Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-15 / 263. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 15. Vélemény És háttér 5 „Úgyis mindegy" vagy „mind ugyanolyan": a megszokás reménytelenségének kulcsmondatai Moszkva és megszokás Amikor 2011-ben a budapesti közgyűlés megváltoztatta (vagy visszaváltoztatta) a Moszkva tér nevét Széli Kálmán térre, a környékbeliek körében elég nagy felzúdulást keltett a dolog. RAVASZ ÁBEL Nem azért, mintha nagyobb gond lenne Széli Kálmán 19. századi magyar miniszterelnökkel, mint az orosz fővárossal, hanem főleg azért, mert 1951 óta hatvan év telt el addigra, és a Moszkva mint név sokak számára volt kedves vagy legalábbis természetes. (Még akkor is, ha az 1951-es átnevezés politikai indítatású volt.) Akkortájt sokan fogadkoztak, hogy nekik a Moszkva akkor is Moszkva marad, és a polgármester csak nevezze úgy a teret, ahogy akarja, ez semmin nem változtat. Jómagam nyolc év részeit töltöttem el pár sarokra a Moszkvától, nekem is ez tűnt logikusnak. Ma, ha Budán járok, egyértelmű Széli Kálmán győzelme Moszkva felett. A volt miniszterelnök ott van az összes busz-, metró- és villamosmegállóban, érkezés előtt be is mondják, a Moszkva emléke pedig fakul. Persze az emberek három év alatt még nem felejtették el, hogy így hívták a teret - ha ezt a nevet használom beszélgetésben, nem ül ki az arcokra értetlenség. De Széli Kálmán szép lassan befészkeli magát az emberek tudatába, megszokják, számítanak a jelenlétére, a Moszkva név pedig olyanná válik, mint Pozsonyban a Preš- porok - értelmiségi körök játéka egy olyan párhuzamos valósággal, amelynekmúltja van, jelene nincs. A csendes szocializáció győzelme ez a tudatos fellépéssel szemben. Ez a csendes tanulási folyamat persze nem csak az ilyen átnevezésekre érvényes, életünk minden szférájában megtalálható. Amit most kiemelnék, az a politikai szféra, azon belül is az önkormányzati politika. Hajmeresztő módon a polgárok hajlamosak hozzászokni saját ön- kormányzatuk működéséhez akkor is, ha az gyenge. A négyéves ciklus első felében felháborodnak, aztán mire szavazni kellene, kimegy a kezükből az energia. A választó halványan még emlékszik valami botrányra, de aztán úgy dönt, ez benne van a pakliban, és inkább szavaz az ismertebb - megszokott - névre, mint egy új lehetőségre. „Úgyis mindegy” vagy „mind ugyanolyan”: a megszokás reménytelenségének kulcsmondatai. Pedig ezt, mármint az igénytelen helyi politikát megszokni, tolerálni sem szabad. A mai napon ismét adott a választás lehetősége helyi önkormányzatainkba. 25 év alatt megszoktuk, hogy ez így van, pedig ez korántsem természetes. Ez egy kiváltság, amiért generációk sora harcolt anno. Azt is megszoktuk, hogy „mind hülye” és nem érdemes választani. Én ezt nem gondolom, általában vannak jó minőségű jelölték, legalább néhányan. Az európai parlamenti választásokon csak minden nyolcadik szlovákiai választó vett részt. Az önkormányzati választásokon ne bízzanak mindent a nyolcadik emberre. Ne azt szokják meg, hogy nem érdemes szavazni, hanem azt, hogy négyévente mindig szánnak erre pár percet. r- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hányán köpnek ma engem képen? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Rendszerváltó dalok JUHÁSZ KATALIN Van egy fiatal történész ismerősöm, szerintem még nincs harmincéves, idén doktorált. Azt írta a minap a Facebookra, hogy nahát, ő eddig nem is tudta, hogy a mi hőn szeretett David Hasselhof- funka berlini fal leomlásakor elénekelte a falon a Looking for freedomot. Bizony, ez a fontos momentum nincs benne a történelemkönyvekben, úgyhogy akik nem látták anno a tévében a parányi égőkkel díszített világító dzsekiben düllesztő, „Ich bin ein Berlineť’-t kiáltó szupersztárt, most, ajubileum kapcsán csak csóválják a fejüket hitetlenkedve, hogy lám, milyen kevés elég volt akkoriban a népnek a boldogsághoz. A nyolcvanas évek végének zenészei közül sokan rendkívül ügyesen lovagoltákmeg a kelet-európai történéseket. Hogy mástnemondjak, aszinténte- nyérbe mászó Scorpions Wind of Change című megaslágerét ki sem tudtuk mosni a fülünkből akkoriban. Én, aki márfelnőttfejjel éltem át arendszerváltást, nem igazán hiszek el semmit azoknak a nyugati előadóknak, akiknem a saját bőrükön tapasztalták a szocialista államrend szigorát és ijesztő abszurditását. Ezért mostnéhány olyandalra szeretném felhívni a figyelmet, amelyekténylegfelfedezésre, illetve új rahallgatásra érdemesek. Persze világos, nem a zenészek váltottakrendszert, de vitathatatlanul nagyhatásúk volt az akkori közhangulatra. Hasselhoffal és a Scorpionsszal ellentétben a cseh Marta Kubi - šovának, a szlováklvan Hoff- mannak, a magyar URH együt- tesnekésmégszámos előadónak nem jelenhetett meg lemeze az elmúlt rendszerben, méghozzá a „necces” dalszövegek miatt. De Bródy János is tudna mesélni (szerencsére gyakran mesél is) acenzorok„áldásos” tevékenységéről. Sok zenészt elüldözött a hatalom (Karel Kryl, Robo Grigorov, Baksa- Soós János), másokat ellehetetlenítettek, üldöztek, abaj- gattak, sőt börtönbe is zártak rendszerellenes izgatásért. Nálunkkétdalbóllettrend- szerváltó himnusz. Az egyik az 1989-es novemberi események alatt, illetve hatására született, ez volt a gitáros dalnok Ivan Hoffman Sľúbili sme si lásku című szerzeménye. A másik egy 1988-as keltezésű, betiltott Robo Grigorov dal, megtévesztő címmel: Pocta Majakovskému. Csehországban sokan énekelték a tereken a sorsdöntő napokban Marta Kubišová dalát, aModlitbaproMartu-t. De rendkívül népszerűek lettek a szabadsághőskénthazatérő Karel Kryl egyszerű, ám szug- gesztív dalai is. Amagyar szabadsághimnusz pedig egyértelműen a Ha én rózsa volnék, amit Bródy János írt Koncz Zsuzsának. 25 évvel a rendszerváltás után nem csak érvényes, de lassan új értelmet kezd nyerni. Szóval kedves fiatalok, én ezeket ajánlom kike- resni a YouTube-on! VENDÉGKOMMENTÁR Tolmácsot kérek SERES LÁSZLÓ „Mindannyiunknak ki kell mondani, hogy Magyarország nem Guantánamo, itt senkit nem lehet bizonyítékok nélkül vádolni” - jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője, Rogán Antal. Ül az ember este a tévé előtt, kissé már le van sze- dálva, mert a közmédia híradója megy, ami százalékpontokban mérhető csökkenést okoz az IQ-ért felelős genetikai állományban, mindegy, egyszer élünk, szóval azt halljuk, hogy ez itt nem Guantánamo, és bólintunk. De nem ám, sehol egy börtöncella, senki nem alkalmaz waterboardingot a nagyszobánkban, a közmédia híradója az egyetlen, amely támadást intéz ellenünk minden este pontosan fél nyolc és nyolc között, de azt meg lekapcsolhatjuk bármikor. Szöges ellentétben a magyar kormánnyal. A magyar kormány a kitiltásgate hatására viharos gyorsasággal jutott el a nyájaskodó, überszívélyes Amerika-barátság hangjától a guantánamózásig, hogyaztánmáregy napra rá azt halljuk Szijjártó külügyminisztertől:,Azzal vádolni minket, hogy nem illeszkedünk az európai jogrendszerbe, s ne lennénk Eu- rópa-pártiak, orbitális hazugság”, különben is, a tények alapján „nem lehet kétségbe vonni Magyarország transzatlanti és európai elkötelezettségét.” Ahogy az amerikai követségen időpont-egyeztetés nélkül megjelenő, amerikaiul sajnos nem értő NAV-elnökmondaná, tolmácsot kérek. Magyar-magyart. A nélkül ugyanis egyszerűen felfoghatatlan, mit akarnak a fent idézettekjelenteni, ha akarnak egyáltalán. Magyarországon senkit nem lehet bizonyítékok nélkül vádolni? Egyrészt vádhoz nem bizonyíték kell, elég a gyanú, másrészt a cáfolatok tucatjához tessék megnézni a kormány- párti politika és média napi működését, civil szervezetek adóhatósági vegzálását, ellenzéki politikusok személyeskedő le- j áratását, általában mindennemű következmény nélkül. Orbitális hazugság, hogy nem illeszkedünk az európai jogrendszerbe? Hát, formálisan nézve, a távolból, hunyorogva, lejárt kontaktlencsével tényleg úgy tűnik, illeszkedünk- valójában épp készülünk kiilleszkedni onnan. Az elmúlt négy és fél év nem éppen az európai Magyarország dicső időszaka, hogy ne mondjam érája volt, ha a magántulajdon, a piaci verseny, a média, az iskolai önrendelkezés, a jogbiztonság, meg úgy általában az egyéni jogok elleni hadviselést vesszük. Aztán meg élő cáfolatként ott van ugye maga a miniszterelnök, aki időnként Erdélyben adja elő nagy ívű illiberális vízióit az ország Eurázsia felé fordításáról. Nem lehet kétségbe vonni az ország transzatlanti és európai elkötelezettségét a tények alapján? De hát milyen tények, külügyminiszter úr? Most láttuk vendégül a baráti Azerbajdzsán vezérét, Alijev elnök urat, aki csak abban különbözik Sacha Baron Cohen diktátorától, Ádadeen admirális-generálistól, hogy kevésbé vicces. ,A különbözőségek ellenére Azerbajdzsánban és Magyarországban közös, hogy mindkettő világos stratégia mentén irányított, vezetett, helyes irányba fordított ország” - közölte Orbán Viktor, miután a sokadik gesztust tette Alijevnek, a baltás gyilkos kiadásától egy ma- gyar-azeri bélyegen át 200 azeri főiskolás befogadásáig. 25 évvel a Fal leomlása után nemcsakAmerika, de az EU is bé- nultan, kínjában röhögve nézi, mi történik Magyarországgal. Hát, ha az időnként meglepő tömegtüntetésektől eltekintünk, leginkább az történik, hogy ülünk leszedálva az esti tévéhíradó előtt, és nagyon örülünk, hogy ez itt nem Guantánamo. A szerző a HVG publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője FIGYELŐ Megmutatom én a kacsámat ott... Kiskacsákra cseréltette a nemi szervek ábráit a biológia-tankönyvekben a török kormány. Ä tananyagot sem kímélik az iszlamizációs törekvések: a hatodikosok tankönyvéből száműzték a nemi életre vonatkozó ábrákat, kiskacsákkal, jegesmedvékkel illusztrálták az emberi szaporodást - írta a Hürriyet című török lap. Abdullah Tunali gyermekpszichológus sajnálkozását fejezte ki, hogy a szüzesség vagy a mell szavakat is száműzték a könyvből. „Korábban, a gyerekek egészséges fejlődésével összhangban ugyanúgy magyarázták el a nemi szervek egyes részeit, mint a szív vagy a vesék esetében. Idén azonban a kormány által elvárt erkölcsi irányvonal mentén cenzúrázták a tananyagot” - fejtette ki Tunali. ARecepTayyipErdo- gan vezette iszlamista-kon- zervatív vezetést azzal vádolják, hogy a társadalom iszla- mizációjára törekszik. Nem ez az első, az iszlám erkölcsi előírásait szem előtt tartó kormányzati intézkedés: engedélyezték a diáklányoknak, hogy fátylat viselhessenek, viszont a kormány betiltotta a tetoválást, a piercinget, a lányoknak pedig a sminket. (MTI)