Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-06 / 280. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 6. Egy intő példa arra, ha a konfliktuskezelést Brüsszel helyett Moszkva végzi Az örmények Eurázsiában Csütörtöki hír, hogy Örményország parlamentje elfogadta az Eurázsiái Gazdasági Unióhoz (EÁU) való csatlakozásáról szóló szerződést. RAVASZ ÁBEL Az EÁU, amely nevében az EU-t idézi, annál szűkebb hatályú gazdasági szövetség, középpontjában Oroszország áll, és leginkább Moszkva a posztszovjet térség reintegrációjára tett kísérleteként értékelhető. A csoportosulás tagja még Be- larusz és Kazahsztán, a kirgizek és tádzsikok beléptetésén pedig gőzerővel dolgoznak az orosz diplomaták. Örményország orosz orientációja nem történelmi szükség- szerűség, de az elmúlt száz év politikai eseményeinek terméke. Az örményeket a XX. században két nagy sokk érte: egyrészt a cári Orosz Birodalom 1918-as széthullása után az örmények által lakott területek zöme Törökországhoz került, az újonnan szerveződő poszt- Ottomán Birodalom pedig különösebb teketóriázás nélkül űzte el és irtotta ki ezekről a területekről az évezredek óta ott lakó örményeket. Örményország 1918 és 1920 között egy összeszűkült - bár a mainál nagyobb - területen megpróbálkozott az önállósággal, azonban a végén délről a törökök, északról pedig a szovjetek nyomása alatt összeroppant, déli részeit (beleértve az ikoni- kus Ararát hegyet) a török állam annektálta, a maradék pedig szovjet tagköztársaság lett. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, mind Grúziában, mind pedig Azerbajdzsánban nagy örmény közösségek maradtak, utóbbiak elvileg egy szovjet-török megállapodás okán. Pont az Azerbajdzsánhoz került Nagorno-Karabakh régió sorsa indította el azt a folyamatot, amely a második sokkot hozta Jerevánban: 1992-ben az örmények háborút indítottak az örmények lakta azeri enklá- vé birtoklásáért, és ezt a háborút meg is nyerték. Sőt, túl is nyerték magukat: a Karabakh és Örményország maradék része között fekvő szárazföldi sávot is irányításuk alá vették, az ott élő azeriek elmenekültek. A konfliktus „befagyott”: egyik fél sem tud előrelépni, Karabakh sorsa tisztázatlan, a két ország (sőt: a két nép) gyakorlatilag bármikor képes lenne egymás torkának ugrani. A status quót örmény szempontból leginkább az veszélyezteti, hogy Azerbajdzsán hatalmas földgáztartalékokkal rendelkezik, és Baku azt gyors ütemben ki is termeli. A hírek szerint az azeri hadsereg büdzséje magasabb, mint az örmény GDP. Ilyen körülmények között az örmények csak úgy tudják fenntartani a jelenlegi, de facto nekik kedvező karabakhi állapotot, ha egy olyan félhez fordulnak, aki erőnek erejével is fenn tudja tartani azt. Ezek az oroszok, akik cserébe „nem kértek sokat”, csak mindent. Két évtized alatt felvásárolták Örményországot, és ma gazdaságilag és politikailag is uralják azt. Innen az örmény belépési szándék az EÁU-ba. Örményország lecke az EU- nak: bár az európaiak tettek néhány kísérletet a mediációra az azeriek és örmények között, igazi megoldást csak az oroszok adtak Jerevánnak. Az orosz befolyási övezet kőolaj és földgáz vezérelte gazdasági hatalomra és katonai biztosítékokra épül. így hozott létre magának Moszkva kliensállamokat nyugati pereme nagy részén, és ezt teszi ma Kelet-Uk- rajnában is. Örményország intő példa, mi történik akkor, ha az EU hagyja, hogy peremvidékein a konfliktuskezelést Brüsszel helyett Moszkva végezze el. Ha átjutnak Macedóniába, sorsuk még rosszabbra fordul, úgy bánnak velük, mint az állatokkal Menekültáradat a Balkánon át az EU-ba MTl-HÁTTÉR Bevándorlók ezrei próbálnak a válság sújtotta Görögországból Macedónián keresztül gazdagabb európai uniós országba jutni - írta helyszíni riportjában az AFP francia hírügynökség. A 23 éves Ali Arzin egy vasúti kocsi alvázához kötözve próbálta meg elhagyni Görögországot, hogy új életet kezdhessen. Az afgán fiatalember számára azonban még a határ átlépése előtt véget ért az utazás, elszakadt ugyanis a vagon aljára csomózott kötés, ő pedig szörnyethalt a sínek között. Az utóbbi években egyre több menekült érkezett Görögországba annak reményében, hogy onnan továbbutaznak az unió más tagállamaiba. Bár Görögország tagja az EU-nak, a bevándorlókat idegengyűlölet és viszonylag rossz életkörülmények fogadják. A második legnagyobb görög várostól, Szalonikitől északra, a macedón határ közelében fekszik Idomeni. Bevándorlók százai gyülekeznek ott, sokan az északra tartó vonatokra próbálnak felkapaszkodni, mások macedón embercsempészektől várják a segítséget. „Húsz napja itt vagyok” - mondta egy afgán férfi. „Macedónián keresztül Európába tartok. Görögországban nincs munka, Németországba szeretnék menni” - tette hozzá. Egy másik afgán menekült arról számolt be, hogy már nyolc éve van Görögországban, főként a mezőgazdaságban dolgozott. Korábban napi harminc eurót keresett, „de most, a gazdasági válság miatt rendkívül nehéz itt a helyzet” - mondta a 22 éves fiatalember. Eközben sírva fakad egy fiatal kameruni nő, aki elmondta, azért menekült el az afrikai országból, mert az iszlamisták megölték a férjét és az ő élete is veszélyben forgott azért, mert keresztény. Az európai határőrizeti ügynökség (Frontex) szerint a macedón embercsempészek 120-200 eurót kémek azért, hogy elvigyenek valakit a szerb határig. Mások először a görög-albán határon juttatják át a bevándorlókat, majd hajóval viszik őket Olaszországba. De a Balkánon át vezető út ennél jóval olcsóbb, az olasz partokhoz való eljutásért 1800-3000 eurót kell fizetni. Egy idomeni lakos elmondta, minden nap körülbelül százötvenen érkeznek a környékre. „Szalonikiből jönnek taxival, autóval, busszal. Megállíthatatlan az emberáradat” - jelentette ki a férfi. Ha a rendőrség vagy a határőrség lefüleli a bevándorlókat, akkor visszaküldik őket Szalo- nikibe. Naponta mintegy ötven menekültet vesznek őrizetbe. Ha sikerül átjutniuk a macedón határon, a sorsuk még rosz- szabbra fordul. „Ott úgy bánnak velünk, mint az állatokkal” - mondta egy 24 éves pakisztáni fiatalember. Azonban még ez sem apasztja el a menekülthullámot, ez látszik abból is, hogy a szerb-magyar határon 2012 és 2013 között 338 százalékkal nőtt a bevándorlók száma. Magyarországról a legtöbben Ausztriába vagy Németországba tartanak. VENDÉGKOMMENTÁR McCain és a magyarok NAGY IVÁN ZSOLT Orbán Viktor egy neofasiszta diktátor - jelentette ki a héten az egyik legbefolyásosabb amerikai szenátor, azóta a magyar baloldal önfeledten csámcsog, az átellénben ülő tábor meg arról győzködi a közvéleményt, hogy a republikánus (jaja, ezt nem mondtuk: ráadásul republikánus!!!) politikus idióta. De senkinek nincs igaza. Bele lehetne itt most menni abba, hogy mit is értünk, illetve mi érthető ős- vagy újfasiszta jelzőn, de ne tegyük. Egyfelől hely sincs rá, másrészt valószínűleg McCain sem ment végig ezen a gondolatmeneten. Maradjunk abban, hogy elragadtatta magát, nagyot akart mondani, mert úgy érezte, bele kell rúgnia a demokrata elnökbe, aki budapesti nagykövetnek egy szappanopera-producert jelölt, és ehhez kellett a megfelelő dramaturgia. Orbánról meg amúgy sem túl jó a véleménye, tehát ez így ütött. Hülyeség volt. Orbán Viktor nem fasiszta, és a diktátor is erős, noha egy-egy dél-amerikai autokrata vezér képe fel-fel rémlik, amint az elmúlt, lassan öt év politikai történéseit végignézzük. Tévednek a most jubiláló magyarok is, bár őket a tények aligha rázzák meg, mert nekik bőven elég, ha valaki bevitt egy ütést (mert ez ütés volt és be is talált) a gyűlölt ellenfélnek, akihez ők szólni sem nagyon tudnak, nemhogy kínos perceket szerezni neki. A lelkesedésük azonban egyfelől olyan, mint amikor Gibraltáron ünnepet ülnek, amiért a világbajnok német labdarúgó válogatott kikap. Másrészt ugyebár ők is tudhatják, hogy McCain csöppet túlpörgött. Végül tisztában kell lenniük azzal is, hogy ez a kijelentés, ha már elhangzott, itt is marad, és bár Orbánról szól, de valahol a magyarokon is nyomot hagy. Ha másért nem, akkor azért, mert végül is ez az a nép, amely nemcsak megválasztott, hanem négy évvel később újra is választott egy „újfasiszta diktátort”, ráadásul nem egyszer, hanem pár hónap alatt háromszor! Klassz, legyünk büszkék! És végül Orbánék. Akik úgy gondolják, nekik önmaguknak, illetve az összes talpnyalóval egyetemben, nincs más dolguk, mint lejáratni John McCaint. Van egy rossz hírem: nem fog menni. Idehaza még csak-csak elhiszik néhányan, de ők amúgy is ortodox Fidesz-imádók, nekik mondhatnának bármit Orbánról, akkor is hozzá imádkoznának. A többiek már érzik, hogy ez azért kicsit elkeseredett próbálkozás, eközben Európában mosolyognak (és egyébként sokan kárörvendeznek, mert azért Orbán ott sem vezeti a népszerűségi listákat), az Egyesült Államokban azonban egyenesen röhögnek - már azok, akik értesülnek róla. Amúgy persze a nagy-nagy többség McCain szavait sem hallotta, nem is érdeklik. Aid azonban igen, és most még az aktív budapesti idiótázásról is értesülnek, na, azok még jobban berágnak. John McCain ugyanis nemcsak ismert személyiség az Egyesült Államokban, hanem jóformán egy intézmény. És mindenek felett hős, a szó legszorosabb értelmében, háta mögött öt és fél év fogsággal a vietnami háborúból. Vannak neki ellenfelei, vitatják a nézeteit, de ha valaki szenilis hülyének nevezi, azt már ők is sértésnek veszik. Szóval, ronthatjuk még tovább a helyzetünket. A jelek szerint azon is vagyunk. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Sógorok Sopronban A Süddeutsche Zeitung című német lap magyarországi riportot közölt, amelyben kiemeli, Magyarország Jobboldali, depresszív és nagyon olcsó a beutazónak”. Á szerző Sopront és a magyar-osztrák határvidéket bemutatva egyebek között azt írta, hogy Magyarország már nem a „Csárdáskirálynő, a pusztaromantika, Rökk Marika és a bográcsgulyás” országa, hanem inkább „nyomasztó”. Ha Sopron környékén „van valakinek pénze, akkor a külföldieknek”, akik többnyire osztrákok. A régióban kolóniák alakultak ki olyan osztrákokból, akik „Bécsben nem találkoznának egymással”. A házakat olcsón felvásároló, a helyi masszőrök, fodrászok, fogorvosok, pedikűrösök és manikűrösök, házmesterek szolgáltatásait abszolút nevetséges áron igénybe vevő, a vendéglőkben az olcsóságról tele szájjal kiabáló „bécsi külvárosi figurák” és egyéb jövevények jelentik az EU-t, így „nem csoda, ha a kisember bedől a budapesti populista EU-elle- nes politikának” - fejtette ki a szerző, megjegyezve, hogy ezeket az „újmagyar osztrákokat nem igazán lehet integrálni” a helyi közösségekbe. (MTI)
