Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-10 / 258. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 10. www.ujszo.com KOMMENTÁR Hosszú utunk a faltól S1DÓ H. ZOLTÁN Éppen 25 éve omlott le a berlini fal, a hidegháborús megosztottság legismertebb jelképe, amely egyben a szocialista tömb elporladását is szimbolizálta. Jövő hétfőn a bársonyos forradalom 25. évfordulóját ünnepeljük, amely az ún. megvalósult szocializmus lebontásának újabb lépcsőfoka volt. A negyed század jó alkalom arra, hogy egy pillanatra visszanézzünk, és elmélázzunk azon, vajon milyen hosszú utat tettük meg 1989 novembere óta. A visszaemlékezés sokszor nosztalgiával párosul, a múló évek nem egy eset- . ben megszépítik, kiszínezik a történéseket. Nem véletlenül halljuk máig, hogy hej, azért valamikor minden olcsóbb, minden egyszerűbb, nyugodtabb volt. Nem kell elégedettnek lennünk a jelennel, de azt határozottan ki kell jelentenünk: az 1989 előtti időszak történelmi zsákutca volt, s a rendszerváltást megelőző évtized már csak a halódás, az agónia jegyében telt. Legkésőbb az 1980-as évek elejére világosan kiderült, hogy az 1956-ban és 1968-ban gyógyíthatatlan sebet kapott kommunista ideológia mellett a gazdasági fejlődés is kifulladt. Vagy óriási adósság felhalmozása árán (Magyarország, NDK, de ide sorolható a külön utas Jugoszlávia is) voltak csak képesek tartani az elért, viszonylag szerény életszínvonalat, vagy stagnálásba torkollott az utolsó évtized (Csehszlovákia), vagy hadiállapotot kellett kihirdetni a társadalmi forrongások miatt (Lengyelország). Végezetül volt, ahol a személyi kultusszal párosult kőkemény diktatúra miatt az emberek éheztek és dideregtek a fűtetlen lakásokban (Románia). Ilyen terhes örökséggel láttunk neki az új korszaknak. A rendszerváltás nehézségeit jól tükrözi, hogy például Szlovákia esetében az első években a gazdasági visszaesés mértéke egybevethető a mai Görögország 2008 óta tartó agóniájával. Azzal a jelentős különbséggel, hogy míg a görögöket az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap 100 milliárd eurós mentőcsomagokkal segíti, addig mi a demokratikus intézmények kiépítéséhez és a piacgazdaság megvalósításához csupán jó tanácsokat, barátságos váll- veregetést és néhány 10 millió márkát, dollárt kaptunk. A privatizáció során történt visszaélések ellenére kiépült a piaci kultúra, majd térségünk országai komoly erőfeszítések árán beléptek az Európai Unióba. Közép-Európában nagyon fejlett a panaszkultúra, vagyis „illik” zsörtölődni, azonban legalább ilyen évfordulók idején tudatosítsuk: a lépésváltás sikerült, napjainkban határozottan magasabb életszínvonalon élünk, mint 1989 előtt, közeledtünk a fejlett nyugati államok gazdasági fejlettségéhez, a műszaki újdonságokat szinte a legfejlettebbekkel egy időben vesszük át. Természetesen távolról sem rózsás a kép, hiszen a tartósan magas szinten beragadt munkanélküliség, a leszakadó régiók sora vagy - Pozsonyt és néhány nagyvárost leszámítva - a meglehetősen alacsony bérszint arra figyelmeztet, még hosszú az út a tényleges felzárkózásig. Viszont a berlini fal leomlása egészen új távlatokat nyitott számunkra, a történelmi zsákutca helyett a kissé kanyargós, esetenként fékezésre kényszerítő, ám fenntartható pályára léptünk. Fico marad, és amíg Fico nem dönt másképp, marad Paška is Nem úri huncutság Amikor ez a kommentár íródott, még tartott a parlament rendkívüli ülése. Igen, az, amit szombat estére hívtak össze, és vasárnap délután még nem ért véget. A végeredmény világos: a kormányfő marad, a parlamenti többség az parlamenti többség. LOVÁSZ ATTILA A parlamenti többség nem kíván kormányváltást, CT-tende- rek ide vagy oda, a Smer támogatottsága nem csökken. Bekövetkezett az az állapot, amikor a szimbolikus és populista politizálás felülírja azt az egyszerű képletet, hogy a közbeszerzésből lenyúlt pénzek ott fognak hiányozni, ahol az a választókat közvetlenül érinti. A vüágon jobb példa, mint az ingyenes vonatközlekedés, nem is lehetne, de az nem verte ki a biztosítékot. A biztosítékot a CT-tender verte ki-no nem a társadalomban, az ellenzéknél. Ha a biztosítékot a társadalomban verte volna ki, akkor most tízezrek tüntetnének a parlament előtt. Nem tüntetnek. A politika úri huncutság, mondják sokan, s még azzal is egyetértenek, hogy minden garnitúra lop, mindegy, melyik van hatalmon. A politika messzire került az emberektől. Leegyszerűsödött a jelszavak és ígéretek szintjére, s kívülről úgy néz ki, mint a Tanú című film utolsó percében a börtönőr szemében az elmaradt kivégzés: egy brancs maguk, ne is tagadja. Pedig nem. A politika nem úri huncutság. A politika nem lopás. A politika nem azt jelenti, ki mennyit tud elvenni a közösből. A politika - s tessék a kommentátort naiv hülyének tartani - köz- szolgálat. Járhat érte jó bér, magas társadalmi presztízs. Járhat érte limuzin, titkárnő, bőrfotel, drága konyak, különgép, esetenként rendkívüli eljárás, mindez éppen azért, hogy a politikus éjt nappallá téve azon dolgozzon, hogy a rábízott terület, szegmens, társadalmi probléma a lehető legjobb szabályozást, vagy éppen szabályozásnélküliséget kapj a. Az ellenzék egyik politikai módszere a bizalmatlansági indítvány. Akár egy-egy kormánytaggal, akár az egész kormánnyal szemben. Használja is jócskán, de használta a jelen kormánypárt is ellenzéki éveiben. Az azért mégiscsak tragikomikus, hogy szombaton, a vezető televíziós híradások után indul a cécó, de az internet világában ennek már nincs akkora jelentősége. A bizalmadansági indítvány parlamenti vitát eredményez, ki-ki elmondhatja a magáét, a választó meg talán megért valamit az egészből. Robert Fico marad, és amíg Fico nem dönt másképp, marad Pavol Paška is. Az ellenzék ezúttal nem elégedett meg a vezéráldozattal, kevés volt a miniszter és a parlamenti alelnök visszahívása. De hogy az a visszahívás olyan gyors volt és úgy történt, ahogy, pontosan jelzi: a Smer vezetése is megértette, hogy átléptek egy határt. A kérdés most már csak az, hogy a szavazatmaximálás okán a kormányfő ké- pes-e legalább elgondolkodni Paška házelnök eltávolításán, vagy úgy gondolja, a helyhatósági választásokon elért siker esetleg felülírja a botrányos tendert és következményeit, és szépen minden mehet tovább. A Gorilla nem torkollott forradalmi ellenállásba. A CT-ten- der sem fog. „A bajok lerakódnak az emberben, mint csontokban a mész.” A verssor a politikára is érvényes. Már csak az a kérdés, hogy a lerakodott bajok a jelen kormányzatot száműzik-e idővel, vagy a rendszer egészét. Sajnos már itt tartunk.- Milyen évforduló?! Te mindig faltól falig vagy! (Peter Gossányi rajza) Katar a palesztin Hamasz és a Muzulmán Testvériség szélsőséges iszlamista szervezet fő támogatója, ezért konfliktusba került az Öböl-országokkal A Muzulmán Testvériség és a magyar kézilabda-válogatott HÁTTÉR Egyes sajtóértesülések szerint a magyar férfi kézilabdaválogatott juthat ki a januári katari világbajnokságra azután, hogy Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek válogatottja politikai okokból visszalépett a részvételtől. De vajon mi az oka, hogy Katar két szomszédja lemondja a részvételt egy világméretű sportrendezvényen? A konfliktus alapja a Katar és a térség vezető ereje, Sza- úd-Arábia közötti nézeteltérés, melyben a többi Öbölország a szaúdiak oldalán áll. Emellett Katar és az Egyesült Arab Emirátusok közti feszültséget különféle kémügyek növelik. Az elszigetelt félsziget Katar nem először kerül a többi arab ország célkeresztjébe, az elmúlt évtizedekben többször is előfordult, hogy Dohának rendkívül megromlott a viszonya a többi arab királysággal. Tamim bin Hamad al-Táni katari uralkodó hatalomra kerülése - vagyis 2013 nyara óta - lehetett újra érezni, hogy egyre hűvösebb Doha és Rijád viszonya. 2013 novemberében Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein olyan szerződést írt alá, amely szerint nem avatkoznak be egymás belpolitikájába, és nem támogatnak különböző ellenzéki csoportokat. A monarchiák célja a régió „biztonságának és stabilitásának fenntartása” a be nem avatkozási politikával. Csakhogy Katar nem írta alá az egyezményt. Ezért márciusban Szaúd-Arábia, az Emírségek és Bahrein visszahívta katari nagykövetét. Ezután Rijád különösen keményen odacsapott Katarnak: lezárta a határokat és leállított minden áruforgalmat a két monarchia között. Katarnak csak Szaúd- Arábiával van közvetlen szárazföldi határa, ezen keresztül zajlik a katari élelmiszer- import háromnegyede. Betiltott Testvérek Szaúd-Arábia még tovább fokozta a lépéseket: betiltotta és terrorszervezetté nyilvánította a szaúdi Muzulmán Testvériséget és további három iszlamista szervezetet, köztük az Iszlám Államot (akkor még Iraki és Levantei Iszlám Államot) és az al- Nuszra Front nevű brigádot. Az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott a döntéshez. Az elmúlt években a katari monarchia igazi emigrációs gyűjtőhellyé vált - leginkább a Muzulmán Testvériség - számára: Juszuf al-Karadavi befolyásos egyiptomi vallási vezető, Ali Szallibi líbiai prédikátor, Káled Meszálnak, száműzetésben lévő Hamász vezető is menedékjogot kapott a katari félszigeten. Szaúd-Arábia és a többi monarchia úgy gondolta, hogy a Muzulmám Testvériség veszélyt jelent az uralkodócsaládokra, hisz nyíltan megkérdőjelezik a királyságot és elvetik az uralkodók „iszlám egyház” felett való állását. A Katarban élő vallástudósok gyakran tartottak gyújtóhangú prédikációkat, s a környező uralkodókat is gyakran bírálták és buzdították a népet a megbuktatásukra. Katar évek óta a Muzulmán Testvériség legnagyobb anyagi és médiatámogatója. Az egyiptomi Muzulmán Testvériség gyakorlatilag katari kölcsönökből tartotta fenn magát: amikor még ők voltak hatalmon. Katari sejt, emirátusi sejtések Emellett Katar és az Egyesült Arab Emirátusok közt különösen nehéz a helyzet. Katar szerint két állampolgárát kémkedés vádjával tartóztatták le az Emirátusokban. A katari újságok arról írtak, hogy meg is kínozták a foglyokat, de ezt Abu Dhabi határozottan tagadta. Az emírségi média viszont arról számolt be, hogy a helyi titkosszolgálat egy katari „sejtet” számolt fel, ez tovább mélyíti a szakadékot a két monarchia között. Az elmúlt években nem ez az egyetlen kémügy az Egyesült Arab Emírségekben, egyre több embert tartóztattak le ezzel a gyanúval és zártak börtönbe, s nem csak katari, hanem például iráni és pakisztási állampolgárokat, (mti, korkép, sk, ú)
