Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-10 / 7. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 10. Vélemény És háttér 5 A közös cél megvan, de azért senki sem mert háttal állni a másiknak A vadnyugat fiai Egy, a nyolcvanas években forgatott amerikai western, a Young Guns alapján Mladé pušky-nak nevezték el magukat a legújabb jobboldali összefogást sejtető politikusok, azaz a NOVA, az Ol’ano, az SAS vezetői, Alojz Hliná- val megtámogatva. NAGY ANDRÁS A filmet magyarul A vadnyugat fiai címmel játszották, a négy főszereplő a szomszédos farm korrupt tulajdonosával száll szembe, vezetőjük Billy, a Kölyök. A csoport elnevezésével a korrupció elleni harcra hajaz- nak, ám azt, hogy négyük, azaz Igor Matovič, Daniel Lipšic, Richard Sulik és Alojz Hlina közül ki lenne a vezér, nehéz eldönteni, hiszen leginkább az köti őket össze, hogy mindegyiküknek óriási az egója. Talán ezért is van mindegyiknek saját pártja. S bár a választások több mint egy év múlva lesznek, a számító politikus már kalkulál, s ha rosszul álra szénája, akkor valamiféle választási szövetség után néz. Ennek első lépéseit láthattuk tavaly év vége felé, amikor a négy úriember rendre együtt jelent meg a tüntetéseken és a sajtó előtt. A történet vicces mellékszála, hogy Alojz Hlinát talán azért vették be, mert neki van saját pódiuma, ami jól jön egy tüntetésnél, meg az SNP téri kocsmájából ingyen lehet villanyt húzni. Saját bevallásuk szerint az alkalmi szövetség a szlovákiai politikába is beférkőzött korrupció ellen jött létre, és el kell ismerni, hogy az év végi tüntetéseikkel elértek némi sikert. A szlovák polgárok nem szívesen mennek tüntetni, így pár ezres tömeg óriási eredményként könyvelhető el. A négyesfogat valószínűleg arra fogja kihasználni az idei évet, hogy a KDH-t és a Hidat megpróbálja rátolni a Smerre, mint Robert Fico leendő koalíciós partnereit, Radoslav Procház- kát és az általa alapított Sieťet pedig a Pentára. Egy éven keresztül azt sulykolhatják a népnek, hogy körülöttük mindenki korrupt, csak ők nem. Lipšic ezt már el is kezdte, idei első interjújában kijelentette, hogy Ma- tovičon, az SaS-en és természetesen rajta kívül gyakorlatilag minden politikai párt az oligarcháktól függ. Tegyük fel, hogy Lipšicnek még igaza is lenne, és sokan szavaznának az ő „antikorrup- ciós” szövetségükre, amely így kormánytényező is lehetne. Azonban végigolvasva az elmúlt években egymással kapcsolatban tett nyilatkozataikat, valószínűsíthető, hogy egy hétnél tovább nem bírnák együtt, hiszen mindegyiknek van némi ellenérzése a másikkal szemben, és akkor még visszafogott kifejezést használtunk. Ez egy olyan szövetség lehet, mint amilyenek a vadnyugaton kötődtek, ha az arany megszerzése volt a cél. Amíg megvolt a közös ellenség, összetartottak, de azért senki sem mert háttal állni a másiknak. A vadnyugat fiait nálunk sem a bizalom, hanem a hatalom iránti vágy köti leginkább össze. Michel Houellebecq a Charlie Hebdo címlapján (Képarchívum) JEGYZET Egy könyvről JUHÁSZ KATALIN Talán még soha nem tette a sors olyan aktuálissá egy regény megjelenését, mint ezen a héten. A francia irodalom fenegyereke, Michel Houellebecq úgy fog bevonulni az irodalomtörténetbe, hogy ő volt az a szerző, aki „a jövőbe látott”, aki hatalmas orrával megérezte, mi van a levegőben. A Charlie Hebdo legutóbbi címlapján ő látható, drasztikusan túlméretezett szagló- szerwel. Mert ez a szatirikus lap őt sem kíméli, hiába jó barátja a főszerkesztőnek. Az író friss regényét, a Behódolást kívánta promózni a lap üyen finom eszközökkel. Ä könyv hivatalosan január 7-én jelent meg. Azon a napon, amikor két fegyveres brutális mészárlást hajtott végre a Charlie Hebdo szerkesztőségében. Arról szól, hogy 2020-ban Franciaországban egy szélsőséges isz- lamista párt veszi át a hatalmat, legyőzve a választásokon Marine Le Pen szélső- jobboldali Nemzeti Frontját. Az országnak moszlim elnöke lesz, aki a szocialisták és a centralisták segítségéveljut hatalomra. A regény narrátora is moszlim. (Állítólag volt egy előző verzió, amelynek végén az elbeszélő áttér a keresztény hitre, a végleges változatban azonban nem ez történik.) Houellebecqet a jelenlegi társadalmi és politikai változások inspirálták a kötet megírására, amely egyébként már hetekkel ezelőtt kiszivárgott az interneten, és már megjelenése előtt nagy port kavart. Bár a hivatalos eladási statisztikákat még nem láttam, a tévéhíradókban azt lehetett látni, hogy a párizsi könyvesboltok dugig vannak vásárlóval, viszik a regényt, mint a cukrot. Nyilván máris fordítják több nyelvre - ahogy a szemfüles magyarországi kiadókat ismerem, már magyarra is -, szóval ennél több promóció nem is nagyon kell neki. És lám, tegnap már arról szóltak a hírek, hogy Houellebecq ügynöke bejelentette: az író felfüggeszti a Behódolás reklámkampányát, sőt egy időre visszavonul a nyilvánosságtól. Döntésének oka, hogy a merénylet áldozatai között van Bemard Maris publicista, aki szintén a barátja volt, és akinek halála nagyon megrázta az írót. Vagyis úgy tűnik, Houellebecq egyrészt nem akar hasznot húzni mások tragédiájából, másrészt nem érzi magát biztonságban. A kortárs francia írók közül ugyanis ő foglalkozik legtöbbet a radikális iszlamizmussal, szinte minden művében vissza-visszatér a különböző kultúrák egymással való keveredésének negatív hatásaihoz. (Egyik regényének főszereplője például jókedvre derül, valahányszor megölnek egy palesztin terroristát.) Az író hirtelen visszavonulásáról szóló hír úgy végződik, hogy Houellebecq egyelőre nincs rendőri védelem alatt. Szerintem a fenti mondat kulcsszava az „egyelőre”. VENDEGKOMMENTAR A szabadság véres karikatúrája SZOMBATHY PÁL A rombolás nagy életkérdéseiben nincs helye atépelődésnek; erőszak, mészárlás gazemberségeire nincs mentség. A Charlie Hebdo- tragédiát így kezelném elsősorban: egy pusztításra épülő káosz megnyilvánulásának minden olyasmivel szemben, amit nem akar érteni, elfogadni, tolerálni; amikor érzékenységre, sértésre, akár rossz ízlésre is kizárólag erőszakkal képes válaszolni. Ez a barbárság támadása a civilizáció ellen. (Legyen annakjelzője bámilyen is.) Számomra ez az elsődleges, nem a sajtószabadság. Az ugyanis egy bonyolultabb részletkérdés: öncenzúra vajon annak mérlegelése, hogy mit gúnyolok és hogyan? Lehet igen, de lehet nem is. A visszafogottság, tapintat, óvatosság, arányérzék és mérték nem feltétlenül a sajtószabadság ellenfele. Nem tartom félelemnek, hogy a CNN, az AP nem mutatja meg a karikatúrákat, habár verbálisán pontosan körülírja azokat, ebben a helyzetben ezek az orgánumok nem öntik az olajat a tűzre. Feladták a sajtószabadságot ezzel a döntésükkel? Megadás a visszafogottság? (A perifériás vidékek értelmisége hajlamos a túllihegésre, hogy centrumosabbnak látszhassák legalább messziről.) Nem karikatúrák közlése, inkább utánközlése bizonytalant el. Mondok személyes példát erre a dilemmára, a provokáció mértékének, helyének, idejének, tárgyának megválasztásában. A Magyar Hírlap című napilap főszerkesztője voltam a tíz év előtti nagy botrány idején: némi morfondírozás után közöltük sajtószolidaritásból a dán lap Mohamed-karikatú- ráit. (Komikus utójáték volt a tulajdonos felháborodása, aki imigyen ordított velünk: „Nektek elment az eszetek?Hogy adokígyelbuszokatlránba?”). Nos, mai eszemmel, tapasztalatommal már nem biztos, hogy utóközölném egy olyan helyzetben azokat a rajzokat. Valószínűleg nem tenném, felesleges hisztériának, hősködésnek gondolnám a gesztust, inkább a gyűlölet mibenlétéről tudósítanék. Ha tetszik: inkább mostani CNN lennék, igen. Megtódítom egy másik szakmai esetemmel: habozás nélkül bólintottam rá anno vezető lengyel, cseh és szlovák napilap megkeresésére, hogy közöljünk együtt, egyszerre azonos karikatúrákat Európa diktátoráról, a fehérorosz Lukasenkáról. (Ennek az esetnek is volt megmosolyogtató következménye: a szerkesztők kitiltása Belaruszból.) Ma is így tennék alighanem, hiszen egy erőszakos, csaló önkényúrról van szó, a helyzet politikailag, kulturálisan nem sokkal bonyolultabb ennél a summázatnál itt a szomszédban. Mi a tanulság számomra? Az óvatosság, a jó ízlés, a stílus, a türelem, a megfontoltság nem feltétlenül azonos az öncenzúrával. Mint ahogy izgágaság, kíméletlen hisztéria, sértegetés sem keverhető össze a szabadság eszméjével és éthoszá- val. Örülnék, ha ilyen társadalmi-kulturális disputákban nálunk nem egyből a verbális géppisztolyok kerülnének elő, amelyek a legsúlyosabb címkéket lövik a másként vélekedőkre. Tévedni emberi dolog, megalázni, földbe döngölni csordaszellemű hitványság. A barbárság külön kategória. A multikulturális nyugati bevándorlási modell bukása pedig másik, súlyos fejezet. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Aranyáron veszik a Charlie-t Csillagászati árakon kínálták az interneten tartott árveréseken a Charlie Hebdo francia hetilap legutóbbi számát, amely a merénylet óta hiánycikk az újságárusoknál. Á 60 ezer példányszámban megjelenő hetilap legutóbbi számára mintegy 80 azonnali ajánlatot tettek az amerikai e-Bay-en, egy alkalommal 70 ezer eurót kínáltak a példányért. Igaz, semmi sem garantálja, hogy az üzletet nyélbe is ütik, az árverés győztese elállhat a vásárlástól. A legutóbbi számon kívül eladásra kínáltak az újság történetében fontosabb állomásait jelző lapszámokat, így a 201 í-ben Charia Hebdo címen megjelent, a saríát, a muzulmán törvénykezést bíráló különszámot. Az egyik példányért 15 ezer eurót kínáltak, az eladó a teljes összeget a merénylet áldozatait segítő egyik szervezetnek akarja felajánlani. Ezek az üzletek rosszallást váltottak ki a közösségi portálokon. „Az üzlet, az üzlet, szomorú” - írta Twitter-üze- netében egy netező. A lapot a jövő héten egymilliós példányszámban nyomtatják ki. (MTI)
