Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-07 / 256. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 7. Közélet 3 Lenyúlt pénzek, megvert munkatársak? Komáromban a város vezetősége egy éve tétlenül nézi, hogyan vált szinte működésképtelenné egy óvoda Elszabadult indulatok, tétlen városháza Hihetetlen dolgok zajlanak az óvodában (Miroslava Cibulková illusztrációs felvétele) Komárom. Tíz hónapja nézi tétlenül a komáromi önkormányzat a Komá­romi Kacza utca 39-es szám alatti óvoda alkal­mazottai között dúló konfliktusokat. Elmér­gesedett viszonyok, ve­rekedés - mikor lesz megoldás? VRABEC MÁRIA A viszály kölcsönös gyanúsít- gatásokkal, veszekedésekkel kezdődött, feljelentésekkel folytatódott és a múlt hónapban tettlegességben csúcsosodott ki. Az ügyben állást foglalt már a munkaügyi felügyelőség és vizsgálódik a rendőrség is - csak a városházán gondolják úgy, hogy ők ráérnek majd a válasz­tások után foglalkozni vele. Ki nyúlt a Bethlen-pénzhez? Hogy az egykor roma óvodá­nak nevezett intézményben mi­től romlottak meg a viszonyok, arról minden érintett mást mond, és ennyi idő eltelte után ember legyen a talpán, aki a sok személyeskedő vádból kibogoz­za a tényeket. Biztosan annyit lehet tudni, hogy két óvónő, Szénássy Katalin és Czanik Gab­riella, valamint a roma asszisz­tens, Kovács Ildikó kisebb na­gyobb megszakításokkal febru­ár óta betegállományban van. Mindhárman azt mondják, a munkahelyükön őket érő pszi­chikai terror következtében be­tegedtek meg, és mindhárman az igazgatónőt, Majer Tímeát okolják a kialakult helyzetért. „Az volt a gond, hogy szót mertem emelni bizonyos visszásságok miatt. Óvodánkat régen szinte csupa roma gyerek látogatta, akkor indokolt volt, hogy mosónőt is alkalmazzunk, aki megfürdette őket. De most már szociális óvoda vagyunk, hátrányos helyzetű, ám tiszta gyerekek járnak hozzánk, sem­mi szükség arra, hogy naponta erőszakkal csutakolják őket. A mosónőnk mégis ezt tette, gon­dolom az állását féltve, és az igazgatónőtől minden támoga­tást megkapott. Annyira lovon érezte magát, hogy már nem csak a gyerekekkel meg a szü­lőkkel, de velünk, óvónőkkel is durván, sőt vulgárisán beszélt. Amikor ezt szóvá tettem, az igazgatónő válasza az volt, hogy ő már csak ilyen” - mondja Szé­nássy Katalin. Az erőszakos für­detéseknek végül az lett a vége, hogy megkérdezték a szülőket, ki egyezik bele, hogy a gyerekét az óvodában mosdassák, és állí­tólag mindössze öten tartottak igényt a szolgáltatásra. A feszültség azonban már ott lappangott a tantestületben és januárban tetőzött a Bethlen Gábor Alap oktatási-nevelési támogatása kapcsán. A pénzről mindkét félnek van saját sztori­ja, Szénássy Katalin szerint az igazgatónő elkért a szülőktől fejenként harminc eurót rajz­lapra, ceruzákra, és amikor el kellett volna számolni a pénz­zel, hiányzott 270 euró. „Évek óta én szedtem be a szülőktől a kosztpénzt, mert lehetetlen volt elvárni tőlük, hogy csek­ken fizessék be. Januárban az igazgatónő közölte velem, hogy át kell adnom a kasszát, mire én felszólítottam, hogy előbb ő tegye vissza a 270 eu­rót. Ekkor szabadult el a pokol teljesen” - mondta az óvónő. Szakmai érvek helyett személyes indulatok A pokol Szénássy Katalin szerint azt jelentette, hogy az igazgatónő és a hozzá lojális alkalmazottak rágalmakat ter­jesztettek róla a városban, a munkahelyén kiközösítették, több figyelmeztetést is kapott a fegyelem megsértéséért - míg­nem az egészsége felmondta a szolgálatot és kénytelen volt betegállományba vonulni. Majer Tímea, az óvoda igaz­gatónője szerint azonban más a helyzet, ő a Bethlen-pénzből egy centet sem vett el, csak a szekrénybe helyezte szükség esetére. Épp ellenkezőleg, Szé­nássy Katalin volt az, aki egy idegen kisfiút is bejegyzett a Bethlen-támogatásra jogosul­tak névsorába és miután ő ezt ellenezte, hamisította az alá­írását. Az ügyben Majer Tímea január 21-én feljelentést is tett, a rendőrség az ügyet félretette, vádemelés nem történt. , Az volt a baj, hogy ki mertem kérni magamnak a nevemmel való visszaélést” - mondja az igazgatónő. Arra a kérdésünkre, mi van a kasszából hiányzó 270 euróval, csak annyit mond, ez puszta rágalom, minden centet a gyerekekre fog költeni. A mosó­nőt sem hallotta soha vulgárisán beszélni, ezt is csak a kolléganői találták ki. ,A munkám ellen so­ha senkinek nem volt kifogása, pedig nagyon nehéz körülmé­nyek között működünk, a szü­lőkkel sem könnyű közös neve­zőre jutni. Soha nem hittem vol­na, hogy épp a kolléganőim for­dulnak ellenem” - panaszolja, hozzátéve, hogy a történtek ha­tására már a felmondását is be­adta októberben. A városi hivatalban azonban lebeszélték, azzal érvelve, hogy ha feladja, megszűnik a szociális óvoda, mert nem lesz jelentkező a helyére. Az oktatási osztályve­zetője, Weszelovszky Gábor elé- gedettMajerTímeamunkájával, azt mondja, nem csak azért vá­lasztották újra az igazgatói posztra, mert nem volt kihívója. Hogy az elmérgesedett helyze­tért az igazgatónő mennyire fe­lelős, azt az osztályvezető nem tudja megítélni. „Szakmai érvek helyett a személyes indulatok vezérlik az igazgatónőt is, már­pedig ez vezetői pozícióban megengedhetetlen” - mondja. Kérdésünkre, miért nézte tíz hó­napig ő és a polgármester is tét­lenül, mi zajlik az óvodában, azt mondja, bizonyos lépéseket tet­tek, de a problémát nem lehetett egycsapásramegoldani. Még az időpont egyeztetése sem megy Az érintettek ehhez csak annyit fűznek hozzá, hogy bármikor készek a személyes találkozóra, de ezt a polgár- mester és az osztályvezető is folyton halogatja. „Kezdetben válaszra sem méltattak. Au­gusztusban ugyan kaptunk időpontot a polgármestertől, de az utolsó pillanatban áttette egy nappal előbbre, holott tud­ta, hogy betegállományban va­gyunk, el kell intéznünk a ki­menőt. Legutóbb november 5-ben egyeztünk meg Wesze­lovszky úrral, mi el is mentünk a városi hivatalba, de a titkár­nője közölte velünk, hogy fő­nöke szabadságot vett ki. Utó­lag elnézést kért a tévedésért, nem tudta letagadni, mert e- mailben egyeztettünk. Adott új időpontot is, majd meglátjuk, mennyire gondolta komolyan” - mondja Czanik Gabriella. Szerinte az óvodában az volt a legnagyobb gond, hogy 25 évig, amíg túlnyomórészt roma gyerekek látogatták, nem zaj­lott oktatói-nevelői munka, csak gyermekfelügyelet. „Az volt a mottó, hogy ezekkel kár foglalkozni, a lányok úgyis 12 évesen szülnek, a fiúk 15 évesen börtönbe kerülnek. Ilyen kö­rülmények között szemet szúrt, hogy a megváltozott körülmé­nyek között néhányan már töb­bet akartunk. Itt nem volt határ az óvónők, a mosónő és a takarí­tónő között, és a túlzott bizal­maskodással egyesek visszaél­tek. Akinek pedig ez nem tet­szett, az kegyvesztetté vált. Elő­ször csak megjegyzések szint­jén, aztán sorra kapta a figyel­meztetéseket is” - mondja. Ő maga négy figyelmeztetést kapott az igazgatónőtől, mert állítólag felügyelet nélkül hagy­ta a gyereket, munkaidőben ci­garettázott vagy rágalmakat terjesztett. Saját véleménye szerint tartalmi szempontból is megalapozatlanul, formailag azonban bizonyosan - ezt már a Nyitrai Munkaügyi Felügyelő­ség igazolta. Az ellenőrző ható­ság az ügyben folytatott vizsgá­latot követően leszögezte, hogy az igazgatónőnek nem állt jo­gában figyelmeztetéseket írni a beosztottjainak. A hátrányos megkülönböztetés ügyében a felügyelet csupán annyit szöge­zett le, hogy a munkaadó nem teljesítette a kötelességét, mi­szerint minden alkalmazottat fel kellett volna világosítania az egyenlő bánásmód elveiről. Ugyancsaknem teljesítette azt a kötelességét sem, hogy 30 na­pon belül válaszoljon az alkal­mazottai levelére és megoldja az abban felvázolt problémát. Megtámadták a roma asszisztenst? „Utasítottuk a Komáromi Városi Hivatalt, hogy haladék­talanul orvosolja a helyzetet és tegyen meg minden szükséges lépést, hogy megelőzze a to­vábbi szabálysértéseket. A megszabott határidőn belül nem kaptunk írásbeli jelentést arról, milyen intézkedéseket foganatosított a hiányosságok kiküszöbölése és a szabálysér­tések megelőzése érdekében” - tájékoztatta lapunkat Róbert Bulla, a Nyitrai Munkaügyi Felügyelet vezető ellenőre. A magisztrátus hozzáállása azonban nem csak az ellenőrző hatósággal szemben alibista. Ugyanígy hallgat a szóban for­gó óvodában október 3-án tör­tént incidensről is, amellyel kapcsolatban akár a rasszizmus gyanúja is felmerülhet. Az in­tézményben 2013 szeptembe­rétől dolgozó roma asszisztens, Kovács Ildikó ugyanis azt állít­ja, hogy az igazgatónő és két kolléganője rázárták az iroda ajtaját, ráncigálták, megtépték a haját, kitépték a kezéből a táskáját és kiabáltak rá, hogy mondjon fel végre. A rendőrséget ugyan kihívta, de feljelentést nem tett, mert attól tart, semmit nem tud bi­zonyítani, és végül ő kerül baj­ba. Amint a Nyitrai Kerületi Rendőrparancsnokság szóvivő­jétől, Renáta Čuhákovától megtudtuk, az ügyben a polgá­ri együttélés szabályainak megsértése miatt hivatalból indult eljárás, a vizsgálat még tart. Az óvoda igazgatónője szerint azonban nincs is ügy, Kovács Ildikónak egyszerűen hisztériás rohama volt, ezért ő hívta ki hozzá a mentőt. Az asszisztens a szociálisan hátrányos helyzetű roma gye­rekek felzárkóztatásáért indult projekt (MRK) keretében érke­zett az óvodába és szerencsét­lenségére egy fortyogó konflik­tushalmaz közepébe csöppent. „Biztos munkahelyet hagytam ott ezért az állásért, csak a munkám akartam végezni, de nem hagyták. Folyton azzal kellett szembesülnöm, hogy belém kötnek, ellenőriznek, miért és mennyit jártam család- látogatáson, mikor léptem ki az osztályból. Belefáradtam az ál­landó magyarázkodásba, ezért hívtam fel a projektvezetőt Besztercebányán és az oktatási osztály vezetőjét. Ahelyett, hogy tisztáztuk volna a dolgot, az lett az eredmény, hogy az igazgatónő felszólított, tűnjek el az óvodából, mert látni sem biť’ - panaszolja az asszisztens. Majer Tímea viszont azt mondja, Kovács Ildikóval lehe­tetlen volt együttműködni. „Minden utasítást megkérdője­lezett, folyton az egyetemi vég­zettségével érvelt. Ettől elte­kintve semmi gondom nem volt sem a személyével, sem a származásával” - állítja. A má­sik két óvónő ezt másként látja. „El akarta űzni az óvodából, magam hallottam, amikor feb­ruárban lecigánykurvázta” - mondja Czanik Gabriella. Pszichopaták és szociopaták Minderről természetesen a komáromi polgármesternek is tudomása van, ha az óvónők leveleit nem is olvasta, akkor Mária Ritomskától az OĽaNO parlamenti képviselőjétől. A két óvónő és az asszisztens őt keresték fel, mint munkajoggal és hátrányos megkülönbözte­téssel foglalkozó jogászt, és a képviselő asszony szeptember 22-én írt is egy karakán levelet Anton Maréknek. Ebben egyértelműen állást foglal az alkalmazottak mellett, és azt írta, őt nem győzi meg, hogy az igazgatónőnek min­denre van tanúja, mert „az al­kalmazottaikat üldöző szocio- patáknak mindig vannak kiszolgálóik”. A polgármester hasonló hangnemben válaszolt, és felvilágosította Ritomskát, hogy a Lelki betegségek diag­nosztikai kézikönyve szerint mi a különbség a szociopata és a pszichopata között és milyen törvényes következményekkel járhat, ha valakit ezzel vádol. Ritomská a polgármester szerint csak egyoldalúan tájé­kozódott. A komáromi városi hivatal szerinte már régóta próbál megoldást találni a helyzetre, de ez épp azért ne­héz, mert az érintettek betegál­lományban vannak. Végezetül pedig kioktatta a képviselőnőt, hogy „ha egy felettes a munka­köri kötelességek teljesítését követeli, beosztottjai azonban ellentmondanak neki, művileg szítják az ellentéteket és befo­lyásolják a többieket, az ebből eredő problémákat nem lehet üldözésnek tekinteni.” Tíz hónap és egy aktányi pa­naszlevél után ennyi a város­háza álláspontja. Odáig mos­tanra eljutott, hogy a probléma ugyan létezik, de a választáso­kig már nem akarja kezelni. Nyilván nem csak a kampány miatt, hanem azért is, mert ak­kor magyarázatot kellene ad­nia, mire várt eddig. Wesze­lovszky Gábor azt mondja, mindenre lesz idő november 15-e után, ő már tudj? is, mi­lyen javaslatot fog tenni a pol­gármesternek. Egyelőre csak annyit árul el, hogy Kovács Il­dikót egy másik szociális pro­jekt keretében foglalkoztatná a város, és ezzel az óvoda meg­szabadulna tőle. Az érintett erről még semmi­lyen írásbeli értesítést nem ka­pott, a november 1-jei időpont, amit szóban ígértek neki, rég elmúlt. A két óvónő szívesen visszamenne dolgozni, de azt várják, a városháza tegyen lé­péseket az igazgatónővel szemben. Az igazgatónő a tör­téntek után egyáltalán nem tudja elképzelni velük az együttműködést, és itt be is zá­rult a kör. Az egyedüli dolog, amiben mindannyian egyetértenek, az, hogy a városházát hibáztatják a tétlenségért. De mivel a mun­kaadójukról van szó, ezzel sem mennek semmire. És akkor még egy szó sem esett a gyerekekről, akiknek a feje felett és a kárára zajlikez az egész cirkusz...

Next

/
Thumbnails
Contents