Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-09 / 282. szám, kedd
o N C/} FOCITIPP i Spanyol ultrastop - ég veled, szurkolás? 12-13. oldal 2014. december 9., kedd, X. évfolyam, 46. szám A 2014-es világbajnokságon csak a pályán mutatott teljesítmény számított, Neuer fel is ért a csúcsra (Fotó: TASR/AP) A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség egy hete hozta nyilvánosságra, hogy Cristiano Ronaldó, Lionel Messi, valamint a világbajnok német csapat és a Bayern München kapusa, Manuel Neuer maradt versenyben a FIFA-Aranylabdáért. A szövetségi kapitányok, a válogatottak csapatkapitányai, illetve újságírók szavazatai alapján a január 12-i FIFA-gálán hirdetnek győztest. Aranylabda történetében mindössze egyszer győzött kapus, még 1963-ban a szovjet Lev Jasin. Manuel Neuer révén most újra van rá esély, ráadásul a nemzetkzi fut- ballélet több befolyásos személyisége - köztük Sepp Blatter és Michel Piatini - is úgy nyilatkozott, hogy 2014-ben a vb-győztes német válogatott tagjának kellene megkapnia az elismerést. Az elmúlt évtizedek trendje alapján erre azonban nem sok esély mutatkozik - így látja ezt Gianluigi Buffon, a Juventus és az olasz válogatott kapusa is. „A díjat rendszerint nem a legjobb játékos kapja, hanem az, aki a legtöbb meccset nyeri a csapatának. Ezért azt gondolom, hogy egy kapusnak nagyjából akkor van esélye, ha mondjuk úgy nyer világbajnokságot, hogy sorozatban négy büntetőpárbajban minden 11-est hárít”- tréfálkozott a 36 éves kapus, aki az olaszok 2006-os világbajnoki címét követően második lett az Arany- labda-szavazáson honfitársa, Fabio Cannavaro mögött. Neki tehát nem sikerült, Neuer esete azonban egy kicsit más. Mit adtak nekünk a rómaiaki Mit adott Manuel Neuer a labdarúgásnak? A kapus azért is különleges a labdarúgás történelmében, mert ez az egyeden poszt, amely már a kezdet kezdetén megjelent a játékban, és alapjában véve a modern labdarúgásra sem változott. Az összes többi szerepkör vagy kihalt, vagy alapjaiban átalakult. A kapus a rend megvesztegethe- teden őre. Egyben végső átjáró győzelem és vereség - értelemszerűen élet és halál között. Minden bekapott gól visszavonhatadan és végleges. De amíg ott a kapus, az utolsó védbástya, addig él a hit és a felszabadító remény. Tanulmányok igazolják, hogy az emberben élő ősi, területvédő ösztön is náluk jelentkezik a leginkább: ádagosan minden futballmeccsen a hazai csapat kapusának a legmagasabb az adrenalinszintje. Az első evolúciós lépcsőfokot Grosics Gyula és az Aranycsapat hozta el a poszt fejlődésében. A legfőbb mögöttes ok a magasra, szinte a félpályáig feltolt védelmi vonal volt, emiatt vált szükségessé, hogy Grosics egyfajta második söprögetőként takarítson a védelem mögött. A szerepkör sweeper-keeper elnevezéssel került be a futballba. A tizenhatost elhagyó kifutások éppen annyira Grosics játékának részévé váltak, mint a támadás kezdeményezése kidobással, kirúgással vagy kigu- rítással. Hasonlóképp: védésnél és hárításnál is elsődleges gondolat volt a támadás, mégpedig a labda támadása, vagyis hárítás előreme- netben. Ez lett az új kapusiskola alapja. A futball ciklikussága az 1970-es évek közepén jutott el újra oda, hogy a totális fütballon keresztül újra megkérdőjelezzék a labdarúgás posztjait. „A jelen a sokoldalú játékosoké, akik tetszés szerint cserélgethetik helyüket a pályán, hiszen sokoldalúságokkal több játékszituációban is megállják a helyüket. A kapusok esetében sem kell sokáig várni az ugrásra” - jövendölte akkor Rinus Michels, a totális futball legfőbb megalkotója. Nem kellett rá sokat várni. Az 1974-es világbajnokságon már az a Jan Jongbloed állt a hollandok kapujában, aki lábbal sokkal képzettebb volt, mint a vetélytársa, az ádövések védésében kiemelkedő Jan van Beveren. Mert Michels számára fontosabb volt a veszély megelőzése, mint a veszély elhárítása. Az 1990-es labdarúgó világbajnokság - sok más mellett - a csapatok végtelenül defenzív játékáról, és a rengeteg időhúzásról maradt emlékezetes. A torna tapasztalatai vezettek el oda, hogy 1992-ben eltörölték a hazaadást, ami újabb evolúciós lépcsőfokot jelentett a kapusposzt történelmében. A sorból kiemelkedtek azok a játékosok, akik a labdatartásra építő csapatok kapuját védték, hiszen náluk a játékkoncepció szerves része volt a labda játékban tartása. Ehhez pedig a kapusok szerepe nélkülözhetetlenné vált, a védők bevonták őket az összjátékba, így a meccsek alatt megsokszorozódott az addigi érintésszámuk. A kapusok lába közel olyan fontossá vált, mint a kezük. Nem véleden, hogy a játékfilozófiát követve éppen Hollandiában modernizálódott a poszt. „Menj csak ki bátran a mezőnybe, hibázz nyugodtan!”- bátorította kapusát, Stanley Menzót az 1985/86-os szezonban Johan Cruyff, az Ajax edzője. Menzo éppen technikai tudásának köszönhette, hogy már huszonévesen a csapat első számú kapusává vált, és helyét egészen addig sikerült megtartania, amíg tíz évvel később fel nem tűnt a klubnál a fiatal Edwin van der Sár, aki később korának legnagyobb kapusává vált. A hazaadás eltörlése mellett más fontos események is történtek 1992-ben: a Barcelonán keresztül a BEK-ben is diadalmaskodott a Cruyff-féle stílusfutball, illetve ebben az évben került a katalán csapat utánpótlásához egy tízéves fiúcska: Victor Valdés. A La Masiában felnövő kapus tökéletes alannyá vált, hogy söprögetőként védje Frank Rijkaard és Pép Guardiola csapatainak hálóját. Ám az ő szerepe már nem a kapusposzton fetisizált Nagy Védésekre fókuszált, épp ellenkezőleg: ő már nem a labdát akarta védeni, hanem magát a területet, ahonnan a lövés várható. Ennek ellenére - vagy inkább éppen ezért - Victor Valdés nem úszta meg emlékezetes baki nélkül a Barca-korszakot. Az ő nevéhez fűződik, például, minden idők leggyorsabb gólja, már ami az El Clásicókat illeti: 2011-ben a Real Madrid huszonegy másodperc után megszerezte a vezetést Valdés eladott labdája után, a 2012-es Spanyol Szuperkupa első mérkőzésén pedig Di Maria szerelte le a kapust az ötösön, hogy könnyű gólt szerezzen a 3-2-re végződő meccs végén. Az első meccset ugyan megnyerte a Barca, de összesítésben (4—4) éppen ezzel, a Real által idegenben lőtt góllal nyerték a madridiak a kupát. Ilyen bakira viszont Manuel Neuer- től egyre sem emlékezhetünk. Valdéshoz hasonlóan Neuer is már gyerekkorában a kapuban állt, és nem azért, mert ügyetlen lett volna a labdával, sőt. Amikor 2004-ben felkerült a Schalke első csapatához, már a mezőnyjátékosokkal edzett, a kapusmunka mellett az ő feladataikat is elvégezte. Ezekből az évekből táplálkozik az a magabiztosság, amellyel a labdával bánik, és ami jóval több annál, mint hogy bátran haza lehet tenni neki a labdát: az ő jelenléte adja a stílus alapját. A Bayern München játékkoncepciója - ahogy az a Barcelonával is történt - arra épül, hogy a védelmi vonalat egészen magasra tolja fel Guardiola. Megteheti, hiszen a csapat letámadása gyakran már az ellenfél térfelén megállítja az ellenfél támadásait, így az rákényszerül arra, hogy hosszú indításokkal, előre vágott labdákkal operáljon. És ekkor lép színre Neuer. „Beckenbauer óta nem láttam nála jobb söprögetőt”- mondta róla félig viccesen, félig komolyan a válogatott kapusedzője, Andreas Kôpke. A 2014-es naptári év elképesztő statisztikákat vonultat fel Neuer klasz- szisa mellett. 29 bajnoki meccsből 17-szer gólt sem kapott, és összesen is csak 13-at - ebből a 2014/15-ös bajnoki szezonban mindössze 3-at. A világbajnokságon 85 százalékos hatékonysággal fogta a lövéseket, a jelenleg is zajló szezonban pedig 91-gyel. A Bundesliga hivatalos statisztikái szerint ebben a szezonban 10-szer álltak vele szemben ziccerben a csatárok, és 8-szor ő győzött. A 2014-es évben egyeden hibát sem követett el, amiből a csapat gólt kapott volna. Ahogy Messi és Ronaldo esetében kiemelkedő a nagyjából 1.0 gól/meccs ádag, úgy Neuer teljesítménye is elképesztő: a bajnokságot és a BL-t összesítve 0.3 gól/meccs a mutatója. Manuel Neuer egyesíti mindazt, amit a kapusok evolúciója kapcsán felsoroltunk: hatalmas kidobásaival úgy segíti a támadások felépítését, mint a módszert meghonosító Grosics. A védelem mögött semlegesít, mint Jan Jongbloed, és bármikor bevehető az összjátékba, mint Victor Valdés. A különbség annyi, hogy ő mindezt egyszerre tudja, hiba nélkül, de világbajnokként, vagyis nem túlzás azt állítani, hogy Neuer hatvan év evolúcióját testesíti meg. Ezt adta Neuer a futballnak. Komplex, a sportág fejlődése szempontjából is mérföldkőnek számító tudását és vb-címét Aranylabdával elismerni mesz- sze nem lenne túlzó, ám akkor, amikor az egész világ Ronaldo és Messi médiaárnyékában él, valószínűleg a német kapus már a jelöléssel elérte a csúcsot. Hegedűs Henrik Manuel Neuer és a kapusposzt evolúciója
