Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-31 / 298. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER31. Közélet 3 Mire stabilizálták a Smer támogatottságát, kitört a CT-botrány és újabb leváltások jöttek Az év vesztese: a menekülő Fico Nem jött össze a nagy terv (Képarchívum A kormányhivatalból az elnöki palotába költö­zött volna át. Sokáig az elnökválasztás legna­gyobb esélye volt, ám vé­gül csúfos vereséget szenvedett. Robert Ficót kétszer öt év nyugodt, reprezentatív munka he­lyett a kormányzás min­dennapi feladatai várják. MÓZES SZABOLCS Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, minden Robert Fico tervei sze­rint alakul. A kormányfő a je­lentkezési határidő végéig várt államfőjelöíti bejelentésével, majd erőteljes kampányt kez­dett. A felmérések szerint to­ronymagas esélyes volt, egy időben az is felmerült: már az első körben eldőlhet az elnök- választás. Végül 40 százalék helyett be kellett érnie 28 százalékkal. A második Andrej Kiska csak négy százalékponttal szerzett kevesebbet, a miniszterelnök­nek pedig nem maradtak tarta­lékai - a többi jelölt ugyanis Fi- cóval szemben fogalmazta meg programját és vagy Kiskát tá­mogatta a második fordulóban, vagy senkit sem. A második kör így már gyakorlatilag az első fordulóban eldőlt. Muszáj kormányoznia Fico - mégha nem is mondta ki hangosan - 2012-től az el­nökválasztásra készült. A kor­mány 2014 elejéig tett lépései­nek jelentős része ezt a célt szolgálta, s a pártvezetőhöz közel állók is többször elmond­ták: Fico megunta a kormány­zást, az ezzel járó mindennapi csetepatékat, ráadásul tudja, 2012-ben felért a csúcsra, in­nen már csak lefelé vezet az út. Egy ideig tartotta magát a pletyka, hogy Fico esetleg Brüsszelbe menekül uniós biz­tosnak, ám Maroš Šefčovič nyári jelölése pontot tett a ta­lálgatások végére. Fico 2016-ig kormányfő lesz. A bukás után nem ment könnyen a konzekvenciák le­vonása, ehhez egy újabb kínos „győzelem” kellett. A májusi EP-választáson a Smer csak 24 százalékot szerzett, ezután már rendkívüli kongresszus össze­hívásáról döntöttek. Ezen két minisztert leváltottak, és egy szociális csomagot fogadtak eL Főként ez utóbbinak és az el­lenzék tehetetlenségének kö­szönhetően őszre stabilizáló­dott a párt támogatottsága, az önkormányzati választásokat pedig már a Smer nyerte meg - mégha volt egy-két érzéke­nyebb vesztesége is. Kellemetlen évzárás Amikor már úgy tűnt, a párt kikerül a gödörből, beütött a pöstyéni CT-botrány, mely fo­kozatosan egyre jelentősebbre dagadt. Az egészségügyi mi­niszter után a Smer toppoliti­kusának, Pavol Paškának is tá­voznia kellett a parlamenti el­nöki posztról, az utcán pedig ezrek tüntettek a kormány poli­tikája és a korrupció ellen. Fico merész lépése után (a házelnök eltávolítása) egyelőre úgy tűnik, megnyugodtak a kedélyek, a következő év pedig jórészt már a választási kam­pányról fog szólni. Mely során ismét előtérbe kerülhet a kér­dés: müyen pályát lát maga előtt 2016 után a Smer alapítója-elnöke? A Smer egyik alappilléreként tartott Paška is „beomlott" a CT-botrány súlya alatt Az év bukása: Pavol Paška távozása (Somogyi Tibor felvétele ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A házelnök, Pavol Paška távozása volt a Smer két­ség kívül legnagyobb idei, bár be nem ismert kudarca. Az eseményeket a pöstyéni kórház körüli botrány indította el, melynek Smer által jelölt igaz­gatótanácsa egy rendkívül túl­árazott CT-berendezést vásá­rolt. A történtek súlya érezhető azon is, hogy Robert Fico kor­mányfő lemondásra kényszerí­tette a Smer egyik legbefolyá­sosabb képviselőjét, azt az em­bert, akiről tudva levő volt, hogy a háttérből irányítja az egészségügyet, főként az ága­zatban zajló tendereket. Sok leváltás Fico a botrány kipattanása után gyorsan leváltotta Zuzana Zvolenská egészségügyi mi­nisztert, valamint a kórház fel­ügyelőtanácsának tagját, egy­ben távozásra kérte fel a parla­ment alelnökét, Renata Zmajkovičovát. Majd miután látta, a közvélemény ennyivel nem elégszik meg, s tüntetések szerveződtek Paška kassai háza előtt, váratlanul az önkor­mányzati választások estéjén őt is lemondatta - a házelnök tá­Paška, a politikai bizniszmen vozását ugyanis lapértesülések szerint épp Fico rendelte el. A kamerák előtt Paška nem ismer­te el, hogy bármiféle köze lenne a botrányhoz, egyszerűen kije­lentette, nem hagyja, családját újabb rágalmazások érjék, s nem engedi, hogy az utcákon tüntető „anarchisták” irányít­sák a politikát. Erős ember volt Paška egy évtizeden keresz­tül volt a Smer meghatározó fi­gurája. A párt keleti szárnyát irányította, emellett gyakorla­tilag az egészségügyet is ő irá­nyította a Smer kormányzása idején. 2006-2010 között a parlament elnöke volt, 2012-ben ide tért vissza - igaz, háttér-információk alapján győzködni kellett, mivel in­kább a kormányba ment volna. Házelnöki karrierje legele­jén egy politikai entellektüell, ideológus imázsát próbálta ki­alakítani, ám hamar kiderült, hogy egy politikai vállalkozóról van szó. Paška arrogáns visel­kedése a parlamentből is is­mert volt; törölte az ellenzéki törvényjavaslatok az ülésről, a miniszterek leváltását célzó rendkívüli üléseket éjszakára hívta össze. Egyszer, még az el­ső Fico-kormány idején egy már elfogadott törvénytervezet szövegét is megváltoztatta utó­lag - ám lebukott. A volt házel­nök az ellenzék mellett az új­ságírókkal is rossz viszonyt ápolt. Čaplovič is bukott Idén távozott a kormányból és a párt szűkebb vezetéséből a Smer egy másik korábbi meg­határozó arca, Dušan Čaplovič is. Čaplovič korábban a párt egyik ideológusának számított - Marek Maďaričcsal együtt a balos szalonnacionalista vonal képviselője volt. Az első Fico-kormányban még miniszterelnök-helyettes­ként tevékenykedett, 2012-től már az oktatásügyért felelt. Bukásának fő oka pont a mi­nisztériumhoz köthető: felelőt­len vállalásokat tett és elha­markodott reformlépéseket fo­ganatosított, lassan pedig a kormány számára is probléma­góccá vált. (dem, MSz) Frakcióvég, új pártok, Procházka Továbbra is saját magát veri meg az ellenzék DEMECS PÉTER Ötlettelenség, az együttmű­ködés hiánya, új pártok - így ír­ható le az ellenzék idei tevé­kenysége. Ismét beigazolódott, hogy a jobboldali pártok az együttműködés helyett inkább a szavazatok szétforgácsolódá- sát választják. Az államfővá­lasztásig viszonylagos nyuga­lom uralkodott az ellenzéki pár­tok színterén, ám Radoslav Pro­cházka pártjának, a Sietnek a megalakulása úgy tűnt, újra­osztja a kártyákat. Mindez csak az előszele volt annak, ami 2014-re végül jellemzővé vált. Az új pártok alapítása mellett tovább folytatódott a képvise­lők kilépése is - idén egy újabb párt (SDKÚ) parlamenti frakci­ója szűnt meg. Az SDKÚ agóniá­ja segíthetett volna Procházká- nak - aki államfőjelöltként tett szert meglepően magas támo­gatottságra -, ha nincs Igor Matovič. Az Egyszerű Emberek vezetője, miután látta, hogy a Sieť pártjától visz el választó­kat, előrukkolt egy hangfelvé­tellel. Ezt akkor rögzítette ti­tokban, amikor Procházka arra kérte, számla nélkül hirdethes­sen Matovič újságjaiban. A Sieť preferenciái a botrány előtt 15-20 százalék között mozog­tak, ám miután Procházka nem tudott egyértelmű magyaráza­tot adni az esetre, pártja támo­gatottsága visszaesett 11-12 százalékos szintre, ahonnan az év végéig nem mozdult. A 2012-ben alakult Népi Platform (KDH, Híd, SDKÚ) az elnökválasztás után szétesett, az SaS-ből távozott képviselők pedig idén a Dániel Lipšic ve­zette Novából is távoztak. A pöstyéni kórház CT-botránya egy új kezdeményezést indított el. Richard Sulik, Alojz Hlina, Igor Matovič és Dániel Lipšic - akik együttműködését koráb­ban aligha tudta volna valaki elképzelni -, kormányellenes tüntetéseket szervezett, egy­ben jelezte: jövőre közös alter­natívát kívánnak nyújtani a Smerrel szemben. Ám még mi­előtt ez létrejött volna, cáfolták is a terveket: nem lesz sem koa­líció, sem közös lista. Az év vége felé egymás után jelentették be az új pártok ala­pítását. Előbb az SaS-ből, majd a Novából is távozott Juraj Miškov hozta létre a Skok nevű formációt, majd Éva Babitzová jelezte, Esély (Šanca) néven új pártot hoz létre. Közben beje­gyezték Alojz Hlina Polgárok (Ôbčania) nevű pártját is. Procházka arcáról lefagyott a mosoly (Tomáš Benedikovičfelv.) Elvetélt Milan Kňažko politikai reinkarnációja is SDKÚ - az év politikai halottja VERES ISTVÁN Gondoltak bár merészet és nagyot, eredményük mégis le­sújtó, és aligha van számukra visszaút. Az év politikai hullái­ról van szó - a versenyszám dobogósai idén az SDKÚ, Milan Kňažko és a Novát is megjárt volt SaS-es képviselők. Az SDKÚ esete jól szemlélte­ti, hogy egy párt tönkretételé­hez nem feltétlenül van szük­ség külső ellenségre. Pavol Frešo 2012 májusában vette át a párt vezetését Mikuláš Dzu- rindától, 2014 végére pedig ott tart, hogy másodmagával kép­viseli a pártot a parlamentben, ugyanis a képviselők többsége kilépett a pártból. A helyzet nyár elején kezdett tarthatat­lanná válni. A májusi EP-vá- lasztást még viszonylag jó eredménnyel zárták - megtart­ván mindkét képviselői helyü­ket. Frešónak ez önbizalmat adott, és nem volt hajlandó összehívni a kongresszust, ho­lott a tagság egy része ezt na­gyon sürgette. Júniusban már Dzurinda és Ivan Mikloš is jobbnak látták, ha távoznak, de az utolsó csepp a szeptember végi kongresszus volt, amelyen a küldöttek több mint fele Frešo távozását kérte, ő mégis maradt. Később azt kérte a ta­goktól, menjen, aki akar, hogy évvégére stabilizálhassa a pár­tot. Ez a stabilitás jelenleg azt jelenti, hogy a jobboldal egyko­ri vezető pártját mélyen a par­lamenti bejutási küszöb alatt mérik az ügynökségek. Milan Kňažkóból sem lesz már politikus. A volt kulturális miniszter idén márciusban az államfői posztot, majd novem­berben a pozsonyi főpolgármes­teri posztot pályázta meg. Poli­tikai reinkarnációja nem sike­rült, és bár az államfőválasztást láthatóan nem vette túl komo­lyan, ennek ellenére negyedik lett, Pozsonyban pedig ő gyűjtötte a legtöbb voksot. Ezen felbuzdulva az önkormányzati választásokon végig a legna­gyobb esélyesnek számított, végül csak harmadik lett. Csa­lódottságát nem is titkolta. Dobogós helyet ért a Lido (Liberális Egyezség) politiku­sainak idei teljesítménye is. Miután Jozef Kollárból tavaly nem lett SaS-elnök, távoztak a pártból, és beléptek a Novába. A konzervatív fordulat nem ve­zetett eredményre, az idei EP- választáson ugyanis Kollár hiá­ba volt a Nova listavezetője, nem őt küldték Brüsszelbe a vá­lasztók, hanem Jana Žitňanskát. Mire az öt képvise­lő a Novából is kilépett.

Next

/
Thumbnails
Contents