Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-18 / 264. szám, kedd
10 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 18. www.ujszo.com KOMMENTAR Kompenzál, zenél, ég MOLNÁR NORBERT a Magyar szempontból nem hoztakföldrengés- szerű változásokat az önkormányzati választások. Az MKP és a Híd nagyj ából megtartotta pozícióit, utóbbi hangyapattanásnyit javítani tudott, előbbi egy anionnyit vesztett, de ha reálisan nézzük, egyik sem mozdult el. Országos szinten az MKP a harmadik, a Híd a negyedik legeredményesebb párt, a függetlenek taroltak. Az MKP továbbra is a regionális politikát uralja Dél-Szlovákiában, a Híd meg a parlamentben vitézkedik. Mégis történtek olyan dolgok, amelyek fölött nem lehet elsiklani. Komárom kompenzált. Négy éve - magyar szavazatokkal is - szlovák polgármestere lett a városnak, idén a magyarnál is magyarabb. Nem az összefogás jelöltje győzött, hanem az MKP-tagságát felfüggesztő StubendekLászló. CzíriaAttila, az MKP-Híd közös jelöltje alaposan lemaradt, sőt a két párt a képviselő-testületben is kisebbségbe kerül. A kép sarkítva a következő: aHíd-választókinkábbCzíriára, azMKP-válasz- tók inkább Stubendekre szavaztak. Komárom az egyetlen város, ahol teljes mértékben összejött az összefogás, közös volt a polgármesterjelölt és közös a lista is. A választók tettek rá. De Stubendek stábja is tett az oly sokszor hangoztatott és oly sokszor hamisnak tűnő összefogásvágyra. Komárom feladatot adott a pártközpontoknak: van-e értelme egy hamis összefogásképet erőltetni, aminek nincs táptalaja. Legalábbis manapság, s ez borítékolhatóan így lesz másfél év múlva, a parlamenti választások előtt is. Ez így nagyobb probléma az MKP, mint a Híd számára. A Híd ugyan átlagban hozta a számait, de a csallóközi városokban akkorát égett, mint a zsanai gázkitörés. Miközben éppen ez a járás számított a bástyájának. Somorját legyalulta az MKP, egyetlen hidas képviselő lesz (a többi MKP-s), a parlamenti képviselő Érsek Árpád semjutott helyi mandátumhoz. Dunaszerdahelyen tropára verte magát a Híd. A párt röpke ötéves története alatt sikerült kitermelnie három olyan polgármesterjelöltet, akik a Híd hivatalos jelöltje mellett szálltak szembe az MKP-s Hájos Zoltánnal. Közröhej. Hájos szépen megvédte pozícióját, noha a második és harmadik hidas induló együtt több szavazatot kapott, mint a polgármester, és akkor nem beszéltünk még a harmadik és negyedik exhidas vok- sairól-vagyis Hájos verhető volt. Atestületben elvesztette többségét a Híd, az MKP kényelmesen irányíthat. Mi is történt közvetlenül a választás előtt? A Híd legnépszerűbb jelöltjeit a helyi vezetés önhatalmúlag kivágta a listáról. Mit is zengene a B-közép egy Málta elleni győztes meccs után? Szép volt, fiúk! Párkányban a polgármester-választást Nothart Éva nyerte meg. A zenélő ház tulajdonosa. Pár nappal a választás előtt blogbejegyzésben jelentette be, hogyha Eugen Szabó nyer, eladja a házat a városnak, és soha többé nem jelenik meg Párkányban. A zenélő ház a városnak nem a legnagyobb, de a legláthatóbb és legismertebb problémája. Évekig nem tudott senki semmit sem kezdeni vele, hát megoldotta a háztulajdonos, a maga módján. Az évek hosszú során a helyiek által meggyűlölt nő a végén még belerúgott egyet a párkányiakba, akikeztörömmelfogadták. Megválasztották Szabót. így véget ért a 24 éven át tartó Oravec-korszak. Eddig senki sem tudta legyőzni, pedig eddig szinte csak komolyabb ellenfelei voltak. Persze, Oravec is kellett ehhez, hiszen négy éve bejelentette, többet nem indul, aztán mégis. A nép az ilyet nem szokta elfelejteni. Ja, és tudják, mi szólt vasárnap Placido Domingo helyett a zenélő házból? Az olé, olé, olé, olé... De vannak más hírek is. Nagymegyeren visszahívták polgármesterkedni a korrupció miatt korábban leültetett városvezetőt. Egyszer majd amerikai filmet forgatnak a nagymegyeri lelkűiéiről. Füleknek megint magyar polgármestere lett. Szepsinek és Ipolyságnak meg szlovák. Alapból nincs semmi baj a szlovák polgármesterekkel délen, ha rendesen dolgoznak. Az a baj, ha nem dolgozik rendesen, legyen az szlovák vagy magyar. Csak mi, kisebbségiek, érzékenyebbek vagyunk a nemzetiségi témára. FIGYELŐ Két zongorán A magyar vezetők meglepően bíráló módon nyilatkoznak a napokban Oroszországról, az EU-val való közös kiállást hangsúlyozzák. Mintha felismerték volna, hogy hosszú távon nem fizetődik ki a keleti elragadtatás - írta a lengyel Rzeczpospolita. Azonban Magyarország lehetővé tette a Déli Áramlat építését és Paks orosz hitelből való bővítését. Mintha „két zongorán próbálna egyszerre játszani”. Hogy hitelesek-e a Nyugat melletti nyilatkozatok, azt Szijjártó Péter külügyminiszter szerdai moszkvai útja mutatja meg, valamint az, hogy a Mól az oroszoknak adja-e el a horvátországi INA részvényeit. (MTI) Helyi szinten még meg tudjuk ítélni, mi a jó és mi a helytelen, kik az elfogadható jelöltek Szombaton volt november 17. Feltehetőleg kevesen számítottak ilyen eredményekre a szombati ön- kormányzati választásokon: komoly meglepetések, új arcok, s az éjszaka diadalmas zárásaként Pavol Paška távozása. TOKÁR GÉZA Huszonöt évvel a rendszer- váltás után megmutatkozott, hogy tudunk élni a demokráciával, van értelme kinyilvánítani a véleményünket. Pár nappal korábban Szlovákia sokkal vigasztalanabb helynek tűnt: a Smer leváltott egy bábminisztert, hogy a helyére rakjon egy másikat, miközben a kormányzati szintű korrupció fő felelősei zavartalanul folytatták ténykedésüket. Ajobboldal a saját maga válságával küzdött, az államfő, akitől annyian vártak sokat, belekeveredett a mindennapipolitikába. Ehhez képest a választásokon akadtak pozitív impulzusok. Nem a részvétel, nem is egy-egy párt bukása (az SDKÚ egyre kevesebbeknek hiányzik), hanem helyi, reményt keltő sztorik éltetik, hogy huszonöt év múltán is működik még a demokrácia az országban. Optimizmusra ad okot a helyi aktivistákjó szereplése, a politikának és közéletnek új irányt szabni akaró személyiségek feltűnése. Ezek azt mutatják, hogy helyi szinten még meg tudjuk ítélni, mi a jó és mi a helytelen, kik az elfogadható jelöltek és kik azok, akik méltatlanok a tisztség(ük)re. Szlovákia számára a választások legnagyobb tétje az volt, sikerül-e bebetonoznia magát a Smemek a következő négy évre helyi szinten (és ezzel párhuzamosan mennyire semmisül meg ajobboldal). Az eredményekből az tűnik ki, hogy a társadalom még képes kritikusan szemlélni, mi történik körülötte, a demokrácia pedig öngyógyító rendszer - ha hosszú távon is, de kilöki magából az alkalmatlanokat. A Smer vitte a kisközségeket, de a nagyvárosokban már akadtak problémái. A nagyszombati Peter Bročka polgári aktivistaként tudottnyemi, egymegyeszékhe- lyen, úgy, hogy csak egyetlen óriásplakátja volt, Pozsonyban egy viszonylag új arc sikerének örülhet ajobboldal. A Smer a választások előtt Zsolna adósságának kormányzati átvállalásával egyértelmű üzenetet küldött a választóknak. Ennek fényében még ör- vendetesebb a kormánypárt kudarca néhány nagyvárosban. És biztosan lecsapódtak az egészségügyi korrupciós botrányok, Paška támadása kifizetődött az új pártok számára. Most csak az a kérdés, miként gazdálkodik a jobboldal a függetlenek körében felhalmozódó erkölcsi tőkével. Nem először történik ilyesmi, Andrej Kiska államfővé választása vagy a Smer egyes megyékben tavaly ősszel elszenvedett vereségét követően is hatalmi átrendeződésre számíthattunk, de a jobboldali pártok akkor inkább egymásnak estek. Most is megvan mindennek a kockázata, hiszen a most tüntetéseket szervező új kispártok és a régi jobboldali pártok (Híd, SDKU, KDH) közti különbség adott. És mit mondanak a választások szlovákiai magyar szemszögből? A megújulás elérhető, az összefogásnak pedig sokszor van értelme. De csak akkor, ha az erkölcsi mondanivaló mögött valóban ott állnak a megfelelő személyek. Paškát is elvitte a CT (Cartoonizer) A hatalom nem kiváltsága egyetlen csoportnak sem, mindenki elszámoltatható és elzavarható A novemberi áldozat NAGY ANDRÁS Huszonöt évvel a bársonyos után arról kellene írni, hogy a fiúk mit mentettek át apáik örökségéből, mit tanultak az elmúlt negyedszázadból, honnan hová jutottunk. Mi valósult meg az ideálokból, és mi az, amiben hazudtunk önmagunknak. Kik lopták el az álmainkat, s kinek bocsátottunk meg számtalanszor. Mennyire tudunk élni a demokrácia adta lehetőségekkel, saját jogainkkal. Mennyire érdekel bennünket a közélet, a választás lehetősége, ami egyben felelősség is. Mit tudunk kiharcolni, és mennyire tudjuk megvédeni kiharcolt jogainkat. 2014 remek év volt, Szlovákia lakossága a különböző választásokon megmutatta, hogy jóval bölcsebb, mint azt a politikusok képzelik. Most pedig úgy tűnik, a politikusok mutatják be az ellenkezőjét. A rájuk ruházott funkciót nem alázattal és tisztelettel viselik, hanem arrogánsán, álszent alakoskodással. A választások eredményváró estjén Pavol Paška parlamenti elnök egy mondattal ellopta az egész show-t, választásostól, november 17-éstől. Fogta magát és bejelentette, hogy lemond. Szlovákiában ilyen magas beosztású közjogi méltóság még sose vált meg így a pozíciójától. Az egypárti kormánytöbbség parlamenti elnöke egyszerűen megfutamodott. Huszonöt évvel a forradalom után gyönyörű lenne azt mondani, hogy Paškát a tiltakozás, az utca embere kényszerítette térdre és működik a társadalmi kontroll. Néhány ezres tüntetés Pozsonyban, Kassán, és huss, a házel- nökriek annyi. Szép lenne hinni, és a huszonöt éves itteni demokrácia legszebb példájaként emlegetni. Ám a valóság jóval kiábrándítóbb. A Smer túl van már a zenitjén. Ficóék is tudják, hogy az elvesztett államfőválasztás után már csak lefelé vezet az út. A megyei és önkormányzati választásokon még csak részben csapódott ez le, de a pártközpontban érzik: legfeljebb fékezni lehet a folyamatot, megállítani nem. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a pöstyéni CT-üg^ mögött a Penta, a kassai Smer, Široký, vagy bármely más lobbicsoport áll. Fico úgy döntött, lépni kell, valakinek el kell vinnie a balhét, nem elég egy miniszter és egy parlamenti al- elnök bukása. Mert Paška nem magától mondott le, nem az történt, hogy estére eszébe jutott, a hatalmat a néptől kapta, így ha az visszakéri, akkor neki szép csendben vissza is kell adnia. Nem tudni, pontosan mi zajlik a Smeren belül, de az vüágos: az évekig kifelé tökéletesen összezáró csapatból valaki körül pár nap alatt elfogyott a levegő. Nagy lehet az ijedtség, ha Fico feláldozta Paškát. A félelem attól, hogy a hatalmuk nem tart örökké, sőt, már csak rövid ideig. November legfontosabb üzenete, a demokrácia talán legszebb attribútuma ez. A hatalom nem kiváltsága egyetlen csoportnak sem, előbb-utóbb mindenki, aki rosszul végzi dolgát, elszámoltatható és elzavarható.
