Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-22 / 268. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 22. Közélet 3 Hat nappal a november 17-i prágai tüntetés után már megbukott a Csehszlovák Kommunista Párt vezetősége A forradalom sorsdöntő első hete Václav Havel A legismertebb ellenzéki, az OF vezetője, a forradalom vezéralakja - annak ellenére is, hogy nem volt vezető típus. 1989 decemberében köztársasági elnökké választják. Milan Kňažko A pozsonyi tüntetések egyik vezérszónoka. Az emberek vele és Ján Budajjal azonosították a szlovákiai tüntetéseket. A normalizáció alatt ismertté és sikeressé vált színész a forradalom után politikai pályára lépett, miniszter is volt. Fedor Gál A forradalom egyik vezéralakja, a VPN koordinációs bizottságának vezetője, később a mozgalom elnöke. Néhány évvel a forradalom után távozott a politikából és Szlovákiából is. A mai napig Prágában él. Miloš Jakeš Keményvonalas kommunista. 1987- ben jutott a csúcsra, két évig vezethette főtitkárként a CSKP-t. Korábban többszörös miniszter, a bársonyos forradalom után kizárták a pártból, politikailag már nem volt aktív. Negyedszázada indult el a rendszerváltás folyamata, amely a prágai diáktüntetés szétkerge- tésével kezdődött. Összeállításunkban azt nézzük meg, mi történt a forradalom első, a végkimenetel szempontjából kulcsfontosságú hetében. ÖSSZEFOGLALÓ A november 17-i tüntetésre, amely elindította a forradalmat, pénteken került sor Prágában. A diákmenetet a szocialista ifjúsági mozgalom (SZM) szervezte meg, mint az 1939-es eseményekre való megemlékezést (a nácik akkor záratták be a cseh egyetemeket, több tüntető diákot pedig lelőttek). Már az engedélyezett akció sem úgy telt, ahogy azt a hatalom elképzelte - a diákok itt-ott rend- szerellenes jelszavakat skandáltak. A hivatalos program után a tömeg nem oszlott fel, hanem tovább ment, ezúttal már egyértelműen a diktatúra lebontását követelve. A speciális belügyi egységek este 8 óra után brutálisan szétverték a tüntetést. Mozgalmas hétvége Annak ellenére, hogy a hivatalos sajtó hallgatott a történtekről, az emberek nagy részéhez - nem hivatalos csatornákon és a nyugati médián keresztül - eljutott a szétvert tüntetés híre. Ennek hatására pedig felgyorsultak az események. Már a hétvégén az egyetemeken és a színházakban sztrájkbizottságok kezdtek alakulni. A diákok gyűléseket szerveztek a főiskolákon, s az Tüntetés Pozsonyban, a Hviezdoslav téren előző napi rendőrattak kivizsgálását követelték. Már a tüntetés utáni napokban megjelentek a legradikálisabb rendszerellenes követelések: a CSKP vezető szerepének eltörlése, a pártvezetés azonnali lemondása. Ezt követelték a diákok, valamint a megalakuló ellenzéki tömörülések is. Pozsony Prága előtt A bársonyos forradalom során - annak ellenére, hogy a külföld számára a Prágában zajló események voltak a legfontosabbak - a szlovákiai történések nem maradtak el a csehországiak mögött, sőt, nem egy esetben Pozsony Prága előtt járt. November 16-án csütörtökön lezajlott a szlovák fővárosban egy békés diáktüntetés, ezt még nem verték szét a rendőrök. Vasárnap, november 18-án Pozsonyban megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN), órákkal később jött csak létre a cseh fővárosban a Polgári Fórum (OF). Először a VPN vezetői mondták ki nyíltan: szabad választásokat, demokráciát akarnak. A szlovákiai magyar ellenzéki aktivisták pedig szlovák és cseh kollégáikat is megelőzték. November 18-án, egy nappal a VPN és az OF megalapítása előtt alakult meg Tóth Károly, a Fórum Intézet megalapítójának lakásán - illegális mozgalomként - a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Bénult kommunisták A hétvége után úgy tűnt, már nem lehet megállítani az eseményeket. Az ellenzék november 27-ére általános sztrájkot hirdetett, hétfőtől (november 20.) pedig minden nap tüntetések zajlottak. Először csak Prágában, majd a többi városban is. Egy héttel a november 17-i megmozdulás után félmillióan tüntettek Prágában, százezren Pozsonyban - ilyen tömeg azóta sem gyűlt össze egyik városban sem. A kommunista pártapparátus az első napokban bénultan figyelte az eseményeket. Ladislav Adamec csehszlovák kormányfő vasárnap titokban találkozott néhány ellenzékivel a lakásán, ám ezen kívül napokig semmi sem történt. November 23-án, csütörtökön Miloš Jakeš pártfőtitkár nyilvánosság elé lépett és elítélte a „szocialista rendszer (Lőrinczjónos) felforgatását”. A keményvonalas Jakeš rosszul mérte fel a helyzetet, párttársai ugyanis az előre menekülés mellett döntöttek. A CSKP Központi Bizottságának másnapi rendkívüli ülésén leváltották Jakešt és több dogmatikus kommunistát, egyben elutasították a tüntetések véres leverését. Egy héttel a szétkergetett diákmenetelés után tehát százezrek tiltakoztak az utcákon, az egyetemisták sztrájkoltak, ellenzéki tömegmozgalmak alakultak, a CSKP pedig zavarodottan állt az események előtt - de elvetette az erőszak alkalmazását. Utólag nézve az eseményeket - és figyelembe véve a környező országokban zajló rendszerváltásokat is -, innen már nem volt visszaút. (MSz) Lengyelországi választások 1989 júniusában, amikor a kommunista államok nagy részében még semmijei sem utalt az átmenetre, a lengyelek már választhattak - félig-meddig szabadon. A parlamenti helyek harmadáért folyt szabad verseny, az eredmény: mindet a Lech Walesa vezette Szolidaritás mozgalom vitte el. A parlament felsőházában nem volt korlátozás: itt 100-ból 99 helyet szerzett meg az ellenzék. Nagy Imre újratemetése Két héttel a lengyel választások után, június 16-án került sor az 1956-os forradalmi miniszterelnök, Nagy Imre újratemetésére. Annak ellenére, hogy a kommunisták hónapokig készítették elő az eseményt, az újratemetés több százezres rend- szerellenes tüntetéssé vált. Ekkor hangzott el nyilvánosan először - az ellenzéki Orbán Viktor beszédében - a szovjet katonák hazaküldésénekigénye. A szögesdrót átvágása Augusztus 19-én a Fertő-tó mellett úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek (elsősorban magyar ellenzéki értelmiségiek), s az ebből az alkalomból ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. Egy hónappal később hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt. A berlini fal leomlása 1961-ben építették, s hamar a megosztott Európa szimbólumává vált. Közel három évtized alatt 286-an kíséreltek meg illegálisan átjutni rajta a szabad Nyugat-Berlinbe, a falnak 125 halálos áldozata volt. A berlini határ Gorbacsov látogatása után öt nappal, november 9-én este nyílt meg, pár nap múlva hozzáláttak a fal lebontásához. Hetek múltán már romokban hevert. November 17. Prágában A bársonyos forradalom szimbóluma a békés diáktüntetés brutális szétkergetése lett. Több mint tízezer diák vonult fel Prágában egy engedélyezett menetelésen, annak végeztével az egyetemisták többsége nem ment haza, hanem folytatta a menetelést, demokráciát és szabadságot követelve. A tömeget a belügyi és titkosszolgálati szervek oszlatták fel, több száz diák kórházba került. Ceausescuék kivégzése Romániában december 15-én pár nap alatt lezajlott a forradalom. Egyik központi alakja Tőkés László református lelkész volt. A Temesváron kezdődő forradalom hamarosan a fővárosra is átterjedt, innen Nicolae Ceausescu diktátor és felesége elmenekült. A diktátort december 25-én egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte. Még aznap lelőtték a gyűlölt diktátort és nejét.
