Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-07 / 256. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 7.

Közélet 3

Lenyúlt pénzek, megvert munkatársak? Komáromban a város vezetősége egy éve tétlenül nézi, hogyan vált szinte működésképtelenné egy óvoda

Elszabadult indulatok, tétlen városháza

Hihetetlen dolgok zajlanak az óvodában (Miroslava Cibulková illusztrációs felvétele)

Komárom. Tíz hónapja nézi tétlenül a komáromi önkormányzat a Komáromi Kacza utca 39-es szám alatti óvoda alkalmazottai között dúló konfliktusokat. Elmérgesedett viszonyok, verekedés - mikor lesz megoldás?

VRABEC MÁRIA

A viszály kölcsönös gyanúsít- gatásokkal, veszekedésekkel kezdődött, feljelentésekkel folytatódott és a múlt hónapban tettlegességben csúcsosodott ki. Az ügyben állást foglalt már a munkaügyi felügyelőség és vizsgálódik a rendőrség is - csak a városházán gondolják úgy, hogy ők ráérnek majd a választások után foglalkozni vele.

Ki nyúlt a Bethlen-pénzhez?

Hogy az egykor roma óvodának nevezett intézményben mitől romlottak meg a viszonyok, arról minden érintett mást mond, és ennyi idő eltelte után ember legyen a talpán, aki a sok személyeskedő vádból kibogozza a tényeket. Biztosan annyit lehet tudni, hogy két óvónő, Szénássy Katalin és Czanik Gabriella, valamint a roma asszisztens, Kovács Ildikó kisebb nagyobb megszakításokkal február óta betegállományban van. Mindhárman azt mondják, a munkahelyükön őket érő pszichikai terror következtében betegedtek meg, és mindhárman az igazgatónőt, Majer Tímeát okolják a kialakult helyzetért.

„Az volt a gond, hogy szót mertem emelni bizonyos visszásságok miatt. Óvodánkat régen szinte csupa roma gyerek látogatta, akkor indokolt volt, hogy mosónőt is alkalmazzunk, aki megfürdette őket. De most már szociális óvoda vagyunk, hátrányos helyzetű, ám tiszta gyerekek járnak hozzánk, semmi szükség arra, hogy naponta erőszakkal csutakolják őket. A mosónőnk mégis ezt tette, gondolom az állását féltve, és az igazgatónőtől minden támogatást megkapott. Annyira lovon érezte magát, hogy már nem csak a gyerekekkel meg a szülőkkel, de velünk, óvónőkkel is durván, sőt vulgárisán beszélt. Amikor ezt szóvá tettem, az igazgatónő válasza az volt, hogy ő már csak ilyen” - mondja Szénássy Katalin. Az erőszakos fürdetéseknek végül az lett a vége, hogy megkérdezték a szülőket, ki egyezik bele, hogy a gyerekét az óvodában mosdassák, és állítólag mindössze öten tartottak igényt a szolgáltatásra.

A feszültség azonban már ott lappangott a tantestületben és januárban tetőzött a Bethlen Gábor Alap oktatási-nevelési támogatása kapcsán. A pénzről mindkét félnek van saját sztorija, Szénássy Katalin szerint az igazgatónő elkért a szülőktől fejenként harminc eurót rajzlapra, ceruzákra, és amikor el kellett volna számolni a pénzzel, hiányzott 270 euró. „Évek óta én szedtem be a szülőktől a kosztpénzt, mert lehetetlen volt elvárni tőlük, hogy csekken fizessék be. Januárban az igazgatónő közölte velem, hogy át kell adnom a kasszát, mire én felszólítottam, hogy előbb ő tegye vissza a 270 eurót. Ekkor szabadult el a pokol teljesen” - mondta az óvónő.

Szakmai érvek helyett személyes indulatok

A pokol Szénássy Katalin szerint azt jelentette, hogy az igazgatónő és a hozzá lojális alkalmazottak rágalmakat terjesztettek róla a városban, a munkahelyén kiközösítették, több figyelmeztetést is kapott a fegyelem megsértéséért - mígnem az egészsége felmondta a szolgálatot és kénytelen volt betegállományba vonulni.

Majer Tímea, az óvoda igazgatónője szerint azonban más a helyzet, ő a Bethlen-pénzből egy centet sem vett el, csak a szekrénybe helyezte szükség esetére. Épp ellenkezőleg, Szénássy Katalin volt az, aki egy idegen kisfiút is bejegyzett a Bethlen-támogatásra jogosultak névsorába és miután ő ezt ellenezte, hamisította az aláírását. Az ügyben Majer Tímea január 21-én feljelentést is tett, a rendőrség az ügyet félretette, vádemelés nem történt.

, Az volt a baj, hogy ki mertem kérni magamnak a nevemmel való visszaélést” - mondja az igazgatónő. Arra a kérdésünkre, mi van a kasszából hiányzó 270 euróval, csak annyit mond, ez puszta rágalom, minden centet a gyerekekre fog költeni. A mosónőt sem hallotta soha vulgárisán beszélni, ezt is csak a kolléganői találták ki. ,A munkám ellen soha senkinek nem volt kifogása, pedig nagyon nehéz körülmények között működünk, a szülőkkel sem könnyű közös nevezőre jutni. Soha nem hittem volna, hogy épp a kolléganőim fordulnak ellenem” - panaszolja, hozzátéve, hogy a történtek hatására már a felmondását is beadta októberben.

A városi hivatalban azonban lebeszélték, azzal érvelve, hogy ha feladja, megszűnik a szociális óvoda, mert nem lesz jelentkező a helyére. Az oktatási osztályvezetője, Weszelovszky Gábor elé- gedettMajerTímeamunkájával, azt mondja, nem csak azért választották újra az igazgatói posztra, mert nem volt kihívója. Hogy az elmérgesedett helyzetért az igazgatónő mennyire felelős, azt az osztályvezető nem tudja megítélni. „Szakmai érvek helyett a személyes indulatok vezérlik az igazgatónőt is, márpedig ez vezetői pozícióban megengedhetetlen” - mondja. Kérdésünkre, miért nézte tíz hónapig ő és a polgármester is tétlenül, mi zajlik az óvodában, azt mondja, bizonyos lépéseket tettek, de a problémát nem lehetett egycsapásramegoldani.

Még az időpont

egyeztetése sem megy

Az érintettek ehhez csak

annyit fűznek hozzá, hogy bármikor készek a személyes találkozóra, de ezt a polgár- mester és az osztályvezető is folyton halogatja. „Kezdetben válaszra sem méltattak. Augusztusban ugyan kaptunk időpontot a polgármestertől, de az utolsó pillanatban áttette egy nappal előbbre, holott tudta, hogy betegállományban vagyunk, el kell intéznünk a kimenőt. Legutóbb november 5-ben egyeztünk meg Weszelovszky úrral, mi el is mentünk a városi hivatalba, de a titkárnője közölte velünk, hogy főnöke szabadságot vett ki. Utólag elnézést kért a tévedésért, nem tudta letagadni, mert e- mailben egyeztettünk. Adott új időpontot is, majd meglátjuk, mennyire gondolta komolyan” - mondja Czanik Gabriella.

Szerinte az óvodában az volt a legnagyobb gond, hogy 25 évig, amíg túlnyomórészt roma gyerekek látogatták, nem zajlott oktatói-nevelői munka, csak gyermekfelügyelet. „Az volt a mottó, hogy ezekkel kár foglalkozni, a lányok úgyis 12 évesen szülnek, a fiúk 15 évesen börtönbe kerülnek. Ilyen körülmények között szemet szúrt, hogy a megváltozott körülmények között néhányan már többet akartunk. Itt nem volt határ az óvónők, a mosónő és a takarítónő között, és a túlzott bizalmaskodással egyesek visszaéltek. Akinek pedig ez nem tetszett, az kegyvesztetté vált. Először csak megjegyzések szintjén, aztán sorra kapta a figyelmeztetéseket is” - mondja.

Ő maga négy figyelmeztetést kapott az igazgatónőtől, mert állítólag felügyelet nélkül hagyta a gyereket, munkaidőben cigarettázott vagy rágalmakat terjesztett. Saját véleménye szerint tartalmi szempontból is megalapozatlanul, formailag azonban bizonyosan - ezt már a

Nyitrai Munkaügyi Felügyelőség igazolta. Az ellenőrző hatóság az ügyben folytatott vizsgálatot követően leszögezte, hogy az igazgatónőnek nem állt jogában figyelmeztetéseket írni a beosztottjainak. A hátrányos megkülönböztetés ügyében a felügyelet csupán annyit szögezett le, hogy a munkaadó nem teljesítette a kötelességét, miszerint minden alkalmazottat fel kellett volna világosítania az egyenlő bánásmód elveiről. Ugyancsaknem teljesítette azt a kötelességét sem, hogy 30 napon belül válaszoljon az alkalmazottai levelére és megoldja az abban felvázolt problémát.

Megtámadták a roma asszisztenst?

„Utasítottuk a Komáromi Városi Hivatalt, hogy haladéktalanul orvosolja a helyzetet és tegyen meg minden szükséges lépést, hogy megelőzze a további szabálysértéseket. A megszabott határidőn belül nem kaptunk írásbeli jelentést arról, milyen intézkedéseket foganatosított a hiányosságok kiküszöbölése és a szabálysértések megelőzése érdekében” - tájékoztatta lapunkat Róbert Bulla, a Nyitrai Munkaügyi Felügyelet vezető ellenőre.

A magisztrátus hozzáállása azonban nem csak az ellenőrző hatósággal szemben alibista. Ugyanígy hallgat a szóban forgó óvodában október 3-án történt incidensről is, amellyel kapcsolatban akár a rasszizmus gyanúja is felmerülhet. Az intézményben 2013 szeptemberétől dolgozó roma asszisztens, Kovács Ildikó ugyanis azt állítja, hogy az igazgatónő és két kolléganője rázárták az iroda ajtaját, ráncigálták, megtépték a haját, kitépték a kezéből a táskáját és kiabáltak rá, hogy mondjon fel végre.

A rendőrséget ugyan kihívta, de feljelentést nem tett, mert attól tart, semmit nem tud bizonyítani, és végül ő kerül bajba. Amint a Nyitrai Kerületi Rendőrparancsnokság szóvivőjétől, Renáta Čuhákovától megtudtuk, az ügyben a polgári együttélés szabályainak megsértése miatt hivatalból indult eljárás, a vizsgálat még tart. Az óvoda igazgatónője szerint azonban nincs is ügy, Kovács Ildikónak egyszerűen hisztériás rohama volt, ezért ő hívta ki hozzá a mentőt.

Az asszisztens a szociálisan hátrányos helyzetű roma gyerekek felzárkóztatásáért indult projekt (MRK) keretében érkezett az óvodába és szerencsétlenségére egy fortyogó konfliktushalmaz közepébe csöppent. „Biztos munkahelyet hagytam ott ezért az állásért, csak a munkám akartam végezni, de nem hagyták. Folyton azzal kellett szembesülnöm, hogy belém kötnek, ellenőriznek, miért és mennyit jártam család- látogatáson, mikor léptem ki az osztályból. Belefáradtam az állandó magyarázkodásba, ezért hívtam fel a projektvezetőt Besztercebányán és az oktatási osztály vezetőjét. Ahelyett, hogy tisztáztuk volna a dolgot, az lett az eredmény, hogy az igazgatónő felszólított, tűnjek el az óvodából, mert látni sem biť’ - panaszolja az asszisztens.

Majer Tímea viszont azt mondja, Kovács Ildikóval lehetetlen volt együttműködni. „Minden utasítást megkérdőjelezett, folyton az egyetemi végzettségével érvelt. Ettől eltekintve semmi gondom nem volt sem a személyével, sem a származásával” - állítja. A másik két óvónő ezt másként látja. „El akarta űzni az óvodából, magam hallottam, amikor februárban lecigánykurvázta” - mondja Czanik Gabriella.

Pszichopaták és szociopaták

Minderről természetesen a komáromi polgármesternek is tudomása van, ha az óvónők leveleit nem is olvasta, akkor Mária Ritomskától az OĽaNO parlamenti képviselőjétől. A két óvónő és az asszisztens őt keresték fel, mint munkajoggal és hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozó jogászt, és a képviselő asszony szeptember

22-én írt is egy karakán levelet Anton Maréknek.

Ebben egyértelműen állást foglal az alkalmazottak mellett, és azt írta, őt nem győzi meg, hogy az igazgatónőnek mindenre van tanúja, mert „az alkalmazottaikat üldöző szocio- patáknak mindig vannak kiszolgálóik”. A polgármester hasonló hangnemben válaszolt, és felvilágosította Ritomskát, hogy a Lelki betegségek diagnosztikai kézikönyve szerint mi a különbség a szociopata és a pszichopata között és milyen törvényes következményekkel járhat, ha valakit ezzel vádol.

Ritomská a polgármester szerint csak egyoldalúan tájékozódott. A komáromi városi hivatal szerinte már régóta próbál megoldást találni a helyzetre, de ez épp azért nehéz, mert az érintettek betegállományban vannak. Végezetül pedig kioktatta a képviselőnőt, hogy „ha egy felettes a munkaköri kötelességek teljesítését követeli, beosztottjai azonban ellentmondanak neki, művileg szítják az ellentéteket és befolyásolják a többieket, az ebből eredő problémákat nem lehet üldözésnek tekinteni.”

Tíz hónap és egy aktányi panaszlevél után ennyi a városháza álláspontja. Odáig mostanra eljutott, hogy a probléma ugyan létezik, de a választásokig már nem akarja kezelni. Nyilván nem csak a kampány miatt, hanem azért is, mert akkor magyarázatot kellene adnia, mire várt eddig. Weszelovszky Gábor azt mondja, mindenre lesz idő november 15-e után, ő már tudj? is, milyen javaslatot fog tenni a polgármesternek. Egyelőre csak annyit árul el, hogy Kovács Ildikót egy másik szociális projekt keretében foglalkoztatná a város, és ezzel az óvoda megszabadulna tőle.

Az érintett erről még semmilyen írásbeli értesítést nem kapott, a november 1-jei időpont, amit szóban ígértek neki, rég elmúlt. A két óvónő szívesen visszamenne dolgozni, de azt várják, a városháza tegyen lépéseket az igazgatónővel szemben. Az igazgatónő a történtek után egyáltalán nem tudja elképzelni velük az együttműködést, és itt be is zárult a kör.

Az egyedüli dolog, amiben mindannyian egyetértenek, az, hogy a városházát hibáztatják a tétlenségért. De mivel a munkaadójukról van szó, ezzel sem mennek semmire. És akkor még egy szó sem esett a gyerekekről, akiknek a feje felett és a kárára zajlikez az egész cirkusz...