Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-28 / 273. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 28. Vélemény és háttér 7 A rengeteg állami pénz az irányítottan rossz döntések következtében folyik el Befagyasztás Olyan jól hangzik: további egy évre befagyasztották a képviselők, közjogi méltóságok és állami intézményvezetők bérét. LOVÁSZ ATTILA Meg a bírókét, ügyészekét. Előbbiek 2011-es, utóbbiak 2012-es szinten keresnek. Jól hangzik. Az ország nem áll jól, az emberek (mert értük élünk-ha- lunk) rosszul keresnek, az életszínvonal nem javul, az egészségügy botrányokkal terhelve, az oktatásügy a templom egerével van köszönő viszonyban. Ebben a helyzetben a minimum, hogy a jól kereső köztisztségviselők is meghúzzák magukat, ne mindig azadófizető. Csakhogy! A jól hangzó bejelentés nyomán a központi költségvetés 14 milliót takarít meg, ami éppen 14 megdrágított CT mutyirabatja. Csak rendszer- szerű választ nem ad. A köztisztségviselők bérezését anno az átlagbérhez igazította a jogalkotó, aztán ahogyan emelkedett a nemzetgazdasági átlagbér, úgy alakultak a bérek is, éveken át nagyon jól. Majd jött a felismerés, hogy átlagbért nem sokan keresnek (inkább alatta), ezért nem szabad idegesíteni a tisztelt polgárt, okosabb, ha nem lesz növekedés statisztikai alapon. A sok pénz viszont nem itt úszik el, hanem a rossz döntések nyomán, és még több pénz az irányítottan rossz döntések nyomán - ezen pedig a lenyúlá- sokat kell érteni. Meg a fura köz- beszerzéseket. Meg a fölösleges állami projekteket. Megabér befagyasztásánál is populistább ingyenvonatot. A több százezres gépkocsibeszerzéseket. És a többmilliós informatikai beszerzéseket, ahol a jóisten sem sejti, mire a milliók, ha a hivatal úgyis papírhajszát indít, ha a munkájából megélni óhajtó polgár bármilyen engedélyt próbál megszerezni. Keressenek a köztisztségviselők akármennyit az átlagbérből kiszámítva, csak ne lopjanak. Ne haveri alapon menjenek a köz- beszerzések. És ne zaklassák a polgárt. Tegnap ezen a helyen az elnöki beszéd egyetlen mondatát méltatta kollégám, jól látva, hogy abban az egy mondatban annyi állampolgári keserűséget fogalmazott meg az államfő, amennyit részletezve leírni egy havi laptermés nem lenne elegendő. Mert a polgár tűr, áldozatokat hoz, de látnia kell, hogy a dolgok érte történnek. A bérek befagyasztása érte (is) történik, nincs is vele semmi baj, csak ugyanaz a helyzet, mint két politikus asszony távozásával: ezzel ugyanis NINCS LETUDVA a dolog! Szép gesztus, de már kevés. A keserűséggel teli polgárok immár a nem demokratikus rendszerek iránt fejezik ki szimpátiájukat, egy embertelen és gonosz rezsimet képesek visszasírni, és unják a banánt - meg a demokráciát. Naivan azt gondoljuk, hogy a politika a köz szolgálata, és ezt az érzést szeretnénk visszakapni, nem egy-két eufórikus hétre, hanem hosszú időre, amikor sorsokat, életeket, karriereket lehet tervezni sógor-komaság nélkül, tudásra, szorgalomra, építve. Csak lássuk, hogy nem a kiizzadt húsz euróinkon halmoznak föl - nem is mindig politikusok - dáriuszi kincseket. Ha így lesz, keressenek a közszolgák akármennyit, nem lesz szükség a bérek befagyasztására sem. JEGYZET Példaképünk, a Papin-fazék LAMPL ZSUZSANNA Talán furcsán hangzik, de attól még igaz, hogy a tárgyaknak is van születésnapjuk. Például a magyarul kuktának becézett gőzfazekat 1679-ben, vagyis 335 éve találta fel egy Denis Papin nevű okos francia. Ezt az edényt eredetileg csaka vegyi laboratóriumokban használták, de Papin rájött, hogy sokkal több rejlik a fazékban. Továbbfejlesztette konyhai eszközzé, amiért az utókor szakácsainak hálája és köszöneté ületi, de ami nekem különösen tetszik, az a kukta prototípusának mai szemmel nézve is ötletes marketingje. Papin előszöris írt egy rövid értekezést, aminek ugyan hosszú, de beszédes címe volt: „Olcsó és könnyű módja annak, hogyan puhítsuk mega csontokat és hogyan főzzünk meg bármilyen fajta húst, beleértve a gépezet leírása, amellyel mindezt elérhetjük”. Második lépésként 1682- ben nagyszabású vacsorát szervezett Londonban a Királyi Akadémia tagjainak tiszteletére, s ami a legjobban tetszik, hogy ezt a vacsorát az akkor harmincöt éves tudós saját maga főzte, természetesen a csodafazeka segítségével. Nagy sikert aratott. Az egyik vendég, Christopher Wren angol építész e szavakkal dicsérte: „ennek a fazéknak köszönhetően a legöregebb és legkeményebb marhahús is olyan puhává és ízletessé válik, mint a zsenge állat első osztályú húsa”. Sok tanulság rejlik ebben az apró tudománytörténeti mozzanatban, de itt és most csakkettőtemelekki. Először: nincsen új a nap alatt, értem alatta a „vacsoravendég” típusú műsorokat (olvastam ugyanis az egyik amerikai ötletgazdával készült interjút, amiben elmondta, ő olyasmiket talál ki, ami azelőtt sosem volt). Másodszor: nem igaz, hogy a tudománynak nem kell reklám. Kell. Nélküle ugyanis valószínűbb, hogy születnek az egyik ismerősöméhez hasonló vélemények, melyek szerint a tudomány végső soron tönkreteszi a világot, s különben is, sosem a kisembert, hanem a hatalmasokat szolgál ja, s ha majd tönkremegy a Föld, akkor a hatalmasok a tudomány segítségével kilövetnek egy idegen bolygóra, ahol majd új életet kezdhetnek, a többiek meg majd itt, ezen a kizsigerelt bolygón fognak elpusztulni. Azért is kell a reklám, mert a hatalmasok, legalábbis nálunk, egyre kevésbé részesítik állami támogatásban a tudományt, miközben folyamatosan arról papolnak, milyen fontos szerepe van a tudománynak a társadalom fejlesztésében. Kell a reklám, mert sokan beszélnek a tudományról, de az eredményeit csak kevesen ismerik. S kell a reklám, mert végtére az derül ki, hogy a tudomány megtépá- zásában a „kisember” is a „hatalmasokat” támogatja. Minek az a sok pénz, mikor nem látjuk semmi hasznát! A tudósok immár harmadszor tüntettek a tudomány megmentéséért. Túl sok a gőz a fazékban. KOMMENTAR Olajháború MOLNÁR IVÁN Az Oroszország és a Nyugat között dúló, hidegháborús időket idéző konfliktusban a nyugati országok újabb csatát nyertek, ami súlyos érvágást jelenthet az oroszoknak. A Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetének (OPEC) tagországai tegnapi bécsi ülésükön úgy döntöttek, nem csökkentik kőolaj-kitermelési kvótáikat, márpedig emiatt további árzuhanás várható az üzemanyagpiacon - mindez térdre kényszerítheti Óroszországot. A tényék önmagukért beszélnek. Az Ukrajnával, illetve a Krímmel kapcsolatban elrendelt, hatalmas hírveréssel beharangozott európai uniós, valamint amerikai büntető intézkedések eddig „csupán” mintegy 40 milliárd dolláros kárt okoztak az orosz költségvetésnek. Anton Siljanov orosz pénzügy- miniszter azonban a napokban elismerte, hogy a kőolajárak folyamatos esése ezzel párhuzamosan már további 100 milliárd dolláros kárt okozott nekik. Az oroszok érdeke egyértelmű : a kőolaj világpiaci árának növelése. Ellenkező esetben nem sokáig bírják szusszal. A londoni Capital Economics közgazdászai kiszámolták, hogy minden 10 dollárnyi olajáresés 25 milliárd dollárral csökkenti Oroszország éves exportjövedelmét, és 20 milliárd dollárral az orosz költségvetés bevételeit. Ha a kőolaj hordónkénti ára 60 dollárig süllyed, Oroszország gazdasága már 2016-ra a szakadék szélére kerülhet. Az oroszok az OPEC bécsi ülésén ezért a kitermelés csökkentéséért lobbiztak, sikertelenül. Az olajkitermelő országokat tömörítő OPEC legerősebb tagországa, Szaúd-Arábia ugyanis ezúttal sem hagyta cserben az Egyesült Államokat, amelynek egyik leghűségesebb szövetségese. Szaúd-Arábia lépése azonban nem nevezhető teljesen önzetlennek, hiszen az olajárak csökkentésével a drága USA-beli palaolaj-termelőket is kiszoríthatja a piacról, ráadásul megbüntetheti az oroszokat, akik támogatják az általa gyűlölt szíriai Aszad-rezsimet. A végeredmény azonban nem változik: a Nyugat az elkövetkező időszakban is fegyverként használhatja az alacsony kőolajárakat az oroszok ellen, további csapásokat mérve az orosz gazdaságra. A nyugati országok többsége ezzel szemben nyer az olcsó olajon, hiszen az alacsony üzemanyagárak jelentős mértékben hozzájárulhatnak gazdaságaik felpörgetéséhez. Az olcsóbb benzinnek köszönhetően csökkenhetnek a gyártási költségek, ami a cégek nyereségére és az árakra is pozitív hatással lehet. A gazdaság felpörgésének köszönhetően nőhet a foglalkoztatottság, az alacsony árszint pedig további keresletnövekedéshez vezethet, újabb impulzust adva a gazdasági növekedésnek. A gazdasági adok-kapok győztese így a Nyugat lehet, a kérdés már csak az, hogyan reagál majd erre Oroszország, amely a harcias hangulatban lévő Vlagyimir Putyin elnökkel az élén egyre hevesebb reakciókra ragadtatja magát. FIGYELŐ Ferguson lángjai A fergusoni zavargások azt mutatják, hogy az Egyesült Államok nem az ígéret földje - írta a Global Times című kínai lap, amely angol nyelven jelenik meg. Hozzáteszi, Amerikában valószínűleg több a társadalmi probléma, mint Kínában, ennek oka pedig az lehet, hogy az Egyesült Államok növekedése megállt, nem úgy Kínáé. A kínai internetes blogo- kon a „fergusoni zavargás” a harmadik leglátogatottabb téma volt. A kínai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hivatalosan nem kommentálja a történteket, de így folytatta: „Mindazonáltal szeretnék annyit megjegyezni, hogy az emberi jogok vonatkozásában nem lehet tökéletességről beszélni, bármely országban éljünk is. Javítanunk kell az emberi jogi helyzeten, s e területen tanulhatunk egymástól”. A kínai lap szerint az országos tüntetések, zavargások arra utalnak, hogy a fogyóban az amerikai politikai és gazdasági rendszer iránti bizalom. Oroszország összes állami televíziós csatornája napokig a Fergusonban dúló utcai erőszakról készített videofelvételekkel kezdte hírösszefoglalóit, azt hangsúlyozva, erőszak veszélyezteti az Egyesült Államok stabilitását. Konsztantyin Dolgov orosz külügyminiszter-helyettes az orosz állami televízióban ostorozta a más országokat „agresszív mentorként az emberi jogi normákról kioktató” Washingtont. Dolgov az eseményekre azt mondta, „a faji és etnikai feszültségek hatalmas kihívást jelentenek az amerikai demokráciának, a társadalom egységének és stabüitásá- nak, és „csak azt remélhetjük, hogy az amerikai hatóságok komolyan veszik ezeket a problémákat, és az országukat sújtó további emberijogi kihívásokat”. (MTI)
