Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-13 / 261. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 13. Iskola utca 17 Mesterkurzus A. Molnár Ferenc nyelvtörténésszel Új nyelvi értelmezések A. Molnár Ferenc (Fotó: MNYIT) Szakmai elismerés a Vekker Műhelynek Sikeres lett a „Mi a pálya?” A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke által szervezett Mesterkurzus című előadás-sorozat ven­dége ezúttal A. Molnár Fe­renc magyarországi nyelv­történész volt. Előadásá­ban legismertebb szöveg­emlékünk, a Halotti Be­széd és Könyörgés egyik újabb értelmezését tárta a hallgatóság elé. MISAD KATALIN A Halotti Beszéd és Könyör­gés a magyar nyelv és egyben a finnugor nyelvcsalád legrégibb fennmaradt szövegemléke. 1195 körül másolták be egy magyar nyelvű liturgikus könyvbe, az úgynevezett Pray- kódexbe, amely Pray György történetíróról kapta a nevét, aki 1770-ben először ismertet­te a nyelvemléket, illetve kö­zölt belőle rövid részletet. Az előadás bevezető részében A. Molnár Ferenc utalt a nyelv­emlék gazdag szakirodaimára, s hangsúlyozta, hogy a Halotti Be­széd nyelvi, irodalmi, egyház­történeti jelentőségén túl a ma­gyar kultúrának is az egyik szimbolikus darabja, melyet a magyar irodalom, képző- és zeneművészet számos alkotása feldolgozott. A szövegemlék ér­telmezése, valamint az olvasat kérdése éppen ezért nemcsak az anyaország és a szomszédos or­szágok, hanem a diaszpóra ma­gyarsága, sőt a nyelvünk és kul­túránk iránt érdeklődő külföldi­ek figyelmére is számot tarthat. Az előadó a továbbiakban bemutatta a nyelvemlék betűhű szövegét, s felhívta a figyelmet a legfeltűnőbb jellegzetességek­re: a latinhoz hasonlóan magyar szövegben ekkor még nem jelöl­ték a magánhangzók hosszúsá­gát, az összeolvadást okozó mássalhangzó-kapcsolatokat ál­talában a kiejtés szerint írták le, s maga az egész írásmód sem egyezett mindenben a maival, ez utóbbi hosszú fejlődés során alakult ki. A betű szerinti szöveg után A. Molnár ennek a feltehető korabeli olvasatát szemléltette, miközben rámutatott, hogy egyes szavak kiejtése időközben megváltozott, illetve hogy bizo­nyos, napjainkban érvényes hangtani, kiejtési szabályok nyomát hiába keressük a nyelv­emlékben, ezek akkor még nem alakultak ki. Például a -ben és a -nek rag a nyelvemlékben még egyalakú volt, vagyis nem illesz­kedett (lásd milosztben = kegye­lemben, mugánek = magának), néhány más testesebb rag pedig még inkább névutói helyzetben állt: a beíí-ből csak később fejlő­dött ki a-ba, -be (pl. nyugulmábe- lí = nyugalmába). Érdekes kommentárokat fű­zött az előadó a Halotti Beszéd tartalmának mai magyar nyel­ven való visszaadásához is. El­ismerte, hogy a nyelvtörténeti kutatások e téren nem mindig egyeznek, de úgy gondolja, vizsgálódásai során a minded­dig vitatott szavakra, kifejezé­sekre sikerült megfelelő vagy valószínű megoldást találnia, il­letve korábbi jó, de nem bizo­nyított feltevéseket kellő példa­anyaggal és érveléssel alátá­masztania. Néhány példa a sok közül: a szemléleti anyag hálál­nék és pukulnek szerkezetében a pukul (= pokol) szót ’alvilág’ jelentésben értelmezi, mely a halál szó jelentéstartalmát erő­síti, lényegében annak a szino­nimája. Uj értelmet kapott a nyelvemlék sokszor megkérdő­jelezett unuttei kifejezése is: A. Molnár azt feltételezi, hogy az unuttei alak hibás másolással kerülhetett a szövegbe (az ala­csonyan írt tt és az n összeté- vesztése többször is előfordul régi forrásokban), mégpedig az ununei (= önönei) ’övéi’ he­lyett. Kiderült továbbá, hogy a régi magyar nyelvben az asszony szó jelentése ’úrnő, fe­jedelemnő, királynő’ volt, illet­ve hogy az Árpád-korban az Is­tenen kívül úrnak csak igen ma­gas rangú férfit szólítottak: a ki­rályt, a trónörököst, valamint a királyi család férfitagjait. A. Molnár Ferenc tartalmas kifejtését újabb Mesterkurzus­előadások követik: ebben az évben vendégünk lesz még An­tal Anna tolmács, Fenyvesi An­na nyelvész és Földényi F. Lász­ló esztéta. BESZÁMOLÓ A 2013-ban alakult Vekker Műhely első, „Mi a pálya?” című színházi nevelési foglal­kozásával jelentkezett a szlo­vákiai Euroguidance szervezet által évente meghirdetett or­szágos versenyre - a Národná cena karierového poradenstva 2014 (Nemzeti Karriertanács­adási Díj 2014) megmérette­tésre. A versenyben olyan pályaműveket - szolgáltatáso­kat, publikációkat, programo­kat - értékelnek, amelyek hoz­zájárulnak a szlovákiai karrier­tanácsadói szektor bővítésé­hez, illetve amelyek kiemelke­dő hatékonysággal működnek. Idén 13 másik jelentkezővel együtt megmérettetett a Vek­ker Műhely színházi nevelési foglalkozása is, amely nem­Október 8-án budapesti juta­lomkirándulásra indultunk. Ezt a napot minden tanuló izgatot­tan várta, különösen azért, mert tanítási órák helyett a gyönyörű fővárost barangolhattuk be. El­ső utunk a Gyermekvasúihoz vezetett, ahova rövid kis séta után érkeztünk. Várakozás közben francia turistákkal is­merkedtünk, akikkel angolul beszélgettünk, próbára téve nyelvtudásunkat. A Gyermek­vasúton korunkbeli kalauzok­kal találkozhattunk, akiknek „munkáját” ámulattal csodál­tuk. Ezután csapatunk hosszabb sétára indult a Budai-hegység legmagasabb csúcsára, a János- hegyre. A fárasztó túra után kimele­gedve értünk fel az Erzsébet-ki- látóra, ahol sajnos a a sűrű köd miatt a meseszép kilátás elma­radt. Jókedvűen folytattuk to­vább utunkat, megnéztük a Vá­rat, kipróbáltuk a Budavári Sik­lót, valamint a Halászbástya formális, interaktív, és művészi formával próbálja bekapcsolni a diákokat saját jövőjük alakí­tásába. A foglalkozás, amelyet a társulat a 2013/2014-es tan­évben 18 alkalommal mutatott be Pozsonytól Rimaszombatig különböző középiskolákban, a középiskolák 2-3. osztályos di­ákjait célozza meg, együttgon­dolkodásra hívja közönségét a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekről. A zsűri örömmel fogadta a kezdeményezést, és az innovatív programnak kijá­ró szakmai elismerésben része­sítette: „(A zsűri) elismerésben ré­szesíti a Vekker Műhely nem­formális csoportot, a „Mi a pá­lya? - színházi nevelés a pálya- választás szolgálatában” projek­tért, a karriertanácsadás terüle­tén folytatott innovatív tevé­szépségeit is megcsodáltuk. A nap végére mindenki kellően el­fáradt ahhoz, hogy a hazautat legalább olyan csendesen tölt­sük, mint amennyire jól szóra­koztunk a magyar fővárosban. Tanulságos kiránduláson vet­tünk részt, rengeteg új él­ménnyel és ismerettel gazda­kenységért. A zsűri elismerés­ben részesíti ezt a Szlovákiában valóban innovatív kezdeménye­zést, amely univerzálisan hasz­nálható, érdekes formában megvalósuló, és amely a karrier­tanácsadói folyamat elején, fia­talokat aktivizáló módszerként alkalmazható.” A konferenciával egybekö­tött díjátadón október 16-án, Pozsonyban Gaál Julianna és Kuklis Katalin képviselte a Vekker Műhelyt. A konferenci­án történelmi pillanatra is sort került - az említett tagok nyil­vánosan is bemutatták a fog­lalkozás egy jelenetét szlová­kul. A rövid bemutató nagy si­kert aratott a szakmai közön­ség előtt, így a színházi nevelé­si műhely nemcsak a szakmai elismerést, hanem a közönség­díjat is hazahozhatta, (vé) godtunk. Bár közülünk többen is jártak már Budapesten, ezúttal ismét megbizonyosodhattunk arról, miért is olyan közkedvelt, s hogy miért nevezik az egyik legszebb európai fővárosnak. Szalay Krisztina, 9. o. Hetényi János Alapiskola, Ekel Nagy élmény volt a Gyermekvasút (Fotó: HJAI A POSTA HOZTA Budapesti jutalomkirándulás A POSTA HOZTA Minden út Rómába vezet, avagy milyen is volt az örök város Rengeteg olyan hely létezik a világon, ahová az ember szí­vesen eljutna élete során leg­alább egyszer. London, Párizs, Milánó, Róma - mind-mind olyan városok, melyek már önmagukban csodálatosak, hát még akkor, ha meglátjuk ben­nük az elrejtett szépségeket. Idén a Vámbéry Ármin Gim­názium 64 diákja és 4 pedagó­gusa elutazhatott Itália szívé­be, a hajdani hatalmas Római Birodalom központjába, Ró­mába. Az indulás napján eme­letes busz várt minket a talál­kozóhelyen. Bepakoltunk a csomagtérbe, s 16-18 órás uta­zás vette kezdetét. Sejtettük, mi vár ránk: egy hatalmas vá­ros telis-tele gyönyörű látvá­nyossággal. Másnap reggel 7 óra tájban láttuk meg Róma kapuit. Egy kis külvárosban szálltunk le a buszról, ahonnan csak rövidke metróút választott el minket a városközponttól. Idegenvezetőnk a csaknem egész napos történelemórán rengeteg hasznos és új infor­mációt osztott meg velünk. Nem teketóriáztunk, rögtön nekivágtunk a városnak. A Szent Pál-bazilikában csend és nyugalom uralkodott, ami megmagyarázhatatlan érzéssel töltötte meg a lelket. Miről is híres valójában Róma? Pizza? Spagetti? Hát nem másról, mint a több ezer éves, még mindig álló építészeti csodái­ról. Egyik úti célunk a híres Co­losseum volt. Az antik művészet kétségtelen tökéle­tességét véltük felfedezni a ha­talmas épületben, oszloprend­szere félelmet és káprázatot is keltett a turistákban, mint va­laha. Betekinthettünk az ősi véres harcok mezejére, ahol nemcsak gladiátorviadalok, hanem még tengeri csaták is játszódtak. A kilátás pedig eszméletlen volt, a város nagy részére tökéletes panorámát nyújtott. Sajnos, az emberi energia véges, s a csapat kény­télén volt elindulni a szállás fe­lé, amely nagyjából 20 km-re volt Rómától. Embert próbáló volt a nap, még a legkemé­nyebb légiós is panaszkodott Vámbérysek Rómában (Fotó: VÁG’ volna egy sort. Másnap a terv a Forum Romanum volt, az ókori Róma központja. Romok, köves utak és megannyi több ezer éves épület várta a nézelődő- ket. Az egész csoport „lehidalt”, hogy ezeket a csodás falakat modern eszközök nélkül emel­ték, és sok közülük még ma is büszkén áll a rengeteg foszto­gatás és harc ellenére. Nem ma­radhattunk ott sokáig, meg­annyi látnivaló várt ránk. Ki­emelném a Pantheont, mely ma is ugyanúgy áll, mint régen, csupán a belsejét újították fel a keresztények barokk stílusban. Az óriási templom robusztus oszlopaival hihetetlen látványt nyújtott. Nem alakulhat minden sze­rencsésen: a híres Trevi kutat épp felújították, viszont megíz­lelhettük az olasz éttermek specialitásait. A szállásra ér­kezve már arra gondoltunk, másnap elhagyjuk Olaszorszá­got, ezért igyekeztünk az utol­só nap minden percét élvezni. Reggel elbúcsúztunk hotelunk­tól, s a Vatikán felé vettük az irányt. A sors ismét nem kedve­zett, ugyanis csak másfél óra sorakozás árán sikerült bejut­nunk a Szent Péter-bazilikába. Bizton állíthatom, megérte a várakozás! Az a látvány, a szobrok, az ott lévő mozaikok egyszerűen mesébe illőek. Megnéztük az egykori pápák síremlékét, s emellett betekin­tést nyertünk a világ leghíre­sebb templomába. Elbűvölte diákjainkat a Sixtus-kápolna is a vatikáni múzeumokkal. Bár nagyon elfáradtunk, jól érez­tük magunkat a városban, ezért kissé szomorkásán ké­szültünk a hazaútra. Rengeteg élménnyel, új információval gazdagodtunk e pár nap alatt. Füle Dénes, II. B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents