Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-20 / 292. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 20. Közélet-hirdetés 3 Dubček könnyes szemmel vette tudomásul, hogy „csak" a Szövetségi Gyűlés elnöke lesz, a Polgári Fórum már december 8-án döntött Havel jelöléséről Ki lesz az új köztársasági elnök? Václav Havel lett a befutó. Az államfő jobbján Grendel Lajos, balján pedig Huncík Péter (Lőrincz János felvétele) Az új, nem kommunista többségű kormány megalakulása után az volt a kérdés, ki lesz az új köz- társasági elnök, s mi legyen a színtiszta kommunista parlamenttel. Összeállításunkban a 89-es forradalom és rendszerváltás negyedik hetét vettük górcső alá. ÖSSZEFOGLALÓ Miután december 10-én felállt az új kormány - mely 1948 óta az első nem kommunista többségű kabinet volt a végrehajtó hatalomban forradalmi változások álltak be. Mivel a kormány kinevezésének napján Gustáv Husák köztársasági elnök a szövetségi parlamentnek benyújtotta lemondását, a következő eldöntendő kérdés az új államfő személye volt. Az alkotmány alapján ugyanis a Szövetségi Gyűlésnek 14 napon belül új köztársasági elnököt kellett választania. Dubček vagy Havel Husák lemondása nem volt váratlan. Az már december elején - amikor a bársonyos forradalom gyakorlatilag győzött - világossá vált, hogy az agg államfő sokáig nem maradhat helyén, a váltást maga Husák sem késleltette. Taktikusan, időben lelépett - a döntést megkönnyíthette az is, hogy a pártvezetésből két évvel korábban kieső politikus ekkor már 77. életévében járt. Az is világos volt, hogy az új elnök nem lehet a kompromittálódott kommunista párt jelöltje. Utólag úgy tűnhet, nem volt kérdéses, ki lehet az új elnök, ám egy ideig nem volt teljesen biztos Havel jelöltsége. Egyrészt az író-disszidenst kicsit nógatni kellett, hogy elfogadja a jelöltséget, másrészt nem hivatalosan bejelentkezett Alexander Dubček is. Dubček egyetlen előnye sokkal nagyobb ismertsége volt. Annak ellenére, hogy 1989 előtt közel két évtizeden keresztül tabu volt a neve, volt pártfőtitkárként mindenki ismerte. Vele szemben az örök ellenzéki Ha- velről sokáig csak a társadalom egy része hallott. Dubček ugyanakkor külföldön is ismert volt, nyugaton is elismerték. Meggyőzni a kommunistákat Dubček a Prágai tavasz szimbóluma volt, a 89-es átalakuláshoz semmilyen módon sem volt köthető, s ez döntött végül arról, hogy „csak” a Szövetségi Gyűlés elnöki posztja jutott neki - amit az elnöki álmokat dédelgető politikus állítólag könnyes szemmel vett tudomásul. 1989-ben már máshol tartott a társadalom, mint 1968-ban, Dubček a bársonyos forradalom kezdetén csak a rendszer átpofozását tartotta szükségesnek, leragadt az emberarcú szocializmus megvalósításánál. Emellett megválasztása kommunista múltja miatt sem lett volna jó üzenet. A Polgári Fórum (OF) már december 8-án eldöntötte, hogy elnökjelöltje Václav Havel lesz, így az egyetlen feladat a kommunista összetételű parlament meggyőzése volt. Ezt nagyrészt az új kormányfő, a reformkommunista, technokrata Marián Čalfa biztosította be, aki akkor már jelentősebb hatással bírt a szétesőben lévő párt képviselőire, mint a KSČ hivatalos vezetése. A szavazásra végül december 29-én került sor a szövetségi parlamentben. Magyar a kormányban Két nappal az új csehszlovák kormány felállása után megalakult az új, nem kommunistákat is felvonultató szlovák kabinet is. A csehszlovákhoz hasonlóan ezt is egy párttag vezette, az akkor reformkommunistának hitt Milan Čič. A15 tagú kormánynak Varga Sándor személyében egy magyar minisztere is volt. Varga a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága munkatársa volt, személyében első ízben lett a szlovák kormánynak magyar nemzetiségű alel- nöke. A kormányban több ismert - vagy később ismertté vált - nevet is találunk. A kabinetnek két első miniszterelnök-helyettese volt. Egyikük Jozef Márkus, a Matica slovenská későbbi elnöke, a másik Vladimír Lexa, a későbbi SIS- igazgató Ivan Lexa édesapja. A későbbi első szlovák államfő, Michal Kováč a pénzügyminisztériumot vezette, az 1999-ben meggyilkolt volt SPP-vezér, későbbi mečiarista miniszter Ján Ducký ipari miniszterré avanzsált. A kabinet az 1990. nyári választásokig kapott megbízást. (MSz) A romániai forradalom kitörésében kulcsszerepet játszott Tőkés László személyében egy erdélyi magyar is 1100 áldozat, kivégzett diktátor - a végeredmény mégsem lett jobb 25 évvel ezelőtt Bukarestben (SITA/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Míg a közép-kelet-európai államokban 1989 őszének végére sikeresen lezajlottak a kommunizmusellenes forradalmak, Romániában sokáig úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. A bukás késett, de annál gyorsabban és véresebben következett be. 25 éve ezekben a napokban bukott meg Romániában a kommunista rendszer, melynek megdöntésében, pontosabban a folyamat elindításában kulcsszerepe volt egy akkor 37 esztendős református magyar lelkésznek. 1989-ben az akkor Temesváron szolgálatot teljesítő Tőkés Lászlót - az állambiztonság nyomására - püspöke felfüggesztette állásából, aminek következtében el kellett hagynia a parókiát. Tőkés ezt megtagadta, védelmét az egyházközség férfi tagjai biztosították. A hatóságok a kilakoltatásról szóló bírósági döntést december 16-án akarták érvényesíteni. A rendőrök megjelenését követően a lelkész több híve is a helyszínre sietett, a csoporthoz pedig fokozatosan egyre több járókelő csatlakozott. Közben, az egyre növekvő tömeg antikommunista szlogeneket kezdett kiabálni, a tiltakozás átalakult tüntetéssé, mire megjelentek a rendőrség és a Securitate, a titkosrendőrség erősítései. A tüntetés lassan továbbterjedt a városban, és rendszerellenes jelleget öltött, a kiváltó ok másodlagossá vált. A tüntetők több helyen összecsaptak a karhatalmi erőkkel, a zavargások napokig eltartottak, és december 21-re átterjedt a fővárosra, Bukarestre is. Ebben paradox módon magának a kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak is aktív szerepe volt: tömeggyűlést hívatott össze, melyen a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit akarta elítélni. A tömeg viszont a „Kárpátok géniusza” ellen fordult, a következő napokban pedig polgárháborús állapotok jellemezték a fővárost. A Con- ducatort és feleségét december 25-én rendkívüli hadbíróság elé állították, halálra ítélték és még aznap ki is végezték. A romániai forradalomnak több mint 1104 halálos áldozata volt, a sebesültek száma túllépte a 3 ezret. Romániában negyedszázaddal a forradalom után is mérges viták folynak arról, hogy mi történt: forradalom vagy puccs söpörte el Ceausescu hatalmát, a demokrácia győzött vagy a kommunista párt másodvonala? Az összeesküvés-elméletek hívei a történteket azzal magyarázzák, hogy a forradalom valójában felülről irányított volt, azt a diktátortól szabadulni kívánó pártellenzék készítette elő. A történészek többsége szerint a rendszer 1989-re egyszerűen kifulladt, a vezetés elvesztette realitásérzékét - nem látta át az őt fenyegető veszély nagyságát -, a közép-kelet-európai térség változásai pedig egyszerűen elfújták. Ettől viszont még tény, hogy a helyzet rövid távú győztesei a Nemzeti Megmentési Frontba tömörülő egykori kommunisták voltak, akik évekig kormányozhattak. Románia esete is mutatja: egy véres cezúra sem jelenti automatikusan azt, hogy régi rendszer potentátjai partvonalon kívülre kerülnek - Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon ugyanis gyakran annak tudják be a rezsim kiszolgálóinak pozíciómentéseit, hogy a rendszerváltás nem volt elég erélyes. „Tetszettek volna forradalmat csinálni” - mondta erre 1990 után Antall József magyar kormányfő. Romániában „tetszettek forradalmat csinálni”, az eredmény mégsem lett jobb, mint máshol. (MSz) December 30-án Falinaptár Keresse az újságárusoknál!-
