Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-06 / 255. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 6. Vélemény És háttér 7 Amit most látunk, az a jéghegy csúcsánál is kevesebb Korrupció mint államforma A héten szemtanúi lehettünk, hogyan omlott össze pár órán belül a kormány korrupcióellenes kommunikációs stratégiája. KOCUR LÁSZLÓ Hétfő délelőtt Robert Fico kormányfő kedvenc belügyminiszterével, Robert Kaliňákkal mutatta be az elektronikus köz- beszerzési rendszer egy újabb modulját, a közbeszerzéseknél tapasztalható korrupció elleni keresztes hadjárat eszközeként prezentálva. A kormányzati kommunikáció irányítói ezzel akarták pozitívra hangolni a heti kommunikációs tervet, a korrupcióellenes harc mindig jól jön, elvégre annak az egész társadalom a szenvedő alanya. Aztán jött a CT -vizsgálat... Még aznap este minisztert menesztett Robert Fico, ám a történteket mégsem nevezhetjük vezéráldozatnak. Zuzana Zvolenská ugyanis csak névleg volt tárcavezető. Valójában annyira vezethette az egészség- ügyi minisztériumot, mint annak idején Magyarországon a jobboldali sajtó kedvelt céltáblája, Göncz Kinga külügyminiszter a Kovács-katonákkal teli Külügyminisztériumot. Hadsereg nélküli tábornok volt, s mint ilyen, könnyen feláldozható. Ez lett a veszte, miként Fico egy másik miniszterének, Tomáš Malatinskýnak, akiről ma legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy a csokornyakkendőt preferálta. Ugyanezen a héten a parlament smeres többsége nem szavazta meg, hogy rendkívüli ülést tartsanak a gazdasági minisztérium által felügyelt MH Development állami vállalatról. Ennek az állami cégnek a vezetője bérelt autót saját magától, illetve fizette ki közpénzből a rá kiszabott bírságot. A kormány- többség azonban mégsem akarta, hogy nagy nyilvánosság előtt beszéljenek arról, milyen üzelmek is folytak ennél az állami vállalatnál. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. Ez nem a ler- néi, hanem a szlovákiai korrupciós hidra két feje a számtalan közül. A test közös a víz alatt. Az MH Developmentnél egyelőre csak az autóbérlési ügy bukott ki, de az előző Fico-kormány idején is egy smeres prominens vezette, így a napokban akár újabb csontvázak is előkerülhetnek. LadislavKošeckýesete az ugyanilyen ügybe, csak más állami cégnél belebukó Jozef Medvédéhez hasonlóan a telhetetlen csinovnyik példája. Ezt már ismerjük a múltból, ők azoknak a tsz-elnököknek a szellemi unokái, akik az aratásból hazatérő traktorokról a saját házuk előtt is lerakattak egy-két zsákkal. Annak ismeretében, hogy mennyi állami vállalat vagy állami fenntartású intézmény van, még belegondolni is félelmetes, mi bukna ki, ha valaki ezzel komolyankezdene foglalkozni. A CT-ügy viszont rendszerhiba, bár az indíttatás ott is hasonló: meggazdagodni az állam, tehát a köz kárára. Hogy didaktikus, populista és irritáló legyek: az ön adójából. Ha a korrupció az, amit eltitkolni próbálnak, felmerül a kérdés, a most éppen kibukó pöstyéni kórházi CT berendezés ügyét korrupciós ügynek teldnthetjük-e, ha annak minden részlete nyilvános? Az interneten bárki számára elérhető Központi Szerződésjegyzékben a színén kívül mindent megtudhatunk ama bizonyos tomográfról, még azt is, hogy legfeljebb 204 kilós pácienst lehet beletuszkolni, és az asztal 185 millimétert mozdul másodpercenként. Épp hogy csak a színe nincs ott. Ha alacsony a vérnyomásunk, és több időt szentelünk a jegyzék tanulmányozásának, megállapíthatjuk, hogy egy bizonyos számítástechnikai óriás a többieknél jóval sikeresebb az állam számítógépekkel való ellátásában, egy másik cég pedig a takarításban. A szerződések formailag rendben vannak, a közbeszerzési eljárás is - főként, ha csak egy pályázó indult -, de... És itt az a de, amely első körben éppen az állam által fenntartott, úgymond független ellenőrzési mechanizmusok felelősségét veti fel, másodsorban a sajtóét és a civil szféráét. Mert amit most látunk, az a korrupciós jéghegy csúcsánál is kevesebb: ez mind hivatalosan, „lepapírozva” történik. így csak találgathatjuk, mekkora is lehet a korrupció valódimértéke. Happy end nincs, nem jön Hé- raklész, hogy agyonverje a hidrát. Amíg a kormányzat érdeke ennek a rendszernek a fenntartása, lehet, hogy egy-két hálapénzt átvevő orvos, vagy az ügyintézés felgyorsítását borítékért ígérő hivatalnok mutatóba lelebukik, de érdemi változás nem várható. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Zeman-összes, a cseh bestseller KOMMENTAR Paška és 1989 MÓZES SZABOLCS Csak gratulálni tudunk Pavol Paškának: rendkívül jó képességekkel megáldott kommunikációs csapata van. Sajtosainál már csak ő tragi- kusabb -tökéletesen testesíti meg a politikus azon típusát, aki nem értette meg, miről szólt november 17. Még ha hivatkozni már tud is rá. A Smer sikerének egyik titka a kiváló kommunikáció - politikusai a semmit is képesekjól eladni, vészhelyzetben jól reagálnak, ha kell, figyelemelterelésként póttémákat dobnak be a közbeszédbe. Éppen ezért volt meglepő Pavol Paška tegnapi akciója, amely a hét, de akár a hónap legőrültebb sajtótájékoztatója címet is bezsebelheti. Ki nem kényszerített hiba - a teniszben így hívják azt, amit láttunk. A legfőbb smeres egészségügyi háttérembemek tartott házelnök az egészségügyi korrupciós botrány kellős közepén sajtótájékoztatót hív össze egy technikai jellegű kérdésben - milyen koncertet szerveznek november 17. alkalmából. Majd csodálkozik, hogy másról faggatják. Egy közepesen sem képzett médiamunkás is tudta volna, hogy a sajtótájékoztatón mindenről fogjákkérdezni, csak a bársonyosról nem. Az, hogy Paška miért rohant bele önként és dalolva a pofonba, részletkérdés. Sokkal tanulságosabbakdölyfösválaszai, pate- tikus szólamai, majd sértődött kivonulása. A számára kínos dolgokról nem kívánt beszélni, érintettségét elintézte azzal, hogy papíron 2002-ben megvált a mostani botrányban (is) kedvezményezett cégben vállalt funkciójától, a megjelent újságírókat akarta kioktatni arról, miről szólt 1989, majd amikor vesztésre állt, félbeszakítva a sajtótájékoztatót kivonult. Mindez tökéletesen mutatja, hogy a november 17-ről sajtózó politikus, aki az ünnepségeken játszott szerepével akart kérkedni, szinte semmit sem értett meg a bársonyos forradalom üzenetéből. Csak egyvalamit. „Szabadon beszélni, szabadon utazni, és főleg, szabadon vállalkozni” - Paška szerint ez volt a változások legfontosabb momentuma. A házelnök, noha - saját szavai szerint-már 12 éve nem folytat aktív vállalkozói tevékenységet, megmutatta, mi fontos neki. Egész politikai pályafutása egy dologról szól: a szabad „politikai vállalkozásról”: közéleti befolyásának biznisz alapú kiaknázásáról. FIGYELŐ Zeman nem kér bocsánatot Csehországban tovább re- zonál Miloš Zeman államfő vásámapi, trágárságoktól hemzsegő élő rádióinteijúja. Néhány iskolaigazgató leszedette az elnök képeit, és elküldte azokat a Hradzsinba, mondván, „ha ő bámul a falról, hogyan figyelmeztethetnénk a gyerekeket, hogy ne használjanak illetlen szavakat”. Zeman szóvivője azt mondta, az elnök nem kér bocsánatot, mert nincs miért, csak vitát akart kiprovokálni az ellenzék szóhasználatáról, és többnyire másokat idézett. A Právo baloldali lap szerint Zeman szándékosan teszi mindazt, amit tesz. Híveinek üzent, hogy továbbra is olyan, mint ők, és hogy kölcsönösen bízhatnak egymásban. A Hospodárské Noviny azt bírálja, hogy néhányan a köz- szolgálati rádiót akarják felelősségre vonni, mert a riporter nem állította le az élő adást. A szerkesztőség üzent a rádiónak: „Nem kell megijedni. Zeman közvetlenül megválasztott államfő. S nekünk jogunk van arra, hogy saját ellehetetlenítését egyenes adásban követhessük”, (idnes, MTI) Ahogy a cseh titkosszolgálat fogalmazott, „a hidegháború és a Szovjetunió a múlt része, a befolyásszerzés iránti orosz szenvedély azonban nem" Kémfilmbe kerültünk - az oroszok köztünk vannak FELEDY BOTOND Az elmúlt hetekben a svédek üldözték tengeralattjárójukat a Balti-tengeren, harci repülőik pedig fél tucat ország légierejét késztették riadóra. Ennél kevésbé látványos, de sokkal veszélyesebb, hogy kémeik újra köztünk vannak, hidegháborús létszámban. Igen, az oroszokról van szó. A hidegháború visszatérését nem egyszerűen csak a fegyveres konfliktusok jelzik. A korábbi grúz-orosz háború és az ukrán konfliktus a jéghegy csúcsai. A valódi harc a hírszerzés és a gazdasági érdekérvényesítés terén zajlik. Az orosz kémek újra komoly és szemtelen bevetéseken vesznek részt. A volt csecsenföldi miniszter, aki Putyin első háborúja idején menekült el Groznijból Stras- bourgba, az elmúlt hónapokban kemény időket élt át. Az Európai Parlamenttől nem messze eső folyóparti sétányon elrabolták Szaid-Emin Ibragimovot, majd két napon keresztül kínozták. Oroszul beszélő két fogva tartója arra akarta rávenni, ne vigye tovább a csecsenügyet a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Hollywoodi forgatókönyvírók is megirigyelhetnék a történelem e mostani fordulatát. Lengyelország, amely a Baltiállamok mellett a legkomolyabban veszi az orosz fenyegetést, októberben letartóztatott két személyt azzal a váddal, hogy Moszkva számára kémkednek. Egyikük a védelmi minisztérium munkatársa volt, a másik egy energiaügyekben jártasjogász. Prága októberben kiadott jelentése szerint a cseh főváros orosz nagykövetségén keresztül dolgozó kémek száma elképesztően megemelkedett az elmúlt két év alatt. Észtországban Obama látogatása után két nappal feltehetően orosz egységek elraboltak a határ menti zónából egy észt kémelhárítót. A jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla esete, akit szintén hírbe hoztak az orosz titkosszolgálattal, mutatja a budapesti aktivitást. Az ukránoknak szánt állítólagos - valójában nem létező- magyar tankszállítmány körüli botrányt is többen a magyar- országi orosz ügynökök ügyességére vezették vissza. Sok kis vörös pötty villog tehát a térképen. Gyakran előfordul, hogy korrupciós vádakról hallunk itt-ott, de csak későbbi, nagy botrányokból áll össze az események láncolata olyan egésszé, amely már a teljes politikai elitet érinti. Mint a magyar-amerikai kitiltási botrány. Vagy mint a Romániától Szlovákiáig felbukkanó érdek- csoportok ügye, amelyek a rendszerváltás után titkosszolgálati tapasztalataikkal szereztek gazdasági hatalmat. Az orosz kémek közép-európai befolyásáról szórványosak az ismereteink. Félő, hogy előbb-utóbb ezek is összeállhatnak egy nagyobb puzzle-vá. Ahogy a cseh BIS titkosszolgálat fogalmazott jelentésében, „a hidegháború és a Szovjetunió a múlt része, a befolyásszerzés iránti orosz szenvedély azonban nem”. A szerző külpolitikai szakértő
