Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-27 / 272. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2014. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 7 Okot mindig lehet találni arra, hogy most még miért nem érett meg a helyzet a párbeszédre Komárom mint ürügy Nem akarásnak nyögés a vége. így lehetne jellemezni a Híd és az MKP együttműködésének lehetetlenségéről szóló szólamokat. MÓZES SZABOLCS Kapóra jött Komárom. Az ön- kormányzati választásokon itt fogott össze a Híd és az MKP, végül nagy leégés lett a vége. Sem közös polgármester, sem testületi többség. A két párt prominens tagjai nyomban kijelentették: lám, mégsem kell a népnek az összefogás. Nem működik, induljunk csak külön 2016-ban. E sorok szerzőjének fogalma sincs arról, mit akar valójában az istenadta nép. Könnyen lehet, hogy valójában a nép maga sem tudja - talán együttműködést kér a két párttól a parlamenti választásokon, ám ha kapna egy közös listát, megeshet, nem tudna vele mit kezdeni. Talán. Szubjektíve viszont úgy érzi a kommentáríró, hogy lenne rá kereslet a honi magyar választók körében. Merthogy ilyen reakciókkal szokott találkozni. Egy viszont biztos: ez a szubjektív megérzés pont annyira releváns ebben a kérdésben, mint a komáromi választás eredménye. Merthogy nem országos, hanem helyi politikáról volt szó, ahol a személyiségek fontosabbak, mint a pártok. Olyan városról, ahol többségben vannak a magyarok, míg a parlamenti választások során 9 százaléknyi magyar voksol. Olyan választás zajlott, amelyben függetlenek is pályára léphetnek, sőt győzelmi esélyekkel indulnak. Es sorolhatnánk. A lényeg: szinte lehe- tetlenmegválaszolniakérdést: a komáromiak az összefogást magát utasították-e el, vagy azokat a személyeket, akiket a helyi pártszervezetek alkujakínált. Kell az összefogás, az együttműködés, a közös lista? Ha valaki komolyan gondolja ennek a kérdésnek a megválaszólását, akkor más úton kell kifürkésznie a népakaratot. Például felmérésekkel - persze ezeknek is megvannak a maguk hátulütői, ám százszor pontosabb választ adnak a dilemmára, mint a komáromi eredmény. Vagy más módszer kell. De nem egy egyedi esetre rábökve ítéletet mondani. Attól függetlenül, hogy menynyire szereti az egyik párt szavazóbázisa a másikat, egy biztos: a magyarok többsége racionálisan fel tudja mérni, hogy ha egy 9 százalékos szavazóbázist két párt akar megszólítani (miközben az egyik egy pirinyó részt megkaparinthat a maradék 91 százalékból is), akkor nagyon nagy eséllyel az egyikük megbotlik az 5 százalékos bejutási küszöbben. Kettőből kétszer már így volt - bizonyítandó az elméletet azok számára, aki csak az egyszer már megtapasztalt valóságban hisznek. Mindezt feltehetően a két párt vezetőségében is látják, ám úgy gondolják, az együttműködés hosszú távú cél lehet, 2016-ban még külön kell megpróbálni. Mert... Aztán akármilyen eredménnyel is végződjenek a választások, a „hosszú táv” továbbra is távlati cél marad - újra kitolódik pár évvel elvégre okot mindig lehet találni arra, hogy most még miért nem érett meg a helyzet a párbeszédre. Közben pedig az alapcél vész el, a választói érdek, ami miatt a magukat magyarnak valló vagy magyarokat megszólító pártok létrejöttek. A választó ugyanis érdekérvényesítést vár, lehetőleg minél hatékonyabbat, számára másodlagos, hogy ki kire haragszik és miért. (Oldja meg, tegye félre, a választó képviseletével foglalkozzon, ne a saját problémáival.) A politikában pedig, tetszik vagy sem, a méret számít. Puskás Öcsi örökérvényű mondását átpofozva: sok képviselő, nagy befolyás, kevés képviselő, kis befolyás. Ez is matematika. Vagyjobbezígy, ahogy van?- És ezeken a választásokon végre sikerült összefognunk egymás ellen! (Peter Gossónyi rajza) Schmitt Pálnál számos méltóbb, nem politikai jelölt adódott volna a Nemzet Sportolója címre Feltámasztás karaktergyilkosság után FELEDY BOTOND A modern politikában az egyik leghatékonyabb eszköz az ellenfél ellehetetlenítése, hitelességének lerombolása személyes támadáson keresztül. Ezt nevezi a szakirodalom politikai karaktergyilkosságnak. Amellett, hogy ez nem az igazságszolgáltatás, hanem a politikai harc eszköze, mégis komoly befolyása lehet a társadalomra. Gyakran mérőgyárak kísérik a politikai karaktergyilkosságokat. Mindenki fel tud idézni a Facebookon és e-mailekben terjedő szatirikus képeket, politikai viccet egy-egy elbukott politikusról. Ez a hatalom természete, időnként elesnek a politikai arénában a harcosok. Észtországban most éppen azért mondatták le a régóta hivatalban lévő Jürgen Ligi pénzügy- minisztert, mert egy vitában „gyökértelennek” nevezte orosz származású minisztertársát. Ez pedig ott nem fér bele (!) a politikai kultúrába, így hamar eltüntették a színről. Gyors és kevésbé fájdalmas likvidálás volt. Viszont vannak, akikről már kilónyi kompromittáló anyag gyűlt össze, mégis ragaszkodnak a székükhöz, mert nem érzik, hogy nemcsak saját politikai táboruk, hanem az egész ország tűrésküszöbét feszegetik. A múlt héten Magyarországon egy ilyen hosszas politikai karaktergyilkolás áldozatát vették újra elő, és nevezték ki a Nemzet Sportolójává Schmitt Pált. Egy diszkreditált politikust azért nem lehet visszahelyezni a döntéshozók közé, mert azzal azt üzennék, hogy az adott kínos ügye mégis rendben van és elfogadható. Márpedig éppen azt nem szeretnénk, hogy elítélendő dolgokat bárki bármikor a friss fiatal demokráciáinkban legitimáljon. Ez az államférfiak morális felelőssége. Ehhez képest hogy lehet kitüntetni Magyarországon azt a személyt, aki a kommunista állambiztonság által oly kedvelt Astoria szállót igazgatta már az átkosban? Aki egykori olimpiai csapataranyérmesként később a magyar olimpiai bizottságot vezeti, de nem mond le, amikor doppinggal lebuknak a sportolói és aranyérmeket kell visszaadni Athénban? Akinek köztársasági elnöksége alatt a kisdoktori disszertációjáról kiderül, hogy plágiumgyanús és visszavonja az egyetem a tudományos címét? Aki ezt az ügyet addig húzta, hogy a magyar diákok a fénymásolást „schmittelésnek” hívják? Akinek a Paprika Csárdában gyűlt meg a helyesírással a baja? Aki miatt a köztársasági elnöki juttatást az utolsó percben megváltoztatták, hogy neki is járjon az 1,5 millió forintos havi apanázs? A politikai arrogancia tetőzik Budapesten. Számos méltó, nem politikai jelölt adódott volna a Nemzet Sportolója címre, mégis az amúgy is privilegizált helyzetben lévő exállamfőt tüntette ki a kormány. Mi pedig csak győzködjük otthon a gyereket, unokát, hogy nem szabad csalni, mert előbb- utóbb kiderül, és akkor megbüntetik. A szerző magyarországi publicista KOMMENTÁR Az elnök beszéde KOCUR LÁSZLÓ Egyetlen mondatért is megérte Andrej Kiska államfőnek elmennie a parlamentbe. Ezért: „Szlovákiában az emberek nagy részének meggyőződése, hogy az egészségügyben első helyen a politikai érdekek működnek, az egészségügyi berendezések beszállítóinak érdekei, a biztosítók érdekei - csak ezután jönnek valahol az orvosok és az egészségügyi személyzet érdekei, és a páciens a mi egészségügyünkben az utolsó helyen van.” Kiska beszédében hangsúlyozta, helyzetéből adódóan sem a parlament, sem a végrehajtó hatalom tevékenységébe nem avatkozhat be. Ugyanakkor szimbolikus jelentősége van annak, hogy a fenti mondat az Ország Első Szájából hangzott el. És ezek a szimbólumok fontosak (elszoktunk tőlük az elmúlt tíz évben). A beszéd hatására a Penta nyilván nem íratja át térítésmentesen az államra a Dőverát, a Dr. Maxban sem lesz ingyen a gyógyszer, a magánkézben levő laborok sem fognak fuzionálni az állami kórházakkal, amelyeknek az őrzése sem lesz olcsóbb a beszéd hatására. Ugyanakkor- gondolják bár a szerzőt naivnak - a népakarat és az elnöki hatalom találkozása minimum reményt adhat a változás lehetőségére. Eddig, amíg a három legfőbb közjogi méltóság közül kettő sme- res volt, a harmadik pedig annak vallotta magát, még erre sem volt esély. Szlovákiában - a szomszédos Csehországgal vagy Magyarországgal egybevetve - kimondottan ritkán vonulnak utcára az emberek, úgy országos, mint regionális szinten. Hogy ez a népiélekből, vagy az össztársadalmi apátiából fakad-e, most ne vitassuk e szűkre szabott keretek közt. A CT-ügy, mondhatni, az utolsó csepp volt. Egy olyan szimbolikus téma, amely jói kommunikálható, közérthető, és olyan területről jön, amely mindenkit érint, vagy érinthet. Nyilván amiatt sokkal kevesebben vonultak volna az utcára, hogy az állami intézmények számítógépes eszközbeszerzéseire kiírt pályázatokat az utóbbi időben ugyanaz a cég nyeri. A mások betegségén való nyerészkedés viszont kivette a biztosítékot, mert a mások helyébe ebben az esetben minden demonstráló vagy egyéb módon méltatlankodó könnyen be tudta helyettesíteni saját magát. Kiska megnyilatkozásának volt még egy, szintén felettébb reményt keltő mondata, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a képviselőknek ebből a ciklusból már csak másfél évük van hátra. Azt valószínűtlennek tartjuk, hogy a Smer-kor- mányzat alatt érdemi változás történik. Az ellenzéki figyelemmel párhuzamosan felfokozódott népharag legfeljebb a fokozottabb ellenőrzésre lehet elegendő, azaz, hogy kevesebbet lopjanak. Gyökeres változásra e téren azonban csak másfél év elteltével lehet(?) esély. FIGYELŐ Veszélyes agyelszívás Az életminőség romlásához és a hazai össztermék (GDP) csökkenéséhez vezethet a képzett, fiatal munkaerő elvándorlása azokban az EU- hoz 2004 óta csadakozott országban, ahonnan a munkaerő a nyugati társállamokba áramlik. A bonni IZA kutató- intézet adatai szerint ezen országok (köztük Szlovákia és Magyarország) polgárai közül most 5 millióan élnek a nyugati országokban. A munkaképes népesség jelentős része vándorolt ki, Litvániából például 9 százalék, Romániá- bóllOszázalék.A kivándorlás nagy munkanélküliség közepette „szelepként” működhet, de hosszú távon csupán 0,05 százalékponttal csökkenti a munkanélküliséget. Ugyanakkor emeli a bérszínvonalat, például Lengyelországban 2,4 százalékkal, Magyarországon például 0,6 százalékkal, Csehországban 0,3 százalékkal. A Handelsblatt című német lap szerint a nyugatra kivándorolt munkavállalók 83 százaléka közép- vagy felsőfokú végzettségű. Különösen Romániában okoz szerkezeti feszültségeket az elvándorlás. Jelenleg 2 millió román él más EU-tagországban, köztük sok kutató, informatikai szakember, orvos és ápoló. Az IZA kutatói Lengyelország, Szlovákia és más országok esetében is tapasztalták az agyelszívás következtében fellépő negatív folyamatokat. Az egyik hosz- szú távú következmény a GDP csökkenése: a becslés szerint Bulgáriában és Romániában 4,7 százalékos lehet a csökkenés, a nyolc másik érintett országban átlagosan 1,3 százalékos. Az elvándorlás azzal a kockázattal jár, hogy kiüresedik a hazai munkaerőpiac. A nyugatra vándoroltak többsége ugyanakkor a képzettségi szintje alatti munkát végez, és így az uniós munkavállalás korlátozottan járul hozzá a képességek fejlődéséhez, és nem tapasztalható tömeges hazavándorlás sem. (MTI)
