Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-01 / 275. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 1. www.ujszo.com KOMMENTAR Oligarchátlanítás LOVÁSZ ATTILA „Szlovákiában meg kell gyengíteni az oligarchikus demokráciát. A pénzpiacok és a politika összefonódásai, sőt, esetenként a politika fölé kerekedése olyan közeget teremt, hogy lehetetlenné válnak a politikai megoldások.“ Eddig az idézet Iveta Radičovától. Egyetértünk. Kiegészítve azzal, hogy korántsem csak Szlovákiában. Meg azzal, hogy az oligarchikus demokráciát nem gyengíteni kell, hanem megszüntetni. Nemes cél, megint a naiv kommentátor kerekedett felül, de okkal. Az oligarchikus demokráciának nevezett berendezkedés ugyanis legalább annyira veszélyes a demokráciára, mint a kommunisták vagy a fasiszták. Ugyanis a demokrácia alapjait ássa alá, olyan társadalmi berendezkedést eredményezve, amelyben vannak a törvény fölött állók, a „nekik mindent szabad” kategóriába tartozók, s ez az oligarchikus rendszereket inkább a vérségi- feudalista viszonyokhoz közelíti, mintsem a polgárok számára konform, a emberi lények számára szabad világhoz. Radičová valószínűleg tudja, mit beszél, a térség politikatörténetének egyetlen csúcspolitikusa ugyanis, akit éppen az oligarchák világa űzött el. Pünkösdi királysághoz hasonlítható megbízatási ideje során nem a politikai és értékrendi kérdések miatt folytatott vitákkal töltötte idejét, hanem éppen az érdekek ütköztetésével és érvényesítésével. (Nagyon a javára írnám, hogy nem lopott, még ha politikai értékrendjével nem kellett is feltétlenül egyetértenem.) De vissza az oligarchákhoz. Az oligarchikus féldemokráciák (ez a megnevezés találóbb) éppen azért jönnek létre, mert a modern, demokratikus állam mechanizmusai becsődölnek. Vagy azért, mert mint mechanizmusok, eleve rosszak, vagy azért, mert be akarják azokat csődöltetni. Az első esetben elég lenne egy-egyjobb mechanizmus - van rá példa, hogyjogsza- bályok, normák átírása tette jobbá valamiben a társadalom életét. A második eset viszont inkábbjellemző tájainkra: a pu- risztikusjogértelmezés, a gumiparagrafusok világa, az arra hivatott intézmények ethoszról való teljes lemondása, az íratlan szabályok semmibe vétele és az állami erőszak magáncélokra való felhasználása ugyanis tudatos, a rendszer beállításában érdekelt emberekbevonásával folyik. S ez még akkor is igaz, ha megjelenikegy-egy tiszta ember, aki felkészületlen vagy tudatlan, s a rendszer bedarálja. Az oligarchák elleni fellépés egyetlen módja az állam szerepének újraértékelése. Ami nem azonos az állam szerepének megerősítésével, mert ez az út a szociba, a nácizmusba vagy a jelenlegi magyarországi, még meg nem nevezett, szlovákiai, ugyancsak meg nem nevezett, de az oligarchiát felszámolni egyértelműen képtelen rendszerekbe torkollik. Lehet lenyúlni egészségügyet, hadügyet stb. erős államban is, sőt, talán még könnyebben. Az állam szerepének újragondolásához viszont az újragondolást megrendelő választókra van szükség. Az efféle választók pedig tájékozottak, kritikus gondolkodásra alkalmasak, kötelességeiket teljesítik, jogaikért harcolnak. Ugye, senki nem tart teljesen naivnak, ha azt mondom, erről nekem a közoktatás jut eszembe. Remélem, megbocsátható- an használom a leegyszerűsítést: olyan politikust tudok csak elfogadni, akinél a legelső helyen áll a művelt emberfő, s az őt művelő ember és intézmény. Akinél nem, az beszélhet közjóról, amennyit csak akar. Az olcsó gáz, a kisebb rezsi, az ingyenvonat és az egyentanterv oligarchákat elűzni képtelen lakosságot teremt. Radičová naivitását osztva osztozom a nem kinyilatkoztatott szkepticizmusában is. FIGYELŐ Klicskojobban odaütne A Moszkva elleni szankciók szigorítását sürgette Vitalij Klicsko kijevi polgármester a Bild am Sonntag című német lapban. Az Ütés párt elnöke, aki boxolói múltja miatt igen népszerű Németországban, élesen bírálta a német gazdaság azon képviselőit, akik a szankciók lazítását szorgalmazzák. „Hihetetlen, hogy egyes gazdasági vezetőknek fontosabb a pénz, mint az emberélet” - mondta, hozzátéve, az orosz kormány volt az, amely annektálta a Krímet, s több ezer katonát küldött Kelet-Ukrajnába. A szankciók vitatása az áldozatok sorsa iránti érdektelenség. Szerinte Pu- tyin nagyorosz birodalmat akar felépíteni, ami az orosz társadalmat is veszélyezteti, s a Szovjetunió világa felé mutat. Első lépésként csupán „tanácsolják az embereknek, hogy ne utazzanak Nyugatra, ne vásároljanak nyugati terméket, de egyszer majd meg is tiltják” - mondta Klicsko. Arról is beszélt, hogy Putyin megtiltotta az orosz katonáknak, hogy okostelefont használjanak, és korlátozni akarják a Facebookot is. „Ezt a Szovjetunióban már átéltük, nem akarunk visszatérni a múltba”-mondta. (MTI) Mondani se kell: Fico és a Smer nem a saját zsebéből állja a számlát, hanem mindannyiunkéból Károkozó rezsicsökkentés Amikor a Smer kénytelen tisztáldozatokat hozni, a kormánypárt óhatatlanul elkezdi valami népszerű, ám egyben piactorzító hatású lépésen tömi a fejét. S1DÓ H. ZOLTÁN Zsinórban hetedszer csökkentek a benzinárak, a 95-ös oktánszámú benzin literje néhol már 1,40 euró alá bukott, azaz 10 centtel a nyár eleji szint alá. Ez a lassú nyugat-európai gazdasági növekedés kisebb energiaigényével, az Egyesült Államokban látványosan felfutó palaolaj-kitermeléssel (a négy évvel ezelőtti, napi 5 millió hordóról mára 9 millió hor-. dóra ugrott fel), továbbá a világ legfontosabb olajexportőreit tömörítő OPEC múlt csütörtöki döntésével (nem változtattak a szükségleteket meghaladó olajkitermelési kvótán) magyarázható. Az üzemanyagárak csökkenésének jótékony hatása közismert, kevésbé terheli meg az állam dollárkeretét, élénkíti az autópiacot, leszorítja az inflációt. Robert Fico kormányfő mintha csak a világpiac számunkra váratlanul kedvező fordulatát, közérzetjavító hatását irigyelte volna meg, amikor a napokban bejelentette: 2016-ban, egészen véletlenül a parlamenti választás évében azok, akik gázzal is fűtenek, gázártámogatás kaphatnak. Ennek részletei nem ismertek, a gazdasági minisztérium is csak annyit közölt, egy évük van a mechanizmus kidolgozására. Annyi azonban bizonyos, a legnagyobb gázfogyasztók járnak a legjobban, ami máris megkérdőjelezi az intézkedés szociális mivoltát. Persze, most, amikor Pozsonyban és Kassán tüntetésektől hangosak a terek, amikor a közbeszerzésekben visszásságok bukkanak felszínre. Az aktuális olajárak érezhetően befolyásolják a földgáz árának alakulását, mintegy féléves késéssel követi a nyersolaj mozgását. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy 2016-ban eleve számottevően mérséklődhet a földgáz beszerzési ára, ezért nem indokolt művileg belenyúlni az árképzésbe. De nem is ez a fő gond, hanem a rezsicsökkentés szlovák módra. Mondanunk sem kell, hogy Robert Fico és a Smer nem a saját zsebéből állja a rezsicsökkentés terhét, hanem mindannyiunk zsebéből. Ugyanúgy, ahogy az ingyenes vonatozás sem ingyenes - csak az évvégéig 13 millió eurót nyel el a közösből. Ebbe, a politikusok populizmusát tükröző sorba illeszkedik az ún. karácsonyi nyugdíj is. Az ilyen jellegű gesztusokhoz pillanatok alatt hozzászoknak az emberek, úgy veszik, ez jár, arra kevésbé gondolva, hogy így tízmilliók folynak el csak azért, mert egy párt - minden esetben a Smer - pillanatnyi haszonszerzéstől, népszerűséghajhászástól vezérelve osztogatni kezd. Kormány legyen a talpán, amelyiknek majd lesz bátorsága a felsorolt pénzszóró intézkedésekhez hozzányúlni. Miközben inkább a pénzügyi anorexiában szenvedő tudományra, kutatásra, a legjobbjainkat elszívó cseh egyetemek árnyékában vegetáló hazai felsőfokú oktatás javítására költhetnének. Mert ezen az úton haladva a tudásalapú ágazatok meghonosítása helyett maradunk az ingyenvonatokkal megközelíthető összeszerelő üzemek országa. ES MOST ISMÉTELJÜK EGYÜTT HANGOSAN: CSÖKKENT AZ ÁRAM ÁRA MÁRA, ÁRAMÁRAMÁRA. A lengyel Donald Tusk ma átveszi az Európai Tanács elnöki tisztségét Herman Van Rompuytől Az első kelet-európai EU-s csúcspozícióban MT1-HÁTTÉR Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök ma Brüsszelben hivatalosan átveszi az uniós országok legfőbb vezetőit tömörítő testület, az Európai Tanács elnöki tisztségét a belga Herman Van Rompuytől. Első alkalommal kerül az úgynevezett új tagországok egyikének politikusa uniós csúcspozícióba. Az Európai Tanács elnöki posztját az EU 2009-ben hatályba lépett alapszerződése, a Lisszaboni Szerződés alapján hozták létre, hogy a korábbiaknál - a félévente változó soros országelnökségi rendszernél - hangsúlyosabbá tegyék a folyamatosságot és koherenciát a tagországok csúcsvezetőinek negyedévenkénti találkozói között. Az Európai Tanács elnökének dolga, hogy összehívja az állam- és kormányfőket, kezdeményezze az ülés napirendjét, irányítsa és felügyelje a döntéselőkészítő folyamatot, majd elnököljön magán az ülésen. Az uniós döntéshozatali rendszer három fő pillére a javaslattevő és végrehajtó funkciót betöltő Európai Bizottság, a tagállami kormányokat megjelenítő tanács, valamint az európai polgárok képviseletére hivatott Európai Parlament. A két döntéshozó fórum a tanács és a parlament. E két intézménynek az esetek széles körében úgynevezett együttdöntési joga van, tehát kettőjüknek egyetértésre kell jutnia. Továbbra is vannak ugyanakkor olyan ügyek, amelyekben a parlament kifejtheti ugyan az álláspontját, de a döntés joga a tanácsé. A bizottság nem döntéshozó, hanem a döntéshozatalt mintegy „közrefogó” intézmény: a döntéshozatal előtt a javaslattételben, a döntés után pedig annak végrehajtásában kap szerepet. A tisztség első viselője Herman Van Rompuy flamand kereszténydemokrata politikus, korábbi belga kormányfő volt. Amikor 2009-ben azon logika alapján esett rá a választás, hogy ne az unió valamely vezető országa, hanem egy ldsebb tagállam képviselője legyen az Európai Tanács elnöke, akitől a többi csúcsvezető nem hatalmi nyomásgyakorlásként, hanem a közös nevező kereséseként értelmezi a különböző javaslatokat. Ezt a feladatot Van Rompuy magas szinten látta el. Tusk kiválasztásával más szempont érvényesül: az, hogy itt az ideje komoly uniós pozícióhoz juttatni az egykori kommunista tömbhöz tartozókat, amelyek legtöbbje egy évtizeddel ezelőtt, 2004-ben lett az EU tagja. Közülük súlyban egyértelműen kiemelkedik Lengyelország. A közös nevező keresése azonban Tusknak is ugyanúgy alapvető feladata lesz. Ráadásul a lengyel politikusnak az euróövezeti országok értekezletein is be kell töltenie ezt a szerepet, miközben hazája még nem tagja az euróövezet-- nek.
