Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-29 / 274. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 29. Mundruczó Kornél: „Nekem azt kell éreznem, hogy valami módon hatással lehetek a világra, mert én igenis hiszek abban, hogy a világ megváltoztatható..." Fehér Istenét több mint harminc ország vetíti Bár Cannes idei mustráján az Egy bizonyos nézőpont elnevezésű program fődíját nyerte Mundruczó Kornél hatodik játékfilmje, a magyar-német-svéd koprodukcióban készült Fehér Isten, sem az Oscarért, sem az Európa filmdíjért folyó versenybe nem került be. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mundruczó Koméit egyik hír sem törte le. Előre sejtette, hogy „necces” lesz a dolog. Hogy minden nagy ország indul a versenyben, s ezeknek a nagy országoknak több akadémiai tagjuk van, mellettük a magyarok pedig általában nem is szavaznak. Az amerikaiak ráadásul azonos ízlésben ítélnek meg külföldi produkciókat. Az Európai Filmakadémiában viszont minden ország képviselői a nagyobb tagállamok filmjeire szavaznak, még akkor is, ha az nem igazán jó. Hány ország vette meg a Fehér Istent a cannes-i fesztivál óta? Nem tudom pontosan, de harminc biztosan. Ami külön öröm: eddigi filmjeimmel a művészmozi gettóba száműztek a forgalmazók, ami nem volt olyan nagy baj, arra is nagyon büszkék voltunk, de ez a kapu most szélesebbre nyűt előttünk. A Fehér Istent nagyobb forgalmazók kezelik. Hányadszor szerepelt is a cannes-i mustra programjában Mundruczó-film? Hatodszor. Szép siker. Furcsa volt. A Fehér Istent ugyanis rohadt nehezen válogatták be egy hülye procedúra miatt. Mivel későn lettünk készen a filmmel, át is futott az agyamon, hogy na jó, akkor nem Cannes, de ha nem Cannes, akkor mi más. És akkor jöttünk rá Petrányi Viktóriával, a produceremmel és a forgatókönyvírótársammal, hogy mi tulajdonképpen nem is ismerünk más fesztivált, csak a cannes-it. Voltam Karlovy Varyban zsűriben, a filmjeim jártak több helyen a világon, de versenyben vagy premier szintjén Cannes-ban szerepeltek. Ez valóban szerencsés helyzet, másfelől viszont azt is jelzi: nagyon keveset tudunk más fesztiválokról. Cannes-ban viszont királynak érezheti magát. Cannes ma a fesztiválok királya és királynője. Ez tény. Ott nagyon jelen van a piac, ám éppen emiatt bukni is nagyot lehet. Ott mindenki pálcát akar tömi, vagy fel akarja emelni a vállára ezt vagy azt a filmet. Cannes- ban minden évben nagyon éles a helyzet. Nyüván más először és egészen más hatodszor ott lenni. Ha nem jó a film, és lehet az akár a hatodik is, azonnal lelöknek a piedesztálról. Van egy olyan belső politikája Cannes- nak, hogy valamennyire rostálja az alkotóit, tehát mindenkit megforgatnak, még a szekciók között is. A Fehér Isten mellett nem tudtak elmenni. Azt éreztem, hogy Cannes belső bizottsága odavan ezért a filmért. Ez nagyon sok erőt adott nekem. Jólesett. Nagyon fura diszharmóniát teremt az életemben, hogy minden egyes munkámat külföldön előbb ismerik el, vagy figyelnek fel rá, mint Magyar- országon. Sokszor jön vissza hozzám a szokásos magyar rosszindulatból, hogy külföldre dolgozom. Nem így van. Ebből csak annyi igaz, hogy: dolgozom. Az, hogy erre külföld reagál elsőként, a munkámnak, a végterméknek köszönhető. Nincs ebben olyan, hogy én vágyakozom külföldre. Sőt, annyira el tud keseríteni ez a magyar közeg, hogy „megértetlennek” lenni Magyarországon nemcsak nekem, hanem kollégáknak, hasonszőrű alkotóknak ugyanígy fáj. Sokan azt hiszik, ezt olyan könnyen lehet venni, de nem. Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy ez vajon mitől lehet? Persze örül az ember, hogy kortárs gondolatokat tud megfogalmazni, és nem csak magyaroknak. Ez kellemes érzés. De az nem úgy van, hogy például ezt a bort külföldieknek készítem, mert nekik ez jobban fog ízleni. Ilyen soha nem merül fel. Inkább az, hogy a szomszéd Marika néni mit fog szólni hozzá, vagy a magyar társadalom hogyan reagál rá. Ehhez képest ez egy hobbit nép, tök mást reagál, mint amit mindenki másViszont kikövezett úton jár Cannes-ba. Engem mindig az érdekel, hogy a moziban egy néző mit szól hozzá, s az a probléma, ami engem foglalkoztat, az ő szívét vajon mennyire feszíti. Mentségemre legyen mondva, dolgoztam úgy színházban, hogy nem feszítette a szívemet a probléma, s az irtó rossz érzés volt. Nekem nagyon fontos, hogy ez az én dalom, és el is akarom énekelni. A Fehér Isten ilyen dal. Bódy Gábor A kutya éji dala című filmje után szabadon A kutya nappali dala Mundruczó Kornéltól. De hogy pontosabb választ adjak arra a kérdésre, hogy mit érez az ember, ha a hatodik filmjével van Cannes-ban... egyfelől sokkal nagyobb a tét, az izgalom, hogy hatodszorra meg tudja-e tartani, hogy a film sikeres legyen, ugyanakkor sokkal jobban fel van vértezve. Amikor először jártam Cannes-ban, az buli volt, semmi egyéb. Igazán naivan kezeltem az egészet. Ezt a naivitást aztán masszívan elveszítettem, és nehezebb is megcsinálni az ötödik vagy a hatodik filmet, mint az elsőt vagy a másodikat. Ott már kredited van, egy idő után pedig feszültséggel teli elvárás is. Én arra próbálok figyelni, hogy merjek annyira szabadon dolgozni, hogy ezeket az elvárásokat kizárva is a magam útját járjam. S ha a sajátodat csinálod, akkor azt bárki bárhogyan kritizálja, az akkor is a tiéd. Inkább magam iránt vannak elvárásaim, nem Cannes irányába, és ha elhatározok valamit, akkor azt elég makacsul végig is szoktam vinni. Igazából mi indította el a Fehér Isten témáját? Valóban az a bizonyos kutyamenhelyi látogatása? A Szégyen. A színházi előadás, amelyet Coetzee regénye indított el bennem. Igen, annak kapcsán mentünk el egy kutyamenhelyre, és nagyon lélekre lépő élmény volt. Kifejezetten azt éreztem, hogy ennek a rendszernek én is részese vagyok. Hogy a kutya ott, a rács mögött, én meg itt, szabadon. Annyira felborzolt és bántott a dolog, hogy éreztem, nekem erről beszélnem kell. Ugyanakkor az elmúlt öt évem nagyon sok düemmával telt, hogy merre, hogyan, meddig. Első filmem, a Nincsen nekem vágyam semmi után volt egy váltás,-az Afta, a Szép napok, a Johanna kicsit más, a Delta és a Frankenstein- terv ugyanaz az ív. Hasonló téma különböző verziói. Közben azt éreztem, hogy ebben az ívben nem akarok és nem is tudok tovább menni, és ami még fontosabb: teljesen kicserélődött körülöttem a világ, s hogy nekem erről beszélnem kell, hogy én ezt az új világot milyennek látom, de kell hozzá egy filmnyelvet találni. Színházi térben kísérleteztem hosszasan, és ez nagyon sokat segített a nyelv kialakításában. Egyszer csak ott álltam a kutyatelepen, és tudtam, hogy itt a téma, a lábam előtt csahol. Volt valaha kutyája? Nem, de ez így nem is függ össze. Sokkal fontosabb, hogy az ember miképpen tekint egy állatra. A német parlament konkrétan ki is mondta: a kutya nem állat, hanem élőlény. Társ. így kell nevezni a törvényben. Csodálatos, nem? Kilépett egy kategóriából, mert az ember úgy döntött. Szocializálta ezt az állatot. Mi a forgatáson olyan intelligens kutyákkal dolgoztunk... ... egy kétszáz fős kutyacsapattal, amelynek a hollywoodi Teresa Ann Miller volt a trénere. Ezek a kutyák nem is gondolták magukat kutyának. Mellesleg semmilyen állatvédő attitűd nem volt bennem a kezdetekkor. A film óta viszont iszonyatos elánnal veszünk részt jótékonysági rendezvényeken. Ez nagyon jó ügy. Mindenesetre nagyon erős hatás érhette a menhelyen, hiszen három hét alatt készen volt a film forgatókönyve. A Nincsen nekem vágyam semmit két hétig írtam. Ha már összeáll a fejemben valami, leírni tök egyszerű. Ha meg nem áll össze, akkor meg csipkézheted, amennyit akarod. Ezt a forgatókönyvet viszont nem egyedül írtam. Elsősorban Wéber Kata írta. Az ő hite is nagyon kellett ehhez a történethez. És Petrányi Viktória. Olyan sokáig kerestük a témát így hárman, annyiszor mondtuk egy ötletre, hogy ez nem a mi utunk, hogy amikor végre azt éreztük, megvan, ez az, örömmel és boldogsággal vetettük bele magunkat a munkába. Maga a történet is egyszerű. Itt nem kellett sok szálat összebogozni. Nagyon gyorsan jött, hogy kell egy lány, az ártatlansága elvesztése határán lévő tinédzser, és legyen apuka, zeneiskola, karmester... ez két- három napon belül összeállt. A kutya nagyobb kutatómunka volt, és hogy az egészet hitelesítsük. így találtunk rá a kutyaharc témára is, ami Észak-Magyar- országon komoly probléma. Ott a mai napig milliós értékű kutyákat fognak be menhelyek, félve a maffia bosszújától. Ezek nagyon szomorú történetek. Főleg azért, mert az ember csinál újra vadállatot a kutyából. Mások, miután megunják, kidobják az utcára. Azt hiszik, ezt a gonoszságot meg lehet tenni. S aki megteszi egy kutyával, az megteszi mással is. Nem pusztán a felelősség- tudatunkat piszkálja a Fehér Isten, tükröz egy erős társadalombírálatot is. Ami nagyon érdekes: Ázsiától Dél-Amerikáig mindenütt működik. Ez nem lokálprobléma. Érinti Bécset, Prágát, Pozsonyt is. Közös európai félelmünk, hogy mi lesz, ha ezek egyszer elindulnak, ellenünk fordulnak, bosszút állnak? Ezért tud a film megszólítani különböző nemzeteket. Kétszáz órányi felvett anyagból pokoli nehéz lehetett ösz- szeállítani egy kétórás filmet. Jancsó Dávid vágó kollégám nagyon sokat dolgozott ezen. Egyedül ő látta ezt a kétszáz órát. Ó csinált nekem műiden jelenethez egy olyan válogatást, amiből én már gond nélkül tudtam választani. Egyébként öthat kamera forgott egyszerre. Bizonyos akciójeleneteknél ez ette az anyagot. Technikailag az alagútbeli jelenet volt nagy kihívás, de nekem az is fontos volt, ahogy a klasszicista épületek találkoznak a felhevült kutyasereggel. Mint egy festmény, nagyon érdekelt. Megkomponálni ilyen képeket, hogy micsoda távolság van a humán és az antihumán között. Rév Marcell operatőri munkája egyszerűen lenyűgöző. Először Császi Ádámmal dolgozott nálunk, a Protonban. A Viharsarok is az ő filmje. Én már korábbról ismertem őt, és felkértem, hogy helyettesítse Lars von Trier fiatal munkatársát, Manuel Alberto Clarót, aki a Melankóliát és A nimfomániást is jegyzi. Eredetileg ugyanis ő lett volna a Fehér Isten operatőre, csak épp egy izlandi rendezővel dolgozott. Remek választás a film főszerepére a tizenkét éves Psotta Zsófia, aki végig hitelesen játszik, és érzékeny partnere Zsótér Sándornak, Gálffi Lászlónak és Monori Lilinek. Első perctől fogva tudtam, hogy neki kell játszania a tör- , ténetben. A nehézség az volt, hogy rávegyem őt. Számára egyáltalán nem volt fontos, hogy benne legyen a filmben. Nagyon tehetséges lány. Színésznek kellene lennie. Az őszintesége és a képessége is megvan hozzá. Mindent szépen, finoman, fegyelmezetten csinált. Az első próbafelvételen azt kértem tőle, hogy játsz- sza el: felkel az apja mellől, és halkan, észrevétlenül el akar menni, hogy megkeresse a kutyáját. Aztán mint egy díva, egy héttel a forgatás előtt meggondolta magát, és lemondta a forgatást, hogy ő mégsem akarja. Ott álltunk, hogy mi van? S akkor az anyukájával, aki nagyon segítőkész volt, újra becserkésztük. Nem akarta vállalni a filmet, nehogy az iskolában rosszul kezeljék emiatt. De ezt is jóval később, már a forgatás végén árulta el. Kockáztatott már ennyit azóta, hogy filmeket rendez? Még a pályám legelején sem. De azt kell, hogy mondjam: ez most nagyon felszabadítóan hatott rám. A Nincsen nekem vágyam semmit a legjobb színészbarátaimmal hoztam létre, Zsótér Sándorral írtuk és Tallér Zsófia-volt a zeneszerző. A Fehér Isten sokismeretlenes egyenlet volt, ami negyvenévesen kimondottan jól hatott rám. Ha valami olyat akarsz csinálni, amit még te sem láttál, azt nem lehet elérni kockázat nélkül. Színházban is, filmben is azt kell éreznem, hogy valami módon hatással lehetek a világra, mert én igenis hiszek abban, hogy a vüág megváltoztatható. Biztosan nem folytatnám, ha másképpen gondolnám.
