Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-29 / 274. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 29. Vélemény És háttér 7 Több parlamenti párt vagy a függetlenek inváziója aligha javítana a helyzeten Virágozzék száz virág? A függetlenek önkormányzati megerősödése és az újabbnál újabb politikai formációk megjelenése nyomán felvetődhet a kérdés, vajon az ország kor- mányozhatóságának és a lakosság életminőségének javítása szempontjából mi a parlamenti pártok optimális száma. És kellenek-e valójában pártok? RAVASZ ÁBEL A válaszhoz érdemes átgondolni két radikális helyzetet. Az egyik a pártok teljes kiiktatása a rendszerből, azaz minden képviselő csak önmagát és választóit képviselné a parlamentben. Szlovákiában Igor Matovič ígért és hozott létre hasonló modellt, emberei a legtöbb kérdésben szabadon szavazhatnak. De ez csak a parlamenti mandátumok töredékét érinti, a többi pártok által kontrollált szék. Ha az összes mandátumot hasonlóan töltenék be, úgy a kormányzás sokkal, de sokkal nehezebbé válna. Minden egyes alkalommal 75 főnek kellene ad hoc koalíciót alkotnia, a törvények előkészítése, amely most a pártok műhelyében zajlik, roppant nehézzé válna, a pártok által ma biztosított háttérmunka nélkül pedig felkészületlenebbek lennének a képviselők. Ráadásul instabil állapotról beszélünk: az első néhány tucat egyéni képviselő, aki tartós szövetséget kötne - kvázi pártot alapítva -, kormányozhatná az országot. A pártrendszer nagyon hamar visszaállna. A másik véglet az egypárt- rendszer a többi párt kiszorításának árán, mondjuk egy 15%-os parlamenti bejutási küszöbbel (ma nálunk ez 5%). Egy ilyen rendszer a választók tömegeinek szavazatát semmisítené meg, akadályozná a lakosság képviselők általi hatalomgyakorlását, és egypárti, parlamenti ellenőrzés nélküli, korrupt rendszert hozna létre. Bár mindkét parlamentben vannak ellenzéki pártok, mind a magyar mind a szlovák oldalon látható, miféle torzulásokat hoz létre az egypártihatalom. A két szélső érték tehát rossz válaszokhoz vezet. Éppen ezért van a legtöbb demokratikus országban alacsony, de nem túl alacsony bejutási küszöbre épülő, pártokkal számoló rendszer. A standardnak számító 5%-os küszöb leszorítja a pártok számát, de engedi azt, hogy azok is bejussanak, amelyek minden huszadik választónak tetszenek csupán. Személyes véleményem szerint a határ akár lehetne valamivel alacsonyabb: mondjuk 3-4 százalék. A szlovákiai magyarság számára ez mindenesetre jobb és egyszerűbb lenne. Viszont a jelenlegi széttöredezett politikai rendszerben ez akár 8-10 párt parlamenti jelenlétét is eredményezhetné, már- már kormányozhatatlanná téve az országot. Sokkal feljebb szintén nem emelhető a küszöb: a parlamenti pártok számát ez érdemben nem változtatná meg, de jelentősen akadályozná új pártok érkezését a rendszerbe, ami pedig hasznos a demokráciák öntisztulása, a választók minél nagyobb rétegének kielégítése szempontjából. Függetlenek előretörése és új pártok ide vagy oda, azt gondolom, a szlovákiai politikai rendszer stabilitása szempontjából a jelenlegi rendszer az 5 százalékos küszöbbel viszonylag jó megoldás. Több párt és különösen a függetlenek inváziója alighajavítana a kormányzás minőségén. Mert az rendben van, hogy a klasszikus maoista idézet szerint „virágozzék száz virág” - de attól a kert nem feltétlenül lesz szebb. Fekete péntek JUHÁSZ KATALIN Ez a vészjósló jelzős szerkezet egy újkori néphagyományt takar. Az urbánus folklór eme jeles napját az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás ünnepe utáni napon ülik meg. Illetve szó sincs ülésről, annál inkább tülekedésről, egymás taposásáról, közelharcról, a „győzzön az erősebb” elvről. Tegnap este tele voltak a híradók a boltokat megrohamozó vásárlótömeg képeivel. A Black Friday, azaz Fekete péntek ugyanis a karácsonyi vásárlási szezon hivatalos kezdete az USA-ban. A hisztéria valamikor a hatvanas években kezdődött, amikor a boltok reggel hatkor nyitottak ezen a napon, a zárás pedig az évek alatt fokozatosan éjfélre tolódott ki. Ilyenkor jelentős árengedménnyel lehet megvenni azokat a nélkülözhetetlen dolgokat, amelyek majd a karácsonyfa alá kerülnek. A fantasztikus akciók, leárazások miatt az emberek az áruházak előtt éjszakáznak, hálózsákban alszanak, nyitáskor pedig felajzott hadseregként rohannak a polcok felé, és egymás kezéből tépik ki a holmikat. Kezdettől fogva annyi volt a zúzódás, csonttörés, a koccanásos baleset, hogy a találékony és rendkívül kreatív marketingmenedzserek Fekete pénteknek nevezték el ezt a napot. Az utakon hatalmas dugók, a parkolóhelyekért közelharc dúl, van dolga bőven a rendőröknek és a baleseti sebészeknek. Az USA több tagállamában már munkaszüneti nap a Black Friday, ahol pedig nem, ott a dolgozók szabadnapot vesznek ki, nehogy lemaradjanak az egyszeri alkalomról. Másutt helyi rendeletekkel korlátozzák a boltok nyitva tartását, hogy a roham lehetőleg ne nyúljon bele az éjszakába. A következő napokban pedig sorra jelennek meg a statisztikák a lakossági költekezésről. Tavaly 140 millió ember vásárolt ezen a napon, ami a teljes amerikai népesség majdnem fele, és mintegy 60 milliárd dollárt hagytak a pénztáraknál. A Gallup már egy héttel ezelőtt kiadta idei becsléseit, amelyek szerint egy átlagos felnőtt amerikai 720 dollárt fog költeni az ünnepi szezonban. Az utóbbi pár évben hozzánk is begyűrűzött a Fekete péntek, bár szerencsére szolidabb verzióban: néhány nagy internetes áruház hirdet egynapos árengedményeket. Ä virtuális vásárlás nem jár fizikai tortúrával, legfeljebb a rendszer fagyhat le, nem a bolt előtt éjszakázó vásárló. Ez is valami. Ráadásul a boltokban sincs tömeg, ha az emberek a számítógép előtt ülnek. Az USA persze ebben is előttünk jár. Csak a hétvégét kell kibírni, mert hétfőn jön a Cyber Monday, ami tulajdonképpen ugyanazt rohamot jelenti, mint a Black Friday, csak az interneten... VENDÉGKOMMENTÁR Foglalkozása: politikus SZOMBATHY PÁL A cím hamis. A politika mint szakma; a politikus mint professzionális foglalkozás: nem ártana leszámolni ezzel a szemlélettel, elképzeléssel. A politika nem lehet szakma, mert akkor bezárul, elitistává merevedik, s megszűnik a verseny. Nem a négyévente választás az igazi verseny a politikában, hiszen a vesztesek élcsapata piaci értelemben nem vesztes ilyenkor, legfeljebb kissé összehúzza magát, kevesebb lesz a feladat, a fény és az aktivitás, vagyis ki lehet pihenni a hatalmi fáradalmakat - különösebb következmények nélkül. Az igazi verseny, ha reális a fenyegetettség az egzisztenciális kiesésre a politikából. Ennek meg kellene maradnia, fent kellene állnia valamilyen szabályozás útján. A politika nem szakma. A közélet, a köz ügyeinek intézése olyanok dolga, akik munkájuk, szakmájukmellett időről időre energiát fordítanak a közösre. Például elmennek politikusnak, képviselőnek egy-két ciklusra. Aztán visszamennek a szakmájukba, mielőtt kikopnának belőle a politika miatt. Időben visszamennek, hogy aztán később akár újra megforduljanak a közügyekben. Ne keverjük össze a politikusi pozíciót az államigazgatással, az valóban szakma. A hivatalnokok dolga a közigazgatás működtetése. Apolitikusok azonban a hivatalnokok álcája alatt belopakodnak, ottragadnak, mintha ügyvédek, cipészek,J or- vosokvagy buszsofőrök lennének, pedig nem áll a párhuzam. Aztán van az a duma is, hogy ők már legalább megszedték magukat, vagyis kár újakat, éheseket beengedni a rendszerbe. Evvel a kamuszöveggel nem árt vigyázni, hiszen nincs mohóbb a magát már becsületesre maszkírozott, magabiztos tolvajnál, aki a rendszeren belül van, sőt mi több: a nyúlás kultú- ráj át tette rendszerré. Ennél az új éhesek naiv kiszámíthatat- lajisága vagy mohó agresszivitása semmivel sem ijesztőbb. Nem járja, hogy a kapitalizmusról papolok, versenyről okos- kodok, csak közben olyan állásokban csücsülök, ahol éppen annak szabályait, kényszereit, éberségét száműzik, majdnem nullára csökkentett kockázattal (képviselői immunitás, ah). Bekerülni a közéletbe, kiesni onnan, elmenni máshová, visszatérni - ez volna a normális üzletmenet, kevesebb mohó gyarapodással és kényelmes lavírozással. Érdekes kísérlet lett volna a kétharmadról döntő veszprémi időközi választáson Török Gábor politológus indulása, ám úgy vélhette, most jobb nem odamenni, ahol az ormányosok hágnak, ha nincs az embernek elektromosjachtja. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ RMDSZ: Kívül tágasabb Az erdélyi magyar lapok úgy vélik, szükséges, de nem elégséges a választói bizalom visszaállításához az RMDSZ kilépése a kormányból. A Krónika című lap történelminek nevezi a döntést, hiszen „az RMDSZ-ről azt tartották, hogy bárkivel hajlandó szövetkezni, hogy kormányra kerüljön, vagy ott maradjon”. A cikkíró a romániai államfőválasztás második fordulójában kialakult „szinte eufórikus” hangulatot látja a döntés mögött, amely az erdélyi magyarságot is magával ragadta. Ez „szinte becsületbeli üggyé tette a balkáni, korrupt, bizánci szellemiségű Ó-Romá- nia, ületve a vele azonosított Victor Ponta kormányfő elutasítását, és a nyugatosnak, européernek gondolt Iohan- nis támogatását”. „Az RMDSZ meglépte, amit a magyarok többsége elvárt. Kérdés, hogy valódi ellenzéki szerepet vállal, esedeg kívülről támogatja a kormányt, vagy ismét elcsá- bul, ha lehetőség adódik a jelenlegi ellenzékkel együtt új kormányt alakítani. ” A Háromszék napilap úgy véli, „faramuci helyzetbe sodorta magát a magyar szövetségjó lépésre alig maradt már lehetősége. „Az RMDSZ kapitulált, anélkül hogy elvárásokat fogalmazott volna meg. Nem voltak különösebb igényei, melyek nem találtak meghallgatásra, egész egyszerűen vették a kalapjukat és távoztak” - fogalmazott a lap. „A feltétel nélküli kihátrálást erőteljes megnyilvánulásoknak kellene követniük. Talán újraindulhat valami, ami tavaly a nagy meneteléssel elkezdődött, de az RMDSZ kormányra lépésével megszakadd’-írta a lap. A kolozsvári Szabadság reméli, hogy a rövid életű Ponta-RMDSZ együttműködés nem múlik el nyomtalanul. „Pontúnak a kampányban nem derogált magyar nyelvű propagandát folytatni, a Nyergestetőn huszárokkal pa- rolázni, Székelyföldet iskolabuszokkal kistafírungozni. Nehezen mondhatja ezek után, hogy a magyar feliratok, jelképek törvényt, meg román nemzeti érzelmeket sértenek, vagy hogy Székelyföld nem is létezik” - állapítja meg a Szabadság. (MTI)- Döntöttem. Legközelebb már függetlenként indulok a kocsmába.
