Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-06 / 280. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 6. Közélet-hirdetés 3 1989. december 10-én megalakult új kormány tagjainak többsége nem kommunista volt, 1948 óta először December 7-én lemondott a kormány December első hete a tárgyalásokról szólt (Lőrincz János felvételei' Folytatódtak a tüntetések, az ellenzék tárgyalásokat folytatott a hatalommal, ám a kommunisták még mindig nem értették meg a forradalom lényegét. Összeállításunkban a rendszer- váltás harmadik hetét vettük górcső alá. ÖSSZEFOGLALÓ Miután 1989. november végén lezajlottak a több százezer embert megmozgató nagy tüntetések, valamint 27-én az alkalmazottak háromnegyede részt vett az általános sztrájkban, alapjaiban rendült meg a kommunista hatalom. A történészek többsége szerint ezek voltak a döntő momentumok, melyek után már nem volt visszaút. Főként úgy, hogy a térség országainak többségében már megdőlt a rezsim, Moszkva pedig nem volt hajlandó beavatkozni és megmenteni a rendszert. A rendszer ugyanakkor még nem omlott össze, a kommunisták pedig nem adták át automatikusan a hatalmat. November végétől lázas tárgyalások folytak Prágában és Pozsonyban is az ellenzék és a rezsim képviselői között. A nép hangján felbuzdulva az ellenzék fokozta követeléseit és egyre magabiztosabb lett, a hatalom pedig mindig fáziskésésben volt: arra volt hajlandó, amivel két vagy három héttel korábban lehetett volna - igaz, csak átmenetileg - kielégíteni az igényeket. Kommunista fáziskésés A kommunista párt legfőbb vezetése nem érzékelte kellően a közhangulatot, s úgy gondolta, az elégedetlenkedők leszerelhetek egy kormányátalakítással. Ladislav Adamec, aki 1988 októberétől vezette a csehszlovák kormányt - s nem tartozott a keményvonalas pártemberek közé -, december 3-án bemutatta az új kabinetet. Második kormányának 21 tagja közül 16 kommunista volt. A régi-új miniszterelnök legnagyobb meglepetésére taps helyett kemény kritikában részesült. Az emberek ekkor már nem új kommunista kormányt akartak. A Polgári Fórum (OF) és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) reakciója nem váratott sokáig magára: ha nem alakul új, nem kommunista többségű kabinet, december 11-ére újabb általános sztrájkot hirdetnek. Ezt az egyre nagyobb legitimációs válsággal küszködő hatalom már nem engedhette volna meg magának. Attól tartottak, hogy még többen bekapcsolódnának a munkabeszüntetésbe, az akciónak emellett pedig komolyabb gazdasági következményei is lehettek volna. Rövid egyeztetések után a kommunisták rezignáltak: december 7-én lemondott Adamec, az új kabinet felállításával Marián Óalfa lett megbízva. Az új kormányt végül december 10-én nevezték ki, 21 tagjából 10 volt csak kommunista. A kommunisták 1948-as hatalomátvétele óta ez volt az első kormány, melyben nem voltak többségben. Többfrontos tárgyalások A kommunista vezetés - annak ellenére, hogy a párt centralizálta a hatalmat - a forradalom heteiben gyakorlatilag szétesett, az ellenzékkel több párhuzamos tárgyalás is zajlott. A legfőbb vezetés ebből szinte teljesen kimaradt: Miloš Jakeš mindenféle nyitást ellenzett, ám őt a KSČ Központi Bizottsága már egy héttel november 17-e után leváltotta. A főtitkári székben őt követő Karel Urbánek sem állt kötélnek egy ideig, december elején Moszkvában tárgyalt Mihail Gorbacsowal, majd 6-án tárgyalóasztalhoz ült az OF-fel és a VPN-nel. Ez volt az első egyeztetés, amelyen a kommunista párt feje részt vett. Nagy benyomást ugyanakkor nem tett az ellenzékre. Václav Havel később politikai bábnak, eszelősnek nevezte, akit a forradalmárok gyenge tárgyalófélnek tartottak, s tovább emelték a tétet. November 17-e után Adamec bizonyult a legnyitottabbnak a tárgyalásra, többször is leült az ellenzék vezetőivel, felszólalt az első nagy letnái tüntetésen is, ahol azonban kifütyülte a tömeg, mivel a sztrájk elhalasztását kérte az emberektől. Adamec mellett főként alacsonyabb beosztású kommunisták folytatták a tárgyalásokat, a szlovák Ondrej Sáling és Vasil Mohorita (mindketten a központi bizottság tagjai voltak). (MSz) A kommunista párt 1989-ben gyorsan leváltotta vezetőit, néhány volt kommunista szép karriert futott be Menekülés a süllyedő hajóról - kommunista stratégiák Marián Čalfa (jobbra), a nagy túlélő ÖSSZEFOGLALÓ A mozgalmas 1989. november végi, december eleji napokban a kommunista nómenklatúra tagjai különböző módokon reagáltak az eseményekre. Nem mindenki tudta felmérni, hogy mennyire súlyos a helyzet, voltak, akik azt hitték, hogy az elégedetlenkedők lecsendesíthetők, esetleg kisebb változásokkal leszerelhető a forradalom. Tisztogatások a kommunista pártban A keményvonalas vezetés, melynek több prominens tagja már a 70. életéve környékén járt, nem változtatott szinte semmin sem. Miloš Jakeš pár nappal november 17-e után tévébeszédében elítélte a rendszer felforgatóit, s azt hitte, kezelhető a helyzet. Pár nappal később már le is váltották a főtitkári posztról. Jakešt december 5-én már ki is zárták a pártból, ez a radikális lépés mutatja a legjobban, hogy a stratégia- váltás hívei kerültek többségbe a párt szűk vezetésében. Jakeš sorsára jutott az akkor negyvenes éveiben járó, ám szintén a keményvonalasak közé tartozó prágai városi párttitkár, Miroslav Štépán, akit két nappal később zártak ki. Štépán ellen később, a tüntetőkkel szembeni brutális jellépés miatt eljárást is kezdeményeztek. Más, ám nem sokkal sikeresebb pályát futott be Ladislav Adamec. Ő 1988-tól volt a csehszlovák kormány vezetője, a bársonyos forradalom alatt, saját kezdeményezésből többször tárgyalt az ellenzék vezetőivel. Adamec abban bízott, hogy konstruktív hozzáállásának köszönhetően a változás egyik nyertese lehet. Ám rosszul mérte fel a helyzetet, egyrészt a nép számára már elfogadhatatlan volt a kommunista vezetés, másrészt mivel a hatalom egyik ismert arca volt, nem tudott olyan mértékben köpönyeget váltam, mint a fiatalabb, a közvélemény számára jórészt ismeretlen technokraták. Karrieije viszont így sem ért véget 1989-ben. Évvégén a KSČ elnökévé választották (a főtitkár helyett ez lett az új vezető funkció), ám pozícióját csak egy évig tudta megtartani. 1990-ben képviselői mandátumot szerzett, az ország széteséséig volt a szövetségi parlament tagja. A politikai túlélők A váltás győztesei közé azok tartoztak, akik jól értékelték a helyzetet és tárgyalókészek voltak, valamint a korábbi években nem diszkvalifikálták még magukat teljesen (vagy azért, mert csak regionális szinten tevékenykedtek, vagy mert fiatal korul miatt nem voltak ismertek). Ilyen volt pl. Rudolf Schuster, akit november 30-án a szlovák parlament elnökévé választottak a dogmatikus Viliam Šalgovič helyett. Schuster egészen 1990 nyaráig házelnök maradt, ezután pedig az ország széteséséig Csehszlovákia kanadai nagykövete volt. Pályája csúcsát viszont csak később érte el, amikor 1999-ben a poszt- mečiarista időkben szlovák államfőnek választották. A váltás másik nagy hazai nyertese volt Milan Čič, aki 1988-tól igazságügyi miniszter volt. Ügyes lavírozásának köszönhetően 1989. december 12-én feljebb bukott, az első, nem kommunista többségű szlovák kormány feje lett. Később 7 évig a szlovák Alkotmánybíróság első elnöke volt. A váltás nyertesei közé tartozik Marián Čalfa is. A tőkete- rebesi származású Čalfa egyetemi tanulmányai óta Prágában élt, technokrata kommunistaként már a 80-as években egyre feljebb jutott a kormányzati ranglétrán. Annak ellenére, hogy 1988-tól a csehszlovák kormány tagja volt (törvényelőkészítésért felelős miniszterként), a közvélemény számára kevésbé volt ismert. A forradalom napjaiban azon kevesek közé tartozott, akik az ellenzékkel tárgyaltak, így december elején kézenfekvő volt Havelék számára, hogy az első, nem kommunista többségű kormány élére őt jelöljék. Čalfa az 1990-es első választásokig a kabinet feje maradt, sőt, a rendszerváltó mozgalmak választási listavezetője lett, s 1992-ig hatalmon maradt. Ezután távozott a politikából, sikeres ügyvédként és vállalkozóként él Prágában. (MSz) Megnyílt a határ Tömegek indultak Ausztriába Pozsony. Míg Magyarországon már 1989 nyarán megnyílt a vasfüggöny, Berlinben pedig november elején ledőlt a fal (minimálisan politikai értelemben), addig Csehszlovákiából decemberig nem lehetett engedély nélkül utazni a nyugati országokba. December 4-e volt az első nap, amikor bárki szabadon megnézhette, hogyan néz ki a nyugati világ. Ezen a napon nyílt meg a csehszlovák-osztrák határ, a nyitás utáni első hétvégén 250 ezren mentek át a sógorokhoz. Pozsonyból sokan gyalogosan indultak el a határhoz. A nyitás után Bécset ellepték a Škodák, Ladák, Wartburgok és Trabantok - így nem csak az érkezők, de a helyiek is rácsodálkozhattak a szomszédos ország valóságára. Történészek és szociológusok szerint a határnyitás sokak számára a rendszerváltás egyik legjobban kézzelfogható első eredménye volt. A választásokra csak 1990 nyarán került sor, a gazdasági transzformáció is csupán azután indult be, a nyugatra utazás így igazi élmény volt - olyan, amilyenre sokaknak 40 évig kellett várniuk. A nyitás után az egykori disszidensek egy része is visszatért, az ismert cseh dalszerző-énekes Karel Kryl21 év után jött haza. (MSz) Gyalog a határ felé HAJ PÉNZÉRT 34 éves vagyok, és jól fizetett munkahelyem van. A hivatásomhoz azonban nagyon jó megjelenésre van szükségem. Az a problémám, hogy az utóbbi két évben nagyon hullik és ritkul a hajam. Félek, hogy emiatt elvesztem a munkahelyem. Kérem a tanácsukat, hol kaphatnék valóban jó minőségű készítményt ez ellen a kellemetlen probléma ellen. Z. Péter, Zólyom Hajhullás ellen nagyon hatásos és kipróbált szert árusít Szlovákiában a KVATROFIN s. r. o., Škar- niclovská 1,909 01 Skalica, tel.: 034/664 74 35. A SALON TEXTURES nevű külföldi készítményt, amely 23 euróba (692 korona) kerül. Ez nagyon jutányos ár a termék kitűnő minőségére való tekintettel. A SALON TEXTURES megvásárolható közvetlenül a cég székhelyén, és már - a pontos használati utasítással együtt - utánvéttel is megrendelhető. MP140851
