Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-16 / 288. szám, kedd
18 SZÍNFOLK ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 16. www.ujszo.com Amikor özvegységre jutott az asszony, azon igyekezett, hogy minél hamarabb újra férjhez menjen, szüksége volt a férfikéz segítségére Asszonysorsok, női életutak a régi falusi, mezővárosi társadalmakban II. A gyermekes nőnek nemcsak tevékenységei köre, hanem a gyerek nevelésével jogkörei is jelentősen kibővültek a családban, s ezt a vagyon felől való intézkedései is mutatják. Javait házastársa és gyerekei között osztotta meg, de hogy miképpen, az a családban elfoglalt pozíciójától is függött. KOCSIS ARANKA A gyereknevelésbe, a gazdaságba, vállalkozásba többet befektető nő megengedhette magának, hogy valamelyik kedvezményezettjének, férjnek vagy gyereknek többet juttasson. Bővülő jogkörök - bonyolult családok Egészen bonyolult helyzetek állhatták elő olyankor, amikor a férj egy korábbi házasságából való vagyonával és gyerekeivel is számolnia kellett az asszonynak, vagy ha maga egyszer már szintén megözvegyült és újra férjhez ment. Az özvegységgel és a családfői szereppel jogok és kötelességek is hárultak a nőre elhunyt férje után, a kiskorú gyerekek fölötti gyámság, a családi gazdaság területén. Ezeket és a velük járó társadalmi rangot gyakran az új házasságában is megtartotta az asszony, főleg ha tehetős volt, s az új férj házasodott be az ő háztartásába és birtokába. A végrendeletek többsége ilyen bonyolult helyzeteket ír le, hiszen a fiatal és gyermektelen nők többségének jó esetben még nem volt oka a hagyatkozásra, idős korukig pedig keveseknek tartott ki az első házassága, persze nem a válás, hanem a mainál törékenyebb élet, a korai elhalálozások miatt. Amikor özvegységre jutott az asszony, azon igyekezett, hogy minél hamarabb újra férjhez menjen, hiszen a parasztgazdaság, a malom vagy a mészárszék fenntartása az ő női erejét meghaladta, szüksége volt a férfikéz segítségére. Özvegyasszonyként leghamarabb a magához hasonló státusú özvegyek közt találhatott újra társra, de az sem volt ritka, hogy az elhunyt mester segédje költözött be a műhelyből, malomból most már a mestemé mellé a háztartásba is. A megözvegyült nő így tudta megőrizni és továbbvinni a családi gazdaságot, kézművesműhelyt. A vagyonos mestemé aztán a magánál gyakran fiatalabb legényt vagyona egy részének rátestálásával is igyekezett a házasságban megkötni. Tehetős molnámé lehetett Somoiján Leinwerher Terézia is, amikor özvegységre jutott, majd újra férjhez ment, valószínűleg a molnárlegényhez. 1838-ban kelt végrendelete e második házassága alatt készült. Férjére hagyta benne a malmot, a házat, egy tehenet, egy disznót, első férje értékes ruháit, egy mentét és lajbit ezüstgombokkal és ezüstlánccal díszítve. Az utóbbiak azt is jól jelzik, hogy a juttatásokkal első férje társadalmi rangját is ráruházta az új társra, hiszen ezek a mhadarabok azokban az időkben nemcsak a jólét, hanem a társadalmi presztízs kifejezői is voltak a mezővárosi és falusi társadalmakban. De továbbadta a molnámé a férfinak azt a 600 forint hitbért is, amit a házassági szerződés szerint első férje kötött le neki halála esetére. Mindezt valószínűleg azért is tette, mert az új férjre hagyta egy kiskorú, a testvéréről rá maradt gyermek gondozását. Saját gyermeke nem volt. A törekvését, hogy második férje helyzetét a birtokban megerősítse, akár első férje rokonságával szemben is, minden bizonnyal e gyermek felnevelése miatti aggodalma is motiválta. Az efféle hagyományozások, ahol a hagyatkozó feleségek többféle módon kedveznek férjüknek, és arra törekednek, hogy az az ő haláluk után is a javaikban maradjon, nagyfokú bizalomról szólnak, amelyet a feleség jó esetben nem szorultságában előlegezett meg férjének, hanem az már korábban kialakult a házasságban. Somoija főutcája a katolikus templommal a 19. század végén , > , ta Y, r f . ■t „» ■>. t ív ét S* • ' -i/uý*' f**? ***»*•£/ ..<dL . .ť.y . • ./'/»ff X**yt.* yú 9rrett.it. m-y • eV V "7 ,-^erW' ff tép?#«.*/1 mtf ffié £*»**<& aJei őV? /tvi) A’Í.'jZ>c »y zAŽrSŽAÉf mint j$?Aß***y aj ťrJit AeZ/f J$ oa? ' ^ ‘ ^ -------7----V ----, ( 7 m //? t Jr-Srfr (lÁr/i>any fisé AÍZZf •? A* JZ • thp(^r ifi’9 /ft.ttn (?X/rt S' Jt* r "T ■ V ■Jf I y š (7> ^ VŕV ťasn ŕ A*f\4rrx- , \g/ f ■ ,/ A.f t fi ť ÁlfjiK &£ A -A/11'1 Ac tejfel, mJKďtjX'-e M J ív y *■ ff* f-n r~ /gsr Á2C%' j/.-* V Sri**# /to&n.t.y Vw <y* 4 tKf Se 22o r*i •St fvn*n.rtslL&*J Att* '2 , fl^TÁnAc-O cSt# tlfroJ Attéj ‘V -fői— /í yS ~ « *- - ”-XX Séf /ťrffi • - - - —- - ~ ifi -fit Ja/r A* a- fflc&t. — — — — /- fit ťrí2 Sítrrfá- tU — fit ^ ?ľ . ši y ■ ■f/a 72. Sf Jef (fj'Jiem'&rp "Tilttfcse. fipji?. ’i f‘Sj t-1' Írt 2 Sítn f ríj n . Jé. . i.i/*4* U’t2o r ft J'/. Jit Pr*2 JtnA/etO. ^Tr.r—■- r<y.z~~ it?my SytL Aitftn týy*ŕ. AfrJni/tiS'# f I/O_ Á&ŕ iňfá t/Aíš *. fJ- ■ ľ*-ď f (J A *J$ *#t ízt 'Afi***. (f. J, /• n f. e v trt ^ __ _ V ti~ Cp ffe. C4J7 *p '71/,« M y n: p A'+tJU* f J L (Čp Arft ^ ^ ^_ Íl tift Jô /Žťr*- fyjttX) i J tffy CJfy/g, pJ/J' - - 8 *}é Af7 Sj rt Slj Jarrf ■5.#. *■’t f y, (???*?<! í*r /Är yii’tt foAfm-p* - y$-ď // (7Afté AtJ$ w?-#*#( r/y •, ♦ . j * * wt-tí. f. si.f.~. s. hl?, .3 Z-as jeSZSt* *sŕ~> í f2-nr»»t /<,£ p. Z a * f h JJettn* /»*«*• tg iff fltJ jSttÁjf /»ŕ**. ' ft W* f>* ! /ft. t m ŕ t J . <f , CV* /Aezey Marinka végrendelkezése Somorja mezővárosában 1784-ben A bizalmát vesztett feleség Nemegy testamentum azonban épp a fordított helyzetről árulkodik. Arról, amikor a feleség minden bizalmát elvesztette férje iránt, és még halálában sem kíván vele közösséget vállalni. Amint Farkas Katalin Babulák Ferencné se, 1795-ben kelt testamentumában második férjét igyekezett teljesen kiszorítani a vagyonából. Még azt a hitbért (350 Ft) is vissza akarta venni tőle, amelyet házasságkötésükkor a saját halála esetére kötött le neki. Haragjának oka valószínűleg a férj magatartásában volt: „Mivelen ennyi Sok Keserűségett ennékem okozott, és Szomorusákokra jutattott az ö Cselekettettyejvell ... nem Engedőm hogy valami Nékie jusson, és Engedőttyék.” A kemény hangú meghagyás szerint a férjé csak a maga gazdálkodásával szerzett javak lehettek, a feleség mindenét az első házasságából való gyerekére hagyta. Hogy ezt megtehesse, nyomós okának kellett lennie, és bíznia kellett abban, hogy ezt az okot a testamentum végrehajtói is elismerik majd, és tiszteletben tartják. A példák sorolását folytathatnánk. Sokféle, fordulatos női életút, nehéz élethelyzet olvasható ki a régi uratokból, még az olyan száraznak véltek- ből is, mint a testamentumok. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a nőknek mesterember vagy gazdálkodó feleségeként is sokféle szerepben kellett helyt állniuk és a különböző életszakaszokban gyakran egymástól lényegesen eltérő feladatokat és tevékenységeket kellett ellátniuk. Életük folyamán többször is juthattak alkalmilag családfői szerepbe, ami korántsem volt ritka vagy egyedi eset azokban a régi időkben, amikor a házasságok rövid ideig tartottak, és egy női életút újraházasodást és többszöri özvegységet is magában foglalhatott. ffifitnjnnill Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 ilJlsXIjKUS^SmH ______________________________________________Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com_________
