Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-27 / 272. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2014. NOVEMBER 27. Iskola utca 17 A győztes csapat: Szépe Anikó, Decsi Dóra és Kürti Barbara (Pézman Enikő felvétele) A Heuréka! nemzetközi vetélkedő margójára A jövő alapjai Jövőre ünnepeljük Öveges József születésének 120. évfordulóját. Annak a le­gendás tanámemzedék- nek volt utolsó képviselő­je, amely elérte, hogy a 20. század első évtizedeiben a világ öt legjobb középfokú iskolája közül három Bu­dapesten működött. OZOGÁNY ERNŐ Ő ez utóbbiban szerzetes­ként, felszentelt papként telje­sített szolgálatot, bevezetve a nyiladozó értelmű fiatalokat a matematika, fizika és kémia rejtelmeibe. Pedagógusi tevé­kenysége folyamán több száz kiváló elmét pallérozott, köz­tük Oláh Györgyöt, aki egészen a Nobel-díj elnyeréséig vitte. Ami legalább ennyire fontos: bár életének második felét dik­tatúrában kellett leélnie, még a legsötétebb időszakban, az öt­venes években sem kellett meghúznia magát. Kivívott el­ismertsége, népszerűsége, ha­talmas szellemi tudása lehető­vé tette számára, hogy egyenes derékkal álljon a hatalmukat fi­togtatok előtt. Bizonyságául annak, hogy a tudás hatalom. Amit viszont csak becsületes munkával, helytállással, az el­vekhez való hű kiállással lehet megszerezni. Az ő és nagy elő­dei nyomdokán haladnak azok a mai tanáregyéniségek, akik nem elégednek meg a kötelező anyag átadásával. Akik ugyan­csak önfeláldozó módon segí­tik tanítványaikat, hogy megfe­lelő tudással felvértezve áll­hassák meg helyüket az élet­ben. Erre pedig a legjobb mód a katedra mellett a diákverseny, amelyen többlettudásukat mu­tathatják meg a résztvevők. Idestova fél évtizede annak, hogy Dr. Decsi Katalin, a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium igazgatója maga köré gyűjtötte azt a lelkes csa­patot, amely évente megren­dezi az iskolában a Tudomá­nyok napját és a hozzá kapcso­lódó Heuréka! nemzetközi ve­télkedőt. Idén november 13-án került sor a tíz háromfős csapat tudá­sának megmérettetésére. A ha­zai középiskolák mellett két ma­gyarországi, a kisbéri és a tata­bányai is képviseltette magát. A diákok felkészítő tanáraik kísé­retében érkeztek a nemes vetél­kedőre. Ez a nagyszerű rendezvény nemcsak a versenyről, hanem a tudás bővítéséről is szól. A szervezők ezúttal is neves ha­zai és magyarországi szakem­bereket és ismeretterjesztőket hívtak meg előadónak. Hogy milyen széles körű ismeret- anyagot sajátíthatott el a hall­gatóság, azt a beszámolók té­mája és az előadók névsora is bizonyítja. Morovics László, a nagyszombati műszaki egye­tem tanára napjaink egyik szenzációjáról, a térhatású - 3D - szkennelésről tartott elő­adást, kollégája, Szabó Péter, ugyancsak egyetemi tanár, a 20. század menedzserének vi­lágát ismertette. Balázs Ferenc neves révkomáromi kardioló­gus a szív problémáiba vezette be a hallgatóságot; Pukánszky Béla a szegedi tudományegye­temről a mai és egykori gyere­kek világát vetette össze; Gaz­da István, a Magyar Tudo­mánytörténeti Intézet igazga­tója régi magyar tudósokról és feltalálókról tartott érdekes, frappáns ötletekkel fűszere­zett beszámolót, míg e sorok írója a magyar tudós asszo­nyok szerepét mutatta be a népes hallgatóságnak. A rendezvényen huszonkét alap- és középiskola tudomány- történet iránt érdeklődő diákjai vettek részt. A diákok vetélkedő­jének témája a magyar feltalálók szerepe volt a hírközlés történe­tében. Ezúttal is Galo Vilmos ve­zetésével dolgozta ki Tóth Árpád igazgatóhelyettes és Fazekas Anna, a Nagyboldogasszony Gimnázium történelemtanára a számítógépes trükkökkel, érde­kes megoldásokkal körített kér­déseket, amelyek megoldása nemcsak jó csapatmunkát, meg­figyelőképességet, tárgyi tudást, hanem kombinációs készséget, sőt fantáziát is követelt a ver­senyzőktől. Ä vetélkedő oldott, vidám légkörben folyt, ami egyér­telműen bizonyította, hogy a diákok valamennyien élvez­ték, és noha fontosnak tartják a jó helyezést, mégis a részvé­tel, a megismerés és a közösen eltöltött, nemes szellemi játék a legfontosabb. Ezért nem is lehettek vesztesek: vala­mennyi csapat élményekkel és tudásanyaggal gazdagabban térhetett haza. Örömmel nyugtázható, hogy addig bizakodhatunk, bízha­tunk magyarságunk jövőjében, míg olyan csillagszemű, fényes tekintetű fiatalok ülnek gimná­ziumaink padjaiban, mint akikkel a közelmúltban Gútán találkozhattunk. A mezőny kiegyensúlyo­zottságát bizonyítja, hogy az előző két évben győztes szenei Szenei Molnár Al­bert Gimnázium diákjai - Hlaváč Nina, Macsicza Dá­niel és Németh János, fel­készítő tanáruk: Kluka Ta­más - mindössze egy pont­tal szorult a harmadik hely­re. Óriási eredmény ez tő­A VETÉLKEDŐ EREDMENYE lük, mivel „kétharmados hátrányból” indultak: két új tagnak sikerült bizonyítania az egyetlen „veterán” mel­lett. A második helyet ezút­tal a kisbéri Táncsis Mihály Gimnázium és Szakközép- iskola hármasa - Rédl Ká- roly-Pénzes Dominik-Hor- váth László, felkészítő taná­ruk Vanyáné Miklós Ildikó ­hódította el, míg a gútai Nagyboldogasszony Egy­házi Gimnázium triója - Decsi Dóra-Kürti Barba- ra-Szépe Anikó felállásban, tanáruk Balkó Adrianna - három év után ismét az élen végzett. A nemes vetélkedőt a zsűri elnöke, e sorok írója értékelte, kiemelve a tudás szerepét a jövő alakításában. Pozsonyi tanulmányúton a Párkányi Gimnázium végzős diákjai Oktatási szakkiállítás, ókori utazás KONCZ REGINA A Párkányi Gimnázium taná­rai nagy hangsúlyt helyeznek a diákok továbbtanulására, fo­lyamatosan tájékoztatnak a ha­zai és a külföldi egyetemekről, főiskolákról. Ezt bizonyítja az is, hogy a közelmúltban egy autó- busznyi végzős gimnazista vett részt a hagyományosan meg­szervezett pozsonyi tanul­mányúton. Iskolánk továbbtanulási ta­nácsadója, Csicsay Sarolta ta­nárnő előzőleg sok hasznos tud­nivalóval látott el minket. Meg­tudtuk, hogy idén 18. alkalom­mal rendezték meg az ezúttal háromnapos oktatási szakkiállí­tást, Academia & Vapac Štu­dentský Veľtrh Vysokých Škôl néven. A két kísérő pedagógus, Tati­ana Koreňová és Lőrincz Niko­letta arra biztatott bennünket, hogy ne féljünk kérdezni és ér­deklődni a szakokról. A hazai egyetemek standjai előtt hosszú sorok kígyóztak, de az intézmények képviselői és je­lenlegi hallgatói nagyon készsé­gesek voltak. Tájékoztattak a szakok bőséges kínálatáról, a felvételi esélyekről, a képzési rendszerről, a juttatásokról és az egyéb lehetőségekről - mint például az Erasmus program- is. Minden órában érdekes elő­adások zajlottak, az egyes kiállí­tók tájékoztattak a legújabb fej­lesztésekről és az intézményük által kínált lehetőségekről. Tanulmányunk itt azonban még nem ért véget; miután meg­ebédeltünk, és mindenki új erő­re kapott, az Incheba rendez­vényközpont épületébe men­tünk. Mindnyájan izgatottan vártuk, mikor léphetünk be az ókori Egyiptom fiatalon elhunyt uralkodója, Tutanchamon fáraó oly sok rejtéllyel övezett sírjába. A kiállítást pontosan úgy építtet­ték fel, ahogy a sírt egy brit egyiptológus, Howard Carter 1922-ben megtalálta és feltárta. Sok új információval gazdagod­tunk. Megtudtuk, hogy Tutan­chamon, másik elterjedt írás­mód szerint Tutankhamon, uralkodói nevén pedig Nebhe- peruré történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy sírja a Kirá­lyok völgyének egyetlen épség­ben megmaradt fáraósír. A mú­mia aranymaszkja az egyik leg­ismertebb ókori egyiptomi műalkotás, amelynek pontos mását mi is megcsodáltuk. Tu­tanchamon uralkodása alatt épült ki Egyiptomjelentős része, amelyet ma oly sok turista cso­dál. Á fáraó haláláról számtalan mítosz kering. Elképzelhető, hogy egy csatában szerzett sebe­sülésébe halt bele, mivel uralko­dása utolsó éveiben több hadjá­ratban is részt vett. Egyes állítá­sok szerint gyilkosság áldozata lett, mások azt bizonyítják, hogy maláriában szenvedett. Ez a nap mindenki számára hasznos és élményekkel teli volt. Katalógusokkal, tájékoztatókkal felvértezve (Fotó:PG A POSTA HOZTA Az ipariból indulva Magyarics Richárd mérnök sikeres vállalkozást indított út­jára 2008-ban. Cége a mai kor követelményeihez igazodva a modem technika útján jár. A vál­lalkozás minőségi megoldáso­kat kínál az autó-, a vasút-, a re­pülő- és a hajóipar számára. A legmodernebb 3D-s méréstech­nikai mérőeszközök forgalma­zásával igyekeznek megkönnyí­teni az érintésmentes mérés, va­lamint az automatizált ellenőr­zések bonyolult folyamatát. Magyarics Richárd a komá­romi Ipari Szakközépiskola di­ákja volt, itt szerzett alapisme­reteket az automatizáció, va­lamint a gyengeáramú beren­dezések területén. 1992-ben érettségizett automatizáció szakon, és máig úgy érzi, hogy a szakközépiskolában tanul­takra bátran építhetett a Szlo­vák Műszaki Egyetem gép­technológiai karán. A középis­kola elméleti és gyakorlati órá­in elsajátítottak sok esetben meghatározók voltak a felsőfo­kú képzés során. „A szaktantárgyak oktatá­sának színvonala nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi, volt komáromi iparisták bát­ran vettük az egyetemi képzés akadályait a nyelvi nehézsé­gek ellenére is”- nyilatkozta, majd hozzátette, hogy a sike­res, műszaki területen való fej­lődés egyik elengedhetetlen feltételének tartja az idegen nyelvek ismeretét is. (tk) A POSTA HOZTA „Diák vércsepp” Szükség van rád! Adj vért! Adj esélyt! Idén is felhangzottak a hívó szavak gimnáziumunkban, a galántai Kodály Zoltán Gim­náziumban, hiszen a világon minden 5. kórházba kerülő embernek vérre van szüksége. Mivel a véradásnak már ko­moly hagyománya van isko­lánkban, tanárnőnk rábeszélé­sére többen is eljátszadoztunk a gondolattal, hogy most mi leszünk az „emberiség meg- mentői”. Biztatott bennünket az igazgató úr is, aki rendsze­res véradó. Az ő érveik hatásá­ra tizennyolcán gondoltuk el­sőre úgy, hogy ezt nem hagy­juk ki. Minden évben többen is je­lentkezünk donornak, sajnos a véradás előtt még mindig sokan meggondolják magukat. Van­Felemelő érzés másokon segíte­ni (Fotó: KZG) nak, akiket komoly okok miatt sorolnak ki, de rengeteg az olyan fiatal is közöttünk, aki nevetséges érveket hoz fel, csak hogy megnyugtassa lelkiisme­retét, miért is nem segíthet. Ezek közül az érvek közül, a leggyakoribb a „nekem erre nincs időm” kezdetű. „Rettegek a tűtől” - hangzik a következő kifogás. „Nem hiszem, hogy pont az én véremre van szükségük” - mentegetik ma­gunkat mások. Miután legyőztem a félel­memet, kényelmesen elheve- redtem a véradószékben. Pilla­natokon belül túlestem a vér­adáson. Kihúzták a tűt a karom­ból, felülhettem. Semmi szédü­lés, semmi fájdalom. Csak a jó érzés hogy segíthettem három emberen. Hős vagyok! Termé­szetesen már most tudom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Ha tehetitek, s eléritek a 18 éves kort, ne hagyjátok ki, fel­emelő érzés. Varga Ottó, VIII. G

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents