Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-06 / 280. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. DECEMBER 6. ZENEI CSEMEGE 17 r W emben állt, . j m szembeszállt a J M—J korral. Ez volt az egyetlen bűne. Ahogy ő fogalmazott: „Az én gyenge lelkü- letem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik az embereket a vagonokba, a halálba. Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, és ha már elvittek valakit, utána mentem, és kihoztam a börtönből is. Katonakórházakat látogattam, sebesült katonáknak énekeltem. Karády Katalin, a magyar film első csillaga, az érzéki hangon búgó díva, minden idők egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb magyar sztárja 1944 márciusában, a német megszállást követően lett nemkívánatos személy. Egy hónappal később letartóztatta a Gestapo, ütötték-verték, megalázták. Három hónapig kínozták, vallatták, miért vesz pártfogásába zsidókat, üldözötteket. Nyár vége volt, őszelő, amikor kiengedték a börtönből. Lakását addigra teljesen kifosztották, pályáját derékba törték. Kezdhetett mindent elölről. Operettszínház, Arizona Varieté, Royal Revüszínház. 1948 januárjában utolsó alkalommal játszik magyar színpadon. Államosítás, politikai váltás, a színpadról száműzik, filmjeit betiltják. A munkáspártkormánynak nincs szüksége Karádyra, jöjjenek a nép leányai! Mehet vidékre, énekelhet kocsmákban, ha van hozzá kedve. De nincs. Pontosabban: csak annyi, hogy életben tartsa magát. 1951-ben aztán, egy szombathelyi előadás után, elvégre közel a határ, dönt - és elhagyja az országot. Szökik. Amerikába menne, de nem kap vízumot. Ausztriában munkát sem. Svájc, Belgium, Brazília, aztán New York. Robert és Edward Kennedy közbenjárására megkapja a beutazási engedélyt. Eloszlik a gyanú: nem is volt kommunista kollaborátor. Nem voltak náci kapcsolatai. A Kennedy fivérek tisztán látják: a legendás színésznő sosem volt az, akinek Magyarországon kikiáltották. Kalapszalont nyithat a Madison Avenue-n. Ott dolgozik hátul, az üzletben. Fellépéseket is vállal. Önálló esteket. Hívják a kint élő magyarok. Később már csak a New York-i székhelyű Hungária Rádió vendége. Visszavonultan él. Eladja a kalapszalont. És itt kezdődik Nagymáthé Huba református lelkész története. A Szerencs melletti Abaújszántón született, ma Balatonendréden élő lelkész harmincegy-harminc- két éves volt, amikor 1984 táján a magyar református közösséget szolgálva megismerkedett Karády Katalinnal. „Szép arcú, kedves asszony volt, az alakját is megőrizte - emlékszik az egykor ünnepelt színésznőre Nagymáthé Huba. - Magyar körökben, egy szűk társaságban kerültünk közel egymáshoz. Véget ért az előadás a New York-i Magyar Színházban, és bemutattak neki. Karády Katalin időnként szeretett oda járni, a barátaival is ott találkozott. Egyébként zárkózott, befelé forduló ember volt. A szomorúság, a megkeseredettség halvány fényét láttam az arcán. Ö már akkor nem lépett közönség elé, teljesen visszavonultan élt. Örült, amikor megtudta, hogy lelkész vagyok, de annak is, hogy zongorista és orgonista. Kérte is, hogy látogassam meg őt az East Side-on, ahol a 80. utcában laKarády Katalin Hét dal, hét parázs kott. Egy vasárnap délután mentem el hozzá, amikor egy jó kis társaság volt nála, főleg idősebb emberek. Súlyos biedermeier bútorral volt berendezve a lakása, két hálószobából és egy nappaliból állt. Ott élt vele a barátnője, aki a házvezetőnője is volt. Vallási kérdésekről soha nem beszélgettünk Katalinnal, inkább csak zenéről, és mindig megköszöntem a jószívűségét, mert a Dél-Ame- rikában megtakarított pénzéből gyakran küldött adományt az egyházunk részére. Hozzáteszem: ő nem is református volt, hanem katolikus.” Kalandos út vezette a ma hetvenöt éves lelkészt New Yorkba. Mivel édesapja is zongorázott, a zenével gyerekkora óta szoros kapcsolatban állt. A dzsessz korán beszippantotta. Már egészen fiatalon különböző pesti szórakozóhelyeken zenélt, első külföldi szerződését a koncertirodától kapta. Huszonkilenc évesen Perzsiát, Teheránt választotta. Diplomáciai repülővel utazott ki Iránba, ahol két évig zongorázott. Egyebek mellett egy amerikai klubban, ahol főképp az FBI és a CIA emberei múlatták az időt. Híres zenész lett a városban, még a televízióba is behívták. Teherán után, 1971-ben Bécs következett, ahol a Volksoperben kapott állást. Egy év után az osztrák fővárosból ment ki Amerikába, és New Yorkban lett bárzongorista. A református egyház hívei természetesen nem is sejtették, hogy lelkészük, orgonistájuk éjszakánként másfajta zenét nyom. Párjával, aki egykor Coca Cola-mo- dell volt, kint házasodtak össze, aztán gyorsan el is váltak. Ösz- szesen tizenöt évet töltött New Yorkban, onnan költözött át Las Vegasba, ahol a magyar egyház helyettes lelkésze lett — és kaszinóbárokban zongorázott. Második felesége Németországban él, az ő házában lakik Nagymáthé Huba Balatonendréden, miközben komolyan fontolgatja, hogy visszaköltözik New Yorkba. Remek formában van, egyetlen percig sem kételkedem abban, hogy rászánja magát az útra. „New York izgalmas város, kozmopolita, ott még ma is élnek barátaim. Mindegyik hív, hogy költözzek vissza. Amerikai útlevelem van, bármikor mehetek. A legjobb emlékeim egyébként is oda kötnek. New Yorkban annak idején a rádióban és a televízióban is prédikáltam. Karády Katalin fel is hívott időnként, hogy elmondja, nagyon tetszett neki a vasárnapi igehirdetésem. Ő 1910-ben született, én 39- ben. Amikor legelőször jártam nála, akkor is csak pár embert hívott meg. Valaki megszólalt, hogy Katalin, énekeljen valamit, itt a Huba, ő majd kíséri zongorán. Láttam rajta, hogy nem szívesen megy bele, de hosszas rábeszélés után mégis elénekelt egy dalt.” Annak a találkozásnak, amelyre nem sokkal később Nagymáthé Huba lakásán került sor, tárgyi bizonyítéka van. Egy szenzációs felvétel, amely Karády Katalin halála előtt öt évvel készült. „Gyalog is csak négy-öt percnyire laktunk egymástól, így könnyű volt megkérni Katalint, hogy jöjjön át hozzánk, nézze meg a lakásunkat. Akkori feleségemnek amúgy is jó barátnője volt, még az anyósomhoz is eljárt néha. Vettem egy kis süteményt, kávét csináltam, iszogattunk, beszélgettünk, de akkor is csak páran lehettünk. Én voltam az, aki megkérte őt, hogy énekeljen valamit, mert zene nélkül és különösen az ő hangja nélkül üres a délután. Először félrevonultunk, halkan elpróbáltuk néhány dalát, aztán már nem volt megállás. Mivel volt egy orsós magnetofon a lakásban,. szóltam neki, hogy bekapcsolom, felveszem a dalokat. Jó, rendben, felelte, kíváncsi vagyok a hangomra. A zongorát fel kellett volna hangolni, de egyikünk sem készült műsoros délutánra. Katalin gyönyörűen énekelt, szép, erőteljes volt a hangja, örömmel kísértem őt.” Hét dal (Lehoznám néked a csillagokat, Akit én szeretek, Áprilisi tréfa volt, Talán, Gyöngyhalász, Én mától kezdve, Ez lett a vesztünk), amelyből zenei szenzáció lett, hiszen Karády Katalin utolsó hangfelvétele. Kincs a ládafiókból címmel nemrég jelentette meg Nagymáthé Huba. Az album fotója Inkey Tibor jól ismert felvétele a tenyerébe könyöklő, ujjai között hamvadó cigarettavéget tartogató, nadrágkosztümös díva. .Angolul soha nem hallottam őt beszélni, spanyolul viszont bizonyára jobban beszélt, hiszen az volt az első nyelv, amelyet megtanult. Hozzánk valószínűleg azért jött át akkor, mert tetszett neki, hogy bár lelkész vagyok, dzsessz- zongoristaként is közönség elé állok. De a felvétel után már nem találkoztunk. Többet nem is énekelt sehol. Hogy milyen kincs van a kezemben, azzal New Yorkban én egyáltalán nem foglalkoztam, csak amikor már készültem haza, akkor átjátszottam a dalokat kazettára, azt mégis könnyebb elcsomagolni, mint egy nehéz orsós magnót. Itthon aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy van ez a felvétel, és rajtam kívül senki nem hallhatja. Ezért döntöttem úgy, hogy digitalizáltatom és kiadom. A mesterlemez megmarad nekem, a dalokat azonban mostantól fogva bárki meghallgathatja.” Huszonkilenc évvel azután, hogy Karády Katalin utoljára hallatta titkokkal, fájdalmakkal, elfojtott vágyakkal teli énekhangját, itt egy album, amely minden eddigi Karády-lemezt leköröz. Azokon ugyanis a negyvenes évek dívája énekel. A Halálos tavasz, a Hazajáró lélek, a Halás csók, az Ópiumkeringő, a Valamit visz a víz és még számos korabeli magyar film sztárja. Utoljára 1948-ban állt kamera előtt a Forró mezőkben. Leghíresebb slágerei közül viszont Nagymáthé Hubával adott elő néhányat, csaknem harminc éve, New Yorkban. Az utolsó cigarettavég is ott hamvadt el az ujjai között 1990-ben. Hét dal, hét erős parázs a múltból. Páradan kincs ez a lemez. Szabó G. László
