Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-02 / 276. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER2. Közélet 3 Berényi József pártelnök sem biztos abban, hogy az Magyar Közösség Pártja a 2016-os választások után visszakerülhet a parlamentbe Nyitás nélkül lehet, hogy pártelnök sem lesz (Somogyi Tibor felvétele) Függetlenekkel akarja bővíteni a párt 2016-os választási listáját, ha ez nem sikerült, lehet, hogy másnak engedi át a helyét. Berényi Józseffel, az MKP elnökével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Hogyan értékeli az önkormányzati választások eredményét? A pártok helyezését tekintve a harmadik hely hízelgő számunka. A polgármesterek és a képviselők számát tekintve is nagyjából teljesíteni tudtuk a célt, de vannak érzékeny veszteségeink. Hol? Ami a városokat illeti: Szep- siben, Nagymegyeren és Komáromban. 2010-ben alig volt MKP-s, hidas közös induló, most viszont minden hatodik MKP-s valamilyen hidas koalícióban volt. Hogyan értékeli az együttműködést? Ez a szám nem nagy. Ha a polgármesterjelölteket nézzük, 38 MKP-Híd koalíció volt, 30 lett sikeres, ebből pedig 14 MKP-tag. Ez a szám tehát nem annyira átütő, ha azt vesszük, hogy 107 önállóan megválasztott polgármesterünk van. De kétségtelenül több, mint négy évvel ezelőtt. Az MKP és a Most-Híd együttműködését tekintve nem egy rossz arány. Az együttműködéssel kapcsolatban a nagy kérdés Komárom esete. Mennyire lehet ebből az egy eredményből országos konzekvenciákat levonni a jövőre nézve? A komáromi eredmény elhomályosítja a többi sikeres koalíciót. Egyrészt a város nagysága, másrészt annak jelentősége miatt: két olyan városa van Szlovákiának, amely magyar szempontból kulcsfontosságú, az egyik Komárom, a másik Dunaszerdahely. Az is tény, hogy a két pártelnök egyedül egy helyen jelent meg közös szórólapon, a két pártelnök arca egyetlen egy helyen volt a kampány része, ez pedig Komárom volt. Itt tehát az országos politika is belefolyt a kampányba, mindezek ellenére sikertelen volt. Ez pedig rányomja bélyegét az országos lehetőségekre is. Amíg mi azt mondtuk, hogy távolodik a két párt együttműködésének lehetősége, a Most-Híd részéről már lezártnak tekintik ezt a kérdést. Ezt több politikusuk is elmondta, akár burkoltabban, akár nyíltan. Komáromban az alapkérdés az - és ez 2016 miatt lényeges -, hogy a választók az együttműködést, mint olyat utasították el, vagy a helyi megegyezést, a konkrét jelölteket utasították el? Az elemzések szempontjából ez érdekes lehet, de a Most-Híd kijelentései alapján a jövőt már nem befolyásolja. Meglátásunk szerint ennek a vereségnek az volt az oka volt, hogy jelöltjeink nem őrizték meg a pártidentitást és a nemzeti trikolórt, hagyták magukat bemanőverezni egy olyan megfoghatatlan kampányba, ami arról szólt, hogy a független, polgári jelöltekre kell szavazni. Azok pedig nem ők voltak. Komáromban az MKP eredményei nem voltak rosszak az elmúlt időszakban, sorra tudtuk nyerni a választásokat, ezért önállóan kellett volna kampányol- ni, s természetesen elmondani azt, hogy a magyarság aránya miatt, ami csak 55 százalék, koalíciót kötöttünk a Most- Híddal. A másik hiba az volt, hogy polgármesterjelöltünk nem tette világossá, alpolgármesteri szinten kiben gondolkodik győzelme esetén, a komáromiak nagy része ugyanis nem akarta Bastrnák Tibor visszatérését a hatalomba. Csáky Pál az eredmény után Facebook-posztban írta meg, hogy aki 2016-ban összefogásban reménykedett, az láthatta, hogy ez nem működik. Nem ürügy lesz Komárom? Számomra nem az. Miklós László fogalmazott úgy az elnökségi ülésen, hogy volt időszak, amikor az MKP-n belül két ember nem szívlelte egymást, az egyik Bugár Béla volt, a másik Duray Miklós, idővel ez kibővült Csáky Pálra és Simon Zsoltra. Ezt egy ideig sikerült lokalizálni erre a négy emberre, de miután megalakult a Most-Híd, ez a fajta viszálykodás az egész felvidéki magyarságra jellemző lett, ami nem jó, káros. Az együttműködés keresésének lehetősége az MKP- ban nyitott volt, de a komáromi eset ezt jelentősen megnehezíti a szombati Bugár-bejelentéssel új időszámítás kezdődik. A szólamok szintjén korábban is mindenki kereste az együttműködés lehetőségét. Látni kell azt is, hogy az együttműködés az elmúlt időszakban sem volt zökkenőmentes. A megyei választások 2. fordulójában a Most-Híd deklarálta támogatásomat, de nem jelentek meg olyan óriásplakátok, mint Pavol Frešo mellett, akit Bugár Béla a saját arcával támogatott. A választások után pedig egész oldalas fizetett hirdetésben sértegették a pártot és engem, ami nyilván nem a közeledést segítette. Csalódás volt számunkra az is, hogy az elnökválasztáson nem Bárdos Gyulát támogatták, holott érezhető volt, hogy Pavol Hrušovskýnak minimális az esélye. Ez a kör most csak bezárul. Előszeretettel bélyegeztek meg bennünket, hogy nem akarunk együttműködni, de több kézzel fogható bizonyítéka van, hogy ez nem így volt. 2012-ben azt mondták nekünk, hogy függetlenként menjünk fel a listájukra. Négy sikeres választás után ilyen kínálatot már nem adhattak, tehát, amit szerettünk volna korábban - hogy egyenrangú partnerek ülnek le és egyeznek meg -, 2016-ra megérett volna. Valószínűleg nem tudják elfogadni, hogy egyenlő partnerként kezeljenek bennünket, ezért is történt a hirtelen kijelentés részükről. Én továbbra sem zárom ki az együttműködést, de sok esélyt már nem látok rá. Említette az elmúlt 12 hónap négy választását. Ezeken relatíve jobban szerepelt az MKP, mint a Híd, ám országos szinten a felmérések alapján továbbra is a 4-5 százalék közötti térben mozog a párt támogatottsága, vagyis a bejutási küszöb alatt. Ez elől a tény elől sem szabad elfutni. Végképp nem vagyok a blöffölés híve. Bejutásunk esélye a kritikus határon táncol, és vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Például milyen lesz az országos részvétel: minél magasabb, annál rosszabbak a bejutási esélyeink. Van előttünk egy negatív példa, Komárom, a két párt együttműködése kétséges, van viszont egy pozitív példa, ez pedig Dunaszerdahely. Itt úgy tudtak komoly sikert elérni, hogy nyitottak, megváltoztatták a hosszú éveken keresztül vallott doktrínát, s felvettek nem MKP-tagokat is a listára. Ezt a modellt kell értékelnünk és országos szinten is alkalmaznunk. Ha plusz erőket akarunk mozgósítani az MKP mellett, akkor nyitni kell. Olyan személyeket kell behozni a listára, akik olyan rétegeket tudnak mozgósítani, amelyek egyébként lehet, hogy otthon maradnának vagy más pártra szavaznának. Nem a 133. helyről, hanem befutó helyekről beszélek. E nélkül a nyitás nélkül kérdéses a bejutásunk a parlamentbe. Márpedig szerintem kulcsfontosságú a 2016-os választás. Sokan erre azt mondanák, párton belül is, hogy van élet utána is. 25 évvel ezelőtt a felvidéki magyarság úgy szabta meg a közéleti fontossági sorrendet, hogy bent kell lenni a parlamentben, amennyiben olyan a kormány, akkor a kormányban is, valamint meg kell szerezni a helyi önkormányzati tisztségeket is. Ezt pedig azóta senki sem fogalmazta át. Ha nincs teljes szintű képviselet az európaitól a helyi önkormányzatokig, akkor nehéz hatékony érdekérvényesítést folytatni az itteni magyarság érdekében. Ha nem sikerül 2016-ban visszajutnunk, bizonyára az indulási kedv a helyhatósági és a megyei választásokon is jóval kisebb lesz. A párt drámai szétesése akkor sem következik be, de a fogyás folyamatos lesz. Ebből a szempontból ránk nézve a 2016-os választás kulcs- fontosságú. Kiket szeretnének az MKP listájának az élbolyában függetlenként látni? Sok bevethető arc nincs a „piacon”. Nem tudok és nem is akarok személyeket megnevezni. Először az elvet kell átültetni. Januárban ülésezik a párt országos tanácsa, ott kívánom ezeket a javaslatokat előterjeszteni. Másrészt még az égvilágon senkivel sem beszéltem. Az érthető, hogy neveket nem fog mondani, de nagyjából milyen csoportokra gondolt? Olyan típusú emberek kellenek, akik a közéletben ismertek, és van parlamenti képviselői ambíciójuk. Kulcsfontosságú, hogy listára kerülésük ne csak arról szóljon, hogy nyitottunk, hanem hogy ezek az emberek maguk is kampányolja- nak, úgy, hogy hozzák az MKP- nak és maguknak a bejutást jelentő szavazatszámot. Ne feledjük el, mindössze 17 ezer szavazattal csúsztunk le négy éve is, ez behozható. Milyen arányú lehet ez a nyitás? Karácsonyfadíszként felraknak néhány embert a listára, vagy egy nagyobb rés nyílik a jelöltlistán? Ezt a vitát először a párton belül kell lefolytatnom. Nem helyes, ha most ultimátumszerűén megyek az Országos Tanács elé, de a karácsonyfadíszmetódus nem jelentene minőségi áttörést. Azt is mondta, hogy ha nem jön össze a nyitás, akkor kérdéses lesz, hogy akar-e listavezető lenni, marad-e pártelnök. Ez is benne van a pakliban. Hétfőn hozták nyilvánosságra a párt autonómiakoncepcióját. Miért tartott másfél évig, míg elkészült? Komoly, átfogó és védhető dokumentumot akartunk az asztalra tenni. Véleményem szerint sikerült, hiszen az anyag kb. 70 oldal. Emellett, nem titkolom, hogy az MKP vezetői és szakértői közt volt néhány komoly szakmai vita, amelynek tisztázása időt igényelt. De elmondtuk többször azt is, hogy kampányidőszakban nem kívánjuk az anyagot nyilvánosságra hozni, hogy ezzel is óvjuk jelöltjeinket a demagóg és manipulativ támadásoktól. Az elmúlt másfél évben egyfolytában választások, tehát kampány volt Szlovákiában. Most értünk el oda, hogy bő egy évünk van koncepciónk népszerűsítésére és magyarázatára. A területi autonómia vörös posztó a szlovákok szemében. Nem tart attól, hogy ez a koncepció még jobban elszigeteli a pártot? A párt nincs elszigetelve, hiszen helyi, megyei és európai szinten együttműködünk a szlovák pártokkal. Ha bejutunk a parlamentbe, akkor az együttműködés az országos szintre is jellemző lesz. Függetlenül attól, van-e koncepciónk, vagy nincs. Ma minden, magyarokat érintő jogbővítés egyébként is „vörös posztó”. Ezen túl hangsúlyoznám, hogy javaslatunkban az 50% alatti magyarsági aránynál személyi elvű ön- kormányzat létrejöttét, az 50% fölötti aránynál különleges jogállású regionális önkormányzat létrej öttét j avasoljuk. Az elmúlt 25 évben a politikai és tartalmi szempontból szerényebb kulturális és oktatási autonómiát sem sikerült kiharcolnia a honi magyar politikai elitnek. Nem lett volna taktikusabb, ha azután fogalmazódik meg célként a területi önkormányzat, miután ezt a kettőt sikerült elérni? A kérdés olyan, mint amikor a múlt század 80-as éveiben azt mondták nekünk, diákoknak, ne a kommunista egyeduralmat megkérdőjelező ellenzékre hallgassunk, hanem a reformkommunistákra, mert azoknak van reális lehetőségük változtatni a helyzeten. Aztán 1989-ben kiderült, hogy ez nem így van. A magyarság Szlovákiában jelentősen csökken. De még mindig vagyunk annyian, hogy egy Déi-Szlovákiában működő, különleges jogállású regionális önkormányzat létrehozatala szakmai és politikai szempontból is védhető. Az említett többségi magyar területen összesen 495 312 ember él. Ebből 344 529 a magyar (69,5 százalék), a szlovákok száma 114 512 (23,12 százalék). Tíz-tizenöt év múlva a jelenlegi folyamatoknak köszönhetően a mai objektív lehetőségek már valószínű, nem lesznek. Ha jól értelmezzük, a különleges jogállású regionális önkormányzat gyakorlatilag, a napi politikai és „népi” nyelvhasználatban területi autonómiát j elent? Az autonómia szónak más a jelentése a magyar és más a szlovák nyelvben. Ezért választottuk a különleges jogállású regionális önkormányzat kifejezést. A területi autonómia a 2016-os választási program részét is fogja képezni? A közvita eredményét figyelembe véve, természetesen igen. Koncepciónkban igyekeztünk mindenre választ adni. Javaslataink szerint sem a szlovák, sem a magyar közösség nem leszavazható, és az önkéntes csatlakozási elv alapján jönnek létre az önkormányzati intézmények. Természetesen azt is hangsúlyozni kell, hogy az egész folyamat csak a szlovák parlament döntése után indulhat el.
