Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-19 / 265. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 19. Vélemény és háttér 7 Kiderült, hogy az erősnek tűnő orosz birodalom gazdaságilag papírtigris csupán Putyin húzza a rövidebbet A kormány helytelen gazdaságpolitikája, a Nyugat szankciói és a hanyatló olajár máris padlóra küldték az orosz gazdaságot - hamarabb, mint a sebezhetőségére rámutató elemzők többsége várta. GÁL ZSOLT Bár térségünk politikai vezetői élen jártak a Kreml elleni uniós szankciók bírálatában (Fico az értelmetlenségükről értekezett, Orbán szerint meg lábon lőttük magunkat velük), valójában már most erősen éreztetik hatásukat. És egyelőre az orosz fél húzza a rövidebbet a Nyugattal folytatott gazdasági háborúban. A rubelárfolyam szabadesésben, a tartalékok gyorsan apadnak, a növekedés lenullázódott (az IMF idén 0,2 százalékot vár), az infláció felpörgött és egyelőre nem látni a kiutat. Ez éles ellentétben áll a Kremlből korábban jövő nagyszájú és fennhéjázó nyilatkozatokkal. Az orosz rubel 1 év alatt mintegy 40 százalékot veszített értékéből az amerikai dollárral szemben, és a korábbi 32 (rubel/dollár) körüli árfolyamról az októberi szabadesése után majdnem a 48-as szintig gyengült. Az orosz jegybank csak októberben 29 milliárd dollárt „égetett el” a tartalékokból (volt úgy, hogy naponta két és fél milliárdot), mégsem tudta megvédeni a nemzeti valuta értékét, így inkább áttért a lebegő árfolyamra, amit a piac diktál. Korábban a magabiztos nyilatkozatok úgy szóltak, hogy a hatalmas tartalékokkal rendelkező ország évekig is kibírja a szankciókat. Nos, ezek a tartalékok (a jegybanki devizatartalékok, meg a speciális állami alapok összesen) csak idén 70 milliárddal csökkentek és 430 milliárd dollár alá estek. Ez még mindig tekintélyes summának tűnhet, csakhogy az orosz bankok és vállalatok külföldi tartozásai (főleg a nyugati bankok felé) idén júliusban 660 milliárd dolláron tetőztek. Ennek tekintélyes része rövid távú kölcsön, amit rendszeresen újra kell finanszírozni. A nyugati szankciók azonban elvágták az orosz cégeket ettől a refinanszírozási lehetőségtől, és azok most az állami tartalékalapoknál állnak sorba, hogy a lejáró hiteleiket vissza tudják fizetni. A tartalékokat azonban az árfolyam védelme és a vállalatok finanszírozása mellett egyre inkább a költség- vetési lyukak betömködése is apasztja. A Deutsche Bank nemrég megjelent elemzése szerint ahhoz, hogy az orosz költségvetés idén egyensúlyban legyen, 100 dolláros olajár (Brent) szükséges. Jelenleg azonban egy hordó ára 80 dollár alá esett a világpiacon. Miből lesz így pénz a hadsereg látványos modernizációs programjára, a Krím és a kelet-ukrajnai agresszió pénzelésére, a 2018-as foci vb-re és a költséges jóléti programokra? A nem is olyan régi magabiztos nyilatkozatok mára feledésbe merültek. Hol van a kínai tőke, amely helyettesíti a nyugatit és mi lett a dollár kiiktatására irányuló tervekkel? Kiderült, hogy a birodalom gazdasági szempontból papírtigris csupán. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója SORSZÁMOT KELL HUZNI! AZT AN AZ ÜGYFÉLKAPUNÁL DÉLUTÁN MEGMONDJÁK, MELYIK VONATOT ÉRED EL, ÉS AKKOR BESORAKOZHATSZ INGYENJEGYÉRT... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Közbeszól a népakarat VERES ISTVÁN Viccesen alakulnak idén a közép-európai ál- lamfőválasztá- sok. A hétvégén például szász elnöke lett Romániának. Klaus Johannis nagyszebeni polgármester a második fordulóban alaposan elhúzott a miniszterelnöki székből az államelnöki szék felé igyekvő Victor Ponta mellett. Ponta a választás toronymagas esélyese volt, hasonlóan, mint Szlovákiában Robert Fico. Kapzsik voltak, a választók többsége pedig ezt nem tolerálta. Ponta nem is titkolta a nyáron, hogy fél, nehogy Fico sorsára jusson. A Smer elnöke ugyanakkor csak presztízs- veszteséget szenvedett, Romániában viszont elnöki rendszer van, vagyis az államfő jogkörei mellett a miniszterelnök csakkispályás. Váltakoznak is a kormányok jóformán évente. Ponta tehát nem tudta bebetonozni magát a hatalomba. A Johannis győzelme kapcsán kialakult eufórikus hangulatot fokozza, hogy Ponta ellen tüntettek több romániai nagyvárosban. Elemzők szerint Pontáék szociáldemokrata kormányát el is sodorhatja a népakarat. A helyzet viszont összetett, és még összetettebb a romániai magyarok szempontjából. Mert egyrészt az RMDSZ jelenleg Pontáékkal kormányoz, másrészt mert Johannis pártját, a PNL-t egy éve még a meglehetősen nacionalista Crin Antonescu vezette, ráadásul Pontáékkal közösen alkották azt az USL nevű szövetséget, amely a legutóbbi parlamenti választásokon mindenkit rommá vert. Antonescu akadályozta meg azt is, hogy az RMDSZ akkor kormányra kerüljön. Aztán amikor Ponta és Antonescu összeveszett, a PNL távozott, az RMDSZ pedig belépett a kormányba. Kelemen Hunor pártja egyébként szintén kapott a hétvégén némi útmutatást a választóitól. Az RMDSZ igyekezett senkit sem ajánlani az erdélyi magyaroknak az államelnök-választás második fordulójában. Nyilvánvaló volt, hogy egész Erdély Johannis-párti, így kínos lett volna Pontát ajánlani a magyaroknak. Ponta viszont mégis csak koalíciós partnerük, ezért Johannist sem ajánlhatták, főleg, hogyasze- beni polgármester nem támogatja az etnikai alapú regionalizációt, vagyis a székely autonómiatörekvéseket. Mondjuk ez utóbbit Ponta sem. Egy ilyen bonyolult helyzetben az RMDSZ csöndben maradt, a székely megyék pedig 70-80 százalékokat adtak Johannis- nak. Attól persze nem kell félni, hogy az RMDSZ eltévedne a sűrűben, eddig szinte bármilyen összetételű kormányba képes volt becsatlakozni. Ezt politológiai szakszóval úgy mondják, hogy nagy a koalíciós potenciálja. Népnyelven pedig úgy, hogy bárkinek lefekszik. Ez a csodafegyver viszont aligha lesz elég ahhoz, hogy megvalósítsa a székely autonómiát, amit a magyarokon kívül mindegyik romániai erő elutasít. Amit el lehet várni Johannistól, hogy Erdély szerepét és befolyását megerősítse a román államon belül. Gazdaságilag ugyanis ez a régió cipeli a hátán egész Romániát. KOMMENTAR Függetlenségi harc MARIÁN LEŠKO Az önkormányzati választások is igazolták azt a két, immár tartós politikai jelenséget, hogy a független jelöltek sikeresebbek a pártkatonáknál, a pártkatonák közül pedig a smeresek a legsikeresebbek. Mi következik ebből? A független jelöltek még több önkormányzati posztot szereztek, mint négy éve. A polgár- mesterek száma 979-ről 1104-re ugrott, a független helyi képviselőké pedig 4764-ről kerek hatezerre. Egyszóval az önkormányzati politikában a függetlenek váltak a legmeghatározóbb erővé. Sikeresebbek, mint a politikai pártok, amelyek ugye arra specializálódnak, hogy hiteles jelölteket kínáljanak a választóknak. A parlamenti választásokon a pártok monopolhelyzetben vannak, de a többi választáson már egyáltalán nem rendkívüli dolog, hogy a politikai jelöltek csúfos vereséget szenvednek. Az államfőválasztáson a politikai csúcsjelölt szenvedett akkora vereséget független, semmiféle politikai múlttal nem rendelkező ellenfelétől, hogy a mai napig nem tért teljesen magához. Hiába alkotnak egyre nagyobb politikai erőt a függetlenek, a parlamenti választásokon nem indulhatnak, legfeljebb valamelyik politikai párt jelöltlistáján. Ugyanakkor az alkotmány kimondja, hogy a törvényeknek szavatolniuk kell valamennyi politikai erő szabad versengését. Vajon demokratikusnak és szabadnak tekinthető egy olyan verseny, amelyben a független jelöltek nem vehetnek részt, csak ha az egyébként monopolhelyzetüket védő pártok kegyeskednek ezt megengedni nekik? Rendjén való, hogy egy független jelölt megpályázhatja az államfői posztot, de nem lehet egy a százötven parlamenti képviselő közül? Az világos, hogy a 2016-os parlamenti választások a jelenlegi szabályok szerint zajlanak majd, és a pártok kizárólagos joga lesz eldönteni, hogy kik kerülnek a listájukra. A függetleneknek, akik rendre legyőzik politikai ellenfeleiket, csak aktív választójoguk lesz, passzív nem: tehát választhatnak, de nem választhatók. így kiiktatódik az a politikai erő, amely oly fölényes győzelmet aratott az önkormányzati választásokon. És mint azt a hétvégi választások is igazolták, a függetleneken kívül nincs komoly ellenfele a Smemek. Valamennyi pártnak érdeke megőrizni a jelöltállítás monopóliumát a parlamenti választásokon, de a legnagyobb érdeke a Smernek fűződik ehhez. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Mindenki Zeman ellen Miloš Zeman államfői tevékenysége nagyon megosztja ugyan a cseheket, de a megnyilvánulásai, nyilatkozatai elleni tiltakozásokban paradox módon egységbe tömörül a lakosság - véli a cseh sajtó. A hétfői prágai megemlékezés a bársonyos forradalom 25. évfordulójáról Zeman-ellenes tüntetéssé változott. Zemant az utóbbi hetekben élesen bírálják, mert egy rádióinteijúban vulgáris kifejezéseket használt, és mert a forradalom évfordulója előtt megkérdőjelezte az 1989. november 17-i, diáktüntetők elleni rendőri beavatkozás brutalitását. Hétfőn Prágában a megemlékezés résztvevői a visegrádi országok és Németország elnökei előtt kifütyülték és tojásokkal dobálták meg Zemant (atojásbólÁder János magyar elnöknek is kijutott). „Általában leszögezhetjük, hogy az elnököt nem szokás tojással dobálni. Ugyanakkor azt is leszögezhetjük, hogy Zeman nemigen viselkedik úgy, ahogy egy elnökhöz illene - írta a Hospodáfské noviny napüap. - Az elnöknek összekötő kapocsnak kellene lennie a társadalom különböző csoportjai között. Zeman a társadalmat aktívan és agresszíven megosztja.” A Lidové noviny szerint figyelemre méltó, hogy a cseh társadalom, amely már hosszú ideje eléggé passzív, keres valamiféle közös nevezőt, értéket, s most a jelek szerint az elnök bírálatában találta meg azt a témát, amelyben többnyire egységes tud lenni. „A cseh társadalom kezd egységessé válni az elnökkel szembeni ellenállásban. Tekintettel arra, ahogyan az elnök viselkedik, és amit csinál, ez az ellenállás jogos” - véli a konzervatív napilap. Ugyanakkor sajnálatosnak és szomorúnak minősíti, hogy a cseh társadalom jelenleg csak egy tagadásban, tehát negatív előjelű témában tud közös nevezőre jutni. A tojásdobálást lehet neveletlenségnek és lehet a szabadság kétségbeesett, de őszinte megnyilvánulásának is tekinteni. „Az emberek fontosnak tartják, hogy véleményt nyilvánítsanak. És mi, ha nem ez 1989 novemberének élő üzenete” - írja kommentárjában a liberális Mladá fronta Dnes. (MTI)
