Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-11 / 284. szám, csütörtök
Időszerű 2014. december • www.ujszo.com UifcfaftlKF.RT UDVAR Akármilyen szépek, változatosak is a lombhullató fák és cserjék, éghajlatunkon az év hidegebbik felében csak a csupasz ágaikat nézhetjük. Ekkor értékeljük igazán az örökzöldek állandóságát, a kert formáját markánsan meghatározó szerepét. V alamennyi fenyő fényigényes, napon mindig szebbek, mint árnyékban. Bizonyos fajok és fajták átmenetileg eltűrnek egy félámyékos fekvést, de ez szépségük rovására megy. A fenyők télállóak, jól tűrik a zimankót, bár a szélsőséges fagyok és a nagy hóteher károkat okozhat bennük. Korosodva egyre inkább télállóvá lesznek, fiatal korukban talajtakarással, téli árnyékolással segíthetjük elő a veszélyes időszak túlélését. A többi szokványos haszon- növényhez képest nagyon alacsony tápanyagtartalmú talajon is jól érzik magukat, sárgulás, bámulás és egyéb kóros színelváltozás legtöbbször azért fordul elő, mert valamilyen anyagból túl sok van a talajukban, nem pedig azért, mert túl kevés. TERMÉSZETES ÖNTISZTULÁS A vörösfenyő és néhány más, ritkább faj kivételével a fenyőfélék örökzöldek, a levelek azonban nem örök életűek - idővel a fenyőtűk is elhalnak, lehullanak. Csakhogy a levélváltás nem egy időben történik, és nem is egy év alatt. Olykor megfigyelhetjük, hogy viszonylag sok tűlevél rövid idő alatt megbámul, elhal. A jelenség a természetes öntisztulás része, nem kell semmilyen betegségre gondolni. A levelek elhalásának oka a fényhiány. Az új hajtások és a rajtuk képződő tűlevelek tömege ugyanis eltakarja a fényt a régi levelek elől, amelyek ezért nem képesek tovább asszimilálni. Ha a gazdának nem tetszenek az elszáradt tűlevelek, egy seprűvel vagy más eszközzel le is tisztogathatja azokat a fákról, összeseperheti és kidobhatja, de kár beleavatkoznia a természetes folyamatokba. A SZÁRADÓ HAJTÁSOK BAJT JELEZNEK Természetes jelenség, hogy a korona belsejében fokozatosan megbámulnák, elhalnak a tűk. Ugyanez a jelenség az ágvégeken képződő hajtásokon viszont már kóros, és valamilyen bajt jelez, aminek meg kell találni az okát. Ha nem betegség vagy kártevő okozta a száradást (pl. rendkívüli hideg, hosszan tartó fagy), akkor elég lemetszeni az elszáradt részt. A beavatkozással azonban várjuk meg a tavaszt, nehogy a még életképes rügyeket is lemetsszük. A fenyők a nyári hőségben és télen is szenvednek a tartós szárazságtól, ami ugyancsak a hajtások száradásához vezet. Ha nem is rendszeresen, de időről időre szükség lehet a fenyők öntözésére. Ne várjuk meg a kiszáradás jeleit. NE MARADJANAK CSONKOK! Hó okozta törés, viharkár nyomán csúnya csonkok éktelenkedhetnek a fákon. Ezeket nemcsak esztétikai okokból kell levágnunk, hanem a fa egészségének megóvása végett is. A fenyők ágcsonkjai ugyanis nem regenerálódnak, viszont számos kártevő és kórokozó gomba is megtelepedhet rajtuk. Vágjuk le ezeket a csonkokat egészen a törzsnél, és ugyanígy járjunk el, ha valamelyik ágat el kell távolítanunk. A nagyobb vágásfelületeket kenjük be kapható sebviasszal vagy erre a célra gyártott egyéb anyaggal. KETTŐS CSÚCSHAJTÁS A felfelé hajtó, sudaras törzsű fenyők évről évre egyetlen csúcshajtást nevelnek, amely később elfásodik, és a törzs részévé válik. Olykor előfordul, hogy két rügyből is képződik csúcshajtás. Az egyik többnyire erősebben fejlődik, és ilyenkor magától helyreáll a rend: a gyengébb csúcshajtás oldalággá válik. Ritkább esetben a két csúcshajtás egyformán fejlődik, s ezen a helyen a fa törzse megkettőződik. Lehetőleg ne hagyjuk meg ezt a természetellenes alakzatot, hanem idejében vágjuk le tőből az egyik csúcshajtást. EGYENESÍTSÜK KI! Ha valamilyen okból görbén fejlődik a csúcshajtás, ne hagyjuk úgy, mert később a törzsön is megmarad ez a görbület. Erősítsünk a törzshöz egy egyenes bambuszaidat, hogy túlnyúljon a fa csúcsán, és a csúcshajtást kötözzük hozzá. A rúd legalább egy évig maradjon a helyén. HAJTÁSOK KURTÍTÁSA Tavasszal figyelnünk kell arra, milyen hosszúak lesznek a fenyők új hajtásai. Ha túl hosszúnak ítéljük őket, illetve szeretnénk, hogy a fenyő tömött, sűrű lombú maradjon, akkor abban az időszakban csípjük vissza a hajtásokat, amikor még a tűk nem fejlődtek ki rajtuk, (gazlap) Útmutató a fenyőfélék kiválasztásához a teljesség igénye nélkül • Kéklő japán selyemfenyő (Pinus parvifíora Gauča) - 3-5 m-es, kékeszöld tűjű, laza lombú kis fa • Ezüstfenyő (Picea pun- gens Clauca) - 20 m-esre nőhet, a szúrós fenyő kékes-ezüstös fajtája • Kéklő nemes jegenyefenyő (Abies nobilis Clauca) -15-20 m-es, lágy, kékesfehér tűjű, nemes formájú fa • Koreai jegenyefenyő (Abies koreana) - 10-15 m-esre növő karcsú fenyő, mutatós tobozokkal; nemesített változatai kisebbek • Feketefenyő (Pinus nigra) - 20 m-esre nőhet, hosszú tűjű, nagy fenyő, idős korban ernyőszerű koronával • Szerb lucfenyő (Picea omorika) - 20 m magas, kékeszöld tűjű, karcsú fenyő • Lucfenyő (Picea abies) - 30-50 m-es is lehet, igen magas termetű fa, csak nagyobb kertekbe vagy nyírt sövénynek ültetjük • Erdeifenyő (Pinus sylvestris) - 20 m-es, laza koronájú, magas fa • Közönséges jegenyefenyő (Abies alba) - 30-50 m magasra növő óriási fa, csak nagyobb kertekbe való; nem tűri a szennyezett városi levegőt • Cirbolyafenyő (Pinus cembra) - 10-20 m-es, a kertben karcsú, viszonylag kis termetű marad • Simafenyő (Pinus strobus) - 20 m-es, sima kérgű, magas fenyő • Törpefenyő (Pinus mugo, P montana) - 3-5 m-es, terjedelmes bokor, egymásra boruló ágakkal • Cukorsüvegfenyő (Picea glauca Conica) 2-3 m-es, a szürkefenyő kúpos formájú törpe fajtája • Pámás törpefenyő (Pinus mugo var. pumiliő) -lm magasra nő, a törpefenyő kompakt fajtája • Törpe erdeifenyő (Pinus sylvestris Watereri)- 3 m-esre nő, az erdeifenyő kompakt fajtája
