Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-04 / 253. szám, kedd
Manchesteri derbi: villant a piros, nyertek a kékek! Tíz érdekesség az angol rangadóról 11. oldal 2014. november 4., kedd, X. évfolyam, 41. szám Egy futballfíiggő naplójából (Fannival az ősz) ,A LÉLEK ÉL : találkozunk!” (Arany János) I Állunk •az alsólánci te- I metőben, Fanni megil- I letődve nézi a dédanyja ’ sírját, a tobozkoszorút, a mécsest, a feliratot a márványlapon: itt nyugszik Árvái Emma, élt 43 évet. Fanni úgy gondolja, a holtak láthatadanok ugyan, de továbbra is hallanak bennünket, ezért a kapucnija zsinórját babrálva rövid beszámolót tart a közelmúlt legfontosabb eseményeiről; elmeséli dédanyjának, hogy a Barcelona kikapott a Reáltól, Morzsi pedig ismét fogott egy egeret a diófa alatt. Pécsi nagyapjával is így beszélget, félhangosan, a sírnál.- Képzeld, papa, járok focizni! - újságolja izgatottan, a virágok fölé hajolva, hogy a papa jobban hallja. Ha van túlvilág (és miért ne volna), akkor pécsi nagyapja (vagy legalábbis a lelke) ilyenkor boldogan mosolyog. Fanni focizni jár, s ezt a nagy hírt most már odaát is tudják. Fanni ugyanis futballista szeretne lenni. (Lásd még az almára, a fára és a gravitációra vonatkozó ismert tézist.) Nyolcéves, de újabban a PVSK (Pécsi Vasutas Sportkör) U 15-ös női csapatával edz, kamaszokkal. A szülei kénytelenek voltak beíratni, mert semmi más nem érdekli, csak a futball. A vele egykorú gyerekek játékai hidegen hagyják, s ha lemennek vele a játszótérre, Fanni arra az egy-másfél órára félrevonul a labdájával, dekázgatni.- Az edzésen azt szeretem a legjobban, amikor egymásnak dobjuk a labdát, és vissza kell rúgni belsővel vagy rüszttel vagy jobbal vagy ballal - mondja. Megnézem az iskolai rajzait. Szép, színes rajzok (ceruza, pasztell, zsírkréta), de a téma mindegyiknél ugyanaz. Zsúfolt stadion, üres stadion, csapatkép, meccsjelenet. Ezt hívják szerelemnek A rajzfíize- tében lapoz, közben magyaráz: itt Messi gólt rúg, itt szabadrúgást végez el, itt pedig Balotelli sárga lapot kap a németek ellen, mert levette a mezét. Este Andrissal, az öccsével együtt könyvet választ az esd olvasmányhoz. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem. Szinte minden bekezdésben akad olyan szó, amit nem ismernek. Mi az a zsámoly? (Olyan alacsony izé, amire rá lehet állni.) S a szépia? (Tintaszerű festék.) A lénia? (Vonalzó.) A gumigutti? (Gyanta.) A svindler? (Szélhámos, csaló.) Mi az a csonka gúla? (Elmutogatom nekik ez a gúla, ha pedig félbevágjuk, abból lesz a csonka gúla.) Mi az a Torricelli-féle űr? (Hűha...) Mik azok az irracionális egyenletek? (Ööö, ezeket majd később elmagyarázom nektek, most folytassuk, jó?) A könyvnek mégis sikere van, Fanniék hangosan hahotáznak azon, hogy Wlach lerajzolja Kökörcsin tanár urat a táblára, alsónadrágban és cilinderrel, s azon is, hogy Zajcsek a szemédádában tölti a töriórát. Csak azt nem értik, a főhős miért csokoládét meg parittyába való gumit akar venni a pénzén.- Miért, ti mit vennétek magatoknak - kérdezem.- Füstbombát! - mondják egyszerre, mintha összebeszéltek volna.- Hogy mit? - kérdezem hitedenkedve.- Füstbombátí Kiderül, hogy öt percet láttak a Slovan- Spartából, éppen a rendbontást, a teljes káoszt, egyenes adásban, és lenyűgözte őket a látvány: a sok görögtűz meg a trappoló rohamrendőrök.- Hm, ezt anyátoknak inkább ne mondjátok el, jó? Péntek délután: Vasas-ZTE a Duna TV-n. Mint valami büntetés. Poeni- tentiam agite! Régen a flagellánsok úgy vezekeltek, hogy a saját hátukat csapkodták korbáccsal. Ma elég bekapcsolni a Vasas-Zalaegerszeg NÉ Il-es bajnoki labdarúgó-mérkőzést, és keményen próbára vagy téve: keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül. Nem is értem: az ilyesmit miért közvetítik? Miért és kinek? S egyáltalán: mi ez? S vajon mit kell szívnia a riporternek ahhoz, hogy képes legyen így affektálni, sikoltozni, drámát hazudni a nagy semmiről? Fanni azt kérdezi, szeretnék-e megtanulni fonni. Ez valami új mánia az iskolákban, a fonás. A lányok mind fonnak Nem, mondom, én inkább maradok a focinál. Megmutatom nekik, mivel játszottam gyerekkoromban: drótból kapukat hajlít- gatok, a spájzban talált fehér babokból lesz a Real Madrid, a tarka babokból a Barcelona, a labda pedig egy bors. El Clásicót játszom nekik a szőnyegen, helyszíni közvetítéssel. Annyira beleélik magukat, hogy hangosan szurkolnak, a góloknál pedig üvöltve rohannak a konyhába, jelenteni az aktuális eredményt a nagyanyjuknak, így térdepelünk a szőnyegen, Eanni, Andris meg én. Három gyerek Szombat este együtt nézzük a tévében a Barcelona-Celta Vigót. Ahogy múlnak a percek, Fanni egyre jobban izgul, hatalmas Barca-zászlót terített maga elé, annak a sarkát szorongatja, próbálja beszuggerálni a gólt az ellenfél kapujába. De hiába. A Barcelona kikapott. Fanni egyre sűrűbben pislog.- Akkor most a Real Madrid az első? - kérdezi síri hangon. Megnézzük még a Fradi-Paks utolsó perceit, de köd van, nem látni a labdát. Aztán annak a meccsnek is vége. A stúdióban ülő riporter belekacsint a kamerába, mindjárt megmutatjuk, mondja, hogyan is alakult ki a 0-0-s döntetlen (ó, kösz, alig várjuk!), de előtte még reklám. Egyetlen joghurtital nem kevesebb, mint négymilliárd bifidus regulárist tartalmaz, bájologja egy női hang, mi pedig kikapcsoljuk a tévét. Fanni elszontyolodva hajtogatja össze a zászlót. Csak azért nem szipog, mert névnapjára kapott egy bokarögzítős sípcsontvédőt. Abban nézte a meccset. Legközelebb pedig a temetőbe is elviszi megmutatni, hadd örüljön a papa is, odaát. Mert a lélek él, ez egészen bizonyos. Gazdagjózsef
