Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-04 / 228. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 4. www.ujszo.com A120 éve született komáromi szobrászművésznek Keszegfalván, Megyercsen, Nemesócsán, Udvardon és Diószegen látható köztéri alkotása Berecz Gyula első világháborús emlékjelei Már röviddel a nagy háborúnak is nevezett első világégés kitörését követően az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén megjelentek a különféle háborús emlékjelek. A hozzátartozók által emelt kegyeleti jelek száma ekkor még aránylag alacsony volt, a köztéren állítottak zöme pedig általában nem az elesettek emlékét, hanem inkább a háborús propaganda céljait, illetve a személyi kultuszt szolgálta (gondolunk itt elsősorban Ferenc József vagy IV. Károly mellszobraira). L. JUHÁSZ ILONA Az állíttatok nevét örökítette meg például a trencséni vár sziklafalában 1916-ban felavatott dombormű (Kara Mihály alkotása): az e mögé kivájt üregbe elhelyezett több oldalas dokumentumban Ferenc Józseftől kezdve a domborművet elhelyező katonáig mindenki nevét megemlítették, csupán az elesettek névsora hiányzik. A bécsi Wehrmann in Eisern példájára tájainkon is megjelentek a „nemzeti áldozatkészség szobrai”, mint például a pozsonyi Vashonvéd, a pöstyéni Vaskorona, a losonci Nógrádi Vitéz stb. Ezek nemcsak a propagandatörekvéseket szolgálták, hanem elsősorban adománygyűjtés céljával készültek. (Az első világháború éveiben bizonyos összegért bárki szöget vagy lemezt vásárolhatott, amit aztán beverhetett a faszoborba. Az így befolyt adományokat a háború károsultjainak megsegítésére fordították.) A propagandától a gyászig és emlékezetig A világháború befejezését követően jelentősen megnőtt a háborús emlékjelek száma az első Csehszlovák Köztársasághoz került magyarlakta területen is. Ezek már a gyász és az emlékezés jelei voltak. Ekkorra már sok település összeállította az elesettek névsorát, amely a köztéri emlékművek nagy részére is felkerült. Már az első világháború idején számos művészt kértek fel tájainkon különféle háborús emlékjelek megalkotására, a megrendelések száma azonban a háború befejezését követően jelentősen megnőtt. Az első Csehszlovák Köztársaság 20 éve alatt a komáromi Berecz Gyula (1894. október 20.-1951. október 7.) is több háborús emlékművet alkotott, noha számunkra elsősorban a komáromi Duna Menti Múzeum előtt álló, 1937-ben felavatott Jókai-szobor révén közismert. A II. világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcsere során Berecz Gyula is Magyarországra kényszerült áttelepülni, ahol 57 évesen hunyt el. Tudomásunk szerint a mai napig nem jelent meg munkásságát összegző tudományos igényű monográfia vagy tanulmány, így vele és műveivel kapcsolatos információkat csupán elszórtan, különböző helyeken olvashatunk. Az alábbiakban alkotásai közül a nagy háború kitörésének centenáriuma, valamint a művész születésének 120. évfordulója alkalmából az első világháborúhoz kapcsolódó alkotásait vesszük számba. Jelen írás szerzője nem művészettörténész, így nem az életmű vagy az emlékjelek művészi szempontú értékelése a cél, hanem a Berecz által készített első világháborús emlékjelek rövid bemutatása, a korabeli sajtóban a felavatásukról megjelent néhány hírrel illusztrálva. Névsorok, katonák, oroszlánok Berecz Gyula szülővárosában két megbízást kapott. A komáromi római katolikus elesettek szoborcsoporttal kombinált emléktábláját a Szent András- templom jobb oldali mellékhajójában helyezték el. A névsort tartalmazó rész fölött Jézus, valamint egy halott katonát tartó két angyal alakja látható. Hasonló stílusú emlékjelet készített a művész a Komáromi Zsidó Hitközség megrendelésére, azonban ezen a 45 katona névsorát tartalmazó rész fölé sasok kerültek, valamint a hősiességet jelképező kard. Ezt az emlékjelet a neológ zsinagóga (ma sportközpont) előcsarnokában avatták fel. Mivel a holokausztot a komáromi zsidó közösség tagjai közül csak nagyon kevesen élték túl, s közülük is többen kivándoroltak, márnemtudtákfelújítani a zsinagógát, így kénytelenek voltak eladni az ortodox templommal együtt. Berecz Gyula alkotását a zsidó temetőben álló ravatalozóba helyezték át, ma is itt található, ezért aránylag kevesen tudnak a létezéséről. A bemutatott két, komáromi beltéri emlékjel mellett négy csallóközi településen - Keszegfalván, Megyercsen, Nemesócsán, Udvardon -, valamint a mátyusföldi Diószegen köztéri világháborús emlékművek láthatók Berecz Gyula műhelyéből. Keszegfalván és Megyercsen haldokló katonát örökített meg a művész, s mindkét szobor alá felkerült az elesettek névsora is. A keszegfalvai emlékmű szoboralakja csak árnyalatnyi különbséget mutat a jóval monumentálisabb udvardi emlékmű szoborcsoportjának főalakjához, a katonához képest, amely mögött a Jézus keresztről való levételét ábrázoló jelenetet örökítette meg a művész. A nemes- ócsai háborús emlékmű jellegében teljesen eltér a többitől, ennek talapzatán egy fekvő oroszlán mint a bátorság és az erő szimbóluma látható. Tömegeket mozgósító avatások A korabeli lapokban megjelent beszámolók tanúsága szerint az első Csehszlovák Köztármm' i ván ifi. moderátor Szentpéter- rőZ, Varga József ímelyi és Neuber Ferenc bajcsi plébánosok. A komáromi egyházközséget dr. Kállay Endre, az ógyallait Feszty István vezetésével küldöttség képviselte.” Emlékművet állítani kötelező (A szerző felvételei) saság idején készült emlékművek leleplezése a kisebbségbe került magyarok nagy tömegét mozgósította, nemcsak a helybelieket, hanem a környékbeli (sőt távolabbi) falvak lakói is részt vettek az avató ünnepségeken. Megjelentek az elesettek egykori bajtársai, a háborúból szerencsésen hazatért katonák, akik közül sokan távolabbi vidékekről érkeztek. Természetesen az akkori politikusok sem hiányoztak. A Berecz Gyula által elkészített udvardi emlékművet 1937 pünkösdhétfőjén avatták fel, bár az Érsekújvár és Vidéke című regionális lap tanúsága szerint a gyűjtést rögtön a háború után megkezdték. A lap részletesen beszámolt az avató ünnepségről: közölte az ott elmondott beszédeket, valamint azt a verset, amelyet Borka Géza komáromi tanító írt kimondottan erre az alkalomra. Arról is említést tett, hogy „ott voltKeszegfalváról is egy küldöttség, ahol a hősök emlékét szintén Berecz szobrászművész készítette”. Hogy milyen tömeget és környéket mozgósított az esemény, azt a tábori misén közreműködő lelkészek névsora is tanúsítja. A misén „melyet főt. Siposs Antal, esperes celebrált főt. Kiasz Ágoston perbetei esperes, Éliás István koltai, Garay József szemerei, Zalka József jászfalusi plébánosok, tiszt. Czu- czor Pálperbetei és Kelemen Antal udvardi káplánok segédletével. Azonkívül megjelent főtiszt. Nagy Péter tanfelügy. esperes Kurtakesziről, főt. Hamvas IstMiután az első világháború után elcsatolt magyarlakta területek nagy része 1938-ban visszakerült Magyarországhoz, majd Németország oldalán belépett a második világháborúba, rövidesen törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek felállítására. Mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is erősen szorgalmazták, sok helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékműveket állítottak. Ebben az időszakban kapott megrendelést Berecz Gyula Diószegtől egy monumentális emlékmű elkészítésére. Az 1942 novemberében felavatott emlékmű jellegében nagyban különbözik a korábbiaktól: a középen elhelyezkedő, kezében gránátot tartó, marcona katona alakja dominál, két oldalán az erőt és a hősiességet szimbolizáló oroszlánnal és haldokló katonával. Az alkotás az ebben az időszakban készült szobrokhoz hasonlóan ismét a háborús propaganda elvárásait tükrözi. A korabeli sajtóhírek tanúsága szerint a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő települések emlékműavató ünnepségeit (pl. Surány) megkülönböztetett figyelem övezte, magas állami küldöttségek jelenlétében zajlottak. A diószegi országzászlós emlékművet többek között József főherceg jelenlétében avatták fel. „.. .Afelavatásra József királyi főherceg a Duna- expresszel Galántáig utazott, hol Thuróczy Károly főispán üdvözölte. Fogadva az állomásparancsnok jelentkezését azután a fellobogózott Diószegrehajtatott. Az ünnepélyes szentmise után kezdetétvette az emlékműfelavatása. Vitéz Somorjay Sándor Diószeg főjegyzője miután szeretettel köszöntötte a megjelent előkelő vendégeket, felkérte a királyi főherceget, hogy mondja el emlékmű felavató beszédét. A főherceg gondolatgazdag, lelkes hangon elmondott beszédében ünnepelte az elsővilágháború hősét: a Magyar Katonát. Aztán Subik Károly, egri prelátus kanonok által ajándékozott erek- lyés országzászló nagy jelentőségét méltatta. A Hiszekegy felhangzása közben húzták fel az árbocra az országzászlót, miközben a lepel is lehullott a hősi emlékműről. Miután a királyi főherceg megkoszorúzta az emlékművet, Bondor Imre községi bíró átvette azoknak örök időkig való megőrzését. Dr. Lengyelfa- lussy Letocha József galántai esperes magasan szárnyaló beszéde, több szavalat és ének elhangzása” és a koszorúk elhelyezését követően „a Szózat el- éneklésével záródott le a lélekemelő ünnepség. "(Érsekújvár és Vidéke. 1942. november 14.). A diószegi emlékmű Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékjele a komáromi zsidó temető ravatalozójában
