Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-09 / 282. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 9. Vélemény És háttér 7 Nagy szükség lenne rá, hogy a téma a közbeszéd részévé váljon Autonóm vélemények Bizonyos szempontból ir­releváns, hogy az MKP múlt héten nyilvánosság­ra hozott anyagát nem au­tonómiatervezetnek ne­vezik, hanem „A megma­radás, gyarapodás és fel­zárkózás koncepciója” fantázianevet kapta. TOKÁR GÉZA A nagy többség a párttól egy autonómiatervezetet várt és így is akarja majd értelmezni - po­zitívan vagy negatívan, hozzá­állástól és szimpátiától függő­en. A probléma az, hogy nem látni, kialakul-e valamiféle pár­beszéd a tervezetről vagy az al­ternatív intézményekről, mi­közben elemi érdekünk, hogy sok szó essen arról, milyen mó­don lehet javítani a déli régiók helyzetét. Az autonómiáról szóló vitá­val korábban az volt a fő gond, hogy a homályos fogalmat nem lehetett aprópénzre váltani, konkretizálni az elképzeléseket. Konkrét elképzelés híján min­denki azt lát bele egy fogalomba, amit csak akar - az SNS és a szlo­vák nacionalisták tartalomtól függetlenül az elszakadás első lépését, sokan a magyarság megmaradásának egyetlen zá­logát, mások egy önálló kis ál­lamot az államban, a szlovák po­litikusok új generációja meg leg­inkább semmit, nem is tudják, miről van szó. Ehhez képest az MKP tervezetében konkrét, kézzel fogható célkitűzések vannak, amelyek legalábbis vi­taalapként szolgálhatnak. Nagy szükség lenne rá, hogy a téma a közbeszéd részévé vál­jon. Nem véletlenül érezte szükségesnek maga a párt is, hogy a tervezethez csatolja a dé­li régiók lemaradásáról szóló részt és a nemzetközi példákat (a naprakész szlovák és angol fordítás viszont fájóan hiány­zik, hiszen a vita párhuzamosan zajlik szlovák és magyar síkon). Az önkormányzatiság kérdé­sében nincs sem társadalmi, sem pedig politikai konszenzus, a közösségünk nem tudja és nem is tudatosítja, mit szeretne. Az autonómia kérdése szinte annyira megosztó szlovákiai magyar viszonylatban is, mint szlovák körökben. Egyszerűen azért, mert a témára nem úgy tekintünk, mint ami konfliktu­sokat és problémákat rendez el, hanem úgy, mint amelyik konf­liktusokat vált ki a többségi tár­sadalommal. Mindez az elmúlt évtizedek hallgatásának ered­ménye. Aki valaha is megpróbált már közösségi ügyeket megoldani, legyen polgármester, civil akti­vista vagy vállalkozó, abban biztosan felmerült az igény az alternatív intézmények iránt. A szlovák többség, vagy éppen az arctalan hatóságok nincsenek tisztában a déli régió igényei­vel, a saját, közösségi problémá­inkat pedig a legtöbb esetben a saját, közösségi érdekképvise­leti szerveinken keresztül tud­nánk elintézni. Képezheti vita tárgyát, hogy milyen területek­re vonatkozhat a tervezet, lehet beszélni arról, milyen konkrét módon lehet megvalósítani a változásokat. Bele kellene kap­csolódnia a beszélgetésbe az összes releváns intézménynek és közszereplőnek. Azt azonban nem látni, hogy kinek van erre valamiféle terve. A következő pár hétben remélhetőleg ez is kikristályosodik. Ellenkező esetben tovább folytatódik a céltalan, átfogóbb koncepció nélküli kisebbségi politizálás.- Pistike, a drogteszted sikerült a legjobban! (Peter Gossónyi rajza) A jelentést erőszak szítására fogják felhasználni a szélsőséges iszlamista szervezetek így kínzunk mi - ebből merényletek lehetnek MTl-HÁTTÉR Merényleteket és halálos kimenetelű erőszakcselekmé­nyeket is kiválthat külföldi kor­mányok és az amerikai hírszer­zés szerint annak a szenátusi je­lentésnek az ismertetése, amely a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kínzást alkalmazó vallatá- si módszereiről készült - mond­ta a CNN-nek Mike Rogers, a wa­shingtoni képviselőház hírszer­zési bizottságának republikánus párti elnöke. A 6300 oldalas titkos jelentés 480 oldalas kivonatát a tervek szerint a héten teszik közzé. A CIA-nak az egy évtizeddel ez­előtt használt vallatási módsze­reiről készült dokumentumot Rogers szerint szélsőségesek erőszak szítására fogják fel­használni, ami külföldön halá­los kimenetelű támadásokhoz vezethet. Az AP hírügynökség egy hírszerzési forrásra hivat­kozva megerősítette, hogy az amerikai kongresszust figyel­meztették e veszélyre. John Kerry amerikai külügy­miniszter - noha az Obama- kormány elkötelezte magát a publikálás mellett - arra kérte Dianne Feinsteint, a szenátus hírszerzési bizottságának elnö­két, hogy gondolja át, mikorra időzíti a nyilvánosságra hoza­talt. Feinstein a The Los Angeles Timesnak kijelentette: „ki kell adnunk ezt a jelentést”. Hangsú­lyozta, hogy „aki azt elolvassa, nem fogja hagyni, hogy ilyesmi ismét megtörténhessen”. A Fehér Ház április óta folytat tárgyalásokat a szenátus és a hírszerzés illetékeseivel a jelen­tés titkosításának feloldásáról. Sajtójelentések szerint a külföl­di amerikai képviseletek őrize­tét megerősítették. A jelentés az első nyilvánosságra kerülő hi­vatalos beszámoló lesz arról, hogy a CIA a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő­en titkos európai és ázsiai léte­sítményeiben hogyan kínozta „Ki kell adnunk a je­lentést. Aki elolvassa, nem fogja hagyni, hogy ilyesmi ismét megtörténhessen.” az al-Kaida elfogott tagjait. Hi­vatalos személyek, akik már ol­vasták a dokumentumot, arról számoltak be, hogy az eddig nem ismert, nyugtalanító rész­leteket tartalmaz a CIA olyan módszereiről, mint az alvás­megvonás, a szűk helyre való bezárás, a megalázás vagy a vízbefojtás imitálása (waterbo­arding). „Megkínoztunk embereket” - ismerte el augusztus 1-jén az amerikai elnök. „Olyan dolgo­kat tettünk, amelyek ellentéte­sek az értékeinkkel” - tette hoz­zá. A jelentés emellett arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy kín­zással nem sikerült életmentő értesülésekhez jutni. Viszont a hírszerzés több volt és jelenlegi tisztségviselője, beleértve John Brennant, a CIA jelenlegi igaz­gatóját, ezzel ellentétes állás­pontot képvisel. Rogers megkérdőjelezte a je­lentés nyilvánosságra hozásá­nak szükségességét. Rámuta­tott, hogy az amerikai igazság­ügyi minisztérium vizsgálatot folytatott a kínzási gyakorlat ügyében, és nem emelt vádat senki ellen. KOMMENTAR Két kakas a szemétdombon NAGY ANDRÁS Jaromír Čižnár megválasztásával úgy tűnt, pont kerül az ügyészügy végére, ám az Alkot­mánybíróság múlt heti döntése és azt utána is­mét fellobbanó vita azt mutatja, hogy ennek a történetnek valószínűleg sosem lesz vége. Olyan helyzetet, hogy minden érintett elfogad­ja a végső döntést, illetve mindenki elismeri annak törvényességét, csak a mesében várhatunk. Az elmúlt pár napban hirtelen annyi minden történt az ügy­ben, hogy fontos csokorba szedni, és legalább megpróbálni ér­telmezni. Első körben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Ivan Gašparovič volt államfő megsértette Jozef Čentéš jogait azzal, hogy nem nevezte ki főügyésszé. Ezért Čentéšnek hat­vanezer eurós kártérítést ítéltek meg, ami szép összeg. Ám ez­zel párhuzamosan az is kiderült a döntésből, hogy Čižnár megválasztása rendben volt, így ő a főügyész, nincs apelláta. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy ezt a helyzetet mindentó elfo­gadja, kész, vége a történetnek. Végre megkezdődhet az igazi munka, mert munka az volna bőven. Ehhez képest a hétvégén Čentéš azzal jött elő, hogy korábban szóbeli egyezséget kötöt­tek Čižnárral, mely szerint ha az Alkotmánybíróság az ő javára dönt, akkor Čižnár lemond. Cserébe addig, amíg nem oldódik meg az ügy, Čentéš Čižnárt támogatja. Ezzel szemben Čižnár azt állítja, hogy Čentéš morálisan már korábban lemondott a javára, és nem volt semmilyen háttér­alku, ezért ő jogilag és morálisan is teljesen tiszta, sőt korában pont Čentéš noszogatta, hogy induljon a főügyészválasztá­son. Ehhez jött még a volt államfő, Ivan Gašparovič, akinek az Alkotmánybíróság olyan billogot nyomott a homlokára, ami­lyet még senkinek. Államfőként egy magánszemély (Čentéš) alkotmányos jogait sértette meg azzal, hogy nem nevezte ki. Ám Gašparovič nem csinált ebből nagy gondot, azt mondta, az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott, ezért ő nem fo­gadja el. Pont. Kár, hogy a hatvanezer eurót nem Gašparovič fizeti ki a saját zsebéből, hanem az elnöki hivatal. Ha legalább egy részét neki kellene leperkálnia, talán egy cseppet sajnálná a történteket. Dobroslav Trnkának és Štefan Harabinnak köszönhetően a lakosságnak nagyon rossz a véleménye az ügyészség és a bíró­ságok munkájáról. Amikor ez a két ember végre eltűnt a poli­tikai süllyesztőben, azt gondoltuk, végre jó irányba indulnak el a dolgok. Ehhez képest az derül ki, hogy az utánuk érkezők is valamilyen úton-módon az ő rendszerükben gondolkod­nak, ahol sokkal fontosabb a személyes érvényesülés, mint az igazságszolgáltatás megítélése, a rendszer megtisztulása. Azt látjuk, hogy a két megválasztott főügyész, Čentéš és Čižnár is a saját verzióját bizonygatja, miközben nyilvánvaló, hogy so­sem fog kiderülni, pontosan miben egyeztek meg. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy kiderült, sajnos mindketten kicsinye­sekés önzők, mert mindkettejük számára fontosabb a saját előmenetelük, mint az igazságszolgáltatási rendszer megíté­lése. Egy ideális országban valószínűleg azon versenyezne ez a két úriember, hogy ki mondjon le a másikjavára. Ám az ideá­lis országtól nagyon messze vagyunk. FIGYELŐ Túl kevés román zászló A székelyföldi Kovászna megye prefektusa ötezer le­ješ (mintegy 1130 euró) bír­ságot rótt tó Kézdivásárhely polgármesteri hivatalára, mert úgy vélte, a város nem volt megfelelően fellobo­gózva a román zászlókkal december elsején, a román nemzeti ünnepen - közölte a Székely Hírmondó. A kéz- divásárhelyi eset amiatt ke­rült be a román híradókba, mert ismeretlenek öt fekete zászlót tűztek ki a város fő­terének az Erdély Romániá­hoz csatolását kimondó, 1918. december 1-jei gyula- fehérvári nyilatkozat évfor­dulójához kötődő román nemzeti ünnepen. A gyász­lobogókra piros-fehér-zöld szalagot kötöttek. Bokor Ti­bor polgármester úgy véli a büntetés a gyászlobogók kitűzésére adott válasz. A polgármesteri hivatal bíró­ságon támadta meg a bírsá­golási jegyzőkönyvet. A szó­vivő szerint valamennyi ön- kormányzati épületre tó volt tűzve a román zászló, és a villanyoszlopokra is azon a helyszínen, ahol a város ro­mán közössége ünnepelt. A város elöljárói azonban nem vettek részt a románok ün­neplésén. Marius Popica Kovászna megyei prefektus vizsgálatot rendelt el a gyászlobogók kitűzése ügyében, a román állam elleni támadásnak ne­vezte, és megjegyezte, hogy nem vet jó fényt a magya­rokra. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents