Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-10 / 283. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 10. Vélemény És háttér 7 Kevés szó esik a mellékhatásokról, a verseny torzulásáról, a populizmus közvetett pénzeléséről Az uniós pénzek átka Vannak jó és rossz oldalai is az EU-s alapokból lehívható támogatásoknak. Képletesen szólva az „ingyenes” vonatozás szintén összekapcsolható az uniós érem mindkét oldalával. Lássuk, hogyan. GÁL ZSOLT Az Európai Unió közös költségvetéséből származó támogatások súlyos problémák forrásai. Ezek szinte kivétel nélkül abból adódnak, hogy rosszul sáfárkodunk az unió által felkínált lehetőségekkel. A legnagyobb gondok azzal vannak, hogy képtelenek vagyunk lehívni a rendelkezésre álló pénzeket, illetve nem hatékonyan és átláthatóan használjuk fel azokat. Már nyilvánvaló, hogy a tavaly lezárult, de két-három évig még támogatásokat folyósító hétéves költségvetési periódusban a Szlovákiának elkülönített pénzek egy tekintélyes részét nem tudjuk lehívni, mert kifutunk az időből. A mindig visszafogottan fogalmazó Költségvetési Tanács több százmillió euró elbukására figyelmeztet, de az egymilliárd feletti összeg sem lenne túl nagy meglepetés. Ez szorosan kötődik a másik fő problémához: a pénzek lehívása azért is csúszik, mert az Európai Bizottság a számos szabálytalanságot feltáró ellenőrzések után idén átmenetileg felfüggesztette a kifizetéseket Szlovákiának -11 operatív programból kilencben! Az, hogy az uniós (és hangsúlyozottan nem a hazai) ellenőrök ahová néznek, mindenhol rendellenességeket találnak, egyenes következménye annak, hogy a közbeszerzéseket jellemző korrupció az uniós alapokat is teljesen behálózta. Ez meg szorosan összefügg a harmadik, de ritkán emlegetett fő gonddal, az uniós pénzek elköltése miatti piactorzító hatásokkal és a felelőtlen populista osztogató politika közvetett segítésével. A piactorzító hatás abban nyüvánul meg, hogy gyakran nem a versenyképesebb cégek érvényesülnek, hanem azok, amelyek „el tudják intézni” az uniós támogatást. Az kerül előnybe, aki pénzt kap szállodája felépítésére/felújí- tására, azzal szemben, aki nem - hogy egy egyszerű példával szolgáljunk. Emellett egy csomó olyan cég élősködik az uniós pénzeken (intézőként, tanácsadóként, beszállítóként és kivitelezőként), amelyeknek fő „tudása és tőkéje” a politikához való dörgölődés és a kormánnyal ápolt jó viszony, de egy valóban szabad piaci versenyben két hét alatt éhen halnának. Sok állami vállalat is hasonló jegyeket mutat, például a vasúttársaság (ZSSK). Egy fitying- je sem lenne új szerelvények vásárlására, de ez megoldható az uniós alapokból (a konkurens magántársaságok meg verhetik a fejüket a falba). így a populista kormány által bevezetett agyrém (a nyugdíjasok és diákok térítésmentes vonatozása) sem tűnik akkora őrültségnek. Azért, mert az EU-s pénzekből vett vadiúj szerelvényeken is zajlik - egyébként csak lestrapált, több évtizedes roncsokon menne. Meg persze EU-s pénzekből felújított vasutakon. A vasúti pályák és szerelvények felújítása (az érem jó oldala) így válik egyben piactorzító és populista őrültségeket megkönnyítő dologgá (ugyanazon érem másik, rossz oldala). A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója JEGYZET A mérges vásárló VERES ISTVÁN Viszonylag sokáig tartotta magát nálam a mérges vásárlók mítosza. Lényege, hogy a boltok, és mint ilyenek, a nagyáruházak is, odafigyelnek arra, hogy ne haragítsák magukra a vásárlóikat. Éppen ezért soha nem értettem, miért rendezik át a hipermarketekben az élelmiszerek egy részét más polcokra. Biztosan nem férnek már el a régi polcokon, azért rakják át, vagy kell a hely valaminek, amiből több fajta lesz a kínálatban, és máshová nem rakható - ilyen kamuteóriákkal nyomtam el magamban a haragot, és tovább mentem a tészták felé. Azokat egy ideje nem rakják sehova. Aztán ahogy a jelenség újra és újra megismétlődött, elkezdtem kérdezősködni. Mire felvilágosítottak, hogy az áruházláncokban egyáltalán nem azért pakolgatják ide-oda a termékeket, mert azok nem férnek el, vagy mert már nincs maradásuk az adott polcrendszeren. De még csak azért sem, hogy a vásárlók agyát tupírozzák. Hanem azért, hogy kipróbálják, mi hol fogy jobban. Egy olyan polcon például, amelyet a pénztárakhoz igyekvő tömegek szinte kötelezően érintenek, nagyobb eséllyel fogy a szardellapaszta is, de ha egy távoli sarokba rakják, senki nem fogja keresni. Míg például a kenyeret rakhatják a legfélreesőbb helyre, úgy is utána mennek a vásárlók. Szóval tesztelnek bennünket, meg az árut. A másik ok pedig, hogy a polcok között rutinosan közlekedő törzsvásárlókat elkalauzolják olyan helyekre, ahová maguktól talán nem mennének, de az elpakolt árut keresve elbarangolnak oda is. És ha már ott vannak, talán meglátnak valamit, amit megvesznek. Ha pedig ezt beszorozzuk a vásárlók számával, akkor kijön, hogy az időnkénti átrakodások egyértelműen hasznosak, ugyanis a vásárlók sé- táltatásával több lesz az áruház bevétele. Talán a mérges vásárló is több lesz, de úgy sem mennek máshova, mert ha megtehetnék, már megtették volna korábban. A többi áruház egyébként is ugyan ezt csinálja, szóval ott ugyanerre számíthatnak. Hogyan viszonyuljon mindehhez a mérges vásárló? Hát vidáman. KOMMENTAR Múlt időben MARIÁN LEŠKO Az Alkotmánybíróság Čentéš-Gašparovič- ügyben hozott döntéséről az a régi szovjet vicc jut az ember eszébe, amikor a vevő panaszkodik a trafikosnak, hogy egyetlen betű sincs az újságban, csak üres oldalak. Zacsem bukvy, vszjo jaszno - vagyis minek a betűk, minden világos. Hát akkor inkább beszéljünk arról a butaságról és képmutatásról, amit a felszínre hozott az ügy. Ivan Gašparovič június óta nem államfő, és hihetetlen, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül azóta. Fél év nyugdíjban, és alkotmányjogi szakértő lett belőle, és akkora szakértelemre tett szert valahonnan, hogy magabiztosan kijelenti: az Alkotmánybíróság szenátusa nem volt kompetens döntést hozni az ügyemben. A szakértő Gašparovič azt is tudja, hogy „az Alkotmánybíróság nem az alkotmány és a törvények szellemében hozta meg döntését, hanem kimondottan politikai döntést hozott”. Világos, már nem azt a magát nevetségessé tevő öregurat látjuk, aki államfőként az egész országot elszórakoztatta. Aki eredeti foglalkozása szerint jogászdoktor, mégis a következő kijelentésre ragadtatta magát: „Nem értekegyet azokkal, akik azt mondják, hogy ez a törvény alkotmánysértő. Az alkotmány két fejezetét sérti, nem az egész alkotmányt”. Ha pár hónap alatt ekkora intellektuális fejlődésen képes átesni egy volt államfő, akkor mindenki számára van remény. Robert Fico a döntésről azt mondta, nincs semmi, amiben a Smer vagy ő hibázott volna. Holott 2011 -ben ő biztatta Gašparovičot, hogy ne nevezze ki azt a főügyészt, akit nyilvános szavazáson választanak mega parlamenti képviselők. Állítólag ha Čentéšt titkos szavazáson választották volna meg, ő lett volna az első, aki gratulál és kezet fog vele, „mert tisztességes ember, efelől semmi kétség”. Amikor Čentéšt titkos szavazáson megválasztották, nem gratulált neki, hanem Gašparovič mellé állt, és helyeselte tétlenségét, „mert az államfő eljárása teljesen legitim”. Támogatta a végső döntését is, Čentéš kinevezésének elutasítását, és kijelentette, hogy az összhangban van az alkotmánnyal. Ha az sem hiba, hogy egy politikus arra biztatja az államfőt, hogy alkotmánysértést kövessen el, akkor Fico valóban nem hibázott. Miután Čentéš helyett Jozef Čižnárt választotta főügyésszé a Smer, Robert Kaliňák azzal védte a párt eljárását, hogy a főügyészségnek már két éve csak megbízott vezetője volt, „és nem bírom elképzelni, mi lenne ott, ha nem választjuk meg Čižnárt”. Azok, akik nem vesztették el emlékezőtehetségüket, el tudják képzelni: Dobroslav Trnka lenne ott, akita Smera legjobb jelöltnek tartott a posztra. Akik arra figyelmeztettek, hogy ez lenne az igazi katasztrófa, azoknak a Smer csak azt válaszolta, Trnka tökéletes főügyész. Ha Kaliňák most azt mondja, micsoda szörnyű helyzet volt, akkor arról beszél, amit a Smer oly vehemensen készített elő és szorgalmazott. Murphy törvénye természetesen most is igaz. Nemcsak a kormányzati korrupcióról beszélnek mindig múlt időben, hanem a pártok helytelen döntéseiről is. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ A diktátor hackerei Észak-Korea cáfolta, hogy hackertámadást követett el az amerikai Sony Filmstúdió ellen, de „igaz tettnek” minősítette a több filmet is kiszivárogtató támadást. Észak-Ko- rea korábban „könyörtelen megtorlással” fenyegette az Egyesült Államokat, ha nem akadályozza meg a Sony produkciójában készült The Interview című vígjáték bemutatását, amelyben a CIA két újságírót bérel fel Kim Dzsong Un észak-koreai vezető megölésére. Észak-Korea a filmet „terrorista cselekménynek” tekinti, de tagadta, hogy a Sony elleni támadáshoz köze van. Mint közölte: talán „támogatói, szimpatizánsai” követték el a támadást. A Sony Pictures számítógépes hálózata több mint egy hete vált használhatatlanná, miután a képernyőkön egy vörös koponya jelent meg, valamint a GOP felirat, amely a hacker- csoport neve. A Sony öt filmje kerülhetett ki az internetre a támadás után, köztük az Annie című klasszikus családi vígjáték új feldolgozása és a Brad Pitt főszereplésével már októberben bemutatott Harag. Az észak-koreai vezetőről szóló film viszont nem volt a kiszivárgott munkák között. A GOP hackercsoportot az észak-koreai közlemény az ország szimpatizánsai közé sorolta, tagjait „a béke bajnokainak” nevezte. A támadással foglalkozó kiberbiztonsági szakértők közölték, feltűnő hasonlóságot találtak a Sony elleni támadásnál használt kód és olyan korábbi támadások kódja között, amelyek Észak-Koreából dél-koreai vállalatok és kormányhivatalok ellen irányultak. (MTI)- Ugyan, kedveském, fényesebb a láncnál a card!
