Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-15 / 263. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 15. www.ujszo.com 1989 után az egykori pártvezetők többsége büntetlenül élt a demokráciában - aki gondban volt, beteget jelentett A kommunista pátriárkák alkonya A jó elvtársak 1986-ban, Budapesten: (balról jobbra) Zsivkov, Ceausescu, Husák, Gorbacsov, Kádár, Jaruzelski és Honecker (Képarchívum) Az 1989-es kelet-európai rendszerváltások előtt mindenki ismerte a nevüket: róluk - az elvtársi látogatásokról, a baráti országok sikereiről - szóltak a vezető nemzetközi hírek. Azután néhány hónap leforgása alatt eltűntek a címlapokról. A szocialista tábor hosszú éveken, gyakran évtizedeken keresztül „uralkodó” vezetői közül a többségnek zaklatott sors jutott osztályrészül, de a tényleges felelősségre vonást szinte mindannyian elkerülték. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kommunisták 40-es évekbeli hatalomátvételük alkalmával nem haboztak kivégeztetni - jobb esetben cellák mélyére eltüntetni - politikai ellenfeleiket, az 1989-es változások után viszont általában kegyes volt a sors az egykori diktátorokhoz, normalizátorokhoz, főtitkárokhoz és egyéb elvtársakhoz. A volt kommunista vezérek közül csak egyet végeztek ki, néhá- nyan kaptak pár éves börtön- büntetést, a többség viszont nyugodt körülmények között élhette le utolsó éveit. A csehszlovák állampárt fő vezetői közül egyet sem vontak felelősségre 1989 után. A párt és állam 1969 és 1987 közötti legmeghatározóbb alakja, a korszak emb- lematikus figurája, Gustáv Husák főtitkár és 1989-ig államelnök két évvel a forradalom kitörése után, pozsonyi házában halt meg. A korszak másik meghatározó figurája, Vasiľ Bi- lak, a ruszin származású dogmatikus szlovákiai kommunista pártvezér szintén elkerülte a számonkérést - pedig azok között volt, akik 1968 nyarán formálisan behívták az országba a megszálló szovjet hadsereget. 2011-ben azzal az indokkal állították le az ellene folyó hosszas eljárást, hogy nem állnak rendelkezésre perdöntő tanúk. Bi- lak idén februárban hunyt el, addig pozsonyi villájában élte nyugdíjas éveit. Kádár János, a gulyáskommunizmus megalkotója még a változások előtt távozott az élők sorából, az ő utolsó útját még állami pompa kísérte. A nevével több mint három évtizedes korszakot fémjelző Kádár éppen azon a napon távozott - 1989. július 6-án hunyt el -, amikor az 1958-ban az ő akaratából kivégzett Nagy Imrét és társait a Legfelsőbb Bíróság jogilag is rehabilitálta. Halálhíréről a tárgyaláson ülő érintettek egy kis, kézről kézre adott cetliről értesülhettek. A korszakos kelet-közép-eu- rópai kommunista pártvezérek közül Nicolae Ceausesu is uralmának teljes összeomlása közepette távozott az élők sorából, igaz, kevésbé szimbolikusan: a Conducatort és nejét, Elenát a romániai forradalom zűrzavarában sebtében kivégezték. A pár a forradalom kitörése után helikopterrel menekült a fővárosból, miután a tüntetők december 22-én behatoltak az elnöki palotába, három nappal később pedig már azt jelentette a bukaresti televízió, hogy egy rögtönítélő katonai bíróság ítéletét végrehajtva kivégezték őket. Másnap a közel egyórás videó bejárta a világot. Máshol - már ahol egyáltalán sor került rá - jóval komótosabban zajlott a felelősségre vonás. A bolgár Todor Zsivko- vot, a leghosszabb ideig hatalmon levő pártfőtitkárt (1954- től „uralkodott”), az 1991-ben kezdődő, ám nagyon sokáig elhúzódó perében hét évre ítélték állami pénzek elsikkasztá- sáért. Büntetéséből csupán két évet töltött le, azt sem börtönben, hanem - betegségére való tekintettel - a már 1989-es bukása után tartó házi őrizetben, egyik unokája villájában. Szabadulása után megírta emlékiratait, a könyv nagy sikert aratott. Zsivkovnak a „hálás utókor’ még szobrot is állított szülőfalujában, igaz, később le- döntötték. A bukott kelet-német pártvezért, Erich Honeckert jóval nehezebben tudták ítélőszék elé cibálni. 1990 decemberében, amikor letartóztatási parancsot adtak ki ellene, Honecker egy szovjet katonai laktanyába, majd onnan Moszkvába menekült. 1991 végétől pedig az ottani chilei nagykövetség nyújtott menedéket neki, tekintettel arra, hogy chilei veje egykor, üldözött kommunistaként, Auguste Pinochet diktatúrája elől az NDK-ba menekülhetett. 1992 júliusában, amikor a moszkvai vezetők levették róla a kezüket, kiadták Németországnak. Honecker ügyére végül - ahogy sok más vádlott társáéra - „egészségügyi” megoldás született: májrákja miatt megszüntették az eljárást, Chilében kapott végső menedéket. A lengyel állampárt (LEMP) éléről, majd az államfői székből is csendben háttérbe húzódott, 1991-ben nyugdíjba vonult Wojciech Jaruzelski tábornok ellen 1989 után több eljárást is indítottak az 1970-es lengyelországi munkássztrájkok leverése és a rendkívüli állapot bevezetése kapcsán elkövetett kommunista bűncselekmények miatt, de egyikben sem ítélték el. Néhány éve megroggyant egészségi állapotára hivatkozott, így az ügyet ejtették. Idén áprilisban távozott az élők sorából. A felsoroltakhoz képest Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, a párt utolsó főtitkára szépen él emlékeiből. Tisztes honoráriumokért beszédeket tart, politikai kommentárokat ír, politikai „celebként” még reklámokba is hívták. Ezekben a napokban is a peresztrojka, a glasznoszty és 1989 emlékezetét eleveníti fel a pódiumokon. (MSz) Gustáv Husák. Az 50-es években „burzsoá nacionalizmus” vádjával bebörtönzött kommunista politikus 1969-től 1987-ig vezette a Csehszlovák Kommunista Pártot, 1975-től 1989-ig államfő is volt. 1990 februárjában kizárták a pártból, 1991. november 18-án bekövetkezett haláláig visszavo- nultságban élt Pozsonyban. Kádár János. 1956-tól 1988-ig vezette a Magyar Szocialista Munkáspártot, ’89 februárjában elmondott „őrült beszédét” követően nyugdíjazták. 1989 nyarán halt meg. 2007-ben sírját meggyalázták, festékszóróval a „gyilkosok 56” szöveget fújták rá. Kádár akkor elrabolt földi maradványai máig nem kerültek elő. Nicolae Ceausescu. 1965-től haláláig vezette a Román Kommunista Pártot, 1967-től az Államtanács elnöke, 1974-től államfő volt. Magát „a Kárpátok géniuszának” nevezte, az általa irányított rendszer brutalitásáról volt ismert. 1989. december 25-én a rögtönítélő bíróság döntése után feleségével együtt agyonlőtték. Wojciech Jaruzelski. 1981- ben egyszerre lett miniszterelnök és a párt főtitkára, ugyanebben az évben a Szolidaritás elleni válaszlépésként hadiállapotot hirdetett Lengyelországban. A rendszer bukása után két eljárás indult ellene, de egészségi állapotára való tekintettel mindkettőt felfüggesztették. Idén májusban hunyt el. Erich Honecker. 1971-től irányította Németország Szocialista Egységpártját és az NDK-t. 1989. október 18-án lemondott ninden tisztségéről. Az egységes Németország megszületése után perbe fogták, de rákbetegsége miatt az eljárást megszüntették. Közben feleségével Moszkvába, később Chilébe menekült, ott hunyt el 1994-ben. Todor Zsivkov. 1954-től 1989- ig állt a Bolgár Kommunista Párt élén (közben miniszterelnök és az Államtanács elnöke is volt). 1991-ben bíróság elé is állították és 7 évre ítélték, a börtönéveket unokája luxusvillájában tölthette le. Emlékiratai bestsellerré váltak. 1996-ban a legfelsőbb bíróság felmentette. 1998-ban hunyt el. B1LSŐ PISSZIPENS - „SZÍGYEN" - EGY MÁSIK ÉLET - AMIT MEGÉRDEMELTÜNK - ÖNREFLEXIÓ - KI A HIBÁS munista Csehszlovákiában Alulról építkezni és szervezni boldog volt. Nem materiális még mindig nem tanultunk örömöket, hanem kulturális és meg. De ehhez több idő kell, közösségi értékeket kaptunk. nem elég 25 év. A Duna Menti Tavasz, a Jókai Az elmúlt negyed évszázad 1989 dunaszerdahelyi gimnazista 2014 a washingtoni Carnegie Endowment kutatója Mit hozott a bársonyos? JARÁB1K BALÁZS Középiskolás diákként aktívan bekapcsolódtam az 1989-as eseményekbe otthon, Dunaszerdahelyen. Szerveztünk, tüntettünk. Szüleim kulturális (ami persze politikait jelentett) belső disszidensek voltak, mi sem volt természetesebb. Emlékszem, milyen furcsa (de jó) volt hallani először a dunaszerdahelyi kultúrház mögött, hogy „szígyen” - így, csallóköziesen - az addig már megszokott „hanba” helyett. Az élet és az iskola azonban ment tovább. Bár 1989-ben tudtam, hogy hol a helyem, utána ez alaposan megváltozott. 1989 nekem szabadságot hozott és lehetőséget egy másik életre - és persze sokkal kevesebb nyugalmat. Előtte volt ugyan egy szürke nyugalom (legalábbis a társadalom jó része számára), de nem volt sem szabadság, lehetőség pedig alig. Hozzáteszem, szüleim révén a gyerekkorom a komNapok, a Kodály Napok teljesen mást jelentett akkor, mint most. Ez hiányzik. Paradox (?) módon a piacgazdaság nem kedvez a felülről irányított közösségi intézményeknek. egy új országot is hozott, bár eredetileg nem is kértem. Meg Európai Uniót és NATO- tagságot, amiért keményen megdolgoztunk. Pártokráciát és olyan politikai elitet, amiből szintén nem kértünk, de amit tulajdonképpen megér- demlünk. Mert amíg mindig valaki mástól várjuk a megoldásokat, és amíg az esik jól, ha valaki/valami más lehet a hibás, addig nem lesz sok változás. 1989 egy olyan életet is hozott, amilyenről anno nem is álmodtam. De Kelet-Európá- ban, ahol dolgozom, a Baltikumban, ahol most élek vagy Brüsszelben és Washingtonban, ahova gyakran járok, ugyanúgy csallóközi magyarnak érzem magam, mint Dunaszerdahelyen. A gyökerek valóban fontosak. Azoknak, akik csalódtak a rendszerváltásban, Ukrajnát tudom ajánlani példának. Ott 25 évvel kitolták a rendszer- váltást - a fejekben. Most keményen fizetnek érte. Ukrajna egy része azonban most saját kezébe próbálja venni a sorsát. Csatájuk csak most kezdődött. Áhhoz hogy a csata hasznos legyen az ország számára, elengedhetetlen az önreflexió. Mert ha mindig más a hibás, akkor tanulni, fejlődni és továbbhaladni nem fogunk. Csak a saját történelmünket éljük meg újra.
