Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-04 / 228. szám, szombat

(Fotók: a szerző, facebook) B ecenevek Születésünktől becézgetnek minket, s a becenév olykor végigkíséri életünket. Tudunk vele kedveskedni, de meg is tudunk vele sérteni, bántani valakit. Néhány közismert művészhez kopogtattunk be, és kértük ki véleményüket ezzel kapcsolatban, illetve rákérdeztünk becenevükre. Farkasházy Tivadar humorista „Pici koromtól Teddynek becéz­tek, mert orvos nagyapám is Tiva­dar volt, és Teddy papának hívta a hat gyermeke, mivel hasonlított Theodore Rooseveltre, aki egyszer nem lőtt le egy medvét. így szüle­tett meg a Teddy mackó. Amúgy utáltam a nehéz teddybear mű­szőrme bundákat, ám szerencsére csak a nők hordták. Viszont a ne­vem miatt intőt kaptam 1956-ban az iskolában, mert imperialista, rá­adásul raccsolok, mint a nemesek. Tehát én már ötödikesként ellen­álló voltam, és belülről bomlasz­tottam a rendszert. 1956. október 23-án Rákosiét, mert ott voltam Nagy Imre beszédénél a parlament előtt, hazamenve végigrohantam a Kálmán utca 19 összes gangját és azt ordítottam: kitört a forra­dalom, holnapra nem kell orosz leckét csinálni! Akkor ez még ritkaság volt, az angol becenevek pláne, most már tucatáru lett, s tele van a média egynevű celebekkel. Spanyol unokatestvéremet nevez­tem el Szenyorának, ő volt Puskás feleségének a legjobb barátnője harminc évig, így sokat lehet­tem Öcsiék madridi lakásában és benidormi házában. Utóbbiban kétszer is nyaraltam hetekig, és hordtam a papucsát, mert egyfor­ma volt a lábunk mérete, bár az ő balja egy kicsit jobb volt, mint az enyém. Öcsi vitt ki Madridban lóversenyre, bikaviadalra, agárver­senyre és Real-meccsre. Én hoztam be Magyarországra a magyarnó­ta-lemezét, és leadtuk 1976-ban a Magyar Rádióban, ami akkor még főbenjáró bűnnek számított, hiszen disszidens őrnagynak nevezték Szenyora anyja, Kamilla volt a nagynéném és a keresztanyám, férje a Lüké becenevet kapta. Or­vos nagyapám asszisztense volt, az MTK-ban focizott párszor Hertzka Lipót néven, aztán Kamillával emigráltak, harminc évig a Real Madrid, a Barcelona, a Porto, a Benfica, a Real Sociedad, az Athletic Bilbao és más spanyol, portugál csa­patok edzője volt. A Real Madrid­hoz Bernabéu vitte, vele nyert elő­ször bajnokságot a Benfica is, utána zsinórban még kétszer. A becenevek érdekesek, sok focista ezen a néven játszik, mert azt nehéz kiabálni Pelé helyett, hogy Edson Arantes do Nascimento. Nem kel­lett ellenőriznem a neten, tudom kívülről, bár a mostani Fradiból jó, ha három nevet tudok nem úgy az 1955-ös vagy az 1965-ös csapat játékosaiét.” Galla Miklós humorista „Gyerekkoromban apukám Pom- pidou-nak becézett a francia mi­niszterelnök után. Nem mintha hasonlítottam volna rá, a név inkább a hangzása miatt illett apukám szerint a gömbölyű fej­formámhoz. Legjobb barátom Mókucinak hív. Nem haragud­tam. Nincs semmi különös véle­ményem a becenevekről. De ettől függetlenül vannak olyanok is, amelyek bántani, sérteni is tudnak. Emlékszem, gyermekkoromban az óvodában voltak az igazi és találó becenevek, amelyeket mi, gyerekek ragasztottunk egymásra.” Gerendás Péter zenész „Gyermekkoromban Pipusz volt a becenevem, amelyet apám ragasz­tott rám. Sajnos manapság csak ritkán hívnak így, mert a közép­iskola után már nem tudta senki, hogy ez a becenevem. A gyerekkori barátaim meg a régi osztálytársaim hívnak így még ma is. Feleségem­mel szoktuk egymást becézni, ezek a kedves szavak gyakran változnak, de kedvességüket és egymás iránti megbecsülésünket, rajongásunkat és szeretetünket mindig is tükrö­zik. ” Somogyi András humorista „Nem volt becenevem, bár pá­ran próbálkoztak bandizni, de ezt mindig kikértem magamnak, mert mindig eszembe jutott gye­rekkoromból édesanyám volt kol­légája, aki udvarolt neki. Bandi úgy nézett ki, mintha Rumcájsz megette volna a Gyűrűk Urából Frodót. Az Andrást sem szeretem igazán, számomra túl hivatalos. Az Andrist már inkább. Ennek az le­het az oka, hogy amikor kisgyerek voltam, a nagymamám gyakran vi­gyázott rám, és ha rosszalkodtam, az Andris helyett mindig András­nak szólított. Ezzel utalt rá, hogy ideje lenne leállni a csínytevések­kel. Kérdezgette is tőlem: „Ki ez a rossz gyerek? Csak nem az András? Jöjjön vissza inkább az Andris...., ő jó gyerek!” Mondjuk ez kicsit skizoid. A becenév egyébként jó dolog, mert ha valaki nincs kibé­külve a nevével, akkor még min­dig van lehetősége, hogy kitaláljon magának valami becenevet. Ne­kem nincs ilyen problémám, bár ha valaki Andriskának szólít, attól felmegy a pumpa.” Szandi énekesnő „Gyermekeimmel kezdeném a sztorijaimat, ha ez erre jó kifeje­zés. Természetesen a három gyer­mekem között érzelmileg sem tudok különbséget tenni, meg hát lényegében semmiben sem. Ter­mészetesen megvannak az egyéni becézések is, de ezen a téren is ál­talában többest használok. Amikor kőkeményen zajlik az iskola és eljön a kikérdezés időszaka, akkor is, de ha akár csínytevés is történt, mondjuk csoportos, kiscsibéimnek szólítom őket. Ha mondjuk kicsit durcásabbak, kaptam már olyat is, hogy Szandi mami. Ilyenkor ér­zem azt, hogy haragban vagyunk, mert ez a becenevem lényegében amolyan jelszónak is tekinthető. A párommal, Bogdán Csabával is a sok ugratós becézés mellett vannak mindennaposak is. Ha egy nyilvá­nos helyen Csabi odakiált nekem, mindenki rögtön felkapja a fejét. Én ugyanakkor nem szerettem a feltűnést magam körül, ha például egy közértben vásárolok. Sok-sok évvel ezelőtt elkezdett Gizinek szó­lítani, én pedig Csipisznek őt.” Tahi Tóth László színművész „Két becenevemre emlékszem. Pi­ci gyerekként, 8 éves koromban Parádsasváron voltam gyerektá­borban. Később, amikor összeta­lálkoztam táborozó társaimmal, feltűnt, hogy Mókának hívnak. Úgy emlékszem, mindig visszahú­zódó, zárkózott gyerek voltam, de ez a becenév az ellenkezőjére utalt. Nyomozni kezdtem, és kiderült, hogy csak szerettem volna szerény, visszahúzódó lenni. Társaim szerint nagyhangú, bohóckodó voltam, mindig a társaság középpontjában szerepeltem. Bizonyítja ezt a sok fegyelmi és intő. A gimnáziumban Lajos becenévvel láttak el a diáktársaim. Voltak korszakaim, amikor szá­momra viccesnek talált neveket osztottam barátaimnak, ismerőse­imnek. Ilyen volt a Guszti, Béla, Lajos. A gimnáziumban a padtársamat kezdtem lajosozni, ő visszalajoso- zott. így lettem Nagy Lajos, ő pe­dig Kis Lajos. Néha ma is utánam kiabálnak az utcán: Lajos! Aztán valaki elkap: ... Lajos, süket vagy? ” Albert József

Next

/
Thumbnails
Contents