Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-16 / 288. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 16. Vélemény és háttér 7 A Smer magát a renddel, az ellenzéket pedig a káosszal próbálja azonosítani A utcai politizálásról Vannak országok, ahol az utcai demonstrációk a politikai kultúra részét képezik. Ahol állandóan tüntetnek a szakszervezetek, az ellenzéki pártok, bárki. NAGY ANDRÁS Vannak olyan országok is, ahol a legnagyobb tüntetéseket a kormánypárthoz hű csoportok szervezik, sőt, maga a kormány rendeli meg a szimpátiatüntetést, mert egyrészt félti a hatalmát, másrészt meg folyamatosan meg akarja mutatni magának, hogy az utcát is uralja, nem csak a parlamentet. És vannak olyan országok, ahol ezer tüntetővel már címlapra lehet kerülni, sőt, még egy parlamenti elnököt is meg lehet futamítani. Persze közben tudjuk, hogy Paškát nem a népharag kergette el, Robert Fico küldött neki selyemzsinórt, de ezt senki sem látta, így ez a legenda addig fog élni, amíg valaki meg nem cáfolja. Tüntetni szerencsére bárkinek szabad, ez a demokrácia egyik fontos vívmánya. Ám az ellenzéki politikusoknak talán akkor érdemes az utcára vinni a tömeget, ha úgy látják, hogy a parlamentben már nem képesek érvényesíteni az érdekeiket. Amikor az ellenzéki politikus úgy érzi, hogy a parlamentben teljesen feleslegesen beszél, vagy nem képes az üzeneteit más csatornákon eljuttatni a potenciális szavazókhoz, akkor irány az utca! Ha úgy érzi, hogy a demokráciát és a szabadságot veszélyezteti az aktuális hatalom, ki kell menni tüntetni. A szlovákiai ellenzék egy része nemrég úgy döntött, hogy már nem a parlamentben, hanem az utcán kell érvényt szereznie igazának. Ám ennél a csapatnál leginkább azt látni, hogy az elmúlt időszakban egyik sem volt képes átütő sikereket elérni, így egyéb módszerek helyett inkább az utcán toboroznak híveket. Az SaS-t és a NO- VA-t folyamatosan a parlamenti küszöb alatt mérik a közvélemény-kutatók, Mato- vičék is fogyni kezdtek, Alojz Hlina meg sosem érezte magát jól a parlament falain belül. Kérdés, hogy ez a vegyes társaság összemelegedik-e a hidegben, létrejön-e valamiféle tömb, vagy szétszélednek. Kü- lön-külön mindegyik megpróbálta már, most éppen az utcán melegednek össze. Választás az elkövetkező két évben nem lesz, így nem derülhet ki, mekkora lehet ennek a csapatnak a valódi támogatottsága. Bár Fi- cóék csillaga már túl van a zeniten, a Smer megpróbálja a maga oldalán tartani szavazótáborát. Magát a renddel, az ellenzéket pedig a káosszal próbálja azonosítani. Szlovákiában nincs akkora kormányváltó hangulat, ahogy azt néhány ellenzéki politikus beállítja, így tovább kell keresni a fogást Fi- cóékon. Az emberek meg nem szeretik a támadó politikát, sőt a politikusokból is egyre inkább elegük van... Egy éven belül meglátjuk, kinek sikerül több szavazót a maga oldalára állítania, de a szlovák mentalitást ismerve azt tippelem, hogy nem az utcán, hanem a parlamentben politizáló pártoknak lesz nagyobb esélyük a Smer leváltására. Kaníkra várva. Hol lehet a párt másik fele? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az afgán újjáépítésre fordított összeg több a második világháború utáni Marshall-terv költségénél 1 000 000 000 000 dollár - ennyibe került az Egyesült Államoknak Afganisztán MTl-FIGYELŐ 1000 milliárd plusz 1700 milliárd dollár - ennyit költött az Amerikai Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-i merényletek után az Afganisztán, majd az Irak ellen indított háborúkra. A hivatalosan most decemberben véget érő afganisztáni hadműveletekre költött összeg megközelíti az ezermilliárd dollárt, de a következő évtizedekben még több százmilliárd dollárnyijárulékos költség várható - írta szakértői véleményeket idézve a Financial Times. A londoni gazdasági napilap szerint az afganisztáni konfliktus költségeinek hozzávetőleg 80 százaléka Barack Obama amerikai elnök hivatali idejére esett, mivel Obama 2009-ben jelentősen kiszélesítette az amerikai katonai műveleteket Afganisztánban. Az amerikai kormány azonban még soha nem részletezte az Egyesült Államok eddigi leghosszabb, 13 éves katonai konfliktusának költségeit. Ráadásul az iraki háború is 1700 milliárd dollárba került, és e két költség együtt fontos tényezője annak, hogy az amerikai közvélemény, sőt maga az Obama-kormányzat is immár vonakodik a hasonló katonai intervencióktól másutt a világban - áll a Financial Times értékelésében. Az afganisztáni háborúra a 2001-ben indult hadműveletek kezdete óta közvetlenül 765 milliárd dollárt különített el az amerikai kormány, 125 milliárd dollár a háború finanszírozására felvett hitelek kamataira ment el, emellett 100 milliárd dollárba került az afganisztáni újjáépítés. Csak ez utóbbi Az újjáépítésre szánt összegből több milliár- dot elloptak vagy értelmetlen programokra pazarolták el. kiadás - reálértéken számolva - nagyobb a második világháború utáni nyugat-európai újjáépítésre összeállított Marshall-terv költségeinél - mondta a brit napilapnak John Sop- ko, az afganisztáni újjáépítés amerikai kormányzati főellenőre. Sopko szerint ebből az összegből több milliárd dollárt vagy elloptak, vagy olyan programokra pazaroltak, amelyeknek az afganisztáni körülmények közepette „nem sok értelmük volt”. A Financial Times számára a Harvard Egyetem szakértői által elvégzett számítások szerint az iraki és az afganisztáni háború veteránjainak eddigi egészségügyi költségei elérik a 134 milliárd dollárt, és a következő évtizedekben a két konfliktus sérültjeinek kezelése, illetve az idősödő veteránok orvosi ellátása várhatóan további 836 milliárd dollárba kerül. KOMMENTÁR Fico alternatívái TOKÁR GÉZA Nem lankad a kormányellenes tüntetők lelke- Ém 1k sedése, nem oszlik a tiltakozó tömeg. A kor- Ej£HRP rupcióellenes tüntetéseknek ráadásul ered- ménye is van. A tüntetőket már nemcsak az egészségügy állapota, a közbeszerzési botrá- ^ ny°k motiválják, hanem az általános elkese- ■■LÍKjJII redettség. Az ország politikai jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdés az, hogy hosszú távon mit lehet kihozni a tüntetéssorozatból és ki profitálhat belőle. Ahogy Robert Fico többször megfogalmazta, egyetlen nyomós ellenérv tudja elbizonytalanítani a tüntetőket: a Smer stabilitást jelent, és nincs ellenzéki alternatívája. Ez féligazság, hiszen az alternatíva fogalmát ideológiai és gyakorlati síkon egyaránt fel lehet fogni. Ficónak és a Smemek ideológiailag van alternatívája: egyes kevésbé korrupt politikusok más elveket tartanak fontosnak, mint a kormánypárt, másként látják a világot, mások a prioritásaik. Létezik alternatíva, és sokkal vonzóbb lehet, mint a Smer demagóg, osztogatásra épülő stratégiája. De azt is látni kell, hogy Ficót a következő parlamenti választásokon csak nagyon szerencsés körülmények között lehet ellenzékbe küldeni, a Smer jelenleg megkerülhetetlennek tűnik. A Radičová-kormány sorsa még viszonylag élénken él az emlékezetben. Az egymással marakodó négy jobboldali kormánypárt nem csak azért bukott meg, mert alapvető hatalmi kérdésekben nem értett egyet. A kormány bukásában jelentős szerepe volt, hogy az akkor még négy főt számláló Matovič-féle Egyszerű Emberek frakció, és az új parlamenti párt, az SaS nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra, illetve nagyon sajátosan értelmezte az egyezségeket. Márpedig az egyezségekre építő, kompromisszumokat követelő kormányzást ugyanúgy meg kell tanulni, mint az ellenzékből való politizálást. E csoportosulások vezetői (Matovič és Sulik) most kinevezték magukat az új elit képviselőinek, az alternatíva megtestesítőiként lépnek fel. A Smer kiszorítására a kormányzásból úgy adódna esély, ha a többi párt többséget szerezne a parlamentben, és az összes csoportosulás úgy vélné, hogyjobban megéri másiknégy-öt párttal alkudozni, mint a Smerrel. Ficóék most kezdenek kampánymódba kapcsolni és valószínűtlen, hogy jelentősen zuhanna a Smer népszerűsége. Ajelenlegi ellenzék két pártja hallgat - a KDH és a Híd is komolyan fontolóra veheti a Smerrel való kormányzást, ha a másik lehetőség egy sokszínű, ideológiailag vegyes, egymással megegyezni képtelen massza lenne. Az SDKU és az SaS saját megszűnésével van elfoglalva, az Egyszerű Emberek megbízhatatlan partner, Procházka pártja pedig szintén hallgat. A parlamenti küszöb határán billegő pártok, az MKP és az SNS megfelelő körülmények között szintén tarthatja vonzóbbnak a Smert, mint egy szivárványkoalíciót. Ilyen körülmények között valóban nehéz belegondolni, hogyan festhetne egy Smer nélküli kormány. A tüntetők becsületesebb politikusokat és jobb államot szeretnének. Ajelenlegi körülmények között erre alig van esély. Kár. FIGYELŐ Putyin és az üres polcok Egyre gyakrabban borzolják a szovjet pangás éveit idéző jelenetek az oroszok kedélyét: a nyugati gazdasági szankciók nyomán eltűnnek egyes termékek az áruházak polcairól, ez történt például az oroszul csak grécskának nevezett hajdinával is, amely az orosz konyha egyik alapanyaga. Az Economist moszkvai riportja arról számolt be, hogy a jövőjét és jövedelmét féltő orosz felső középosztály spórolása miatt üresek a belvárosi éttermek, s az étlapokról több exkluzív, európai alapanyagokból készített fogás is eltűnt. Mindez azonban egyelőre kevés ahhoz, hogy meggyengítse Vlagymir Putyin hatalmát, bár vészes ütemben fogynak az ország tartalékai, a rubel mélyrepülésben. Ha a helyzet nem változik, Putyin politikájának egyik alapja rendülhet meg: a nyugdíjasok, valamint a vidéki alacsonyabb jövedelmű rétegek folyamatos támogatása. Komoly társadalmi elégedetlenség híján az elittől lehetne várni, hogy rábírja az elnököt politikája megváltoztatására, de erre sincs sok esély. Autori- ter rendszerről beszélünk, megfélemlített elittel, a leggazdagabbak is számíthatnak a hatóságok vegzálására, ha szembefordulnak Putyinnal. A magántulajdon semmilyen védelmet nem élvez, az állam bármikor tönkretehet egy céget. Friss példa a korábban Pu- tyinhoz lojális oligarcha, Vlagyimir Jevtusenkov esete: házi őrizetben ül pénzmosás vádjával (ezt valószínűleg minden oligarchára rá lehetne húzni), miközben cégét már elvette az állam. (VS)
