Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-08 / 257. szám, szombat

Látogatóban a Hrabal sörözőben 2014. november 8., szombat, 8. évfolyam, 44. szám Fiatal lány egy kriptában kialakított hálószobá­ban a Kairó keleti felén több mint hat kilométer hosszan elnyúló el-Aráfa temetőben, az úgyneve­zett Holtak Városában. Aki Egyiptomban a nyo­mornegyedekben sem talál helyet, gyakran egy temetőben húzza meg magát: hivatalos adatok szerint az észak-afrikai országban mintegy másfél millió ember él a holtak között. Aki Egyiptomban a nyomornegyedekben sem talál helyet, gyakran egy temetőben húzza meg magát: hivatalos adatok szerint az észak-afrikai országban mintegy másfél millió ember él a holtak között. A főváros keleti fe­lén több mint hat kilométer hosszan elnyúló el-Aráfa te­metőben a kairóiak az iszlám történelem legkiemel­kedőbb alakjainak mauzóleumait körülvevő családi kriptákba teme­tik hozzátartozóikat. Előfordul, hogy a sírhelyre épült kamrákba - gyakran a tulajdonosok tudta nélkül - idegen családok költöznek be, így nem ritka, hogy egy temetés előtt egy nappal még laknak azon a helyen, ahol az elhunyt személy földi maradványait helyeznék örök nyugalomra. A hívadan vendége­ket ilyenkor a kripta felügyeletével megbízott, úgynevezett turabi a gyász idejére eltávolítja onnan. így az emberekkel együtt pillanatok alatt az utcára kerül az ágy, a szek­rény és a hűtőszekrény is. Az eredetileg a városhatáron kívül épült hatalmas nekropoliszban a legóvatosabb becslések szerint is több százezer ember lakik. Renge­tegen közülük a rohamos ütem­ben zajló városiasodás valamely hulláma idején érkeztek Kairóba, amelynek lélekszáma az utóbbi négy évtized alatt a duplájára nőtt. A fővárost sújtó 1992-es földren­gésben hajléktalanná vált mintegy 50 ezer ember közül is sokan arra kényszerültek, hogy a temetőben keressenek menedéket. Egyiptomi szokás szerint a krip­tákban a halottakat egy kőlappal lezárt föld alatti kamrába helyezik. A sírok mellett egy vagy több szo­ba található, amelyek a negyven napig tartó gyászszertartásnak és egyéb vallásos ceremóniáknak ad­nak helyet. A sírhelyekhez általában egy-egy belső udvarocska is tar­tozik, ezeket pedig fái veszi körül. A temető gyakorlatilag egy kisebb település benyomását kelti. Ha egy kriptát sokáig nem látogat­nak, nagy a valószínűsége annak, hogy a hajléktalanok lakhelyévé vá­lik. Ok a családi kegyhelyeket őrző, A temető egy kisebb település benyomását kelti (Fotók: MTI, Wikimedia/Bertramz, Wikimedia/Rgoogin) gyakran több temetőbeli utcát is el­lenőrző turabikon keresztül jutnak új otthonukba, amién az önjelölt ingadanközvetítők 3-5000 egyip­tomi fontot (kb. 350-550 eurót) is elkérnek nincstelen ügyfeleiktől. Van, hogy mindez a tulajdonosok hallgatólagos beleegyezésével tör­ténik, akiknek a turabik minden hónapban leadják a kriptalakókon bevasalt villany- és vízdíjat is. A Világ az Otthonom nevű civil szervezet vezetője szerint a „holtak városának” lakói még az észak-afri­Ha egy kriptát sokáig nem látogatnak, nagy a valószínűsége annak, hogy a hajléktalanok lakhelyévé válik kai ország nyomornegyedeiben élő több mint hatmillió embernél is hátrányosabb helyzetben vannak. Medhat Hámed azt mondta, hogy a kriptalakók semmilyen városter­vezési programban nem jelennek meg, mivel a temetők még infor­mális településeknek sem minősül­nek. Hámed a temető déli felén, el- Halífá körzetben született, ahol 16 éves koráig egy kriptában élt csa­ládjával. A 39 éves aktivista 2005 óta küzd a lakossági statisztikákból kifelejtettek jogaiért. ,Ahányszor egy segélyszervezettel vagy akár az ENSZ regionális képviselői­vel tárgyalok, azzal kezdem, hogy nem kérek pénzt. Sokkal nagyobb segítséget jelentene, ha rábírnák a kormányt, hogy tegyen fel minket Egyiptom szociális térképére” - mondta. A mélyen vallásos „sírlakóknak” a folyamatos létbizonytalanság mellett az iszlám vallásjog szerint muharramnak, vagyis űltottnak számító életmód miatt lelki és fizi­kai kínok is nehezítik életüket. Míg az iszlám Egyiptomban is elterjedt misztikus és népies vonulatait köve­Egész életemet a holtakkal töltöttem, de még reménykedem... tő hívők gyakran látogatják a szen­tek sírjait, hogy ezáltal az onnan kiáradó barakában, vagyis áldásban részesüljenek, az életvitelszerű ott- tartózkodás tilos. „Rengeteg a daganatos beteg, so­kan küszködnek különböző bőr- és ízületi betegségekkel, és gyakori az is, hogy a gyerekek nem tanulnak meg beszélni” - mondta Hámed, és hozzátette: „az emberek szerint ez Allah büntetése”. „Sok férfi beleőrül a halottakkal való együttélés okozta rémálmok- bá. Látjuk, ahogy éjt nappallá téve bolyonganak a temetőben, család­juk pedig koldulásra kényszerül” —mondta. Hámed célja, hogy a temető ál­tal körülívelt al-Mukattam hegy Élők a holtak között oldalában lévő üres állami földek egy részét megkapják. Támogatói kapcsolatrendszerét felhasználva a szervezet negyedet alakítana ki a „sírlakók” számára a területen. A szervezet jelenleg 700 családnak nyújt dologi támogatást. A 2011-es forradalom utáni évek káoszában az el-Aráfa is a bűnözés és kábí­tószer-kereskedelem helyszínévé vált. Sokan megpróbálják legalább gyermekeiket kimenekíteni a teme­tőből. „A kiházasítandó lányoknak biztosítjuk a 20 ezer egyiptomi fontnak megfelelő hozomány fe­lét, főleg bútorok és elektromos konyhai készülékek formájában” - mondta Hámed. Az aktivista elmondása szerint azonban az esetek többségében a menyasszony valamelyik távo­li nyomornegyedbe kerül, majd néhány év elteltével a szörnyű kö­rülmények elől visszamenekül a temetőbe, amely a 40 milliós agg­lomerációban a nyugalom oázisa­ként hat. Legtöbb esetben viszont a hazamenekülő feleséggel tart új családja is, így a megoldásra váró problémák száma folyamatosan nő. Hámed szerint általában két-há- rom, de van, hogy tíz család oszto­zik egy kriptán. A saját korát körül­belül 50 évesre becsülő Husznéja Mohamed Ali már el-Aráfában szü­letett; apja a felső-egyiptomi Asszu­ánból került oda. A koránál jóval idősebbnek tűnő nő négy gyerme­kével, öt unokájával és bátyja egész családjával él a kriptához tartozó három kis szobában. A sírhelyek az udvaron állnak, rögtön mellettük egy összeeszkábált, nyitott főzőful- kében Husznéja valamelyik lánya készíti a vacsorát. „Egész életemet a holtakkal töltöt­tem, de még mindig reménykedem abban, hogy egyszer megszaba­dulok tőlük” - mondta Husznéja. Egyik lányát nemrég az al-Mukat- tam hegy tövében épült Mansíjat - Nászer nevű szegénynegyedből je­gyezte el valaki, amit a család a kiút első lépéseként ünnepel. Máté Bence, MTI

Next

/
Thumbnails
Contents