Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-16 / 288. szám, kedd

12 SERIE A FOCITIPP ■ 2014. DECEMBER 16. www.ujszo.com A Serie A őszi sze­hogy lassan tényleg papírformának tűnik a két klub menete­lése. Az pedig külön érdekessé teszi a helyzetet, hogy a si­ker letéteményeseitől senki nem várt igazán nagy durranást. zonjának legnagyobb meglepetése egyér­telműen a genovai kettős remek szerep­lése. A Sampdoria és a Genoa úgy marad dobogóközeiben fordulóról fordulóra, A Genoa régi és sikeres szereplője az olasz focinak, de ma már keveseket nyűgöz le, hogy Olasz­ország legidősebb futballklubja- ként 9 bajnoki címet is szerzett, hiszen azokat még az egységes bajnokság bevezetése előtt, a hős­korban nyerte. Bizonyára nem ez motiválta Enrico Preziosit sem, amikor 2003-ban megvette a klu­bot. Az olasz futballban a tulajdo­nosok éppoly fontos szereplői a sportbulvárnak, mint a játékosok, Preziosi pedig igazán hálás alanya a sajtónak. Nyilatkozataival, de fő­leg üzleti machinációival állandó­an előtérben van: a Genoa gyakor­latilag szinonimája az ádáthatatlan átigazolási politikának. A rossz nyelvek szerint a pénz ilyen dinamikus mozgatására minden oka meg is van a klubelnöknek. Az eredetileg Internazionale-nevelés, de részben a Genoa által birto­kolt Leonardo Bonuccin például úgy keresett közel 7 millió eurót a klub, hogy maga a védő talán csak akkor járt a székházban, mikor a szerződését aláírta. Egyeden hiva­talos meccsen sem lépett pályára. Szintén elgondolkodtató, hogy a Club Brugge játékosa, Maxime Lestienne miért írt alá a nyáron Ka­tarba 10 millió euróért, hogy aztán rögtön kölcsönbe kerüljön Geno­vába? Egy biztos: a Genoa a Serie A Juvét és a Milant még legyőzte otthon a Genoa, de a római Nainggolan (balra) góljára már nem volt válaszuk. (Fotók: TASR/AP) Genova egész pályás letámadása a Serie A ellen Kiscsapatok nagy szezonja II. A második legjobb pénzügyi mérle-' gével, 12,5 millió eurós nyereséggel zárta a nyarat, ennél csak a Milan könyvelhetett el nagyobb profitot a maga 16,2 millió eurójával. A klubsikerek kovácsa az az edző, akivel 2009-ben csak azért ma­radt le a BL-szereplésről a Genoa, mert a Fiorentina az egymás el­leni eredmények összevetésénél jobbnak bizonyult. Gian Piero Gasperini jellegzetes figurája az olasz élvonalnak: taktikai elképze­lései kőbe vésettek, az adott keret képességeitől fiiggedenül mindig ugyanazt a formációt választja. Az általa favorizált 3-4-3-nak köszön­hette mostani és korábbi sikereit is a Genoánál, de ugyanez buktatta meg csúfosan az Internazionalénál, amely edzői karrierje egyeden és valószínűleg utolsó igazán nagy csapata volt. Gasperini a múlt év szeptemberében tért vissza a ki­kötővárosba. Genovai pályafutása második szakaszának első évében „csupán” megszilárdította a csapat védekezését, így évek után először egy pillanatig sem kellett tartaniuk a kieséstől. Az okos építkezés idén még kifizetődőbbnek tűnik. A csapat legnagyobb értéke a saját nevelésű kapus, Mattia Perin, akit az elmúlt években szépen építettek fel: előbb a Serie B-be (Padova), majd a Serie A-ba (Pescara) adták kölcsön. Perin még csak 22 éves, de már az olasz válogatottban is bemutatkozott, nyáron pedig a Milan és a Bayern München is érdeklődött iránta. Az ősszel 53 sikeres védésnél tart, amivel - a palermós Stefano Sorrentino (57) mögött - a második legsikeresebb Gabbiadini (jobbra) góljával a Sampdoria törte meg a Juve 25 meccses hazai győzelmi sorozatát. kapus az olasz élvonalban. A Roma ellen 1-0-ra elveszített vasárna­pi bajnokin akár meg is előzhette volna riválisát, ám a 29. percben kiállították, miután elkaszálta az őt kicselező Nainggolant. Aztán ott van Sebastian De Maio, Stefano Sturaro, Alessandro Matti és Mauricio Pinilla. Nem túl hang­zatos névsor - talán Matti a kivétel -, de mindannyian kiveszik a ré­szüket a sikerekből. A francia belső védő, De Maio nem új játékos, ám a háromvédős rendszer legmeg­bízhatóbb hátvédje. A Perinhez hasonlóan saját nevelésű Sturaro szerelésmutatói a legjobbak közé tartoznak a Serie A-ban, igazi melós középpályás. Nem meglepő, hogy a Juventus 5,5 millió euróért megvá­sárolta a nyáron, így csak kölcsön­ben szerepel a Genoában. Pinilla a Cagliaritól érkezett, támadó, és fejpárbajokban gyakorlatilag verhe- teden. A világbajnokságon kis híján továbblőtte a chilei válogatottat a brazilok ellen: a hosszabbítás utolsó percében a lécen csattanó labdáját később magára is tetováltatta. Mattit sok helyütt leírták már, de a torinói, milánói és firenzei buk­dácsolások után most olyannyira megtalálni látszik a helyét, hogy újra meghívót kapott a válogatottba is. A Milan is gondolkozik a visszahívásán - ő szintén csak kölcsönben szerepel Genovában. A csapat stratégiája egyszerű, de ettől nagyszerű: stabil védelem és középpálya, széleken vezetett támadások, sok beadás és a kontrákba vetett bizalom. A város másik csapata, a Sampdoria helyzete némileg különlegesebb, egyben törékenyebb is. Adott egy, a Genoa elnökéhez képest is ext­»Jura] Kucka A szlovák futballistával alap­vetően védekező középpályás­ként számoltak a Genoánál, de amíg a poszton szereplő vetélytársai rendszeresen 85- 90%-os pontossággal passzol­tak, addig Kucka a szezonátla­gokat tekintve 75% fölé sem igen jutott. Emiatt, és jó rúgó­technikájának köszönhetően Gasperini egy sorral feljebb tolta, a csatársor bal oldalára. Azonban még így is feltűnően gyengébbek a mutatói, mint a jobb oldalon szereplő Die­go Perottinak - emiatt nem is alapember már. J. KUCKA D. PEROTTI 1 gól 1 0 gólpassz 2 74,1% passzmutató 83,2% jy __ k ulcspassz/meccs U 0,3 csel/meccs 3 19,9 passz/meccs 34,5 ravagáns tulajdonos (Massimo Ferraro a filmszakmából érkezett, akár a Napoli elnöke, Aurelio De Laurentiis); egy, a Serie A-ban mindeddig nem sokat mutató edző (Szinisa Mihajlovics), valamint a keret, amelyből a bajnokság előtt még annyit sem lehetett kinézni, mint a Genoáéból. Noha Mihajlovics játékosként több klubnál, így a Sampdoriánál is ma­radandót alkotott, edzőként szinte semmilyen sikert nem könyvelhe­tett el. Cataniában még csak-csak elégedettek voltak munkájával, de Bolognából és Firenzéből csúnyán elküldték. Később a szerb válo­gatottat sem tudta világversenyre vezetni. Genovába „tűzoltónak” ér­kezett, ám Ferraro meglátta benne a lehetőséget. Neki lett igaza. Mihajlovicsék a legtisztább célfút- ballt játsszák, mellőzve minden szükségtelen flancot. Védekezésben nem feltétlenül a labda megjátszá- sára, hanem a biztonságra töreked­nek, és ezt elég keményen teszik. A támadójátékuk meglehetősen angolos: laposan alig-alig passzol­nak a támadóharmadban, góljaik jelentős részét pedig ponttúgások után szerzik. Ez az esetlegesnek ható játék már önmagában is sebezhetőnek tű­nik, ráadásul a téli átigazolási idő­szakban is jelentősen gyengülhet a csapat. Manolo Gabbiadini, a klub egyik legjobb csatára az olasz sajtó szerint például szinte bizto­san a Napoli játékosa lesz. Pedig ő a támadások kulcsembere: 12 meccsen 6 gólt szerzett, koráb­ban a válogatottban is bemutat­kozhatott. Stefano Okaka neve régről lehet ismerős: noha Roma­nevelésként rendszeresen kapott lehetőséget anyaklubjában, szinte a teljes feledésből került vissza a köztudatba. Okaka ősszel győztes góllal debütált a válogatottban, néhány hete pedig már sajtóköz­leményben kellett tagadnia a csa­lódott genovai szurkolók előtt, hogy távozna a Milánhoz vagy az Internazionaléhoz. A népszerűség nem véletlen: a csatárduó szállí­totta a Sampdoria góljainak majd­nem felét. Gabbiadini betalált a Juventus elleni hétvégi bajnokin is. Egyenlítő találatával nemcsak pontot mentett csapatának, de megszakította a Juventus hazai pá­lyán jegyzett 25 meccses győzelmi sorozatát is. A két klub viszonyáról sokat el­mond egy tavalyi történet. A városi derbi hetében a csapatok titkolózva készültek egymás ellen, ám a Genoa utánpótláscsapatának edzője úgy gondolta: őt semmi sem állíthatja meg. Katonai gyakorló­ruhában próbált meg kémkedni a Sampdoria edzőközpontja melletti dombról. A Sampdoriát nem érte felkészüledenül a furcsa támadás, hamar lefülelték a rögtönzött tit­kos ügynököt. A klub közlemény­ben jelezte, hogy a mindenkori hadifoglyokat megillető módon jártak el vele, és hamar szabadon is bocsátották. Az már csak hab a tortán, hogy 2011-ben a Sampdoria egy Geno- ától elszenvedett vereség után esett ki a Serie A-ból, így azóta kettőzött erővel igyekszik bosszút állni riváli­sán. A genovai városi derbi (Derby della Lanterna) tehát egyébként is az egyik leglüktetőbb, legszenvedé­lyesebb rangadója Olaszországnak - a jó szereplés okán azonban kü­lönösen izgalmas lesz a két csapat összecsapása 2015 januárjában. Trombitás Kristóf, az II Nostro Caldo szerkesztője

Next

/
Thumbnails
Contents