Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-06 / 255. szám, csütörtök
16 UTAZAS ■ 2014. NOVEMBER 6. www.ujszo.com „Akkor is mosolyogni kell, ha lehánynak” Amíg a repülés luxus volt, a stewardessi hivatás is álommunkának tűnt. Az utóbbi időben azonban több neves légitársaság volt alkalmazottja is kitálalt a korántsem gusztusos munkakörülményekről. A hvg.hu-nak most három magyar nő mesélt, akik a nyolcórás, biztos irodai munkát cserélték le a sok privilégiummal járó repkedésre. G abikám, olyan ez, mint a kurvál- kodás: dől a lé és nehéz abbahagyni - fogalmazta meg Gabriella egyik közeli barátja, milyen is a stewardess munkája. A most 30 éves nő egyetemi diplomájával válogathatott volna a vezetői pozíciók között, de egy hirtelen ödettől vezérelve mégis a dubai légitársaság pozsonyi toborzásán találta magát hét évvel ezelőtt, majd rögvest munkába is állt. A kinti viszonyok egy életre, a társaság pedig jó időre megnyerte magának. Karrier versus luxus „Látom, hol tartanak a barátaim, akik a marketinges szakmában maradtak otthon. Megunták, belefáradtak, váltani szeretnének, miközben anyagilag sem nagyon tudtak továbblépni. Én ezzel szemben bejártam a világot, a mának élek, kényelmesen”. Nem kell küzdenie a kortársai között dívó elvágyódással. „Az is igaz, hogy nincs visszaút, a munkám adta szabadság után nem tudnék leülni a monitor elé”. Nehéz lenne kiszállni, túlságosan is elkényelmesedett a fedélzeten, megszokta, ha egy kollégával nincsenek egy hullámhosszon, akkor sincs baj: nem kell azon idegeskednie, vajon sikerül-e jó pofát vágnia minden egyes nap, hiszen minden járat új csapatot hoz össze. „Persze ennek van rossz oldala. Minden egyes út így indul: és te honnan jössz, merrefelé laksz Duhajban, mióta vagy itt? Bele lehet fáradni, mégis jobb, mint az örök álságosság az irodában” - indokolja karrierútját. Számára nem jelentett valós alternatívát diplomásként 500 eurót keresni, kamaszkora óta hozzá volt szokva ahhoz, hogy sokat adjon a megjelenésére. így jutott arra az elhatározásra, hogy fontosabb jól éreznie magát a bőrében akár „légi hostessként”, mint a sikert hajhásznia közgazdászként. „Otthon nagyon kellett figyelnem, mikor mire költők, mindent be kellett osztanom, a nyaralás nem fért bele. Most más a helyzet, mindig megyek valahova. Maximalizmus minden tekintetben Klaudiának egészen más motivációi voltak az Emirátusokba költözéshez, bár a szülei mindig is tudták támogatni, a körülbelül 2000 eurós kezdő fizetés extrákkal azért nincs ellenére. O 24 évesen találta magát abban a helyzetben, amikor mesterdiplomájával a kezében, egyéves gyakornoki programmal a háta mögött be kellett volna lépnie az üzleti életbe. Megijedt a felelősségtől, attól, hogy fel kell nőnie. Stewardess munkájával az egyetemi évek flash-ét szerette volna kitolni, a kihagyott Erasmus félévet pedig utazásokkal pótolni. Klaudia éppen Gabriella fényképeit látva inspirálódon. Egy márciusi háromfordulós toborzáson is csak ezek jártak az eszében, amikor egy közel-keleti társaság keresett stewardesseket. Új munkájától alázatot és nagyobb önállóságot szeretne tanulni. „Tipikusan olyan vagyok, aki ha nem tetszik neki valami, forgatja a szemeit, és az anyját hívja, ha elromlik a bojler. Ennek Duhajban vége, kis túlzással akkor is mosolyognom kell az utasokra, ha lehánynak és kipucolnom a vécét, ha leszálltak” - takarításból pedig bőven kijut nekik, átlagosan 20 percenként kerül a kezükbe fer- tődenítőszer a mosdókban. Klaudia maximalista, betart minden előírt szabályt a külsejét illetően, a hajában lévő hullámcsatok számától kezdve az ajánlott arcápolási rituálékig bezárólag. „A testszínünktől csak egy árnyalatnyira eltérő harisnyát viselhetünk, én biztos, ami biztos bespájzoltam, nem fogok semmiségek miatt rossz pontokat gyűjteni, hogy aztán hirtelen Budapesten találjam magam. Viszem mindegyiket holnap magammal a párizsi járatra” - mesélte beszélgetésünkkor, amikor épp első útjára készülődött. Királynők, örökre Később megerősítette Gabriella véleményét: könnyűnek tűnik beleragadni a stewardessek életvitelébe, ráadásul az öregedő légikísérőket sem bocsátják el a légitársaságtól. Az Emirates utaskísérői (Képarchívum) Minden lány a turistaosztályon kezd, onnan a Business Classra vezet az útjuk ,A szépségszalonok, strandok, élelmiszerláncok, luxuséttermek mind különleges kedvezményekkel várnak, a fizetésünkön kívül a társaság állja a szállásunkat, a desztinációkon pedig külön boríték vár minket a kosztpénzzel” - meséli Klaudia. „A cég szeret három évet aláírni a légikísérőkkel, de én már most úgy gondolom, hogy csak egy évet maradok. Mindennap eszembe jut, hogy a gazdasági karrierem aláásása lenne, ha tovább dolgoznék egy nem releváns pozícióban. Magamra nem úgy tekintek, mint egy repülő hostessre, ha csak ennyiből állna a munkaköröm, azt végtelenül unnám!” Minden lány a turistaosztályon kezd, onnan a Business Classra vezet az útjuk, ahol választhatnak, hogy az első osztályra szeretnének kerülni vagy Senior Flight Stew- ardessnek, később a fedélzeten lévő valamennyi lány munkájáért felelős úgynevezett Purserek lennének. A hvg.hu-nak nyilatkozó légiutaskísérők mind egyetértenek abban: a munkakörük nem egyenlő egy hostessével. Nem rózsaszín cukormáz, ami abból áll össze, hogy a vörös tökéletes árnyalatával festik az ajkukat, és ápolt kezeikkel maguk után húzzák a kisbőrönd- jüket. Kemény fizika munkát végeznek, és hatalmas a felelősségük. Gabriella jelenleg Cabine vezető, nyolc ember munkájáért felelős minden járaton. Beosztottjainak azonban egyedül is magabiztosnak kell lenniük: akár egy szülés levezetésében, vagy abban, hogy a Cointreau mellé milyen kávét ajánljanak. Fel kell készülniük, mi a teendő, ha bombát (vagy annak tűnő szerkezetet) találnak, és olyan váratlan helyzetekre is, amikor leszállás után a kézipoggyász-tárolóban találnak egy ott felejtett csecsemőt, vagy éppen arra, hogyan kell határt szabniuk az utasok esedeges szexuális vágyainak. Minden egyes járatindulás előtt r> Szépségszalonok, strandok, luxuséttermek mind különleges kedvezményekkel várják az utaskísérőkét, a fizetésen kívül a cég állja a szállásukat, a célállomásokon külön boríték várja őket a kosztpénzzel részt kell venniük ezen kívül egy rövid megbeszélésen, ahol a légi biztonság vagy az egészségügy területéről érkező beugró kérdés megválaszolásával kell bizonyítaniuk, alkalmasak az aznapi repülésre. Magukkal két bőröndöt és egy ridikült cipelnek, bennük olyan kellékekkel, mint lapos és magas sarkú cipő, varrókészlet, mellényke a felszolgáláshoz, sütőkesztyű vagy sminkkészlet. Vannak kedvenc útvonalak és kedvenc úti célok is, Klaudiának Mauritius a vágyálma, Gabriellát leginkább Ausztrália dobja fel, Alexát Sydney-n kívül pedig még Bangkok és New York. Ilyenkor nem is érzi, hogy dolgozni megy, beosztása láttán fülig ér a szája és alig várja már, hogy minden helyszínen beüljön a kedvenc kávézójába. A londoni úttól azonban legtöbbjük szívesen megválna, ott szinte egy percig sem ülnek, végigjárkálják a nyolcórás utat, a gépek tele vannak. Mégis, egyöntetűen egy Indiába tartó járattól ódzkodnak általában leginkább, és jelenleg - az ebola miatt - az afrikaiaktól. És Duhajban mégis milyen? Duhajban az élet az őket körülvevő luxus és pompa ellenére sokszor lehangoló, vallja be Alexa. Már nem hotelben lakik, noha ott megannyi szolgáltatás várná, inkább lakást bérel, fizeti a számláit és saját autójával jár dolgozni, azaz megpróbál két lábbal a földön állni. A most 28 éves nőnek egyébként decemberben jár le a hároméves szerződése. „Minden héten más rendszer szerint éled az életedet, hétfőn Párizsban bámészkodsz a Louvre- ban, kedden sárkányt eregetsz Duhajban, csütörtökön Amszterdamban mész biciklitúrára, szombaton pedig esőkabátba bújsz Londonban. Aludni és enni csak akkor tudsz, amikor épp van rá időd, és azon veszed észre magad, hogy huszonévesen is plüssfigurával alszol, mert az az egyeden, ami állandóságot nyújt. Eljött a pont, mikor átértékeltem, hogy kik és mi is a legfontosabb az életemben” - avat be minket Alexa. Nála a sorrend egyértelműen a család, a barátok, a sport és Dubaj strandjai. Ezért is igyekszik napi kapcsolatban maradni az. otthoniakkal, szabad estéin pedig a dubaji luxus helyett otthon tenni-venni, főzni valamit. „Megszakadt a szívem, amikor nem tudtam ott lenni a legjobb barátaim esküvőjén, vagy amikor egy gyerekkori barátnőmnek hónapokat kellett várnia, mire hazamentem és elmondhatta, hogy kisbabát vár” - mesél Alexa. „Ugyanilyen fájó dolog az is, amikor a kint szerzett barátaim hagyják el a közös lakást, és mennek haza” - nemrég brazil barátnőjével váltak el így. Arra a kérdésre, hogy mennyire lehet összeegyeztetni a szerelmet egy ilyen kusza életformával, Klaudia még nem mer felelni, Alexa és Gabriella pedig eltérő válaszokat ad. Míg Alexa szerint egyértelműen csak a szakmabeliek értik meg, milyen fokozott terheléssel is jár időzónákból időzónákba repkedni nap mint nap, vagy mit is jelent valójában a hírhedt indiai turnaround. És csak ők tudják elfogadni, hogy egymással párhuzamosan akár több ember iránt is táplálhat valaki gyengéd érzelmeket, főleg, ha erre rásegít egy-egy romantikus éjjel az óceánparton két felszállás között. Bár az több légikisasszony beszámolójából is kiderül, ők az utasokkal szemben nem a repülőgépen történő légyottokat részesítik előnyben, Alexa álláspontját igazolják a tények, melyek szerint számos stewardess-pilóta kapcsolat létezik. Éppen úgy, ahogyan az is köztudomású, hogy a crew rendesen kirúg a hámból egy-egy layover alatt, ilyenkor lazulnak a fedélzeten szigorú erkölcsök. Gabriella ezzel szemben teljesen átlagosnak tartja a munkáját a kapcsolat-összeegyeztethetőség tekintetében. Szerinte lényegesen könnyebb is párkapcsolatot vállalnia, mert sosem viszi haza a munkát: „ahogy leszáll a gép, szabad vagyok, nincs péntek esti leadás. Emellett sokszor nem is dolgozom heti ötször. Más nőnek mi jut? Hatkor kel, egy kis edzés, nyolc óra munka, vagy még több. Az én párom szerencsés, nekem jóval több a szabadidőm” - meséli, majd folytatja: „egy egészséges pár- kapcsolatba pedig bele kell férnie, hogy egy kicsit kaotikus a hetem”. Bár egyikük sem biztos benne, hogy mindenáron haza szeretne jönni, hosszú távon azért mindenképpen Európa felé vennék az irányt, nem szeretnének kimaradni szeretteik életéből. Duhajra pedig, bár első „felnőtt otthonuknak” tartják, mégiscsak dobbantóként, tranzitállomásként tekintenek, ahonnan visz még út máshová, más munkakörökbe. Emiatt mindhárman arra törekszenek, hogy európai partnert találjanak, „kezd kicsit sok lenni a multikulti”. (hvg.hu) A mellékletet szerkeszti: Szabó László, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Új Szó - Utazás, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
