Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-13 / 286. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 13. Közélet 3 Nem véletlenül Čalfa lett a miniszterelnök, ő tárgyalt az ellenzékkel, megszavaztatta a kommunistákkal a CSKP vezető szerepének törlését Ellenzékiek az új kormányban Nem sokkal az Adamec- kormány bukása után, 1989. december 10-én megalakult az első, nem kommunista többségű csehszlovák kabinet. Összeállításunkban a 89-es forradalom és rendszerváltás negyedik hetét vettük górcső alá. ÖSSZEFOGLALÓ A kommunisták 1989 decemberének elején kormány- átalakítással akarták leszerelni a bársonyos forradalmat, ám a trükk nem jött be. A december 3-án felálló második Adamec- kabinet négy nap múlva már le is mondott, miután az ellenzék egy második általános sztrájkkal fenyegetőzött. Hetedikén a (reform)kom- munista Marián Čalfa vezetésével átmeneti kormány alakult, majd tizedikén 41 év után létrejött az első, nem kommunista többségű kabinet. A nemzeti egyetértés kormányát Čalfa vezette, 21 minisztere közül 10 volt az állampárt tagja. Heten párton kívüliek voltak (ellenzékiek), ketten-ketten pedig a Csehszlovák Szocialista Párt (ČSS), illetve a Csehszlovák Néppárt (ČSL) tagjai. Čalfa, a nyerőember Papíron nem kommunisták itt-ott már a korábbi kabinetekben is helyet kaptak, ám Nem kommunista miniszterek Ján Čamogurský első miniszterelnök-helyettes lett, Josef Hromádka alel- nök volt, Jirí Dienstbier a külügyminiszteri tisztséget látta el, Václav Klaus a pénzügyminisztérium irányítását vette át, Petr Miller pedig a szociális és munkaügyi tárcát. Kvétos- lava Konnková miniszterként a Népi Ellenőrző Bizottság elnöke lett (kvázi az ellenőrző tárca vezetője), mellettük tárca nélküli miniszterként a kabinet tagja volt még Róbert Marcinko (hetekkel később a közlekedésügyet kapta meg). Közülük Čamogurský és Marcinko volt szlovák, a többiek csehek voltak. szabad vallásgyakorlásról szóló törvényt. Nyomban az új kabinet kinevezése utáni napon, december 11-én elkezdődött a az osztrák és az NSZK határon lévő vasfüggöny lebontása, hazalátogathattak Csehszlovákiába azok az emigránsok, akik korábban ki voltak tiltva az országból - Tomáš Baťa, a legendás Baťa- gyár alapítójának fia 50 év emigráció után tért haza. (MSz) (Lőrincz János felvétele) nem kívánta a változásokat lassítani, sem befolyásolni. Lemondása után nyugdíjasként élte életét, 1991-ben hunyt el szülővárosában, Pozsonyban. Az új, nem kommunista többségű kormány fő feladata az első szabad parlamenti választások előkészítése, valamint a politikai és gazdasági átmenet első lépéseinek megtétele volt. Szét kellett választani a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat, előkészíteni a piacgazdaságra való átmenetet, módosítani az alkotmányt, valamint elkészíteni a Václav Klaus pénzügyminiszter és Marián Čalfa miniszterelnök 1989-ben ezek az állampárt szatellitszervezetei által jelölt miniszterek voltak. Most a forradalmi ellenzék által jelölt szakértők kerültek be a kormányba. „Folytatni fogjuk a gazdaság radikális reformját, amely kivezetné a társadalmat a stagnálásból. Nagy gondot fordítunk az állambiztonsági szervek problematikájára is. A közvéleménynek abszolút biztosnak kell lennie abban, hogy minden tevékenység a kormány ellenőrzése alatt áll” - nyilatkozta a kormányalakítás után a tőkete- rebesi származású, ám a 60-as évek közepe óta Prágában élő Marián Čalfa. Nem véletlenül a technokrata reformkommunista Čalfa lett a miniszterelnök. Adamec bukása után ő irányította az ellenzékkel való egyeztetéseket, azért is, mert a kommunista párt vezetősége gyakorlatilag teljesen lebénult, december elejéig még csak a közvetlen kapcsolatot sem vette fel a forradalmárokkal. Čalfa több szempontból is kulcsszereplő volt. Elérte, hogy a szövetségi parlament - mely akkor még teljesen kommunista volt - törölje az alkotmányból a CSKP vezető szerepéről szóló cikkelyt, majd elfogadtatta a kommunista képviselőkkel, hogy szavazzák meg Václav Havelt köztársasági elnöknek. Lemondott az elnök Gustáv Husák ugyanis még december 10-én, nyomban az új kabinet kinevezése után lemondott tisztségéről. A 77 éves államfő 1987-től már csak reprezentatív funkciókat látott el, a bársonyos forradalom idejében pedig jó taktikai érzékkel Az állambiztonságnak kész forgatókönyvei voltak ilyen esetre: egyebek mellett az Ék (Klín), a Kör (Kruh), valamint a Norbert fedőnevű akció ŠtB: megtorló akciókat szerveztek és elindult az iratmegsemmisítés Ján Čamogurský vette át az ŠtB ellenőrzését (Benedikovič-fotó) ÖSSZEFOGLALÓ A csehszlovák állambiztonság (ŠtB) 40 évig a rendszer egyik legfőbb pillére volt, több tízezer ügynöke és besúgója szolgálta a rezsimet, megfélemlítve a lakosságot. November 17-e után éppen ezért „felgyorsult” az idő a titkos- rendőrségnél is. Az ŠtB-nél a forradalmat követő napokban kétféle, egymásnak teljesen ellentmondó folyamat zajlott - párhuzamosan. Egyrészt a szervezet hatványozottan monitorozta az ellenzéki tevékenységeket. November 19-től folyamatosan érkeztek a központ parancsai a kerületi és járási szervekhez, hogy napi jelentéseket adjanak a vállalatoknál érezhető közhangulatról. Lejáratás, bebörtönzés Emellett az ŠtB élesítette és aktualizálta az ellenzéki erőkkel szembeni megtorló akciókat is. Az állambiztonságnak kész forgatókönyvei voltak egy ilyen esetre: egyebek mellett az Ék (Klín), a Kör (Kruh), valamint a Norbert fedőnevű akció. Az Ék-akció célja az volt, hogy az állambiztonság ügynökei és besúgói befolyást szerezzenek az ellenzéki mozgalmakban, esetleg saját maguk is pártokat alapítsanak. A Kör nevű akció célja az esetleges sztrájkok letörése, a kiemelten védett épületek őrzésének biztosítása volt. A Norbert-akció célja az ellenzéki vezetők és szervezke- dők internálása volt. Erre a célra külön börtönhelyiségeket és intemálótáborokat tartottak fenn, 1989-ben összesen 9 ezer embert terveztek őrizetbe venni. A tervek készen álltak, ám november végén az akciókat lefújták, a dokumentáció nagy részét pedig a következő napokban megsemmisítették. A Norbert-akció december 7-én lett véglegesen lefújva. Likvidálták az iratokat Míg a fenti akció célja a kommunista rendszer védelme, a forradalom leverése volt, paradox - ám logikus - módon közben már zajlott az iratok megsemmisítése is. Az állambiztonság különböző szintjein dolgozók egy jelentős része ugyanis már látta, hogy a helyzet menthetetlen, így iegalább a számára kompromittáló anyagokat akarta likvidálni, esetleg félretenni a későbbi évekre, hogy az egykori besúgókat vagy megfigyelteket zsarolni tudja. Az ŠtB-nek viszonylag kevés ideje volt az iratok megsemmisítésére. A bársonyos forradalom gyorsan lezajlott, hivatalosan a november 17.-december 29. intervallum a legáltalánosabban elfogadott. Ám az ŠtB- sek számára ennél jóval rövi- debb idő állt rendelkezésre. Egyrészt közvetlenül a november 17-e utáni napokban még nem lehetett biztosan tudni, hogy megdől a rendszer, azt pedig végképp nem, hogy ilyen gyors lesz a folyamat. Az iratlikvidálás feltehetően csak november 20-25-e között indult be, pontos dátumot nem tudni, ugyanis december 1-ig ilyen jellegű parancsot senki sem adott ki - az illegális megsemmisítéseket pedig értelemszerűen nem jegyzőkönyvezték. Az említett napon Alojz Lorenc, az ŠtB vezetője (egyben a belügyminiszter első helyettese) adott ki parancsot az élő ügyek dokumentumainak likvidálására. Lorenc később azzal védekezett, hogy az iratokkal való későbbi visszaélést akarta csak megelőzni... Hat nappal később az ŠtB egyik magas rangú vezetője az összes ellenséges személy aktáját - függetlenül attól, élő vagy lezárt ügyről van szó - megsemmisítését rendelte el. Három-négy hetük volt Hivatalosan csak hét napig tartott az iratok likvidálása, Lorenc ugyanis december 8-án parancsban állította le őket. „Kifelé úgy akart mutatkozni, mint aki hajlandó együttműködni az új hatalommal” - véli Bukovszky László történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) egykori vezető munkatársa. A parancs ellenére több helyen, több kerületi szervnél folytak iratsemmisítések. Bukovszky elmondása szerint még december közepi bejegyzéseket is találtak a likvidálásokról. A mai napig nem lehet pontosan tudni, az iratok hányad részét semmisítették meg, illetve mennyit hagytak meg maguknak az ügynökök. Az iratsemmisítés ugyanakkor az egyes kerületekben más és más jellegű volt, sok függött attól, mennyire volt „élelmes” a helyi vezető. Čamogurský elaludt Annak ellenére, hogy az 1989. december 10-én felállt az első nem kommunista többségű kormány, melyben az ellenzéknek rálátása volt a belügyi szervek munkájára is, a forradalmárok csak 1990 legelején vették át ezen a téren az irányítást. Az átmeneti csehszlovák kormányban ugyanis nem volt belügyminiszter, a tárcát hárman irányították: a kommunista Marián Čalfa kormányfő, valamint két miniszterelnök-helyettes: az ellenzéki Ján Čamogurský és a reformkommunista Valtr Ko- márek. Az ŠtB felügyeletével Čamogurský volt megbízva, ám a KDH elnöke - akit korábban rendszeresen zaklattak az ügynökök - nem állt a helyzet magaslatán. Később több ellenzéki, közte Ján Langoš is bírálta azért, mert nem ellenőrizte megfelelően az állambiztonságot, ugyanakkor szakértők szerint a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az első hetekben nem is látta kellőképpen át a titkosrendőrség működését. (MSz)
