Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-29 / 274. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 29. Vélemény És háttér 7 Több parlamenti párt vagy a függetlenek inváziója aligha javítana a helyzeten Virágozzék száz virág? A függetlenek önkormány­zati megerősödése és az újabbnál újabb politikai formációk megjelenése nyomán felvetődhet a kér­dés, vajon az ország kor- mányozhatóságának és a lakosság életminőségének javítása szempontjából mi a parlamenti pártok opti­mális száma. És kellenek-e valójában pártok? RAVASZ ÁBEL A válaszhoz érdemes átgon­dolni két radikális helyzetet. Az egyik a pártok teljes kiiktatása a rendszerből, azaz minden kép­viselő csak önmagát és választó­it képviselné a parlamentben. Szlovákiában Igor Matovič ígért és hozott létre hasonló modellt, emberei a legtöbb kérdésben szabadon szavazhatnak. De ez csak a parlamenti mandátumok töredékét érinti, a többi pártok által kontrollált szék. Ha az összes mandátumot hasonlóan töltenék be, úgy a kormányzás sokkal, de sokkal nehezebbé válna. Minden egyes alkalom­mal 75 főnek kellene ad hoc koa­líciót alkotnia, a törvények elő­készítése, amely most a pártok műhelyében zajlik, roppant ne­hézzé válna, a pártok által ma biztosított háttérmunka nélkül pedig felkészületlenebbek len­nének a képviselők. Ráadásul instabil állapotról beszélünk: az első néhány tucat egyéni képvi­selő, aki tartós szövetséget köt­ne - kvázi pártot alapítva -, kormányozhatná az országot. A pártrendszer nagyon hamar visszaállna. A másik véglet az egypárt- rendszer a többi párt kiszorítá­sának árán, mondjuk egy 15%-os parlamenti bejutási kü­szöbbel (ma nálunk ez 5%). Egy ilyen rendszer a választók töme­geinek szavazatát semmisítené meg, akadályozná a lakosság képviselők általi hatalomgya­korlását, és egypárti, parlamenti ellenőrzés nélküli, korrupt rendszert hozna létre. Bár mindkét parlamentben vannak ellenzéki pártok, mind a magyar mind a szlovák oldalon látható, miféle torzulásokat hoz létre az egypártihatalom. A két szélső érték tehát rossz válaszokhoz vezet. Éppen ezért van a legtöbb demokratikus or­szágban alacsony, de nem túl alacsony bejutási küszöbre épü­lő, pártokkal számoló rendszer. A standardnak számító 5%-os küszöb leszorítja a pártok szá­mát, de engedi azt, hogy azok is bejussanak, amelyek minden huszadik választónak tetszenek csupán. Személyes véleményem szerint a határ akár lehetne va­lamivel alacsonyabb: mondjuk 3-4 százalék. A szlovákiai ma­gyarság számára ez minden­esetre jobb és egyszerűbb lenne. Viszont a jelenlegi széttörede­zett politikai rendszerben ez akár 8-10 párt parlamenti jelen­létét is eredményezhetné, már- már kormányozhatatlanná téve az országot. Sokkal feljebb szin­tén nem emelhető a küszöb: a parlamenti pártok számát ez ér­demben nem változtatná meg, de jelentősen akadályozná új pártok érkezését a rendszerbe, ami pedig hasznos a demokráci­ák öntisztulása, a választók mi­nél nagyobb rétegének kielégí­tése szempontjából. Függetlenek előretörése és új pártok ide vagy oda, azt gondo­lom, a szlovákiai politikai rend­szer stabilitása szempontjából a jelenlegi rendszer az 5 százalé­kos küszöbbel viszonylag jó megoldás. Több párt és különö­sen a függetlenek inváziója alig­hajavítana a kormányzás minő­ségén. Mert az rendben van, hogy a klasszikus maoista idézet szerint „virágozzék száz virág” - de attól a kert nem feltétlenül lesz szebb. Fekete péntek JUHÁSZ KATALIN Ez a vészjósló jelzős szerkezet egy újkori nép­hagyományt ta­kar. Az urbánus folklór eme je­les napját az Amerikai Egyesült Államok­ban a hálaadás ünnepe utáni napon ülik meg. Illetve szó sincs ülésről, annál inkább tü­lekedésről, egymás taposásá­ról, közelharcról, a „győzzön az erősebb” elvről. Tegnap este tele voltak a hír­adók a boltokat megrohamo­zó vásárlótömeg képeivel. A Black Friday, azaz Fekete péntek ugyanis a karácsonyi vásárlási szezon hivatalos kezdete az USA-ban. A hiszté­ria valamikor a hatvanas években kezdődött, amikor a boltok reggel hatkor nyitottak ezen a napon, a zárás pedig az évek alatt fokozatosan éj­félre tolódott ki. Ilyenkor je­lentős árengedménnyel lehet megvenni azokat a nélkülöz­hetetlen dolgokat, amelyek majd a karácsonyfa alá kerül­nek. A fantasztikus akciók, le­árazások miatt az emberek az áruházak előtt éjszakáznak, hálózsákban alszanak, nyi­táskor pedig felajzott hadse­regként rohannak a polcok fe­lé, és egymás kezéből tépik ki a holmikat. Kezdettől fogva annyi volt a zúzódás, csonttö­rés, a koccanásos baleset, hogy a találékony és rendkí­vül kreatív marketingmene­dzserek Fekete pénteknek ne­vezték el ezt a napot. Az uta­kon hatalmas dugók, a parko­lóhelyekért közelharc dúl, van dolga bőven a rendőrök­nek és a baleseti sebészeknek. Az USA több tagállamában már munkaszüneti nap a Black Friday, ahol pedig nem, ott a dolgozók szabadnapot vesznek ki, nehogy lemarad­janak az egyszeri alkalomról. Másutt helyi rendeletekkel korlátozzák a boltok nyitva tartását, hogy a roham lehető­leg ne nyúljon bele az éjsza­kába. A következő napokban pedig sorra jelennek meg a statisztikák a lakossági költe­kezésről. Tavaly 140 millió ember vásárolt ezen a napon, ami a teljes amerikai népes­ség majdnem fele, és mintegy 60 milliárd dollárt hagytak a pénztáraknál. A Gallup már egy héttel ezelőtt kiadta idei becsléseit, amelyek szerint egy átlagos felnőtt amerikai 720 dollárt fog költeni az ün­nepi szezonban. Az utóbbi pár évben hozzánk is begyűrűzött a Fekete pén­tek, bár szerencsére szolidabb verzióban: néhány nagy in­ternetes áruház hirdet egyna­pos árengedményeket. Ä vir­tuális vásárlás nem jár fizikai tortúrával, legfeljebb a rend­szer fagyhat le, nem a bolt előtt éjszakázó vásárló. Ez is valami. Ráadásul a boltokban sincs tömeg, ha az emberek a számítógép előtt ülnek. Az USA persze ebben is előttünk jár. Csak a hétvégét kell kibír­ni, mert hétfőn jön a Cyber Monday, ami tulajdonképpen ugyanazt rohamot jelenti, mint a Black Friday, csak az interneten... VENDÉGKOMMENTÁR Foglalkozása: politikus SZOMBATHY PÁL A cím hamis. A politika mint szakma; a politi­kus mint professzionális foglalkozás: nem ár­tana leszámolni ezzel a szemlélettel, elképze­léssel. A politika nem lehet szakma, mert akkor bezárul, elitistává merevedik, s megszűnik a verseny. Nem a négyévente választás az igazi verseny a politikában, hiszen a vesztesek él­csapata piaci értelemben nem vesztes ilyenkor, legfeljebb kis­sé összehúzza magát, kevesebb lesz a feladat, a fény és az ak­tivitás, vagyis ki lehet pihenni a hatalmi fáradalmakat - külö­nösebb következmények nélkül. Az igazi verseny, ha reális a fenyegetettség az egzisztenciális kiesésre a politikából. Ennek meg kellene maradnia, fent kel­lene állnia valamilyen szabályozás útján. A politika nem szak­ma. A közélet, a köz ügyeinek intézése olyanok dolga, akik munkájuk, szakmájukmellett időről időre energiát fordíta­nak a közösre. Például elmennek politikusnak, képviselőnek egy-két ciklusra. Aztán visszamennek a szakmájukba, mielőtt kikopnának belőle a politika miatt. Időben visszamennek, hogy aztán később akár újra megforduljanak a közügyekben. Ne keverjük össze a politikusi pozíciót az államigazgatással, az valóban szakma. A hivatalnokok dolga a közigazgatás mű­ködtetése. Apolitikusok azonban a hivatalnokok álcája alatt belopakodnak, ottragadnak, mintha ügyvédek, cipészek,J or- vosokvagy buszsofőrök lennének, pedig nem áll a párhuzam. Aztán van az a duma is, hogy ők már legalább megszedték magukat, vagyis kár újakat, éheseket beengedni a rendszerbe. Evvel a kamuszöveggel nem árt vigyázni, hiszen nincs mo­hóbb a magát már becsületesre maszkírozott, magabiztos tol­vajnál, aki a rendszeren belül van, sőt mi több: a nyúlás kultú- ráj át tette rendszerré. Ennél az új éhesek naiv kiszámíthatat- lajisága vagy mohó agresszivitása semmivel sem ijesztőbb. Nem járja, hogy a kapitalizmusról papolok, versenyről okos- kodok, csak közben olyan állásokban csücsülök, ahol éppen annak szabályait, kényszereit, éberségét száműzik, majdnem nullára csökkentett kockázattal (képviselői immunitás, ah). Bekerülni a közéletbe, kiesni onnan, elmenni máshová, visszatérni - ez volna a normális üzletmenet, kevesebb mohó gyarapodással és kényelmes lavírozással. Érdekes kísérlet lett volna a kétharmadról döntő veszprémi időközi választáson Török Gábor politológus indulása, ám úgy vélhette, most jobb nem odamenni, ahol az ormányosok hágnak, ha nincs az em­bernek elektromosjachtja. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ RMDSZ: Kívül tágasabb Az erdélyi magyar lapok úgy vélik, szükséges, de nem elégséges a választói bizalom visszaállításához az RMDSZ kilépése a kormányból. A Krónika című lap történelmi­nek nevezi a döntést, hiszen „az RMDSZ-ről azt tartották, hogy bárkivel hajlandó szö­vetkezni, hogy kormányra ke­rüljön, vagy ott maradjon”. A cikkíró a romániai államfővá­lasztás második fordulójában kialakult „szinte eufórikus” hangulatot látja a döntés mö­gött, amely az erdélyi ma­gyarságot is magával ragadta. Ez „szinte becsületbeli üggyé tette a balkáni, korrupt, bi­zánci szellemiségű Ó-Romá- nia, ületve a vele azonosított Victor Ponta kormányfő el­utasítását, és a nyugatosnak, européernek gondolt Iohan- nis támogatását”. „Az RMDSZ meglépte, amit a magyarok többsége elvárt. Kérdés, hogy valódi ellenzéki szerepet vál­lal, esedeg kívülről támogatja a kormányt, vagy ismét elcsá- bul, ha lehetőség adódik a je­lenlegi ellenzékkel együtt új kormányt alakítani. ” A Háromszék napilap úgy véli, „faramuci helyzetbe so­dorta magát a magyar szövet­ségjó lépésre alig maradt már lehetősége. „Az RMDSZ kapi­tulált, anélkül hogy elváráso­kat fogalmazott volna meg. Nem voltak különösebb igé­nyei, melyek nem találtak meghallgatásra, egész egy­szerűen vették a kalapjukat és távoztak” - fogalmazott a lap. „A feltétel nélküli kihátrálást erőteljes megnyilvánulások­nak kellene követniük. Talán újraindulhat valami, ami ta­valy a nagy meneteléssel el­kezdődött, de az RMDSZ kormányra lépésével megsza­kadd’-írta a lap. A kolozsvári Szabadság reméli, hogy a rövid életű Ponta-RMDSZ együttműkö­dés nem múlik el nyomtala­nul. „Pontúnak a kampányban nem derogált magyar nyelvű propagandát folytatni, a Nyergestetőn huszárokkal pa- rolázni, Székelyföldet iskola­buszokkal kistafírungozni. Nehezen mondhatja ezek után, hogy a magyar feliratok, jelképek törvényt, meg román nemzeti érzelmeket sértenek, vagy hogy Székelyföld nem is létezik” - állapítja meg a Sza­badság. (MTI)- Döntöttem. Legközelebb már függetlenként indulok a kocsmába.

Next

/
Thumbnails
Contents