Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-13 / 261. szám, csütörtök
1121 Vac^szat 2014. november • www.ujszo.com Új szó HOBBI I A vadászat fejlődése 11-12 ezer évvel ezelőtt a mezőgazdaság megteremtésével és az állatok háziasításával a vadászatnak más szerepek is jutottak. A gazdálkodó ember életében a vad mint elsődleges élelemforrás elvesztette a jelentőségét, de a vadnak mint veszélyforrásnak a távoltartása a mezőgazdaságilag megművelt területektől, valamint az ember által háziasított állatoktól szükségessé tette a vadászat gyakorlását. Az ókorban és a korai középkorban voltak kultúrák, ahol a vadászat gyakorlása az uralkodó osztály és a kiváltságosok előjoga volt (Egyiptom), és voltak kultúrák, mint pl. a Római Birodalom, ahol a vadászat a mindennapok foglalkozásai közé tartozott. A fajtársai ellen harcoló emberek közt is mindig a legjobb vadászok voltak a legjobb harcosok. A vadászsiker mindenkor a rátermettség, az ügyesség és a férfiasság bizonyítékául is szolgált. A kései középkorban az uralkodó osztályok és a nemesség kötelessége volt az egyes országok védelme és erre a célra a jobbágyság hadrendbe állítása. A nemesség előjogaként kezelt nagyvadvadászatok, melyek sokszor több ezer, esetenként több tízezer embert is megmozgattak, komoly szervezettséget igényeltek, és a többnapos vadászatok felértek egy-egy jól szervezett hadgyakorlattal. Ezekben az időkben a mennyiségi és minőségi követelmények a vadászatban még lényegtelen kérdések voltak. A18. és főleg a 19. századra lett jellemző a vadászatban a versenyszellem kialakulása, és egyesek számára a vadászat kezdett sporttá válni. Az addig szinte ismeretlen trófeakultusz - a ki tud többet lőni és kit tud erősebb trófeára szert tenni, ezekben az időkben kezdett megjelenni. Ez lett a tudatos vadgazdálkodás alapja, ami megkövetelte a vad élőhelyével való foglalkozást és az ehhez szükséges képzett szakszemélyzetet. A szakszerű vadaskerti gazdálkodás és az onnan kiszökött, illetve szabadon engedett csülkös vad lett a mai nagyvadállományunk alapja. Az apróvad tekintetében kicsit jobb volt a helyzet, habár az útjaink mellett peckesen sétálgató fácánkakasok sem tartoznak az őshonos vad közé. A messze Kínából származnak, és csak fokozatosan, céltudatos munka eredményeként terjedtek el nálunk. A vad terjedésével és sikeres szaporodásával kezdett nőni az érdeklődés a vadászat iránt, és a vadásztársadalom kezdett szerveződni. Az államok a vadászatot törvényes keretek közé szorították, és a vadászok kezdtek érdekvédelmi szervezetekbe - vadászszervezetekbe tömörülni. Következményként országos vadászati szervezetek alakultak, mint pl. Szlovákiában a Vadászati Védegylet. „Bar az ősember gjfösztönös hajlamait a civilizáció fékezi bennem, a vadászszenvedélyemmel (Maupassant) szenvedélyes vadászok körében i vagya í vadászati szakirodalomban a „miért vadászunk" kérdés csak nagyon ritkán merül fel. Na, nem mintha minden va- I dász kapásból nyomná rá a választ, de érthető módon nem keresnek igazolást a szenvedélyük gyakorlásának az indítékára. Az Új Szó az más. Ezt sokkal több nem vadász, mint vadászember olvassa. Mielőtt elhangzana, hogy mit keres egy ilyen szakmai P rovat egy országos napilapban, játszogassunk el egy kicsit a „miért vadászunk" témával. A GÉNEKBE ÍRÓDOTT A társadalom nagyon sokféle- I . Éjk képpen kezeli a vadászat kérdését. Vannak, akik kivagyiságnak, az úri passzió jelképének tartják a vadászatot, és vannak, akik sportnak vagy hobbinak nevezik. Vannak olyanok is, akik úgy tekintenek rá, mint az evolúció folyamán kialakult önfenntartás ősi ösztönére, és hasonlóan értékelik, mint a szerelmet, a fajfenntartás irányítóját. De nagy számban vannak olyanok is, akik rosszallóan tekintenek rá, és nyíltan ellenzik a vadászat gyakorlását. Egy dolog biztos: az emberi faj a törzsfejlődés kezdeti időszakában növényevő volt, majd élőhely- és életmódváltás miatt áttért a vegyes táplálkozásra, illetve a húsevésre- és elkezdett vadászni. Mivel testalkata, ereje és fogazata nem tette számára lehetővé a ragadozó életmódot, a vadászathoz szükséges kellékeket az eszközhasználattal, eszköz- készítéssel és az eszével helyettesítette. Nem volt A fejlődés folyamán azok a törzsek maradtak fenn és szaporodtak, ahol a férfiak erős harcosok és ügyes vadászok voltak. mindig olyan sikeres vadász, mint manapság, és minden bizonnyal az ember őse előkelő helyet töltött be más, nálánál termetesebb és ügyesebb ragadozók tápláléklistáján. De ő maga is vadászott. Mi tette számára ezt szükségessé - mi volt a vadászat indítéka? Elsősorban az éhség. A túlélés és az első számú ösztön, a szaporodás ösztöne, valamint az ezzel járó versengés az előembertől jó erőnlétet követelt meg, és ezt az erőnlétet az ősember elsősorban fehérjedús táplálékkal, például hússal igyekezett biztosítani. A túlélés az evolúció folytán egy nagy adomány! Ezért a fejlődés folyamán elsősorban azok a törzsek maradtak fenn és szaporodtak, ahol a férfiak erős harcosok és ügyes vadászok voltak. Ezek a tulajdonságok az évezredek alatt beíródtak a génekbe és továbbadódtak az utódoknak. A szaporodás ösztöne, a szerelem mellett létrejött annak testvérösztöne, a vadászszenvedély. Mivel a törzseknél (családoknál) a hússzerzés, a vadászat feladata szinte csak a férfiakat érintette, az idősebbek és elsősorban szaporodásbiológiai okokból a nők csak a gyűjtögetésben vettek részt, ezért az ösztönökből eredő,a génekben kódolt vadászszenvedély a férfiaknál sokkal gyakoribb lett, mint a nőknél. Mivel a zsákmányszerzés, a vadászat kivitelezése szerteágazó ÍV
