Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-27 / 295. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. DECEMBER 27. ANKÉT 171 Farkashdzy Tivadar „Kooperálhatnánk Szlovákiával, ott van foci, már hozzánk képest, itt pedig, Magyarországon van sok stadion. A legjobban a kisvárainak örülök, mert ott remek harmadosztályú csapat van, de miniszterük, Seszták úr még ügyvéd korában 300 ukrán és orosz vállalkozót jelentett be egyetlen kisvárdai címre, szóval simán meg tudja majd tölteni, s alig kerül egy- milliárdba. Fradi stadion van, Fradi csapat nincs, a tavalyi jobb volt, nem jó, de ennél jobb, fogalmam sincs, miért vettek rosszabbakat, ha csak azért nem, mert a vétel során valakik jól jártak. A lovakat imádom, de most rúgtak ki két remek szakembert, ezért az új igazgatót nemigen szeretném mostanában látni, aki ráadásul betiltotta az ostort. A kíméleden ostorhasználatot a világon mindenhol büntetik, de mégis használják, mert nem elég a lovak fülébe súgni, bogy most jön a finis. Ráadásul a külföldi versenyeken esélyünk se lenne. Mivel az egész szakma tiltakozott, s a versenyek is elmaradtak, visszakozott. Új pálya nem kell, de ennek a talaját sokkal jobban rendbe kellene tartani, mert Overdose kisöccse is lesántult az ősszel, pedig van egy fél könyvem Overdose utolsó versenyéveiről, kéne valami jó a végére. Ezért most az a legfontosabb, hogy sokkal drágább testvére jövőre nyerjen valami komolyabb versenyt. 2015-ben annak örülnék a legjobban, ha minden városba beengednének fellépni, nyugalom lenne az országban, némi fellendülés, a fiataljaink itthon maradnának, és nem üzennénk hadat Amerikának, amit egyszer már megpróbáltunk, de ahogy emlékszem, annak sem lett valami jó vége. A végére egy friss párkányi történetet, két hatéves ikerunokám először járt külföldön, amikor Esztergomból átrándultunk, de egy idő után Flóra csalódottan fordult hozzám: itt senki sem beszél külföldiül?” Somogyi András „Igazán sokszor gondolkodtam már azon, hogy milyen jó is lenne, ha ismét a 2014. esztendő kezdődne, elölről. De gondolom, ez csak azért van, mert, jövőre betöltőm a harmincat. Mivel nálunk a labdarúgás mindent visz, éppen ezért soha nem merek másra gondolni, csak a magyar focira. Éppen ezért boldogan mondhatom, hogy sok jót hozott ez az esztendő, de nekem a románok elleni, 1:1 -es győzelem tetszett a legjobban. Arra is rájöttem már, hogy a magyar aranylábú focistáink miért játszanak annyira óvatosan. Szerintem attól félnek, hogy világbajnokok lesznek, és akkor nem lenne ennyi szabadidejük. Soha nem szoktam azzal foglalkozni, hogy milyen jó lenne gazdagnak lenni. De ha elkezdenék lottózni és megnyerném a főnyereményt, akkor igencsak bajban lennék. Mit csinálnék azzal a rengeteg pénzzel? Talán építtetnék egy tornatermet azoknak a gyerekeknek, akik Szabolcsban a varjút fácánként „ismerik”. Viccet félretéve, úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy az ember lélekben legyen gazdag.” Havas Henrik „2014 semmilyen szempontból sem lesz számomra emlékezetes. A magánéletemben nem történt semmi különös, két évvel a műtét után a kontrollvizsgálatok szerint megúsztam egy komolynak induló rákbetegséget. A tervezettnél kicsit később, de decemberben befejeztem egy könyvet, majd tavasszal jelenik meg. November végén Spanyolországban jártam a lányoméknál, ott minden rendben, a tízéves Zsófika osztályelső, Peti, aki jövőre kezdi a sulit, már előkészítő csoportba jár és hordhatja a Martin Luther King School egyenruháját, amire nagyon büszke. Összefoglalva: tűrhető volt ez az év, bonyodalmak nélkül telt el. Ja, hogy a közélet? Volt néhány választás, mindegyik papírformaeredményt hozott, novemberben pár tízezren jöttek-mentek, de ennek nincs különösebb jelentősége. Néhány magyar köztisztviselőt kitiltottak Amerikából, ez tök érdektelen, Lázár János talált otthon az egyik fiókban egy használt Rolexet, ez már majdnem kiverte a biztosítékot. Orbán Viktor felavatta Mészáros Lőrinc új sertéstelepét, mondott beszédet is, megtudhattuk, hogy Magyarországon, aki tehetséges és szorgalmas, az boldogul. így tanul a magyar. Nekem soha nincsenek terveim. Mondhatni fatalista vagyok. Nekem úgy tűnik, hogy már születésünkkor eldől a sorsunk, az életünk olyan, mint egy vezető nélküli mozdony, arra megy, amerre a sín vezeti. Igaz, hogy vannak váltók, de kevesen kapnak hozzájuk használati utasítást. Egyébként pedig az én terveim maximum arról szólnak, hogy jövő nyáron hová viszem az unokákat, szokás szerint Olaszországba vagy - ahogy Zsófika kitalálta - Görögországba. Azon a napon, amikor ezeket a sorokat írom, reggel a Klubrádióban 2015-ben annak örülnék a legjobban... Minek örültek az elmúlt évben, esetleg visszasírják-e, mire nem emlékeznek vissza szívesen, mit gondolnak a magyar fociról, a politikai helyzetről, és mit várnak az új esztendőtől. Erről kérdeztük a magyar humoristákat, abban a reményben, hogy ők a „humor házából” nézve szebbnek látják a világot, mint sokan mások. n Tűrhető volt ez az év, bonyodalmak nélkül telt el Ja, hogy a közélet? hallgattam egy riportot arról, hogy ' Magyarországon több mint 400 ezer gyerek „a tervek szerint” jövőre is a mélyszegénységben él majd. Ehhez képest mit számítanak az én terveim? Az igaz, hogy Újpesten, a Fóti úton születtem, az is igaz, hogy gyerekkorom óta a lila-fehéreknek drukkolok, de egyáltalán nem érdekel, hogy szerepel a csapat. Ügy egyáltalán, a mai magyar futball az égvilágon senkit sem érdekel. Röhej, ami ebben az országban folyik. A mai {december 1., hétfő) Nemzeti Sport címlapján: Újra itt van... A Löki! DVSC-Nyíregyháza 5:0. Lapozok, ötödik oldal: Debrecen, Nagyerdei Stadion: 2612 néző. Pár hónapja adták át a stadiont, huszonvalahány ezer néző ülhetne benne, de miért ülne, ha nem láthat focit? A vicc az, hogy Magyarország egyedül eddig több olimpiai aranyat szerzett, mint a szomszédos országok együttvéve. Lehetne sorolni a sportágakat, amelyekben évtizedek óta világelsők vagyunk, de legalábbis az elithez tartozunk: vízilabda, úszás, kajak-kenu stb. Sokan mondják, rejtély, hogy a kétszer világbajnoki döntős labdarúgó válogatott miért ennyire rossz. Szó sincs rejtélyről, de most csak annyit, hogy néhány ezer gazember nagyon jól meg tud élni ebből a sz...r magyar fociból. Na jó, egy Üjpest-Fradi meccset azért mindenki megnéz.” Trunkó Barnabás „2014-ben sajnos sok szomorú dolog is történt Magyarországon. A humoristák a szomorú dolgokat kétszeresen is megszenvedik. Elő-, szőr: amikor értesülnek róla, másodszor meg akkor, amikor megpróbálnak belőle viccet csinálni. Például: elképzelhetőnek tartom, hogy 2015-ben Magyarország és Azerbajdzsán egy közös ország lesz, határok nélkül. El tudok képzelni egy Azeri-Magyar Föderációt, amihez esetleg csatlakozhatna^ az Európai Unió is. Szívesen vállalnám, hogy 2015- ben Vida Ildikóval az USA-ba utazom angol nyelvtanfolyamra. De ha Ildikó még akkor is a tiltólistán lesz, akkor tanulópár nélkül maradok. Esetemben pedig az a baj, hogy talán szerencsémre szolgál, hogy mást nem ismerek az adóhatóságtól. Ennek megfelelően 2015-ben akkor lennék elégedett ember, ha korrupció miatt felszámolnák az egész adóhivatalt.” (• Albert József
