabban a sorban ott van az izraeli miniszterelnök és a palesztin elnök is, azt mutatja, hogy a szolidaritás és az egységes kiállás mennyire fontos a világvezető politikusai számára. De míg a szolidaritás kérdése egyszerű és egyértelmű, az egységes kiállás már egyáltalán nem az. Még az EU-n belül sem egységes a rendszer, minden ország maga dönti el, hogy kit enged be, kinek ad letelepedési engedélyt. A bevándorlókhoz, az általuk jelentett esetleges problémákhoz érdekes módon azok az országok állnak hozzá negatívan, amelyekből néhány éve még emigráltak az emberek. Szlovákia tökéletes példája ennek, a harmadik világból érkező bevándorlók közül évente csak néhány tucatnyi kap letelepedési engedélyt. Erre a szlovák belügyminiszter a mai napig rettentően büszke, Robert Kaliňák a múlt héten is azt magyarázta, milyen jó a szlovák rendszer, és a franciaországi eseményeket látva a szlovák kormány nem is kíván változtatni ezen a politikáján. Hiába kritizálták ezért folyamatosan az emberi jogi szervezetek, vagy maga az EU. Magyarország hasonló cipőben j ár, a magyar miniszterelnök még szigorúbban és konkrétabban fogalmazott, amikor a hétvégén Párizsban egyszerűen kijelentette, hogy a gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában. Szerinte nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani. Van, aki azt gondolja, hogy ezen politikusoknak van igazuk, akik szerint Európát hermetikusan le kellene zárni, nem szabadna beengedni például az arab bevándorlókat, mert azok képtelenek alkalmazkodni, sőt, a rendszert belülről bomlasztják. Míg Magyarország és Szlovákia könnyen mond ilyen dolgokat, hiszen valóban minimális a bevándorlók aránya, Európa nyugati felében ez már teljesen másképp van. Az ottani kulturális nyitottság nem tegnap kezdődött, a multikulturaliz- mus nem új jelenség. Ezeknek az országoknak a többsége még a gyarmattartó időkből hozta magával ezt a politikát. Ahogy már fentebb említettem, nem valószínű, hogy a gyász elmúltával egységes terv készülne az európai politikai színtéren a bevándorlókkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy Szlovákia vagy Magyarország nem elsődleges célállomás a muszlimok számára, a jövőben más csoportok, például az ukránok számára igenis célállomássá válhat. Hogy velük szemben is ilyen elutasítók leszünk-e, esetleg megenyhülünk, még kérdés. Ami nekünk biztonsági kérdésnek tűnhet, az Európa nyugati felében valami teljesen más. Ők európai, felvilágosult, civilizált módon próbálják megoldani a bevándorlás kérdését, annak minden problémájával. Míg ők a múlt heti tragédiából tanulni próbálnak, nálunk a válasz a vezető politikusok részéről egyelőre az általános elutasításban merül ki. FIGYELŐ Történelmi nap A francia sajtó egyöntetűen történelmi napnak nevezte a vasárnapi, terrorizmus elleni felvonulást, amelyen közel négymillióan vettek részt, s arra biztatta a politikusokat, hogy éljenek a páratlan nemzeti összefogás kínálta lehetőséggel. Néhány szalagcím: Franciaország felemelkedett; Menetel a szabadság; Egy nép felkelt; Szabad világ; Egy nép vagyunk. A Libération szerint a megmozdulás beírta magát a történelembe. „Nagyon egyszerű: mindenkinek joga van a hazájához, a vallásához, a hagyományaihoz. Senkinek nincs viszont joga ezt ráerőltetni a többiekre. A franciák most emlékeztettek arra az elvre, amely a leginkább összetart minket, és ez a másság elfogadása. A dogma őrültjei, a nacionalizmus szítói, a gondolkodás ellenfelei a bajok okozói, miközben azt hiszik, hogy az identitásukat védik” - írta a lap. A Le Párisién arra figyelmeztetett: amint elmúlik a megrendülés időszaka, az ország elváija, hogy a felelősséggel bírók igaz és pontos válaszokat adjanak a történtekre. A Les Échos szerint „a mindenkit feltöltő hétvége után az ébredés nehéz lesz, a viták újrakezdődnek, s a kormánynak, a képviselőknek és a vallási vezetőknek eleget kell tenniük az elvárásoknak”. Számos bírálat is olvasható a lapokban, a Le Figaro szavai szerint „tekintélyelvű rezsimek vitatottjelenléte” miatt a szolidaritási menetben. A lap külön összeállítást közölt azokról, akik emiatt nem mentek el a megmozdulásra. (MTI)
