Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-02 / 276. szám, kedd
Mancini eredményeket akar az Internéi 2014. december 2., kedd, X. évfolyam, 45. szám Wilson Raj Perumal szerint a bundázásnak nincsenek áldozatai, csak a bukmékerek égethetik meg magukat, viszont szegény játékosok és bírók életkílátásai változhatnak meg néhány meccs alatt. (Fotó: MTI) perumal emanuele piano WILSON RAJ ALESSANDRO RIOHI & (Fotó: Csepelyi Adrienn) A Bundakirály nem fél a haláltól Itt jár közöttünk. Akár össze is futhatunk vele az utcán. Fogadási tippeket kérhetünk tőle Facebookon - nagy nyereményre ne számítsunk, Wilson Raj Perumal ugyanis már leszállt bundakirályi trónjáról. Nem megtért bűnös, vallomásaitól nem vár megdicsőülést. Csupán a futball szeretete tudja feltüzelni még valamelyest. A játéké, amelynek pusztításában főszerepet vállalt. W ilson Raj Perumal (szül.: 1965. július 31.) szingapúri állampolgár, elítélt fogadási csaló. Hosszú éveken át volt részvényese annak a szingapúri bűnszervezetnek, amely mérkőzések manipulálására szakosodott. Perumal dollármilliókkal fogadott a világ minden táján megbundázott mérkőzésekre. Helsinkiben 'tartóztatták le 2011-ben, később ő lett az első ázsiai fogadási csaló, aki együttműködött az ügyben nyomozó hatóságokkal. Jelenleg Magyarországon él, a róla szóló, A Bundakirály című könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk vele. Wilson Raj Perumal emellett zárkózott, csendes ember. Csak kelledenül, szűkszavúan beszél a múltjáról, de - amennyire ez megítélhető - nem a szégyenérzet, inkább az apátia áll a viselkedése hátterében. Tizenéves kora óta az illegális fogadásszervezés világában mozog. Nem hozza lázba a téma. Csak akkor élénkül fel, amikor a labdarúgásról, a játékosokról beszél. „Te jó Isten, Maradonánál senki sem volt nagyobb, minden meccsét meg akartam nézni. És Enzo Scifóra emlékszik? Óriási játékos volt, a kedvencem. Látott a pályán, az intelligenciájával uralta a meccset: mindig tudta előre, mi fog történni.” E tekintetben hasonlítanak - a Bundakirálynak is épp ez volt a feladata. „Nagyon szegény körülmények között nőttem fel. Öten voltunk testvérek, a házunk ártéri területre épült. Láttam, mennyit robotol az apám, és mire jut vele. Semmire. Én nem ilyen életet akartam. Először becsületesen próbálkoztam, de mivel az iskolai stiklijeim miatt büntetett előéletű voltam, nem vettek fel a hadseregbe. Csalódtam a társadalomban, elvesztettem minden illúziómat, és innentől nem volt megállás. Mindig is rajongtam a labdarúgásért, ráadásul Ázsiában a kultúra szerves része a sportfogadás meg a szerencsejáték, nem volt kérdés, melyik irányba indulok” - meséli, amikor az Új Szó azt firtatja, miként sodródott a bűnszövetkezetek világába. Perumal egy pillanatig sem tagadja tetteit, de jóval elnézőbb magával, mint azt várná az ember. Amíg nem húznak egy vonalat, hogy csak a futball legfelső szintjére lehessen online fogadásokat kötni, addig nem fog javulni a helyzet. „A bundázásnak nincsenek áldozatai. Az esetek döntő többségében barátságos vagy tét nélküli meccsekről beszélünk, egyedül a »bukik« égethetik meg magukat, de ők kibírják. Mindeközben kilátástalan sorsú, szegény játékosok és játékvezetők életkilátásai változhatnak meg néhány meccs alatt. Ne európai viszonyokban gondolkodjon, hanem afrikai és ázsiai mélyszegénységben.” A Bundakirály szerint az ő személyes felelősségénél sokkal elgondolkodtatóbb, hogy bár mindenki tud a jelenségről, tulajdonképpen a mai napig senki sem tesz semmit. „Már az én történetem is nagyon nehezen jelent meg, nem akadt egy kiadó sem, amelyik felvállalta volna az ügyet. Jobban aggódtak a várható jogi procedúrák miatt, mint amennyire az igazság érdekelte őket. 2010-ben kerültek napvilágra az első információk, amelyek arról szóltak, hogy itt nem izolált esetekről van szó, hanem globális, világméretű jelenségről. Az első hatósági vizsgálatok mégis csak 2012-ben indultak Németországban. (A bo- chumi ügyészség 2009 óta nyomoz a bundaügyben - a szerk. megj.) Később Olaszország és Finnország csadakozott a nyomozáshoz, aztán a magyar rendőrség is, de erről nem beszélhetek, mert jelenleg is folyik az ügyek kivizsgálása” — hárítja el Perumal a konkrét esetekre, nevekre vonatkozó kérdést. Annyit azonban elmond, hogy véleménye szerint a magyar bajnokság jelenleg tiszta, mert túl forró a talaj a szereplők számára. Máshol köny- nyebben boldogulnak. „Két-három évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Egy meccset körülbelül 50 000 euróval lehetett elintézni: öt játékos kapott fejenként 10 000-et, hogy megfelelő eredmény szülessen. Kilencven perc alatt kaszáltak any- nyit, amennyit legálisan négy-öt hónap alatt kerestek volna meg. Ilyen helyzetben mindig lesznek játékosok, akik igent mondanak majd” - mondja. De mit lehetne tenni, hogy a sportág megtisztuljon? A Bundakirály szerint erre szemernyi esély sincs, amíg az online fogadóirodák uralják a piacot. „Minden irodánál és bajnokságnál meghatározzák, hogy egy adott meccsre mennyi pénzzel lehet fogadni. Egy magyar bajnoki esetében ez 250 000 euró. Ez azt jelenti, hogy egy sikeres, hármas szorzójú eseménynél - ami még nem is kirívóan magas oddsz - 500 ezer euró a tiszta haszon. Ebből, ahogy mondtam, 50 ezer megy a játékosoknak, 450 000 pedig a fogadónak. Amíg nem húznak egy vonalat, hogy csak a labdarúgás legfelső szintjére lehessen online fogadásokat komi, addig nem fog javulni a helyzet. Az elitfútballt nem köny- nyű manipulálni, hiszen egyrészt a szereplők nincsenek anyagilag rászorulva, másrészt, ha mégis kaphatóak lennének rá, annyi pénzbe kerülne megvenni őket, bogy a limit miatt nem maradna haszon a fogadáson. (Ha nem is a busás nyeremény miatt, de az izgalom kedvéért nem titkán manipulálják a topligák meccseit. Az Én vagyok a titokzatos futballista című könyvben egy Premier League-játékos részletesen beszámol arról, miként fogadnak ártalmadannak tűnő részletekre, például, hogy ki rúgja az első szögletet vagy szabadrúgást. - a szerk. megj.) Szintén nagyon fontos volna, hogy utánpótlás-mérkőzések ne szerepeljenek a fogadási kínálatban, mert ezzel elejét vehetnénk annak, hogy a játékosok fiatalon, éredenül kapcsolatba kerüljenek a bundával. Jobb, ha mindenki tudja: a csalások melegágya az U-meccsek körül keresendő. Ezeket a találkozókat legtöbbször a televízió sem közvetíti, és a végeredményüknek sem tulajdonít nagy jelentőséget a közvélemény. In a legkönnyebb halászni.” Perumal ugyan vádalkut kötött a hatóságokkal, de nem vesz részt tanúvédelmi programban. Az interjúra is két testőr kíséri, bár a mindennapjait nem így éh, pedig lenne mitől, kitől tartania. „A maffia lábára sosem léptem rá, ma sem keresztezem az útját. Miért is tenném? Nincs dolgunk egymással. Noha az ordine fogadóirodák nem örülnek sem a bundaszervezésnek, sem annak, hogy a tevékenységük ellen kampányolok, amíg eurómilliárdos bevételeik vannak, nem fogják velem bemocskolni a kezüket. Kis hal vagyok én ahhoz. Korábbi üzletfeleim vagy ellenségeim jelentős része börtönben ül, de már egyébként is elszámoltunk egymással. Negyvenkilenc éves vagyok, éltem az életem, boldogultam, ahogy tudtam. Nem bánok semmit, és ha mégis szembe kell néznem a bosszúval, a halállal, kész vagyok megtenni. Nem félek meghalni.” A Bundakirály jelenleg ideje nagy részét Debrecenben és Budapesten tölti. Állítása szerint a fogadási csalások szervezésétől régen visz- szavonult, ám továbbra is szívesen fogad az interneten. „Ez a hobbim, a szenvedélyem. Évtizedek óta testközelből követem a labdarúgást. Értek hozzá, még ha az emberek csak a bundázással kötik is össze a nevem. De már nem ebből élek. Boldog vagyok a családommal, két kislányt nevelek a barátnőmmel. Szingapúrban van egy cateringgel foglalkozó vállalkozásom, a családom viszi, én pedig innen irányítom az üzletet. Magyarország csodálatos hely, ha korábban megismerem, már húsz éve itt élnék.” Hegedűs Henrik
