Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-24 / 269. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2014. NOVEMBER 24. Vélemény És háttér 5 Amitől egy csoportosulás politikai erővé válhat, az nem a marketing, hanem az értékrend Végtelen osztódás Elmorfondíroztunk a helyhatósági választások eredményén (mindenki nyert, mindenki sikeresnek tartja - magát), Prágában kitüntették a néhai rezsim üldözöttjeit, Pavol Paška vette a kalapját, politikai újságírók várták a kormány (sic!) döntését az új házelnökről és beindult a karácsonyi piac. LOVÁSZ ATTILA Gazdag egy hét, mondhat- nók, de jön még egy apróság: Éva Babitzová pártot gründol. Hogy kicsoda Éva Babitzová? Nem ismerik? No ez az. A hölgy szakmai körökben ismert, még azt is elmondhatjuk róla, jó menedzser, a médiapiacon otthon van, sikeresen tornázta föl az első helyre a hazai leghallgatottabb kereskedelmi rádiót, az Expresst. Majd néhány hete azt nyilatkozta, boldog, hogy szabad országban élhet, de most már sikeres országban is szeretne élni, ezért belép a politikába. Be is lépett - az SDKU-ba. Hogy ott aztán a vegytiszta menedzseri megoldás helyett észrevegye: a politikai pártokban nem az egyszemélyes döntések, hanem a tagságban verbuválódott csoportok alkalmi vagy tartós ösz- szefogása az, ami elnököt, elnökséget eredményez. Nem úgy megy az, hogyjó a projekt, oszt a tagság közfelkiáltással pártcsúcsokra viszi az egykori vezérigazgató-asszonyt. A szakmában pontosan tudjuk, ki ő, de nem hogy a választó, még az SDKÚ-tag sem feltétlenül hallott a szakmai sikereiről. Pavol Rus- kónak akkor, amikor precedens- szerűen megalapozta az összeférhetetlenség összeférhetősé- gét K-Európában, volt egy 40 százalékos, domináns szerepet betöltő televíziója, egy aránylag sikeres rádiója és egy nagy példányszámú hetilapja, oszt kapott nyolc százalékot. Le is égett a politikában, csak közben sikerült az összeférheteüenség ösz- szeférhetőségét a gazdasági tárcába visszahoznia, a járulékos korrupcióval egyetemben - nagy karrier, mitmondjunk. Berlusconi-féle karrierek itt nem teremnek. Ha a Markíza főnökének nem sikerült domináns pártot alapítania, vajon egy húsz százalékos hallgatottságé rádió igazgatójának (még csak nem is tulajdonosának) miért sikerülne. A politikában már megedződött, a domináns szerepről mégis csak álmodozó Lipšic vagy Procházka csapatának sem sikerült. Az a baj, hogy az önmagát demokratikusnak tartó politikai vonulat (hogy jobboldal, azt hagyjuk, már a pártelnökök sem tudják, mit jelent a szó) osztódással szaporodik és a tíz százalék lassan már amolyan fél pártorgazmus lesz. Az önmagát ugyancsak demokratikusnak, de baloldalinak tartó garnitúra vezére pedig minden botrány ellenére negyven százalék körül halászik a felmérésekben. Az osztódással létrejövő pártocskák elnököcskéi nem tanulták meg (még a magyarországi baloldal hatalmas bukása után sem, pedig jó példa), hogy országot, pártot vezérigazgatni nem lehet. A párt (a parlament, a kormány, az ország) nem firma, nem kereskedelmi társaság. Lehet annak tekinteni, csak akkor vagy nem jön be, vagy ha igen, az az országnak tragédia - hogy csak Babišt említsük. A hiányzó láncszem, amitől egy csoportosulás politikai erővé válhat, az nem a marketing, nem is a kommunikáció. Hanem az értékrend. Ha nincs, akkor egyszeri használatra hoznak létre pártocskákat (SOP - Schuster, ANO - Rusko, s az SAS is erre tart), ha pedig csak az van és ideológiának hívják, akkor még nagyobb a baj. De ha ideológiai mázzal takarjuk be, hogy a marketingen kívül semmi más nincs, az már katasztrófa. Az elmúlt 25 évben mindegyikre láttunk példát, és mindegyikre van időszerű példais. Csak megoldás, csak az nincs. Paška és Fico (Cartoonizer) A Csendes éj dallamára ajándékot cserélnek és fényképezkednek a brit és a német katonák Első világháborús karácsonyi reklám MTI-F1GYELŐ Komoly vitát kavart a brit Sainsbury's élelmiszerlánc karácsonyi hirdetése, amely az első világháborús nyugati fronton játszódik. A videót bírálók szerint a nemzeti történelmet és szenvedést nem szabadna reklámcélokra felhasználni. A 3 perc 40 másodperces reklámfilm az 1914-es karácsonyi tűzszünetet eleveníti fel, amikor a brit és német katonák a lövészárkokból néhány órára kimerészkedve együtt ünnepeltek a senkiföldjén. Az első világháború kitörésének százéves évfordulóját övező számos megemlékezés miatt az élelmiszerlánc különösen érzékeny pontra tapintott a hirdetéssel, komoly vitát robbantva ki arról, hogy szabad-e reklámcélokra felhasználni a nemzeti történelmet és a háború emlékét. A brit reklámfelügyelethez eddig 240 panasz érkezett a hirdetéssel kapcsolatban, így a szervezet vizsgálatot fontolgat. A panaszok szerint megengedhetetlen, hogy a Sainsbury's a háborút használja fel saját maga reklámozására. A legélesebben Ally Fogg író kelt ki a hirdetés ellen a The Guardian napilap hasábjain. A reklám szerinte nemcsak tisztelet- len, de egy kilúgozott, megszépített arcát mutatja a háborúnak. „Örülnénk-e egy karácsonyi hirdetésnek jövőre, amely egy megható kis jelenetet ábrázolna arról, ahogy egy zsidó kisfiú ajándékot cserél egy rokkant kisfiúval Auschwitzban, a gázkamrába menet” - teszi fel a kér- déstAllyFogg, aki szerint morális szempontból ehhez képest nem képvisel mást az élelmiszer- lánc karácsonyi reklámja. A Sainsbury's a hirdetés elkészítésében a Brit Királyi Légió elnevezésű veterán katonai szervezettel dolgozott együtt annak érdekében, hogy biztosítsa a videó részleteinek valósághűségét. A reklámfilm a világháború poklának egy vértelen epizódját mutatja meg. A hóesésben a Csendes éj angolul és németül énekelt dallamára Jim, a brit katona a senkiföldjén ismerkedik egy vele egykorú német katonával. A háttérben társaik ajándékokat cserélnek, fényképeket készítenek és rögtönzött futballmeccsbe kezdenek. A Sainsbury's lánc nem gondolja, hogy visszavonulót kellene fújnia a videó miatt. „A Brit Királyi Légióval azon dolgoztunk, hogy a modern történelem egyik legkülönlegesebb eseményén keresztül mondjunk el egy történetet a megosztozásról” - áll a vállalat közleményében. KOMMENTAR Paskoló VERES ISTVÁN Paskoljuk meg Pavol Paška vállát. A parlament elnöke nemcsak magával, hanem velünk is jót tett. Meglépte azt, amire a politikusok közül csak kevesen képesek: lemondott posztjáról. Az új házelnök már kedden elfoglalja a székét, de ahogy a Quimby énekelte a 90-es évek végén: holnapig van még egy hétfő. Ennek a zavaros idézetnek az elemzése helyett inkább próbáljuk meg kitalálni, hogyan viszonyuljunk Paška úr távozásához. Személyes javaslatom: örüljünkneki. Aki szereti Paškát, örüljön annak, hogy ez a férfi ezentúl nyugodtabban alszik, nem kell feltűnési viszketegségben szenvedő képviselőket csitítgatnia a parlamentben, és nem kell azon aggódnia, mikor vonulnak ismét a háza elé a tüntetők. Aki Paškát nem szerette, az pedig annak örülhet, hogy ez az irritáló jelenség eltűnik a képernyőkről. De miért is volt olyan idegesítő a házelnök stílusa? Talán azért, mert megpróbálta eljátszani a bölcs és megfontolt értelmiségi-államférfi szerepét, de ez valahogy nem sikerült neki. Az államférfi még csak- csak elment volna, az értelmiségi szerep viszont nagyon nem. Emlékszem, néhány éve egy televíziós interjúban a pozsonyi vár udvarán felállított Szvatopluk-szoborról beszélt, amelyet a hazai történészek és művészek egy része oda nem illőnek tart. Paška pedig valami olyasmit mondott, hogy különböző ízlésű emberek különbözően látják a dolgokat, és ez a művészet lényege. Ezzel a szimpatikus gondolattal egyébként semmi baj nincs, leszámítva azt, hogy nem létezik olyan, hogy „a művészet lényege”, de ha mégis, akkor kérjük szépen, azt ne a politikusok mondják meg. Amikor pedig két hete Paška bejelentette, hogy a bársonyos forradalom 25. évfordulójára szervezett koncerten fellép többek között az Iné Kafe, bizony elnevettem magam. A munkásmozgalmi nosztalgiával anekdotázó (papíron) szociáldemokrata házelnök meghív egy kiöregedett vulgáris punkzenekart a forradalom 25. évfordulójának megünneplésére. Bájos. Szóval Paška érdeme leginkább abban áll, hogy házelnökként 2006-tól levezényelte a Smer törvényeinek elfogadását. Ehhez például értett, ellentétben Richard Sulikkal - a Radičová-kormány idején Sulik házelnöki tevékenysége tényleg visszaesés volt Paška tevékenysége után, de elsősorban azért, mert Sulik nem értett ahhoz, amihez értenie kellett volna. A másik dolog; amit Paška védelmében elmondhatunk, hogy tüntetést szervezni valakinek a háza elé nem más, mint szemétség. Ha valakinek nem tetszik, amit a politikus csinál, tüntessen a parlament vagy a kormány épülete előtt. A háza előtt akkor tüntessen, ha az illető politikus nem ad enni a kutyájának vagy veri a feleségét. Paška lemondása arra utal, hogy a volt házelnök nem ragaszkodik foggal-körömmel a posztokhoz. A következő kérdés, kivonul-e a politikából, vagy viszondátjuk-e még valamilyen tisztségben. Univerzális neveltetést kapott ugyanis - ezt ő maga mondta két héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján, a szocialista nevelés előnyeit ecsetelve. FIGYELŐ Egy pennyt se kap a bevándorló Több évre megvonna minden bérkiegészítő szociális juttatást a brit kormány az Európai Unió más országaiból érkező munkavállalóktól, ezzel is csökkentve a bevándor- lást—írta aThe Sunday Times. A lap szerint a kormányjavaslat azt tartalmazza, hogy a külföldiEU-munkavállalókaz elhelyezkedésük utáni egy-öt évben ne vehessenek igénybe béren kívüli szociális juttatásokat, például adójóváírást vagy lakhatási hozzájárulást. A cél az, hogy sok olyan EU-ál- lampolgár, akinek a jelenlegi szabályozások alapján még a törvényes brit minimálbért megkeresve is vonzó, ne járjon annyira jól. A tanulmány kimutatja, hogy egy spanyol bevándorló, aki a brit minimálbérért dolgozik, a juttatásokkal együtt átlagosan 290,28 fontot keres hetente. Ha megfosztják a munkavállaláshoz kötődő szociális kedvezményektől, akkor heti nagy-britanniai jövedelme 196,51 fontra csökken. A londoni Open Europe intézet elemzése szerint a kelet-európai munkavállalók esetében még sokkal nagyobb a brit munkavállalás bérelőnye. Például egy lengyel munka- vállaló hetente átlagosan 176,27 fonttal keres többet, mint otthon. Az alkalmazottaknak járó brit szociális kedvezmények megvonásával ez a bérelőny 82,50 fontra, vagyis a felére csökkenne. David Cameron az utóbbi hetekben többször is kijelentette, hogy nem lehet korlátlan jognak tekinteni az Európai Unión belüli szabad munkaerőmozgást. A brit kormányfő azt mondta, a bevándorlás szigorításának kérdésében nem fogad el nemleges választ Brüsszeltől. (MTI)
